Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-11-14 / 91. szám
ILY. évfolyam 91. »%áai Szerda Gynia, 19)33. november 14 Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 3000 K Hirdetési dij előre fizeiendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendő! Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 200 korona. Felelős szerkesztő: D01SAY FEKEXC Megjelenik szerdán és szombaton A vármegyei közigazgatási bizottság illése. (1933. november 12.) Az ülésen a főispán elnökölt. A bizottság tagjai csaknem teljes számban jelen voltak. Az alispáni jelentésből — mely az ülésnek mindig az első tárgya — az alábbiakat közöljük: Előfordult személybiztonság ellenes cselekmény 40, vagyon ellenes 108, baleset 2, ön- gyilkosság 3, tüzeset 9. A mait havi liszt ellen panasz nem volt. A földbirtok megváltási eljárás Békészent- andráson befejezést nyert, ahol 1120 kát. hold föld megváltása hozatott javaslatba. R.imntat a jelentés arra, hogy ama bizottságok működése, amelyek határozatának érvényessége a tagok bizonyos számban való megjelenéséhez vannak kötve, a gyakorlatban sok nehézséggel jár, mert ezeken az üléseken a bizottságnak főként vidéki tagjai, a mai helyzetet tekintve — érthető okokból — nem jelennek meg s ennek folytán a sokszor rövid határidőhöz kötött bízott' sági határozatnak időre való meghozatala lehetetlenné válik. E?en abnormis állapotot tudomására hozza a bizottságnak megfontolás és illetékes helyre való bejelentés végett. Dr. fiaiméi Sándor alispán élőszóval is megindokolja előterjesztését s kéri a szükséges felterjesztés megtételét, bogy 5 a felelősség alól szabaduljon, mert az a helyzet, hogy ő a bizottsági ülésekről felvett jegyzőkönyvbe a jelen nem levő tagokat illetőleg a valóságnak meg nem felelő adatokat kénytelen felvenni, teljesen tarthatatlan. Ambrus Sándor azt tartja, hogy ezen segíteni elsősorban az alispánnak és a törvényhatósági bizottságnak kell. Az teljes képtelenség, hogy valaki elfogadja a bizottsági tagságot s az üléseken na jelenjék meg. Komolyan figyelmeztetni kell az illetőket, hogy ha elmaradásukat elfogadhatóan nem igazolják, helyettük más tagok lesznek beválasztva. Alispán: Ambrus javaslata keresztül nem vihető. A bizottsági tagoknak ma egész vagyont kell elköltenie, ha bejönnek gyűlésekre. Annak elfogadhatóságát pedig, vájjon az ülésekről való elmaradás megokolt-e vagy sem, ő vizsgálat tárgyává tenni nem hajlandó, mert ennek ódiumát ő nem viselheti. Dr. Ladies: az a kérdés, milyen irányban akarunk felírni ? Alispán: hogy az ülés tekintet — nélkül a megjelentekre — határozatképes legyen. Dr. Ladies László: azt a kérdést veti fel, hogy nem-e lehetne bizonyos bizottságokat nagyobb létszámmal megalakítani. Évtizedekre visz- szamenő tapasztalata az, hogy ezeknek a bizottságoknak terhe 90 százalékban a helyi tagokra esik. Nc-m-e lehetne ezen segíteni, s a kormány figyelmét csak a tisztáu uj alakulatoknál felhívni ? Bariár Gyula: nemcsak az nj, de a régi alakulatokra nézve is indítványozza a feliratot. Alispán: oly értelmű határozatot kér, hogy egy felől az egész dolog hozassék a miniszter tudomására, — mert ő a felelősségtől akar szabadulni, azntán pedig kéri, hogy a bizottság vegye tudomásul, — hogy amennyiben a miniszter részéről nem történik intézkedés — ő igyekezni fog a bajokon saját hatáskörében segíteni, bár attól eredményt nem vár. A bizottság igy határozott. A kir. pénzügyigazgató havi jnlentésének felolvasása után dr. Töröli Gábor szólalt fel. A pénzügyigazgató jelentése nyomán két dologra vonatkozólag kér felvilágosítást; az egyik az adóösszeirás, a másik a kincstári házhaszonrészesedés ügye. A törvény szerint a házadó vallomások ebben a hónapban adandók be, a nyomtatványok azonban még ma sem állanak a közönség rendelkezésére. Ily körülmények között hogyan képzelhető el az, hogy ezek a vallomások a törvényes határidőben rendeltetési helyükre jutnak, és az adózó polgár hogy jut abba a helyzetbe, hogy a bírságtól megmeneküljön ¥ A másik kérdés: a legújabb kinestári ház- haszonrészesedési rendelet szerint a házbér fele nem képezi ennek alapját. A házadó törvény 8ze- rint aki maga lakik a saját házában, arra is házbéradó vetendő ki, a házbérérték megállapításánál a szomszédos hasonló minőségű lakások egyenértéket kell alkalmazni. Ha tehát ugyanolyan házbérértéket kell bevallani a maga által lakott lakásért is, kérdés, hogy a törvénynek a haszonbérlő által fizetendő kincstári részesedés kedvezménye alkalmazandó-e a maga által lakott háznál is ? Ma már nincs megkülönböztetés a házbéradó és házosztályadó között s igy nem gondolná, hogy a törvény a saját maga által lakott ház tulajdonosát jobban akarná terhelni, mint azt, aki bérbe adja, illetőleg bírja a házat. Mi ebben a tekintetben a felfogás és vélemény ? hogy azoknál is, akik maguk lakják a T ÁB€ A. Párbaj és