Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-03-29 / 26. szám
XjVI< évfolyam 26. szám Szombat Ctjnta, 1924. március 29. Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 6000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉR KfiZßAZPÄSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 800 korona Felelős szerkesztő: DOIIAY FEItEXC Megjelenik szerdán és szombaton Városi választások. Nálunk Magyarországon a közigazgatási képviselőtestületekbe való választások iránt az érdeklődés mindig igen csekély volt. A mi érdeklődés időnként egyes helyeken megnyilvánult, az nem a nagy elvi jelentőségű programotokhoz kapcsolódott, hanem kisebb nagyobb befolyású személyekhez. A vidéki városok és megyék polgársága tudui sem akart arról, hogy ennek máskép kellene lenni és a nyugati államokban, amelyekhez való szellemi kapcsolatunkra a Balkán államokkal szemben annyira szeretünk hivatkozni, máskép is van. Ott a községi képviselőtestületek jelentősége sokkal nagyobb és nagyjelentőségű kérdésekben igen sokszor az ő akaratuk irányítja a parlamenteket. Közérdekű problémák különböző szempontokból való meglátása és az ezek miatt lezajló viták képezik e testületek gyűléseinek tárgyát és nem személyeskedések. Ezekkel tudnak hatni a lakosságra és nevelik azokat a különböző politikai pártok tagjaivá és éretté a Parlamentär izmus számára. Mi e testület e nézőpon- ból való szereplését teljesen elhanyagoltuk és szinte meglepetésként hat, amikor országosan szervezett pártok vidéki tagjainak egyik iegfomosabb kötelességévé akarják tenni a községi képviselőtestületekben való térfoglalást. Meglepődtünk, és hogy meunyire indokoltan, azt megmutatták a most lezajlott gyulai városi képviselőtestületi ^választások is. Akik évek hosszú során át hangadó tagjai voltak a képviselőtestületnek és akik, hogy befolyásuk van a lakosság zömére, nemcsak önmagukkal, de előkelő közfunkció- náriusokkal is el tudták hitetni, máról-holnapra kibuktak a község parlamentjéből. Akik kibuktak, talán szintén azt hitték, hogy tömeg van mögöttük, de elfelejtették, hogy tartósan összetartani egy tömeget, szervezetté alakítani csak nagy célok — még ha ezek tévesek is — érdekében lehet. Itt pedig ilyenről szó sem volt. Hisz mathema- tikai bizonyossággal előre lehetett látni, hogy n lakosságnak el kell fordulnia azoktól, akik a városi közgyűlések tárgysorozatát szinte éveken át a közérdekű kérdések másodlagos kezelése mellett két pontban tömöritették és ez a két pont: személyi kérdések és — ezen pontnak végleges megoldása után : személyi kedvezések. Ennek az iránynak ki kellett fárasztania a lakosságot. Előbb az iutelli- geucia hagyta ott a közgyűlési termet, amivel meggyengült a képviselőtestület megmaradt higgadt, megfontolt elemeinek ottani ereje is, most pedig a lakosság nagy része hagyta el az' eddigi irány inscenirozóit. Az ő helyeiket hódították most el az eddigi iránynyal elégedetlen közönségnek uj kiküldöttjei, -tiknek munkáját és irányát majd az első űseiőtestületi közgyűlések után fogjuk áthatni. Addig várakozó álláspontot fogak el, mert mf munkájuk szerint bírálás. értékeljük az embereket. Egy feledhetetlen nap. A harangszeutelcs. Ennek a napnak a történetét nem az ujság- tudósitónak egy egyszerű kis tárcacikkecske keretében kellene megírnia, hanem egy szociál- lilozófus költő nagyhatású históriai regényeinek témája kerekedhetnék ki belőle. Kezdődnék a mese a kis városi élet ma gasztalásá al, a kisvárosok géniuszának aposzíro- fátásával, A nagy világvárosokban élvezhetünk pompás színházakat, láthatunk nagyszerű felvonulások t, csapatszemiéket, királylátogatásokat, de olyan bensőséges, a telkekből jövő és a lelkekbe hatoló ünnepségeket, mint a vasárnapi harangszentelés is volt, csak a kisváros tud nekünk nyújtani Harangszentelés ! Olyanféle érzéssel vártuk és fogadtuk ezt a napot, mint a minővel a világrajövő gyermek első síró hangját várja és fogadja az aggódó apa, mint a minővel a szülő várja és fogadja az első értelmes szót gyermeke ajakéról. Nyelve, hangja lesz a városnak, nemcsak számunkra szóló, házaink falai között elhaló, hanem messzire hallatszó idegen határokra járó hangja. A város népe úgy érezte, hogy annyival tágasabbra nőnek majd városának határai, amennyivel messzebbre hallatszik el a temploma tornyából a harangszó. Azután meg nem is annyira gyakori ünnepség a harangok szentélése. Nem minden nemzedék gyönyörködhetik benne. A nagyobbik régi harang 54 évig, a kisebbik pláne 116 évig lakott zavartalanul horonyban. Hány nemzedék mull el azóta, amely nem ünnepelhetett harangszentelést. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja tehát külön, nagyszerű ünneppé lett az idén Gyula városában és a katholikus hívekkel együtt ünnepelt a város egész lakossága. De nemcsak a harangszentelés napja, a megelőző napok is kiemelkedtek a hétköznapok sorából: lelki meg ujulásra megtisztulásra használták fel azokat a buzgó kathol kus hivek Az Urak Mária Kongregációjának meghívására már Szent József napján Gyulára érkezett Szegedről P. Bus Jakab jezsuita atya és hat napon át naponta háromszor beszélt a hivekhez Reggel az árvaházban és délután az anyatemplomban nők részére, este 6 órakor pedig a gimnáziumban férfiak részére. Az utóbbiakon napról napra növekedő számban vet tek részt komoly és buzgó férfiak, nem csak épen kathoiikusok. A páternek bámulatos bölcseleti tudásról tanúskodó, de mégis könnyen megérthető beszédei arról a döntő küzdelemről szólották, melyet napjainkban vívnak egymással az istenhivés és az ístentagadás. A beszédek mély nyomokat hagytak városunk intelligens férfivilágának lelkében. Vasárnap és az ünnep napon sok százan járultak a bünbánat szentségéhez és táplálkoztak az Ur testével. Megtisztult és megnyugodott lelkek töltötték meg az ünnep nap délelőttjén állandóan a templomot. A reggeli 8 órai misét Brém Lőrinc prelátus-kanonok mondotta és az Urak Mária Kongregációjának tagjai szolgáltak az oltárnál. Ez alatt a mise alatt áldoztak a Kongregációk tagjai és nagy számú más hivő A nagymisét dr. Karácsonyi János kanonok, volt váradi nagyprépost, a nagynevű történeiiudós, városunk szülötte mondotta az összes papság segédletével A templom zsúfolásig megtelt és a szentélyt a különböző földész és iparostársulatok tagjai fáklyát tartva állották körül. Tizenegy órakor báró Apor Vil mos plébános mondott énekes misét, amely alatt egy vegyes ének és zenek r Führer D. miséjét adta elő. A nagymise tömjénfüstjétől még iilatos templomi levegőben áhitattal emelkedtek a lelkek a nagyszerű zene- és a remek énekhangjain az ég felé. Alig oszlott szét ennek a fenségesen szép misének előkelő, ájtatos közönsége, alig volt üres a templom körüli tér egy félóráig, már gyülekezni kezdtek a harangok elé vonuló menet résztvevői. Alig volt még egy óra, már tele volt mind a háiom tér és sürü sorokban állott a nézők tömege a felvonulás utján. A város apraja nagyja talpon és az utcán volt. Minden ismerősünk, akikkel naponta találkozunk és nagy sereg alig ismert lakosa a városnak, akik esztendőnként alig egyszer-kótszer fordulnak meg a város belsejében. A harangjaikat váró hivek ugyancsak kitettek magukért. Hosszú menetben vonullak vagy hatvan délceg lovaslegény vezetése mellett a Harucker térről a vasútállomásig. Góg István volt a parancsnoka a lovasoknák. A lovasokat követték az iskolás gyermekek, a legapróbbaktól a felső osztályos gimnazistákig. Külön csoportban haladt zászlaja alatt a szivgárdisták nagy tábora. Ezután jöttek a Kongregációk; a két leánykongregáció, az inasok, végül az Urak Kongregációja. A külön böző ipartársulatok sorakoztak ezután templomi zászlóik alatt. Sorba jöttek a cipészek, pintérek,, kőművesek és ácsok, kovácsok, kötélverők, asztalosok, szabók, csizmadiák A katholikus Kör után a földmunkások, azután a földész- társulat tagjai következtek. Közvetlenül a papság előtt az Egyháztanács tagjai haladtak; azután egyházi ornátusban jött asszisztenseivel báró Apor Vilmos plébános, mint ceremóniárius pedig Rácz Pál sarkadi plébános szerepelt; a papság után a nők vallásos társulatai következtek:-a Rózszfűzáí láísalat, az Oítáragycsiiic!, végül a Szociális Missziótársulat. A menet elején nyargaló lovasbandérium már a vasútállomásnál volt. mikor a menet vége még az Árpád utca derekán haladt. A feikoszoruzott harangok az állomási épület elé húzott kocsira téve már készen várták a menetet, amely megkerülve a harangokat ugyanolyan sorrendben haladt ismét visszafelé: A harangokat vivő és négy feldíszített, gyönyörű*" paripa által vont kocsi körül zöld lombfonatot tartó koszorús leányok és a cserkészfiuk haladtak. Most a menet nem fordult be az Árpád- utcára, hanem a Wenckheim Béla utcán, Petőfi- utcán és Városház-utcán át haladt a templomig. A menet mintaszerű rendozéséért az elismerés Steib János segédíelkész főrendezőt illeti, akinek a fiatalságból fehér karszalagos rendezők segédkeztek. A templom kapujában már várakozott a harangokra a papság, élén a felszentelés szertartását végző Brém Lőnnc prelátus kanonokkal, akinek Karácsonyi János c püspök és Szirmay L Árpád prelátus kanonokok asszisztáltak, a karban pedig résztvettek báró Apor Vilmos, Bartoss Ferenc és Rácz Károly plébánosok, P. Bus Jakab, a helybeli, valamint több vidéki segédlelkész. Az előirt zsoltárok elmondása után a szertartást végző prelátus szentelt vízzel meghintette a harangokat, tömjénfüsttel megáldotta, azután a felállított szószékre lépett és gyönyörű beszé- dat intézett a teret zsúfolásig megtöltő közönséghez Beszédében a Mindenhatótól kért jutalmat azok számára, akik a harangok megszerzéséhez adományaikkal hozzájárultak és meghatott elismeréssel említette meg Góg Jánost és nejét, akik a kisebbik harangot teljesen a maguk költségén készitieíték. Végezetül Isten áldását kérte a főpap Gyula város minden lakosára társadalmi és felekezeti különbség nélkül A .lelkek mélyéig hatoló beszéd után véget ért az egyházi szertartás Ekkor a templom kapujában elhelyezkedett férfiénekkar adta elő id. Erdélyi Sándornak „Uj és a legolcsóbb napi áron szerezhető be Lapunk mai száma 4 oldal.
