Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)

1925-03-11 / 19. szám

2 Békés 1925. március 11. hajtott tetemes létszámcsökkentésekből természet­szerűleg következik, a közigazgatás zavartalan el­látását előreláthatólag súlyos válság elé állítják. Sok volt a bál. A társadalmi mozgalmakat és irányokat ille­tőleg lehetetlen elhaladni észrevétlenül ama tény mellett, hogy az elmúlt farsang folyamán feltű­nően sok bál és mulatság rendeztetett. De emel­lett megállapítható az is, hogy a polgárság és a fiatalság a bálákat sok esetben tisztán üzleti ala­pon rendezte, melyben a szegényebb néposztály majdnem 90 százalékkal szerepelt. A bálák és mulatságok ilyen feltűnő nagy számban való ren­dezése a háborús évek szomorú eseményei mellett e tekintetben fennállott korlátok megszűsése foly­tán, bizonyos fokig, mint visszahatás érthető ugyan, azonban viszont az is tény, hogy a gya­kori bálák ellen magok a szülők is tiltakoznak« akik gyermekeiket a bálakon való részvételtől alig tudják visszatartani. Az adók behajtása. A közadók kivetését, behajtását és kezelését illetőleg jelentős panaszok nem érkeztek be. Mint kisebb jelentőségű mozzanatot jelentik, hogy az 1925. évi házadókivetés revízió alá vétele folytán a főkönyvek lezárási munkálatai késni fog­nak, mert a revízió még nem fejeződött be. Békés­csabán az 1925, évi földadó kivetési lajstrom el­készült, érvényesíttetett, az egyénenkénti kivetés előírása és fizetési meghagyások kibocsájtása azonban a főkönyvi nyomtatványok hiánya miatt késett. Úgyszintén némi késedelmet szenvedett az 1925. évre szóló adóalany és adótárgy összeirási munkálat, mely most már teljesen befejeztetett. Singer a liásban 9913-30 arany a családban. A különleges magitsfoku „HUNGÁRIA“ világos sör a Békésvármegyei Kaszinóban és az Otthon kávéházban naponta frissen csapóivá kapható. §2 12-* Gyulai kiilturimp. A nemrégen megalakult Gyulai Közműve­lődési Egyesület, melyet tulajdonképpen dr. Szilágyi László rendőrtanácsos, a zenekultúráért még a boldog időkben Aradon is hadakozó na­turalista muzsikus hivott életre testvérbátyjával — Szilágyi Sándorral, aki az Országos Közmű­velődési Tanács alelnöke — vasárnap lépett elő­ször a nagynyilvánosság elé. Örvendetesen kon­statáljuk, hogy vállalkozása sikerrel járt, mert megmozgatta a közöny-mérgezésben apathikus- sá vált közönséget s a jelekből Ítélve — az uj egyesületnek a jövőben nagy szerepe lesz a vá­ros eddig szunyadó közéletében Miután fent is, lent is belátták, hogy egy határszéli városban, ha nem akar faluvá visszafejlődni — erősebb vérkeringésre van szükség, a kormánytól el­kezdve lefelé minden hivatott tényező sietett megtámogatni a hazafias és nemzeti célokért küzdő akciót. így történt, hogy az Egyesület diszelnökeivé megnyerték Lukács Györgyöt, Kova- csics Dezső főispánt, reprezentánsaivá Németiig és Czaká államtitkárokat, elnökévé Szakolczag Lajost s az egyesület tagjaivá pedig mindenkit, aki érez, lát, hall és a kultúráért szivesen áldoz. A kulturegyesület hivatását, célját és jövő feladatait a vasárnapi első díszközgyűlésen hal­lottuk Szakolczag elnök, Lukács György, Czaká államtitkár és a felszólaló testvéregyesületek ki­küldötteitől. Ezeknek a beszédeknek poénjük az volt, amit mindnyájan jól tudunk, hogy a meg­csonkított nemzetért folyó küzdelemben a kill- tara feggvereit is harcba kell küldeni. Ebben a tekintetben ellenségeinknél üresek az arzenálok, tehát használjuk azt a fegyvert, amelyet ki nem vehet a kezünkből se a nagy, se a kisántánt, se a népszövetség, se semmiféle földi hatalmasság. Ezekben mi is egyetértünk a felszólalások­kal és csak épp az a megjegyzésünk, hogy ke­vesebb ünnepély és kukulorium legyen, de an­nál több céltudatos munka. A fiatal egyesület első bemutatkozása alkalmával fővárosi művé­szek részvételével egy igen nivós koncertet is rendezett, mintegy jeléül annak, hogy megtudja ítélni, mi kell a gyulai jobb