karesztén^ etika. A párbaj hívei közt sok igazán lovagias gondolkodású, fejlett becsületérzésü és mélyen igazságszerető embert lehet találni. — Mondja Foerster. — Amit ezek a párbaj mellett felhoznak, gyakran sokkal többet ér, mint amit a merő polgári szelídség képviselői ellene tudnak felhozni. Mikoriban először olvastam e sorokat egy tamáskodó kérdőjellel sértettem meg őket, most azonban már sajnosán látom, mennyire igaz ez a megállapitás. Nemrégiben történt, hogy egy társaságban szóba került az az egyik magyar folyóiratban közölt tervezet, hogy a párbaj kiküszöbölésére oly „Becsületügyi Szövetség“-ben kellene tömörülnünk, melynek tagjai a következők megtartására köteleznék magukat: a) nem párbajoznak s párbajban nem segédkeznek ; b) feltétlenül kötelezőnek ismerik el a becsületszékek döntését elégtételadásra vonatkozólag ; o) oly egyénekkel, kik bármely szövetségi taggal akár mint sértők, akár mint sértettek állanak szemben s a Szövetség által elismert becsületszék döntésének magukat alá nem vetették, a Szövetség összes tagjai mindennemű társadalmi" érintkezést megszüntetnek . . . Ugyanúgy bojkottálják, mint a párbajvilágban az elégtételt megtagadókat volt szokás A cikk hozzáteszi: „Ha 5OC00 vagy 100000 elsőrendű úriember ezt a három pontot következetesen végrehajtja, a Szövetség becsületszékeinek óriási tekintélye lesz.“ Természetesen egy kis parázs vita következett, melyben szellemes argumentumok röpködtek pro és contra, de úgy éreztem, hogy a keresztény gondolat védői mintha nem járnának olyan mélyen és rendszeresen a kérdés alap- gondolata körül, mint az ellenfél. Mintha etikánk alapvető gondolatmenete nem élne még elég élénken a köztudatban ! Ezen a hiányon szeretne valami keveset segíteni a jelen dolgozat, ha ugyan tud még manapság a hideg, elvont okoskodás néhány percnyi figyelmet rabolni magának. A keresztény gondolat szerint az emberi életnek Isten az Ura s igy az egyes embernek magántekintély alapján nem szabad sem a maga életének, sem a másénak veszedelmét akarni. Szabad azonban az életveszedelmet megengedni, ha megvannak a következő feltételek. 1. Ha az ok, amely miatt megengedjük viszonylagosan, a dolog jelentőségéhez mérten súlyos ok. 2. Ha a jó eredmény, amelyet szándékolunk nem a „csak megengedett“ rossznak eredménye, hanem a rosszal egyidejűleg és párhuzamosan következik egy harmadik — legalább is közömbös cselekedetünkből. így : közömbös cselekedet megengedett rossz, szándékolt jó. Ellenben tilos a következő képlet: megengedett rossz, szándékolt jó általános elv ugyanis, hogy nem szabad rosszat cselekednünk még azon célból sem, hogy abból jó eredmény következzék. (Non sunt facienda mala, ut eveniant bona ) 3. A kettős eredmény közül a rosszat nem szabad akarnunk, szándékolnunk, hanem csak megengednünk. Nézzük már most ezek után, hogyan alkalmazhatjuk ezen alapelveket a párbaj tényeire: Bizonyos, hogy aki párbajozik, életet tesz ki veszedelemnek magántekintély alapján.*) Tehát találunk a párbaj tényei közt oly láncszemet, mely erkölcsileg rossz (Isten jogá *) hisz«n hivatkozhatnánk a divatpáxbajok forma- tágos voltára, de kapcsoljuk ezt most egyelőre ki. nak eltulajdonítása); — következőleg figyelmesen megvizsgálandó, minő szerepet játszik ez a kifogásolt tény. Vájjon : 1. nem ebből a rosszból következik'e a szándékolt jó, vagyis mondhatjuk e, hogy a szándékolt jó a rosszal párhuzamosan és egyidejűleg egy közömbös tényünkől ered ?! 2. Csak megengedjük e a közben előforduló rosszat, vagy talán szándékoljuk is ? ? 3 Van-e erre a megengedésre viszonylagosan súlyos okunk. Ha e hárompontos vizsgálat a párbaj javára üt ki, akkor szabad az ut; józan, kivét- kezetes keresztények is párbajozhatnak. Sajnos azonban nem igy áll a dolog. 1. A párbaj jó eredményei (becsület megvédés, elégtétel szerzés és adás, a jogsértés megbüntetése, a bátorság kimutatása stb.) mind épen abból a tényből ered, hogy életüket veszedelemnek teszik ki. Ép annak következtében ad vagy kap elégtételt, mert életet tett ki veszedelemnek, ép azért ismerik el, hogy nem gyáva, mert életet tett ki veszedelemnek stb. Tehát ép az erkölcsi rosszból következik a jó, már pedig az ilyen cselekvési mód a természet és erkölcs törvényébe ütközik vagyis bűnös. Továbbkutatnunk tulajdonképen már felesleges, de ha mégis megtesszük, még annál jobban meggyőződhetünk ítéletünk helyességéről. Nézzük tehát a 2. pontot. Csakmegengedjük-eazéletveszélyt, vagy egyenesen szándékoljuk azt ? Miért is párbajoznak az emberek ? mert sértve érzik magukat Miben állhat ez a sértés ? Rosszul nyilatkoznak (legalább arra.nagyarázhato tettel, viselkedéssel) valakinek értelmi, erkölcsi tulajdonságairól, bátorságáról. A párbajjal való megoldás ezek közül csak a bátorság bizonyításánál észszerű, az összes többi eset eldöntése más természetű bizonyitást Lapunk mai száma 4 oldal
