Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)

1925-10-14 / 80. szám

2 Békés 1925. október 14, Kisgyülés. Változott idők, változott viszonyokat kí­vánnak. Mióta keresztülgázoltunk a nagy há­ború kataklizmáján s a trianoni béke meg­szabta kis országunk határait, az óriási területi s ezzel kapcsolatban gazdasági veszteségeink, az uj országhatárok s a szerződésekben ránk rótt kötelezettségek arra kényszerítenek, hogy intézményeinket természetesen a régi gerinc megtartása mellett, az uj viszonyokhoz alkal­mazzuk. A háborút követő összeomlás, ille­tőleg a belőle való kilábalás számos uj reformot tett szükségessé s úgyszólván nincs Magyar- országnak intézménye, amely többé kevósbbé változáson ne ment volna át. Természetes azonban, hogy az ilyen nagy munka csak folytatólagosan valósítható meg s még távol állunk attól az időtől, amikor azt mondhatjuk, hogy intézményeink az uj körül­ményekhez vannak alkalmazva. Azonban e téren szünetlen munka folyik s ennek a munkának a során kerül majd sor a közel jövőben a törvényhatósági bizottságok ujá- szervezósóre A belügyminiszter ezirányu javas­lata már 1924. óv óta várja a nemzetgyűlési tárgyalást s kívánatos, hogy a parlament uj ülésszakában minél előbb tető alá jusson. A jelenleg működő törvényhatóságok tagjainak megbízatása már jó régen lejárt s a mandátum- meghosszabbitással működő testületek tevé­kenysége ellen több oldalról kifogás merült fel. Elsősorban ezek a több száz tagból álló testületek rendkívül nehézkesek s éppen ezért a napról-napra felmerülő konkrét ügyek el intézésére nemcsak a szakszerűség hiánya, hanem nehézkességük miatt sem alkalmasak. A belügyminiszter most úgy tervezi, hogy életre kelti a kisgyülés intézményét, amennyi ben a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe esak a politikai kérdéseket, a választások kérdését és a nagyobb fontosságú ügyek el­intézését fogják utalni. Minden más egyéb ügy a kisgyülós hatáskörébe tartozik s ezzel az intézkedéssel azt reméli a belügyminiszter, hogy az ügyek letárgyalásának gyorsasságát jelentékenyen fokozni lehet. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a belügyminiszter ezt a nagyfontosságu kér­dést végre megoldani akarja, mert az a szá­mos oldalról elhangzó kritika, amely a jelen­legi törvényhatósági bizottságok működését sok alkalommal szóvá tette, bizony sokszor teljesen objektiv volt, ami arra mutat, hogy valóban az intézmény összetételében és munka módszerében kifogásolható pontok vannak. Magyarországnak, ha reálisan akar alkal­mazkodni a változott viszonyokhoz, valóban nagyfontosságu reformok egész sorozatát kell megvalósítani s a most ismertetett tervezet esak egy kis töredéke a szükséges változtató soknak. Csak futólag említjük meg, hogy a belügyminiszter ugyancsak törvényjavaslatot óhajt benyújtani az országgyűlési képviselő- választókerületek számának és székhelyének uj megállapításáról, továbbá a felebbvitel egyszerűsítéséről is. Mindezek az uj intézke­dések azt célozzák, hogy a bonyolult s az élet eleven lüktetését nehezen követő ad­minisztrációs eljárás leépittessék, a követendő utak és módok egyszerűbbé tétessenek s ami talán a legfontosabb, az egész adminisztráció egyszerűsítésével a pénzügyi megtakarítások legyenek elérhetők. Minden országnak bizo­nyos fokig ragaszkodnia kell ősi intézményei­hez, de ha a parancsoló szükség úgy rendeli, ezeket az intézményeket meg kell változtatni az ország és a lakosság érdekében. Du. Egy bútorozott szoba konyhával kiadó Ecsedi-utca 16. szám alatt. i060 l—1 (Saj. tud.) Az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatósága a vármegye közigazgatási bizottsá­gán keresztül a kereskedelmi miniszterhez kér­vényt adott be, mely szerint az AEGV. Békéscsabától kiindulólag Kondo­ros-Szarvasra, továbbá Dobozra és Gyulára személyautóbuszjáratokat akar bevezetni és erre iparengedélyt kér. A kisvasút kérvényében az érvek egész arzenálját sorakoztatja fel és kéri, hogy a kérelmet a megye pártolólag terjessze fel. A kérelemmel a legutóbbi megyegyülés is foglalkozott és azt, mivel olyan helységeket akar­nak megfelelőbb forgalm összeköttetéssel ellátni, Még egy levél. Vettük a következő levelet és ezzel befeje­zettnek nyilvánítjuk a po lémiát. Tekintetes Szerkesztő űrt A Békés“ folyó évi október hó 7-én meg­jelent 78 ik számában „Levél a szerkesztőhöz“ cimü közleményre, szives engedelmével az aláb­biakban teszem meg észrevételeimet: A hivatkozott levél írója gyógyszerészi ügyekben „laikus szakértő“, mint azt a levél egész tartalma elárulja Mert a háború alatt és az azt követő időkben a gyógyszerészek a kon­junktúrákat kihasználták volna, olyan állítás, amelyet semmiesetre sem mondott volna valaki, akineK a gyógyszerészetről leghalványabb sejtelme is volna. Közismert dolog, hogy a gyógyszeré­szek nem maguk határozzák meg a gyógysze­rek árát, hanem az Országos Közegészségügyi Tanács javaslatára a Népjóléti miniszter Ebben a tanácsban csupán egy gyógyszerész foglal helyet, de az is csak rendkívüli tag. A háború és az azt követő időkben a gyógyszertárak a legminimálisabb haszonnal sem dolgoztak, de egyenesen ráfizetéssel, amit bizonyít az, hogy a legnagyobb részük eladósodott, vagy a boldog békében szerzett vagyonát élte fel. Hogy a legutóbbi 10 év alatt Gyulán há­rom gyógyszertár cserélt gazdát ez nem haszon húzás okából, hanem nagyon is tiszteletreméltó és sajnálatos családi okokból történt. Hogy pedig a gyógyszertárak parfümöt, szappant, rumot és több olyan dolgot árulnak, ami nem gyógyszer, azt hozom fel, hogy ezt régi szokásjogon teszik, hiszen még 40 —50 évvel ezelőtt sem illatszer, — sem szappan, — sem más egyéb olyan gyár nem létezett, amely eze­ket a cikkeket előállította volna; ezeket mind a gyógyszerészek készítették és ha valakinek ezekre szüksége volt, eszébe sem jutott máshol keresni, mint a gyógyszertárban. Ami a gyógyszertárak helytelen elhelyezését illeti, azt tartom, hogy mindaddig mig az orvo­sokat nem lehet arra kényszeriteni. hogy a kül­sőbb perifériákon helyezkedjenek el, — már pe­dig erre őket kényszeriteni sohasem lehet, addig azt a gyógyszertárákká! szemben sem lehet kí­vánni. mert teljesen életképtelenek lennének. Az életképtelen és csak tengődő gyógyszertár a köz­egészségügynek nagyobb veszedelme, mintha az egyáltalán nem léteznék. Cikkíró ur azt mondja, hogy a gyógyszer- tárak engedélyezésénél figyelembe veendő Gyula városának nagyon sok közegészségi intézménye, kölönösen a hatalmas állami kórház, amelynek közelében már a vidék miatt is fel kellene állítani egy gyógytárt. Cikkíró ur itt elárulja,_ hogy a viszonyokat egyáltalán nem ismeri. Éppen az állami kórház miatt panaszkodnak a gyógysze­részek legjobban, mert ez az intézmény törvény és rendeletek ellenére, saját maga tart fenn patikát, amelyben minden képesítés nélkül analfa­béta ápolók készítik a gyógyszereket, csak azo­kat rendelik gyógyszertárból, amelyeket nem mernek, vagy nem tudnak házilag előállítani. A személyjogu gyógyszertárak adását, ve- vését, örökölhetését nem ismerem, mert ilyen nincs is. Az 1876. évi XIV. t.