Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-10-24 / 85. szám
liV. évfolyam SS. szám Szerda Gyula, 1923. október 24. Előfizetési Arak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 3000 K Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inlézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám Ara 100 koronaFelelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Halálküzdelem. Az a küzdelem, amelyet Németország folytat egyfelől az őt szorongató ősellenséggel, másfelől saját belső züllésével már több annál, amit az elvesztett háború hozhatott, mint veszedelmet, mint osapást és károsodást. Ez már halálküzdelem, végső vouaglás, a lét és nemlét harca. Világnézetek ütköznek itt össze és tépik, szakgatják a nemrég oly hatalmas világbirodalmat. Az van itt halálos veszedelemben, ami Németországot ötven esztendővel hatalmas birodalommá alkotta, ami elindította őt a világhóditás utján; a német egység. Amit egy hatalmas nasiona- lista szellem megteremtett, azt odadobta prédára az internacionalizmus szelleme. A szociáldemokrácia uralma alá hajtott Porosz- ország űzi, hajtja a züllés utján az egész német birodalmat és ezen az utón nem akarja a halálba követni a mindig vallásos és nemzeti alapokon épült Bajorország. A déli és északi németség évszázados ellentéte ujult ki nagy erővel, szokatlan méretekben és fenyegeti felfordulással és megsemmisüléssel a hatalmas német birodalmat. A porosz hsgemónia vezette a birodalmat ötven éven át, a túlzott, éppenséggel nem keresztény szellemű ultranacionalizmus, fajimádat jegyében. Láthatólag a dicsőség és a hatalom utjain, de végeredményben a romlás felé. A nemzetköziség, a szociálista internacionálé vette fel ezzel szemben a legkeményebb hareot, természetesen a másik véglet felé hajtva a lelkeket, a másik fajta romlás felé sodorva az államot. Bajorország, amely ennek a porosz gőggel telt imperialista politikának sem volt mindig alázatos uszályhordozója, még kevésbbé hajolhat meg az internacionalizmus hamis jelszavain felépült mai birodalmi politika előtt. Olyan értékekről, olyau eszmékről van szó, amelyek két évezred óta a nemzetek és államok létének és boldogulásának legbiztosabb alapjai, amelyeknek elhagyása egyet jelent a nemzet pusztulásával, ezoket az alapokat lerombolni, elpusztítani Bajorország nem engedheti. Ha szétszakad és részeire oszlik is a nemrég hatalmas birodalom, kell maradnia egy kis földdarabnak. kell maradnia egy népcsoportnak, amely megmenti, fentartja és ápolja ezeket az eszméket, megmenti azokat az alapokat, amelyeken a birodalom majd egykor ismét ujraépülhet. Erre a fentartó szerepre a bajor népet predesztinálja a maga vallásossága, minden gőgtől ment fajszeretete, minden imperialista törekvéstől távolálló német hazaszeretete. A bajor nép érzi is ezt a hivatását és ez a hivatásérzet előbb-utóbb törésre juttatja az északi és déli németség között a harcot és bizonyára Bajorország lesz az, amely megmenti a mentendőt és megmenti az egész németség számára a jövőt. A Szív-Gárda ünnepélye. A gyermekeket a jótékonyság szolgálatába vonni, szép és célszerű gondolat. Különösen, ha gyermekekkel akarunk jót tenni. Kinek a szive nem indulna meg, ki nem nyitná meg tárcáját, ha gyermekek, boldog gyermekek kérnek valamit szegény, nélkülöző gyermektársaik részére. Ezt a gondolatot, ezt az eszközt használták fel a gyulai sziv-gárdisták is, hogy összegyüjtsenek egy kis összeget azoknak a szegény gyermekeknek a részére, akik jó lábbeli nélkül várják a zimankós telet Ha pedig máskép nem tudjuk megnyitni az emberek szivét és zsebét, gondolták a derék gárdisták, ha hozzászoktak már az emberek, hogy esak akkor adjanak, ha kapnak is érte valamit, ám táncoljunk, daloljunk, fessük pirosra magunkat, gyönyörködtessük őket ifjúságunk vidámságában, gondtalanságában és köny- nyedségében, szerezzünk boldogságot azoknak, akiktől kérünk, hogy adhassunk azoknak, akik tőlünk kémek és akik, ha Így juttatni tudunk nekik valami szükségeset és hasznosat az ösz- szeszedett pénzecskéből, bizonyára legkevésbbé fogják megkritizálni a módot, ahogyan össze- kéregettük számukra a segítséget. Ki kételkedhetnék hát abban, hogy helyesen, Istennek tetszőén gondolkodtak ezek a kis és nagy gárdisták és mindazok, akik segítségükre voltak, hogy elérhessék céljukat, ők előre áldoztak a jótékonyság oltárán, időt, munkát, pénzt, kényelmet, és tehetséget, ambíciót ki-ki a maga istenadta tehetsége és lelkülete szerint. Sokan mindenből tudtak áldozni, némelyek csak egy-egy értékkel rendelkeztek. Ám aki kevesebbel tudott járulni a célhoz, aki nem tudott olyan szép, olyan gyönyörködtető, olyan ügyes lenni, mint a másik, az gondoljon a szegény özvegyre, aki csak két fillért tudott dobni a templom perselyébe és akiről mégis azt mondotta az Ur, hogy többet adott a leggazdagabbnál is. Aki bárminő szerényen, de azért vett részt, hogy sikerhez segítse a jótékonyság munkáját, az nem fogja keresni, hogy másokat is tisztán