Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-04-28 / 33. szám
Ctyula, 1926. április 38. liVIfl. éfiolyam 33. szám. Szerda ElSflzelési árak : Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési díj elüre flürtwidö. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobat János könyvkereskedése, nova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1000 koroHa. Felelős szerkesztő: BOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Szálljon magába.. ÍS.) A Tisza-emlékünnepen a miniszterelnök olyan beszédet mondott, amilyenhez hasonlót magyar politikus ajkáról már rég nem hallottunk elhangzani. Nemcsak Tissa István egyéniségét, politikáját, törhetetlen magyar hitét jellemezte a legfényesebb, legtalálóbb mondatokban, de pillantást vetett Európa jellemére s arra a közelmúltra, amelyből ez a jelen fakadt s kutató tekintetét ráirányozta a magyar nemzet várható jövendőjére is. Ezt a beszédet végtelen, szinte komor tárgyilagosság hatotta át. A miniszterelnök nem politikai fejtegetéseket akart adni, de a nagy magyar állam férfiú alakjához kapcsolva a világtörténelem forrongására vetett pillantást. Amit a nemzeti államok kialakulásáról mondott, a célzások és fejtegetések, amelyet a békék által teremtett uj európai rend további evolúciójáról tett, mind mélyenjáró elmét dicsérnek, párosulva a géniuszhoz méltó erkölcsi komolysággal. A beszédből -kiérzett, hogy a mai európai helyzetkép nem éles és körülhatárolt, de fejlődésben, forrongásban levő valami s a ma még ki nem számítható esetlegességek viharában aggodalommal kell gondolnunk Magyar- ország jövendőjére— Mégis mi van hát — kérdezte a miniszterelnök — ami ennek a meggyötört, lei gázott, szerencsétlen kis népnek reményt nyújthat s erőt adhat a további küzdelemre ? A nemzet összetartásában, a közös munkában találta meg a választ. Mikor azoknak az irtózatos felelősségét említette, akik sorsdöntő percekben a nemzet közéletébe zavart, perlekedést, visszavonást vittek, a múlt kisérteteinek felidézésével tulajdonképpen csak figyelmeztetni akarta a magyar népet olyan hibákra, amelyektől az még ma sem ment. Tissa Istvánnak buknia kellett, mert az ő vaskeze útjában állt a bomlasztó erők szabad kifejlődésének. De vájjon tanultunk-e a közelmúlt szomorú eseményeiből ? Vájjon a magyar nemzetnek minden fia átérzi-e azt a szinte végzet- szerű kötelességet, amellyel hazájának tartozik ? Nem látunk-e ma is napról-napra könnyelmű tetteket, csúf politikai intrikákat, amelyeknek szövevényében elmosódnak a nagy célok kicsinyes személyi gyűlölködések kedvéért. „Ssálljon magába a magyar és ne akarja mindenki a hasát a maga módja sserint menteni, ne akarjon mindenki vesén lenni, hanem becsülje meg őket akkor, mikor még nincs oka vesstüket siratni. Ezek az igazságok a történelem viharai által meggyötört szegény népünknek legnagyobb és legvégzetesebb hibájára vetnek éles fényt. Valaki azt mondta rólunk, hogy nem tudjuk nagyjainkat megbecsülni, de fényes temetést, azt tudunk számukra Pár nappal ezelőtt gróf Bethlen István miniszterelnök a Tisza emlékvacsorán nagy beszédet tartott, amely még ma is élénken foglalkoztatja az egész ország közvéleményét. A beszédről több nagynevű politikus mondott véleményt. Érdekesnek tartjuk leközölni Lukács György, városunk képviselőjének nyilatkozatát, ki természetesen a miniszterelnök nagyhatású beszédét mindenben helyesnek és az ország érdekében nagy