-c. úgy intézkedik, hogy a személyjogu gyógyszertárak átruházha­tók egyik gyógyszerészről a másikra. Ha meghal a gyógyszerész, személyjogu gyógyszertárának haszonélvezeti joga özvegyére száll, de csak özvegysége tartamára. S ha férjhez megy, a ha­szonélvezeti jog a kiskorú gyermekeket illeti addig, mig nagykorúakká nem lesznek, azontúl a gyógyszertári jog visszaszáll az államra. Nyil­vánvaló tehát, hogy semmi szükség a törvény megváltoztatására. ahol vasút egyáltalában nincs, vagy ahol van, de az rettenetes rossz — pártoló véleménnyel terjesztette fel, azonban kérte a minisztert, hogy miután nagyobb súlyú közlekedési eszközök for­galomba helyezéséről van szó, az utak épség­ben tartása céljából gondoskodás történjék a kerekek széles pneumaukkal vagy lapos tömör- gummival való ellátásáról. Kéri a minisztert a megye arra is. hogy a viteldijat a minisztérium állapítsa meg és végül a tiszta haszon egy bi­zonyos százalékát a társaság az utak karbantar­tására fordítsa. A gyógyszertárak államosítása képtelen idea, hisz az állam minden vállalkozására ráfizet és erre fizetne csak rá Istenigazában ! Ami a reáljogu gyógyszertáraknak az állam által leendő megváltását illeti, nagyon kiváncsi vagyok, honnét gondolja Cikkíró ur az ehhez szükséges pénzt megszerezni? A személyjogu gyógyszertárakra vonatkozó javaslat erősen kommunistaizü s mint ilyent ve­szélyes hirdetni. A gyógyszertárak jelenleg is szabályszerű könyvek vitelére vannak kötelezve s ezt az állam szigornan ellenőrizteti. Cikkiró urat bármikor szívesen látom gyógy­szertáramban és készséggel állok rendelkezésére mindennemű felvilágosítással és szívesen meg­engedem, hogy üzleti könyveimet akár könyv- szakértő közbenjöttével is átvizsgálhassa. Kérem, közérdekből győződjék meg róla, mennyi az a fölös jövedelem, aminek az állampénztárba be kellene folyni. Gyula, 1925 október 12 én. Tisztelettel: Wieland Dénes. A vármegye főjegyzőjének felhívása. Vettük a következő felhívást: A világháború által okozott emberhiány mellett ijesztő arányban mutatja pusztítását a tüdővész, mely ellen a legkitartóbb küzdelmet felvenni, elsőrendű hazafias feladat. A m. kir. kormány megbízásából és a vár­megye felkérésére ezért vállalkoztam arra, hogy a küzdelem megszervezését a vármegye terüle­tén megkezdem. A feladat, melyet megoldani kell, nagy; a munka melyet elvégezni kell, tetemes; az ut, melyen haladni kell, járatlan. Bizom azonban a hatóságok, a hatósági közegek, intézmények és társadalmi tényezők megértő, szives közrehatásában, kiknek támogatá­sát bizalommal kérem. Gyula, 1925. évi október hó 7 én. Dr. Konkoly Tihamér, Békésvármegye főjegyzője. itt I ÍE K. A polgármester itthon. Csete József polgár- mester kétheti távoliét után szombaton hazaérke­zett külföldi útjáról és a Párisban megtartott kongresszusról. Ez alkalomból szombaton eBte a Polgári Körben disznótoros vacsora volt, melyen mintegy tizennyolcán vettek részt. A polgármes­ter hevenyészetten beszámolt párisi átjárói és tapasztalatairól. Elmondotta, hogy útjában az idő­járás kedvezett, hogy Párison meglátszik a há­ború nyoma, hogy a francia főváros utcái piszko­sak (akárcsak Gyuláé), hogy az erkölcstelenség és a prostitnció minden képzeletet felülmúl, hogy az éjjeli mnlatókban milyen szédületes frivolitás- sal vegyes dőzsölés uralkodik. Kitért továbbá a közigazgatásra is, mely liberális ugyan, de meg se közelíti a magyar adminisztrációt. A társaság nagy tetszéssel fogadta a polgármester rövid be­számoló beszédét. A jóízű vacsora elfogyasztása után az egybegyűltek átsétáltak az Otthon kávé­házba és pompás kedvvel és nagy élvezettel hall­gatták az emigráns orosz tiszteknek titulált ve­gyes női és férfikar pajzán dalait — záróráig. Autóbuszjáratok a megyében.

Next

/
Thumbnails
Contents