Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)
1925-09-05 / 70. szám
2 Békés 1925. szeptember 5 A gyulai kereskedők panasza a kamara előtt Hitelezett összegek forgalmi adója. A kereskedelmi kamara átirata a Békés szerkesztőségéhez. A Békés már több ízben foglalkozott a kereskedők által hitelezett összegek forgalmi adójával. Legutóbb, amikor Lukács György titkos tanácsos, nemzetgyűlési képviselőnk Gyulán tartózkodott, újra felvetődött a kereskedők által fölpanaszolt sérelem, melyre most a szegedi kereskedelmi és iparkamara a következő sorokat küldi lapunknak: Mintegy három éve lehet annak, hogy a pénzügyminiszter kötelezte a kereskedőket és iparosokat, hogy a hitelbe adott áruk összege után járó forgalmi adót is róják le, még mielőtt az áru ellenértékét a kereskedő vagy iparos tényleg megkapta volna. Ez a rendelkezés csak a blokkokat kiállító kereskedőket és iparosokat terhelte ugyan, de igy is igen sérelmes volt a gazdasági életre, épen azért a szegedi kereske delmi és iparkamara a rendelet megjelenése után illetékes helyen rögtön fel is szólalt. E felszólalásában a kamara nyomatékosan rámutatott arra, hogy a pénzügyi hatóságoknak ez az értelmezése nem fedi az általános forgalmi adóról szóló 1921. évi XXXIX. t.-c. 30 § ban foglaltakat, amely szerint „áruszállítás alatt ingó testi dolog visszterhes elidegenítését kell érteni“. Reámutatott arra is, hogy a hitelezés korántsem tekinthető visszterhes elidegenítésnek, amikor még nagyon kétséges az, hogy vájjon a keres- kereskedő avagy az iparos által történt áruszállítás visszterhessé válik-e, vagy sem azáltal, hogy a vevő eleget tesz-e a visszterhet jelentő fizetési kötelezettségének, avagy sem. A gazdasági életnek az idő óta bekövetkezett változása, nevezetesen a konjunkturális nye - reségek megszűnte, a korona értékállandósága, a pénzszűkét követően megcsappant üzleti forgalom kényszerű szükséggé tették a kereskedelmi és ipari élet számára a hitelre való berendezkedést. Most már az idézett rendelkezés is érezteti nyomasztó voltát és a gazdasági élet zavartalan kibontakozására is zavarólag hat. A kamara az említett rendelkezés ellen most újból felterjesztéssel élt. Tűzoltó szaktanfolyam záróvizsgája. Lapunkban közöltük volt, hogy a vármegyei tüzoltőszövetség tűzoltó szaktanfolyamot tart. E tanfolyam az előző nap este megtartott próba- riasztással szeptember 2-án nyert befejezést, amikor is meg lett tartva a záró gyakorlat. A záróvizsgával kapcsolatos ünnepség szerdán délután 3 órakor kezdődött. Az ünnepségen jelenvolt dr. Dainiel Sándor alispán, dr. Márki Barna megyei II. főjegyző, szövetségi elDÖk, a csendőraég, rendőrség, a vitézi Szék képviselői, Szentkereszti Tivadar kir. tanfelügyelő, dr. Pánczél József tb. főszolgabíró, dr. báró Apor Vilmos, vitéz Ördög Konrád városi tanácsos, a vármegyei tüzoltószö- vetség tisztikara és több érdeklődő. A csapat felvonulása után Démusz Lajos várm. tüzrendészeti felügyelő tette meg jelentését és engedélyt kért az ünnepség megkezdésére. A megadott engedély után a vármegyei tüzrendészeti felügyelő imához vezényelte a csapatot és elmondta a magyar Hiszekegyet. Ezt követöleg jól sikerült rudgyakorlat következett, melynek befejezése után a tanfolyam hallgatók ötösével a vizsga-bizottság elé lettek vezényelve, hol az előadók kérdéseire meglepő készültséggel vizsgáztak. Az elméleti megtörténte után megkezdődött a gyakorlati részből a vizsga. Az úgynevezett 5 