fontosságúnak tartja. Lukács György nyilatkozata a következőképen hangzik: — Bethlen István gróf miniszterelnök — mint ilyen vezető politikustól mást nem is lehet várni — nagyon bölcsen hangoztatta azt a két alapelvet, amelyet, mint politikus, szemelő» tart. az intranzigens magyar érzést és a magyar érdekek érvényre jutását egyfelől, másfelől azt a határozott nézetét és meggyőződését, hogy a politika a lehetőségek mérlegelése, ennélfogva a magyar nemzeti érdekek érvényre- emelésére irányuló működésében is a konkrét helyzetet és erőviszonyokat kell mindig tekintetbe venni. Mert az okos ember mindig csak a lehetőt igyekszik kivívni politikai téren, nehogy Már jelentettük, hogy a Békésmegyei Vitéz Szék városunkban május 2*án ünnepséget rém dez. A részletes programmot a következőkben a djuk: A Békésvármegyei Vitézi Szék Gyulán, május hó 2-ik napján vasárnap délelőtt 9 óra 30 perces kezdettel a Kossuth téren (Gimnázium előtt) a megyei vitézi testület, társadalmi és levente-egyesületek, cserkészcsapatok, iskolai ifjúság stb. jelenlétében tábori misét tart. Sorrend: 1. Törzskapitány, törzskörlet székkapitányai és más vármegyék vitézi küldöttségeinek fogadtatása. rendezni. Ha ez igaz — s bizony nagyon félünk, hogy igaz, — akkor ennek a szomorú megállapításnak óbresztőleg kell áléit lelkeinkre hatni. Mikor mutassa meg egy nemzet, hogy joga van az élethez, hogy joga van a fejlődéshez, ha nem a megpróbáltatás napjaiban? A nagyság nem a jólét, nem a gondtalanság óráiban mutatkozik meg, hanem a megpróbáltatások idején, amikor nincs más mentőöv, csak az a belső erő, szívósság, kitartás és okosság, amelyet magunkból merítünk. lehetetlenbe fogva, a legértékesebb nemzeti kincseket veszélyeztesse. A nemzeti törekvések érvényesítésénél tehát mindenkor számolni kell azzal, mi a kivihető. Tisza István is, aki a legigazibb fajszeretette! volt áthatva, a dualizmus kereteit igyekezett mindenkor felhasználni arra, hogy a magyar érdekeket érvényre juttassa és elnyomta szivének azt a sugallatát, amely a korlátlan függetlenséget szerette volna megvalósítani. — Bethlen István másik lényeges kijelentését abban ismerem föl, hogy ő — aki a magyar pszibét legjobban ismeri — a magyart mint legtehetségesebb és legnagyobb eredményeket kivívni tudó fajt állította szemünk elé, egyúttal ismeri fajának azt a nagy hibáját is, hogy hajlamos bizonyos szilajságra éppen a szabadság és függetlenség korlátlan szeretete folytán. Ezt a szilajságot, amely néha a józanság és okosság szempontjait figyelmen kívül hagyja, csak erős kézzel lehet féken tartani. Éppen ezért igaza van Bethlen István grófnak abban, hogy határozottság, egyenes irány és mentesség mindennemű vacillálástól — azok a követelmények, amelyek nélkül ál- lamférfiu Magyarországon gyakorlati eredményt el nem érhet. 2 Tábori mise. Celebrálja br. Apor Vilmos dr plébános, a mise alatti szentbeszédet Brém Lőrinc prelátus kanonok mondja. Az Erkel Ferenc Dalkör és a katonazenekar egyházi dalokat ad elő. A tábori mise befejezése: Himnusz. (Katonazene, dalárda, közének ) 3 Harsányi Pál békés bánáti református egyházmegyei esperes beszéde. 4. Vidovszky Kálmán evangélikus lelkész beszéde. 5. Hiszekegy. Előadja az Erkel Ferenc Dalkör. 6. Diszelvonulás katonazenével. Weisz Mór és Társa Részvénytársaság MÍÍ JÉGGYÁRA (Izemét megkezdte. Előjegyzések eszközölhetők. Lukács György Bethlen beszédéről. Vitézek ünnepe városunkban.
