Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-07-26 / 60. szám
4 Békés ljü4. julius 26. A BÉKÉS REGÉNYE. A polgármester nr. (Kortörténeti regény) Irta: OROSZLÁNY GÁBOR. 7 Otthon. Ferenczi Gáborné a vasúti fülkében egymaga utazott. Hirtelen történt az elhatározás, de már egyszer meg kellett történnie. Nyolc évig volt Ferenczi Gábor felesége. Nyolc év alatt nyolc percig sem volt boldog. Az első időkben reménykedett, hátha csak elkerüli a boldogság, de egyszer meg fog érkezni. Remélte, hívta, várta. Mindhiába. Gyerekük nem volt s az ura sem volt az övé. Ferenczi Gábor egyedül a maga szenvedélyének élt. Nagy, hatalmas ember akart lenni s ebben a törekvésében minden más szempont mellékes volt. Az érzelmekre nem sokat adott, a hírnévre annál többet. Egészen komolyan hitte, hogy halála után szobrot kap, akárcsak Széchenyi vagy Kossuth. Gondolataiban már el is rendezte, hogy a szobra a főtér melyik szögletében fog állani. Ilyenkor kihúzta magát s a vele találkozó polgárt akép köszöntötte, mint a királyok szokták az alattvalókat. Mindenütt jelen volt, mindenütt beszélt, külön fővárosi hírlapírót tartott, aki egyes terveit, eszméit busás honoráriumért ország-világgá kürtólte. Az országban, a sok ujságközlemény nyomán már közismertté lett a neve. A miniszterek, államtitkárok kikérték tanácsát, a fővárosi szállodai portások pedig kegyelmes urnák szólították, mert 10 forint borravalót adott Ha úgy kívánta a helyzet, kedves és szeretetreméltó is tudott lenni, csak a feleségével szemben volt komor, kegyetlen, vérengző. A tanácstalanul vergődő asszony eleinte mindent megpróbált, hogy férjével a családi élet szépségeit megismertesse. Nem kívánt már egyebet, csak gyöngédséget. Hiábavaló törekvés volt. Ferenczi Gábor járta a maga útját a „hallhatatlanság“ felé s ha felesége ebben öt nem támogatta, ostoba gyanúsításokkal kínozta és sebezte. Az asszony végre elhidegült. Nem imponált már előtte sem a hir szárnyára felkapott név, sem a vagyon, sem a kényelem, sem az úri, előkelő élet. Ferenczi Gáborné üresnek és ridegnek találta a családi tűzhelyet s csak egyetlen vágya volt szabadulni, szabadulni. A vonaton, amint egymagában utazott, eszébe jutott nyolc hosszú esztendő minden keserűsége. Észébe jutott fiatalsága, amikor szépen kínálkozott a jövő, eszébe jutottak a könnyei, melyek halavány arcán végig szántottak. — Igen igen — mondta magában és szemében újra megjelentek a könnycseppek, máskép nem cselekedhettem. Aki bűnös, rossz, lelketlen és igaztalan, azt verje meg az Isten! Mintha imádságot mondott volna, úgy ejtette ki ezeket a szavakat s talán hallotta is. amidőn egy ismeretlen hang reá mondja: — Amen ül... * Amen. így végződött Ferenczi Dezső levele is, melyet Ferenczi Gábornéhoz irt pár nappal ezelőtt. Éppen akkor érkezett a sógor levele, amikor Ferenczi Gáborné a férjével szakított. Az asszony és Ferenczi Dezső között már egy féléve, hogy sűrű levelezés folyik. Az asszony elpanaszolta tarthatatlan, kínos helyzetét, Dezső pedig megvigasztalta. Ennyi volt az egész De ezért ezekből a sűrűn váltott levelekből kiérzett, hogy Ferenczi Dezső nem csak tanácsokat ad a sógorasszonyának, hanem meleg részvéttel is van iránta. Az utolsó levelében Ferenczi Dezső ezt Írja: Kedves Anikó 1 En már egyszer megírtam magának, hogy miként cselekedjék. Újra ismétlem, pakkoljon össze és hagyja ott. Gábor nem az az ember, a ki egy jóságos asszonyt megtudjon becsülni. Hagyja, hogy fusson a maga utján. Kitüntetés, cim, rang, hírnév kell az én szerencsétlen bátyámnak, nem pedig asszony. Hogy mi lesz magával, azzal ne törődjék. Itt vagyok én, a ki szent és mély vonzalommal állok maga mellett. Katona ember vagyok és nem szeretem a frázisokat. őszintén, egyenesen beszélek. Szeretem. Isten engem úgy segéljen! Utazzék tehát mielőbb haza a tántihoz. Mindent hagyjon ott, csak a szivét hozza magával. Dessö. Az asszony háromszor is elolvasta ezt a levelet. Egészen kipirult bele. Erezte, hogy valami különös, meleg érzés szállja meg a lelkét, melyet még sohasem érzett. A levelet idegesen