ős és 9-es iskola gyors szerelést a hallgatók precizitással oldották meg bizonyságot téve arról, hogy a rendelkezésre álló hat nap alatt tanultak, készültek. A hallgatók gyakorlatát a hivatásos tűzoltóságnak egy bemutató szerelése követte. Majd felvonultak a hallgatók dr. Daimel Sándor alispán elé, aki elismeréssel emlékezett meg az előadói kar eredményes munkájáról, a hallgatók önzetlenségéről. Méltatta a tűzrendészet és a tüzoltóintézmény nagy fontosságát és a tűzoltók hivatását, feladatát. Lelket lebilincselő beszédében buzdította munkára a hallgatókat, akikre vár a községekben a tűzoltói intézmény életre hívása, megszervezése. A megértésről, messzemenő támogatásáról tanúbizonyságot tevő beszéde után kiosztotta a látogatási igazolványt. Ezt követöleg Démusz felügyelő, mint az első szaktanfolyam parancsnoka köszönetét mondott az alispán megértő támogatásáért és kérte a további támogatást, hogy a tűzoltó intézmény a nemzettel és közjóval szembeni feladatát hatványozottan teljesíthesse. A laktanyán lefolytak után á csapat szereivel a Kossuth-térre vonult, ahol a hatóság kiküldöttei és nagyszámú érdeklődők előtt egy szépen kidolgozott támadás lett bemutatva. A minden tekintetben jól sikerült támadási gyakorlat után a csapat diszmenetben vonult el az előkelőség és az előadói kar előtt, majd visszatérve a himnuszt énekelték el, ezt követöleg tűzoltó nóták éneklésével vonultak be a laktanyába. Innen a Polgári Körbe gyülekeztek a hallgatók, ahol is az alispán megvendégelte őket. Itt Démusz felügyelő pohárköszöntőjében megemlékezett a támogatókról és méltatta dr. Mírki elnök érdemeit. Majd dr. Márki tartott buzdító beszédet. Este társasvacsora volt, ahol Falussy, Deák, Démusz felügyelők tartottak hatásos beszédet. Leindörfer Zoltán a hallgatók nevében lelkes beszédében fogadalmat tett arra, hogy az iskola mestereket követve, fáradságot nem ismerve dolgozni fognak. A szaktanfolyam rendezéséért első sorban elisméréssel kell megemlékezni dr. Daimel Sándor alispánról, aki anyagi támogatással lehetővé tette annak megtartását. Elismerés illeti még meg dr. Márki Barna várm. II. főjegyző szövetségi elnököt és Démusz Lajos várm. tüzrendészeti felügyelőt, aki fáradságot és akadályt nem ismerő munkával szervezte meg a tanfolyamot. Dicsérettel kell megemlékezni Erdély Ernő Győr, Papp Ferenc Szeged város főparancsnokairól, Falussy Károly Máv. tüzr. főfelügyelőjéről, Deák János Békésvármegye tüzrendészeti felügyelőjéről, T A » C A. A zeneművészet és a gyermeknevelés. Irta: («iitvilJ (íyula zenetanár. Az összes művészetek közül talán a zeneművészet az, amely az emberi érzelmekre a legközvetlenebb hatást gyakorolja Hogy ez igy van, annak egyik oka, hogy minden emberben szunnyadoz némi zenei érzék egyrészt, a másik oka pedig: hogy az emberi lélek maga is egy élő hangszer. És ez nem is csoda, mert a zene már ott van a bölcsőnél, amikor az édes jó anya altatja a gyermekét, ott van az örömben, bánatban egyaránt. Versenytársa az irodalom és a költészet csupán. De a zeneművészetnek ebben is nagy. elsőbbsége van, mert amit a darabos szó nem képes kifejezni, arra a zeneművészet gazdag eszközeivel a legrejtettebb gondolatok megrögzítésére képes. Mi a zene ? Jobban mondva mit értek én zene alatt? Zenélés alatt, a tiszta lélek- aek azon megnyilvánulását értem, amely az érző és halló szervünk közreműködésével zenei hangok által kifejezhető. S kérdem, vájjon minden zenélésnél igy