közönségnek. Ezért egy pillanatra sem csodálkoztunk, hogy a vasár­napesti müvészestélyen mindenki jelen volt, aki­nek az anyagiakon kívül lelkiszükségletei is vannak. Nem akarunk a szereplő művészekről kriti­kát mondani, mert hiszen az áldozatért, hogy lejöttek hozzánk, az ország végére s magukkal hozták jóindulatukat és érdeklődésüket, annyira leköteleztek bennünket, hogy csak hálás tapsra maradt időnk Schmidt Gizella hangversenyéne kesnő, Roosz György hegedűművész, Buttala László gordonkaművész, Kacsőh Magda opera­énekesnő, Závodszkg Zoltán az operaház tagja, Temmer Ferenc zongoraművész — szóval mind­nyájan szivesen látott és örömmel hallgatott, kedves és nagyrabecsült vendégeink voltak, akik között tudós professzor dr. Kúnos úgy trónolt, mint a törökök életéről tartott nagyértékü előadá­sában a szultán az ő háremhölgyei között, A művészek annyi tapsot vittek haza Budapestre, hogy még most is fülükbe csenghet kellemes zúgása. A tapsból (sub rosa) bőven kijutott Békés Dezsőné úrasszonynak is, aki (vidéken nem igen szokás) legféltettebb és legdrágább kincsét, a gyönyörű fekete zongoráját bocsájtotta a művé­szek rendelkezésére. A nagy közönséget még a következők ér­dekelhetik. Az uj egyesületnek már 200 tagja van. Március 28 án Jókai-ünnepélyt rendez, me­lyen az emlékbeszédet Lukács György belső tit­kos tanácsos, nemzetgyűlési képviselőnk mondja. Az ünnepségen jelen lesz Juhász Gyula, a kiváló poéta, ki saját költeményét fogja előadni. Az egyesület kebelében alakult 32 tagú filharmoni­kus zenekar nagy szorgalommal dolgozik és leg­közelebb bemutatkozik a gyulai közönségnek. Az egyesület üdvözlő táviratot küldött vasárnapi közgyűléséből Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszternek és tb. tagjává választotta Klebelsber- get, Karácsonyi c. püspököt, Zichy grófot, Né- methy és Czakó államtitkárokat és Szilágyi Sán­dort ... Az egyesület életében jelentős munkát fejtenek ki: dr. Ggarmathg Béla, dr. Kovalszkg Róbert, Ceégéngi István, Tarr Dezső, Fodor Emil. Őszintén óhajtjuk, hogy a harmonikus és önzetlen működést meg ne zavarja semmi disz- szonancia. (0.) Jókai Jelentősége az elnyomatás korszakában. A gyulai r. k. reálgimnázium Jókai-ünnepélyén felolvasta: Hadházi Ferenc reálgimnáziumi tanár. Ha Jókainak az elnyomatás éveiben kifejtett áldásos működéséről, kortörténeti jelentőségéről van szó, ugyan kinek nem jutnak eszébe Tallé- rosi Zebulon levelei, ée az ő hires Kakas Mártona ? Az ő humoros természetének áldásos Itatása éppen az elnyomatás éveiben nem kisebb jelentő ségü, mint hazafiasságra nevelő regényei és el­beszélései. Ki tagadhatná annak nagy jelentőségét, hogy Jókai a magyar nemzet legszélesebb rétegeire is ható élclapjával és naptárával vidámságot tudott kelteni a gy^zoió és szinte kétségbeesett nemzet lelkében De ennél is jóval többet adott. Hol tréfásan, hol komolyan, hol a kettőt összevegyitve, hol tanácsokat osztogat, hol bírál, hol szemre­hányásokat tesz, hol a kétségbeeséstől igyekszik megóvni, hol pedig a vakmerő tervektől igyek­szik visszatartani nemzetét, Hiszen amint nem lehet elmondani komolyan, azt el lehet tréfásan, amit nem mondhatott el Jókai nyíltan a maga nevében, azt elmondhatta az ő élclapja képzelet­beli tréfás alakjának Kakas Mártonnak az álarca alatt Mily vigasztaló volt a letiport magyarra nézve, hogy a Jókai szellemes csevegéseiből, még a gyűlölt önkényuralom tarthatatlan, el­hamarkodott, kapkodó intézkedéseinek a fonák­ságát is kiolvashatta. De nem folytatom tovább. Tagadható e hogy Jókai írói jelességeit éppen a legnagyobb szük­ség idején állította a legteljesebb mértékben a nemzeti ügy szolgálatába. Nincs Írónk, aki éppen az elnyomatás éveiben oly sokoldalú, jótékony hatást tudóit volna gyakorolni nemzetére, mint éppen ő, mert bámulatra 'jméltó leleményessége, megingathatatlan .bizakodása, kifogyhatatlan hu­mora, lebilincselő előadása egyaránt képessé tette őt