csak a jóttevési vágy buzditott-e a szereplésre. Aki teheti, ám csillogtassa szépségét, tehetségét, gazdagságát, de akit csak szerény, feltünésnélküli közreműködésre kérhettek fel és ezt zúgolódás nélkül vállalta, az érezze és legyen meggyőződve, hogy a szegény özvegy két fillérjét vetette a jótékonyság urnájába. Csak ezek a gondolatok támadhattak mindenkiben, aki jó lélekkel, a célra irányított szemmel nézte végig a szombat esti gárdista előadást. Olyan sok szépet, gyönyörködtetőt produkáltak, olyan fáradságos, kitartó, lelkes munkáról tettek tanúságot, hogy el kell hallgatnia minden kritikának, meg kell nyugodnia — ha volt ilyen — minden elégedetlenségnek. A cél, amelyet maguk elé tűztek a gárdisták, a siker, amelyet arattak, az eredmény, amit elértek, igazán szentesítette az eszközeiket. Szinültig tele is volt a nézőtér és a kö zönség sorait sűrűn tarkították a szereplő gyermekek, akik a nézőtérről is akartak gyönyörködni pajtásaik játékában. Beöthy György püspöki titkár szeretetteljes bevezető beszéde után Tordai Grail Erzsi bájos virágjátékát, a Virágálmot mutatta be nem kevesebb, mint 46 leányka, különféle virágok jelme zébe öltözve, a rózsától a pipacsig. Mindénik szereplő egyaránt kitűnt igen értelmes beszédé vei, ügyes, minden lámpaláztól ment mozdulatai val. A közönség mindvégig figyelmes érdeklődéssel élvezte a szép előadást és nem egyszer felhangzott az elragadtatás tapsa az egyes sze replők különösen ügyes és bájos játékán. Az ünnepély eme nagyhatású száma után Aigner Márta énekelte el zongorakiséret mellett Julia zárdadalát a Katonás kisasszony c. operettből, zajos tetszést aratva nem mindennapi ének hangjával és nyugodt, biztos fellépésével. Két bájos kis leányka ügyes tánca gyönyörködtette ezután a közönséget; gróf Wora- cziczky Hanna és Andrássy Magda jártak el megfelelő jelmezben egy japán tánckettőst, amelyet a közönség meg is ismételtetett velük. Most fiúcskák szereplése következett, akik egy, a megszállott Felvidéken játszódó gyermekjelenetet adtak elő, amelynek tanulsága az, hogy csak a ielkek újjászületése, a szivek megtisztulása teremtheti újjá az országot és szerezheti vissza elszakított területeinket. Kis leánykák táncoló csoportjai vonultak fel ezután, akiket Somogyi Gyuláné tanított be kedves, művészies táncokra, amelyeket mindnyájan nagy ügyességgel és rátermettséggel jártak el. Programmon kívüli szám volt Panyik Baba magyar tánca, amely bámulatot és elragadtatást váltott ki a közönségből. Patzkó Ilonka szavalta el ezután a Rákóczi induló-ra irt dithyrambot Implom János és Van- derlik Kálmán zongorakisérete mellett. A benső átértéssel, nem mindennapi képességgel előádott szavalat zajos tetszést aratott. Hatalmas élőkép zárta be a műsort, amelyben 24 leányka és 4 fincska ábrázolta az ősök vallásos hitét megszilárdítani akaró Hungária gyermekeit. A jól végzett munka tudatával boldogan vonult el a szereplő ifjúság a nézőközönséggel együtt a Moziból, amelyet egy estére a jótékonyság és a szeretet hajlékává avatott s mely ünnepély rendezésében Dundler Ferencné nagy buzgósággal fáradozott. Ift I HUH Me Miniszteri elismerés és kőszénét. A valláséi közoktatásügyi miniszter a népművelés terén kifejtett munkásságukért elismerését és köszönetét fejezte ki dr. Dűmel Sándor alispánnak, továbbá dr. Brandt Vilmos főispánnak és a népművelési bizottság többi tagjainak. Felhívás! Főihivatnak mindazok a komoly — szakképzettséggel biró képző és iparművészek, kik teljesen önálló müveikkel — vagy tervezetükkel (azok gyakorlati kivitelűkkel) részt óhajtanak venni a Bókésmegyei Képző és ‘Iparművészeti Társulat vasárnap (28-án) megnyíló kiállításán, hogy munkáikat f. nó 26-án (pénteken) d. e. 10 óráig a vármegyeház dísztermében Gróh Béla mütáros urnák adják át. Később érkezett müvek nem vétetnek figyelembe. Halálozás. Megele Béláné, szül. Vetsey Erzsébet, sarkadi uradalmi főtiszt neje Badapestpn október 17-én életének 68, évében hosszas szenvedés után elhunyt. Halála igen kiterjedt, előkelő családot borított mély gyászba, annálinkább, mert az elhunyt igen nemes lelkületű és jótékonyságáról széles körben ismert úrnő volt. Hült tetemeit régi lakóhelyére Sarkadra szállították és október 20-án ott helyezték örök nyugalomra. A gyulai bajtársi törzs november l-étől kezdődőleg 3 hónapra terjedő levelező-gyorsíró taníolyamot rendez, amelyre a törzsön kívül állók is jelentkezhetnek. A tanfolyam vezetését Sebestény Péter íródeák bajtárs vállalta, tanítás heti 2 órán este 6—7-ig a főgimnáziumban, tandíj havi 5000 K. A rósztvenni óhajtók szándékukat a Dobay könyvkereskedésben jelentsék be. Pályázatok. Békésvármegye Hivatalos Lapja pályázatot közöl Szentetornya községben megüresedett segédjegyzői állásra október 27-ig és Gyoma községben községi írnok-adóellenőri esetleg irnoki állásra november 12-ig beadandó kérvényezési határidővel. PETROLEUM 1 liter ZSIRSZÚDA 130° 1 kg. 4000 K 1650 “ Hász és Kovácsnál. Lopunk mai «zárna a oldal.
