Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-11-19 / 93. szám
LTI. évfolyama 93. raám Szerda €*yula, 1934. november 19 Eiőflretésf árak: Negyedévre helyben és vidéken . . 20000 K Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TARSATIALMT ÉS EflZftATOÍSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC megjelenik szerdán és szombatonA.z iparossá ff mecfszervezése. A „Békés“-nek irta: dr Tonelli Sándor, a szegedi kereskedelmi és iparkamara főtitkára. Évek óta bizonyos nyugtalanság tapasz talható a magyar kisiparosság körében. A m eguehezedett viszonyok, a folyton növekvő adóterhek, a munkásbiztositó költségei és komplikált adminisztrációja, a megcsökkent kereseti lehetőségek fokozott erővel nehezednek erre az osztályra, amely évszázadokon át a polgári hagyományoknak a leghivatot- tahb képviselője volt Magyarországon. Az iparos osztály valahogyan elhagyatottnak érezte magát és úgy vélte, hogy nincs igazi szószólója, aki jogos kivánalmait felfelé megfelelő nyomatékkai kifejezésre juttatod. Érthető és természetes volt, hogy mikor néhány esztendővel ezelőtt az úgynevezett kózmüveskamarai mozgalom megkezdődött, sokan az iparosok közül tényleg elhitték, hogy csak egy intézményen múlik, hogy a kisiparnak a bajai orvosoltassanak. Elhittók, hogy ha less Kézműves kamara, akkor az el tudja oszlatni az adósérelmeket, a mun- káshiztositás körül jelentkező bajokat, részeltetni tudja a kisiparosokat a közszállitások- ban és azt a helyzeti elégedetlenséget, amely ma kétségtelenül megvaD, megelégedettségre tudja átváltoztatni. A törvényben, amely a kézmüvestestüle- tek törvénye cimet viselhetné, történnék intézkedés egy központi jellegű szervezetnek a felállításáról, mely az Országos Kézműves Testület néven alakulna meg. Ennek az országos szervezetnek természetesen nem az volna a hivatása, hogy bürokratikus intézmény legyen és fegyelmi jogot gyakoroljon az ipartestületek fölött, mert az ipartestü- letek autonómiája egy százados fejlődés folyamán kialakult érték, melyet bántani nem szabad. Értékes működést fejthetne ki azonban a központ, ha olyan formán, mint a városok kongresszusának az irodája, az általános jellegű kérdéseket tárgyalás céljából előkészítené, ezekben az ügyekben javaslatokat tenne és az ipartestületek országos kongresszusait megszervezné. A kamara cimet és jelleget azért nem tartom helyesnek, mert a kamarák a kifejlődött gyakorlat szerint helyi jellegű és nem országos érdek- képviseletek s a címeknek és feladatköröknek az összekeverése olyan súrlódásokat idézne elő, melyek épen az iparosságnak nem állhatnak az érdekében. Ebben a formában az Országos Kézműves Testület aránylag csekélyebb költséggel is megvalósítható volna, mintha teljesen kamarai feladatkört ruháznának rá. Esetleg a fentartására már évi 50000 aranykorona is elégséges volna. Ezt az összeget pedig az iparosok egyenes megadóztatása helyett, amitől épen ma óvakodni kell, elő lehetne teremteni úgy, hogy a megreformálandó és a mainál jelentékenyen nagyobb költséggel dolgozó ipartestületek évi előirányzatuknak egy bizonyos hányadát bocsájtanák az Országos Kézműves Testület rendelkezésére. Az utóbbinak az ügyeit egy választmány intézné, amely úgy jönne létre, hogy minden ipartestületet egy szavazati jog illetné meg, a nagyobb ipartestületek azonban taglétszámuk arányában több szavazattal is rendelkeznének. A reformnak azonban ki kell terjedni a mai kereskedelmi és iparkamarákra is. A kamaráknál is sok orvosolni való van ugyanis. Első helyen áll a kamarai választások ügye. A törvény szerint a kamaráknál ötévenkint kell a választásokat megejteni ; ennek ellenére vannak vidéki kamarák, ahol már tizenhárom év óta nem volt választás. A kamarai tagok elaggottak, részben elhaltak és a kamarák mai összetételükben nem kifejezői a kerületek köz- gazdasági struktúrájának. Fontos eredménynek kell épen azért tekintenem, hogy a miniszter rászánta magát a kamarai választások elrendelésére. Egy másik eredmény, hogy a miniszter magáévá tette a kamarai titkári értekezletek összehívására vonatkozó javaslatomat. Sok fontos és életbevágó jelentőségű dolgot a kamarák azért nem tudtak kellő nyomatékkai képviselni, mert kizárólag az Írásbeli érintkezésekre és felterjesztésekre voltak utalva. Ha a kamarák vezető tisztviselői személyesen terjeszthetik elő észrevételeiket és javaslataikat a miniszternek, módjukban lesz, mint a mostani eset is bebizonyította, hogy gyakorlati eredményeket is érjenek el