arra, hogy letiport nemzetét a tompa közönyös­ségből felrázza, de a kétségbeeséstől később pedig az ellenkező végleitől, az elbizakodottság­tól megóvja, hogy előbb csak könnyet csaljon a nemzer szemébe, utóbb mosolyra is fakassza, egyszóval: hogy nemzetének lelki orvosa legyen Egészen röviden vázolva ebben láthatjuk az ő kortörténeti jelentőségét, nemzetnevelő fontosságát. Szóljunk-e valamit az ő nyelvéről előadá­sáról, hiszen az ő elragadó szépségű, bűvös bájos nyelvével kellene annak rendelkeznie, aki kellőképpen méltathatná az ő nyevbeli szépségeit, páratlanul gazdag képzelőerejével egyesülő remek leiró és elbeszélő»képasségét. Ki az, aki vonzób­ban le tudná írni a magyar nép életét, mint ő a Népvilágban, aki olyan szívhez szólóan meg iudná írni a nemzet ezeréves történetét, mint ő megírta regényes korrajzokban, vagy megdöbben­tőbben tudná elénk állítani a nemzet elmaradott­ságát, közönyösségét, mint ő az Egy magyar nábobban ? Ki az, aki bizalomkeltőbben tudná hirdetni a magyarság őserejét, mint ő az Es mégis mozog a földben, vagy lelkesitőbben, meg rázóbban tudná elénk állítani a nemzet szabadság- harcát, mint ő a Csataképekben és A kőszívű ember fiaiban? Végre ki az, aki hivebben mu tatná be az eleyomatás korabeli lemondó, türő; bizakodó magyatságot ki az, aki meggyőzőbben hirdette volna a magyar föld, a magyar nép átalakító erejét, mint Jókai Az uj földesurban ? Van e Lónk, aki a magyar föld ezernyi természeti szépségét, az 'ország minden néposztályának jellemző sajátságait, ezeréves történetünknek hol dicsőséges, hol sznmoru emlékeit ragyogóbb képzelettel, élénkebb előadással tudná elénk vará­zsolni. mint épen Jókai? — Nem csoda, hogyha mostani szerencsét­len állapotunkban, nyomasztó helyzetünkben, ezer meg ezer gondtól zaklatva, oly gyakran fog el bennünket a vágy, hogy az ő korlátlanul csapongó képzeletének a szárnyán a Jókai fes­tette világba, valami szebb boldogabb, eszményi világba szálljunk, ha csak néhány órára is, de csak hadd gyönyörködjenek más nemzetek a mesemondás fejedelmének korlátlan képzeletében, nekünk, halálra szánt magyaroknak, éppúgy mint az 50 es évek magyarságának a puszta gyönyör­ködtetésen kívül valami szebbet nemesebbet is adnak Jókai müvei. Hasonló helyzetben vagyunk, mint voltunk 49 ben, de ha akkor is tudott a nemzet csaknem 2 évtizedig türelemmel várni, ügyünk igazságában bízva legyen meg bennünk is az a szinte vértanúi türelem hazánk sorsának jobbrafordulása iránt Első sorban merítsünk bi­zalmat az isteni Gondviselésből, hogy 3 világhirü Lónk születésének 100 éves évfordulója oly közel esett egymáshoz, kiket az egész müveit világ ünnepel, Petőfit mint az érzelem, Madáchot mint a gondolat, Jókait mint a képzelet halhatatlan költőjét. Mi azonban nem a halhatatlan mesemondót lássuk Jókaikan, hanem azt az irót, aki már nemzedékeket tanított a hazaszeretetre. Értsük meg, érezzük át, hogy Jókai nemcsak a saját korának irta azokat a nevelő müveket, azok hozzánk, nekünk is szólnak Legyen meg bennünk is’nemzetünk jövője érdekében Garamvölgyi Ádám türelme, szinte a legteljesebb lemondásig menő makacs kitartása 1 Lelkesítsen bennünket Kárpáthy Zoltán munkás hazaszeretete! Tanuljunk dolgozni a hazáért, mint dolgoztak az És mégis mozog a föld hősei, hogy szent ügyünk igazságában bízva élhessünk, dolgozhassunk és ha kell, meg is hallhasunk a hazáért, mint a Csataképek hősei. Testben és lélekben kellőképpen készüljünk fel arra a nagy, arra az Örök harcra, amelyet a nagy mesemondó legcsodésabb képzeletű regényé­ben, a Jövő század regéntjében szinte jóslat szerűen megálmodott. Mert el fog jönni, el kell jönni annak a nagy harcnak, annak a nagy le­számolásnak az ideje, de Isten segítségével nem a nemzet megsemmisülésre, hanem az vrök békére. Higgyük, reméljük, hogy úgy lesz, akarjuk, hogy úgy legyen, de addig munka, türelem és kitartás legyen jelszavunk !

Next

/
Thumbnails
Contents