összegyűrte és a keblébe rejtette. Ennek a levélnek csakugyan ott van a helye, hol a szive erős dobogását érzi . . . Egy ismeretlen ur tolakodott be a fülkébe. Egy „első osztályú“ utas, aki rögtön észrevette a fiatalasszony zavarát. — Szabad? ’ — Tessék. — Nem leszek alkalmatlan ? — A vonaton senki sem alkalmatlan, akinek jegye van. — Ep ez a baj, hogy nincs jegyem. Az utolsó percben ugrottam fel a vonatra. A polgármesterné félre fordult és ezzel akarta a tolakodó utasnak tudomására adni, hogy társalkodó utitársra nincs szüksége. Az első osztályn utas azonban tovább ostromolta az asszonyt. — Szabad rágyújtani? — Tessék — mondotta az asszony ridegen. — Köszönöm — felelte az első osztályú utas. Egy kis zavarban vagyok. Nem tudom, hogyan méltóztatott érteni. Cigarettára gyújthatok reá, vagy egy nótára? Mind a kettő igen kedves szórakozásom. A nóta is, a cigaretta is gond és unaloműző. 'Ferencziné lesújtó tekintettel mérte végig utitársát. — Ne tessék szigorúnak lenni, mert ez egy szép asszonynak nem áll jól. Annál kevésbbé egy „elvált“ asszonynak! . . . Az asszony megrezzent. — Honnan tudja? — En mindent tudok. — Kicsoda ön ? — Azt most nem árulom el. Ha azonban a nagyságos asszony megengedi — ki vallatom. Előttem úgy sincs titok . . . Hova utazik ? — Haza, a nagynénémhez. — Meddig lesz ott? — Nem tudom. — Szerette-e a férjét? — Soha. Barbár volt. Embertelen — Tetszik magának Ferenczi Dezső, a fess huszárkapitány ? Az asszony kipirult a haragtól és indulatosan felelt : — Mi köze az én dolgaimhoz ? Kicsoda maga tulajdonképen, hogy igy mer velem beszélni? Vigyázzon ! 1... Az első osztályú utas a leikéből nevetett és szelíden szólt: — Ugyan, ugyan, nagyságos asszonyom — mire való ez a tettetett harag ?! En mindent tudok, mindenről értesültem, én mindent láttam, mindent hallottam En olvastam a levelet is, amelyet az imént a szive felé rejtett. Akarja, hogy elmondjam, mi áll benne ? — Nem, nem! Hagyja ! — No akkor nem mondom. Ellenben kérem, válaszoljon igazán, őszintén, bátran. Szereti-e Dezsőt ? (Folyt, köv.) KVIliT-TÉH. E rovatban kőzlöttekért felelősséget nem vállal a szerkesztőség. Tisztelettel hozom a i>. é. vevöközönség tudomására, hogy Stark Jenő társamtól barátságos utón megváltam és az üzletet tovább vezetem. Kérem a nagyérdemű vevő közönség további szives pártfogását. Tisztelettel: 679 l—i Felek János, kereskedő. Felhívás Felhívjuk t. c. részvénybirtokosainkat, hogy a vállalatunknál jegyzett részvényekről szóló összes ideiglenes ellsmerrényeket f. bő 28 tói kezdődőié# irodánkban, Városház-utoa 14. sz. alatt végleges részvényekre átoserél- betik. Gyula, 1924. évi julius hó 25 ón. 689 í-i Első Gyulai Kereskedelmi R T Az államvasutak nyári menetrendje. Budapestről Gyulára Szolnokon át Személyvonat Személyvonat Gy orsvonat 02 s ► Gyuláról Budapestre Szolnokon át Személyvonat Gy ors - rónát i£2 4t! <26° Bpest keleti p. u. ind. 850 1325 1535 2130 Gyula ind. 310 850 122221 Szolnok „ ll30 1652 1727 oos Békéscsaba „ 430 94S 1310 2315 Szajol „ ll49 1713 1741 027 Mezőtúr „ 615 1056 lő44 119 Pusztatenyő „ 12°s 1727 1751 040 Pusztatenyő „ 655 1121 1553 2°6 Mezőtúr „ 1305 1831 1818 l42 Szajol „ 4 710 U30 16°e 218 Békéscsaba „ 1510 2330 1950 420 Szolnok „ 755 1151 1640 310 Gyula érk. 1536 2354 2018 446 Bpest keleti p. u. érk. ll10 1335 1925 530 Budapestről Gyulára , ;*>« Gyors.x *5 Gyuláról Budapestre 4 ti 4 ti . >>2 ' Szegeden át »1 ► <2 a ° vonat ál ► Szegeden át <26° 2 8 ° Bpest nyug. p. u. ind. 22716’5 Gyula ind. 310 850 1441 Cegléd 028 915 174° Békéscsaba „ 406 1015« Kecskemét „ l47 1028 1819 Órosháza „ 522 ll11 17°8 Kiskunfélegyháza „ 239 1128 1846 Hmvásárhely „ 641 12u 1828 Szeméüiv. Szeged „ 816 1415 2355 Szeged „ 455 U05 2001 Kiskunfélegyháza „ 1634 226 Hmvásárholy „ 630 162110 Kecskemét „ 1730 329 Orosháza \ „ 747 1727 2206 Cegléd 1844 455 Békéscsaba „ 950 105° 2330 710 Bpest nyug. p. u. érk. 2040 635 Gyula érk. 1044 20 33 2354 730 jutányos áron számítva tetszés szerinti malomban megőrültetek. Krausz Jenő liszt« és terménykereskedő. Telefon 77. 3si88-»