az általuk képviselt közgazdasági érdekek javára. / Kiegészítése ennek viszont a ' gyakori és szerves összeköttetés a kamarák székhelyei és kerületük egyes helyei között, amely az utolsó évek folyamán, nem a kamarák hibájából, hanem pénzügyi okok következtében nagyon meglazult. Csak a rossz- akarat vádolhatta meg a létükért küzdő csekély tisztviselői létszámmal dolgozó kamarákat, hogy nem látogathatják elég gyakran a vidéki ipartestületeket. Ha a kamaráknak lesz elég anyagi erejük, készséggel állítanak he költségvetésükbe megfelelő ösz- 8zeget vidéki utakra, másrészt gondoskodhatnak ügyrendszeriileg arról, hogy a vidéki iparcestületek elnökei és tisztviselői a kamara költségvetésének terhére, meghatározott időközökben bejöjjenek a kamara székhelyére az aktuális kérdések megbeszélése és letárgyalása céljából. A reformuak természetesen vannak még az elmondottakon kivül más részletkérdései is. Ennek a cikknek azonban csak az volt a célja, hogy a legfőbb irányelveket és a teendőknek a sorrendjét megjelölje, úgy, amint én elképzelem. Lehet, hogy vannak, akiknek a felfogása egyes részletkérdésekben az enyémtől eltér. Egyben azonban mindnyájunknak meg kell egyezni. Becsületesen és igazán a reformot csak az akarja, aki nem az ellentétek mesterséges szitására, a másik fél szándékainak elferditésére törekszik, hanem olyan intézményeket és olyan intézkedéseket akar, amelyek a magyar közgazdasági életnek a javát vannak hivatva szolgálni. Gyűlés a Kereskedők Egyletében. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés tegnap tartotta rendes évi közgyűlését, melyen egyúttal a megüresedett elnöki, egyik alelnöki és két titkári állás is betöltésre került. A kerület vezetősége ez alkalommal vendégül látta az OMGE központjából dr. Balkángi Kálmán igazgatót, dr. Magoss Györgyöt és Nádor Jenőt. A Kereskedelmi Csarnok helyiségét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődők tömege, kiknek soraiban jóleső örömmel láttnk a kereskedőkön kivül más társadalmi osztályok reprezentáns képviselőit is. Zusmann János alelnök nyitotta meg az ülést. Balkángi Kálmán dr. a kerület működésének lényegét abban látja, hogy mint az országos dolgok részesei állandó kontaktusban kell lenni saját vezetőségükkel, akik viszont a budapesti központtal tartják fenn az állandó kapcsolatot. A budapesti központ igen nagy részben a vidéki kerületi szervezetekből meríti erejét és vár segítő támogatást. A vidéki kerületek működésének sikerét pedig egy agilis vezetőségtől várja. A közbizalom a kerület elnökévé egyhangúlag Sándor Dánest választotta. Harmadik alelnök lett Läufer Sándor, titkárok Erdélgi Andor és Kardos Árpád. Sándor Dénes megköszönte az iránta megnyilatkozott bizalmat, majd nagy vonásban ismerteti az OMKE nek az összes gazdasági kérdésekben eddig elért felbecsülhetetlen eredményeit, mintaképül állítja a kereskedők építőmesterét és vezérét Sándor Pált, kinek zászlaját teljes diadalra vinni tekinti feladatául. Balkányi Kálmán dr. az országos dolgokkal kapcsolatban az újonnan kinevezett miniszterek felé fordítja tekintetét. Legyen Ggula városa az első, melynek kereskedői hívják fel az nj minisztereket a legégetőbb kérdések kielégítő megoldására. A külügyminisztertől elsősorban a kereskedelmi szerződéseknek sürgős megkötését és az errevonatkozó tárgyalásoknak az eddigieknél lényegesen gyorsabb mederben való terelését kell kérnünk. Ha máról-holnapra nem lehet politikai határainkat visszahódítani, legalább gazdaságilag csatoljuk vissza magunkhoz az elszakított területek egyébként szívesen idegravitáló lakosságát. Szűnjék meg végre az elzárkózási politika. A túlzott iparpártolást semmiféle hangzatos jelszavak nem tehetik jogossá és annak mielőbbi megszüntetését ugyancsak hasonló határozottsággal kérjük. A pénzügyminisztertől szintén sok sérelemre várunk orvoslást. Elsősorban azt, amit távozó elődje már a leghatározottabban amúgy is megígért, hogy ez év végéig áttérjünk a forgalmi adónak egyszeri, egy helyen való lerovására. Ugyancsak sürgős feladata a pénzügyminiszternek, kit egyébként mint tárcanélküli minisztert eddig is jól ismerünk, a jövedelem és vagyonadó, valamint az általános kereseti adó rendszerének revíziója. B-szélt végül Balkángi Kálmán dr. a szövetkezetek túlkapásairól. Sándor Dénes elnök a kerület nevében megköszönte az értékes előadást és a gyűlés berekesztése után fehér asztalhoz vezette a budapesti vendégeket, kiknek asztalát igen szép éB Lapunk mai száma 4 oldal