van ez ? Sajnos nem. A zenének is, mint minden művészetnek van egy hatalmas ellensége, — a ponyva irodalom A szövegíró, felhasználja a dallam varázs erejét s igy indul romboló útjára. Fosszuk meg a dallamot szövegétől, s ami marad, sokszor méreg. Pedig ez nem zene; ez nem a nemes lélek megnyilatkozása, ez az irányzat hamis érzelgés, őszinteség nélkül, nem más, mint a léleknek rut becsapása. Az igazi zenének, ha szöveges zenéről van szó, a szöveg csak kiegészítő része a zenének. De az instrumentális zenének nincs szüksége szövegre; sokat tud mondani, mindent ki tud fejezni szöveg nélkül is, s az avatott fül tökéletesen megérti ezt a világnyelvet De, hogy a zeneművészet fejlődését némileg is megértsük, vissza kell tekintenünk a múltba, mely emberi mértékkel mérve nagy idő ugyan, de nemzetek történetében parányi idő csak. A zenetörténet szerint körülbelül 6 ezer esztendő az az idő, amely némi támpontot nyújt a kutató számára. Mint minden művészet, úgy a zene is keletről származik. A népvándorlás és az embrie fajok mind sűrűbb érintkezése volt az az ut, amely átplántálta a müveit nyugatnak a zeneművészetet is. Hogy az egyptomiak, a kínaiak, a hinduk, a babiloniak, a zsidók, az arabok és a perzsák, a görögök nagyban művelték és ápolták a zenét, azt a zenetörténet lapjai bizonyítják. Később maga az egyház is felismerte a zeneművészetben rejlő belső értéket és varázs erőt és Ambrus püspök, de még inkább Nagy Gergely pápa személyében hathatós támogatója volt. Miként minden, úgy a zene is egy lassú fejlődés folyamaton ment keresztül, hogy mindaz, amivel a zeneművészet ma rendelkezik, amit eddig alkotott, egy lassú és fáradságos eredménye az emberi csodálatos elmének. En elhiszem, hogy az emberek általában szeretik a zenét. De, hogy zeneértők is legyenek egyúttal, ahhoz bizonyos beavatottság is kell. Hogy többet ne mondjak, állítható-e, hogy az úgynevezett szellemileg képzett embersokaság, egyúttal zeneértő is ? Sajnos tagadnom kell, hogy az volna. Azok a halhatatlan örök és nagybecsű müvek, amelyeket Mozart, Haydn, Mendelsson, Schubert, Schumann, Verdi, Beetho- wen, Wagner, Barus stb. zenei félistenek Írtak, az embereknek 99 százaléka előtt ma is ismeretlen alkotások még. Es, hogy ez milyen vesztesége a zenekultúrának, erre tanuk legyenek azok, akik csak némileg is jártasak a zeneművészetben ők tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy milyen kincstől van az emberi lélek megfosztva, annak nem ismerése miatt. Mikor tartunk majd ott, hogy az arra illetékes körök szintén felismerik a zenében rejlő kulturerőt, mikor lesz az, hogy város és társadalom karöltve előteremtik azon anyagi eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a város egy jól megszervezett zeneiskolát és zenekart mondhasson magáénak. Egy ilyen megkonstruált szerv által válik lehetségessé, hogy hallani és megismerni tanuljuk a nagy Géniuszok alkotásait. De mindéhez nemcsak akarat és pénz kell, de megfelelő gyermeknevelés is. (Már zenei szempontból értem.) És erre vannak hivatva a zeneiskolák. Belőle kell fakadnia mindannak, ami a zenei szempontból értéket jelent. Kiinduló pontjának kell lenni minden zenei megmozdulásnak. Az ének és zenekedvelő társaságnak innen kell kiindulnia, megerősödnie. Továbbá, a ma zenét tanuló ifjúság az ének hegedű, zongora és itt-ott a csellót művelik csupán. Nagy kárára a magasabb zenei szemPapagáj ruhafesték, papagáj kékitő mindenütt kapható.
