Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-02-03 / 10. szám
fci'W. évfolyam ÍO. szám. Szombat Uyula, 1933 február 3 Előfizetési árak; Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szánt ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen Koldusok harca. Európa népei ma azokhoz a staita-bóna- vak nyomorék koldusokhoz hasonlítanak, akik elkeseredésükben mankóikkal és művégtagjaik kai fenyegetik egymást, vagy azokhoz a gladiátorokhoz, akiket kifáradt inaik nem bírnak tovább már talpon tartani, hanem a földön hemperegve körmeikkel marják, fogaikkal barapdálják egymást. Az anyagilag, fizikailag és erkölcsileg tönkrement koldusok harca folyik és fenyegetőzése hallatszik körülöttünk mindenfelől. Franciaországot felette szorult anyagi helyzete készteti, hogy még harcképesnek látszó haderejével és színes gyarmati katonáival bevonuljon a legyőzött Németország leggazdagabb ipari vidékére, hogy egy pár- milliárddal többet zsaroljon ki, mint a mit a németek amigy is fizetnének. Az angol s amerikai és tudja a jó Eg még miféle segítséggel nagynehezen kicsikart győzelmet úgy akarják felfogni a franciák, hogy most az Eldorádónak kell következnie számukra, most már a hetven millió németnek, mint egyetlen rabszolgának csak az ő részükre kell dolgoznia és minden franciának joga vau most már élete hátralevő részét zavartalan pihenésben és élvezetben végigólni. De mit vehessenek el a koldussá tett Németországtól, ami nekik a gondatlan jólétet biztosíthassa. Németország koldus, mert hiába dolgozik akármennyit, csak annyit hagynak neki, amennyivel létét fentarthatja és mert koldusok lettek azok is, akikből a békés időkben élt és gazdagodott. Ezt nem akarták neki elhinni. Nem akarták neki elhinni, hogy egyetlen vagyona polgárainak munkaszeretete és munkabírása, ezt pedig nem lehet úgy elvenni és úgy kisajátítani, mint az aranyat vagy a gabonát. Legalább a nemzettől nem. Most azután a szerencsétlen megszállás ezt az egyetlen vagyont rongálja meg, amelyből, szépszerével, lassanként megkaphatták volna a győztesek, amit követelnek. Az egyik koldus összetöri a másiknak a mankóját, amivel ez talán még valamit tudott volna összeszerezni a maga és hitelezői számára. — A megszállás megbénítja a német munkás munkakedvét, talán egészen is megszünteti. Ha pedig ez megszűnik, ugyan mi módon lesz majd fizetésképes Németország és mit fog akkor kapni a másik koldus: Franciaország. Itt vannak azután körülöttünk és velünk együtt a többi nyomorékok. Nincs az a bölcs, aki meg tudná hamarjában mondani, hányféle bajuk, betegségük van. De mit tegyenek, mikor sokkal több betegségük van, semhogy a siker reményével foghatnának hozzá gyógyításukhoz. Elkeseredésükben mi telhetik hát tőlük ? felemelik mankójukat és megfenyegetik vele a másik koldust. Az egyik diplomáciai, a másik meg amolyan más fegyvereket is mozgósít. Nem akar öndicséret lenni, de Németország mellett talán csak még Magyarország az az ország, melynek kormánya és népe tisztában van sorsával és helyzetével. Keserű arccal, de mégis csak lemosolyogja a mankóikat emelgető: koldustársait. Ugyan mit fenyegetőztök, mondja magában, hiszen amint egyet sújtani akartok, nyombau összeroskad- tok. Maradjatok veszteg és iparkodjatok előbb becsületesen talpra állani. Hiszen taláu lehet, hogy egyik nyomorék valahogyan le tudja teperni a másikat, de hogy ettől az ő saját maga nyomoréksága meg nem szűnik, az egészen bizonyos, még nyomorultabb lesz. Megmaradt kis maradék erőikkel ne fenyegetőzzenek hát a koldusok, hanem használják fel azt a régi erejük visszanyerésére. Használják csak a mankót, meg a művégtagot arra, amire az való, ne csináljanak belőle fegyvert, mert csak önmagukat verik le vele. T A K C A. A gyulai német családi nevek. — Vázlat. — Irta: dr. Seherer Ferenc. I. 1724—1924 A nevek értelme. 1717-ben Temesvár elestével a Maros-Tisza szöge is felszabadult a török hódoltság alól s a lakatlan pusztaságokon a Hofkriegsrath nagyarányú telepítési akciót kezdett. Katonai szempontból megbízható birodalmi németeket hivott be, kiknek szorgalmas munkája csakhamar meglátszott a pusztaságon. Ezt a példát a szomszédos vidékek földesurai is követték. így 1724 ben Eleken Haruckern György Jílsassból, Lotharingiá- ból és Württembergből behívott németeket telepített le s ugyanebben az évben települt a gyulai németváros is. Karácsonyi János, vármegyénk monografusa erről a következőket Írja: „Ő hozatta le a gyulai kath. németeket is, állítólag Árin nevű, Majna-Frankfurt tájékán eső faluból“ (I. 459.) Majd a II. kötet 155. lapon: „1723-ban Bécsben jelentkeztek nála némely sváb vagy frank származású lakosok is. Ezeket természetesen örömmel fogadta s 1724. őszén, meg 1725. tavaszán csakugyan beköltöztette őket Gyulára s négy évre szabadalmat adott nekik.“ Körülbelül ennyi az, amit a gyulai németek betelepüléséről tudunk A kétszáz esztendő viharaiban a gyulai németek elfelejtették őshazájuk emlékét, külön plébániájuk nem volt, a magyar plébánosok pedig nem vezették be az anyakönyvekbe az újonnan jött németek születési helyét. Az utóbbi évtizedekben lassanként elfelejtették nyelvüket is, melyet már csak az öregek beszélnek. Veszendőbe megy nyelvük anélkül, hogy valaki a gyulai német nyelvjárást i feldolgozta volna, pedig a nyelvjárás alapján is I meg lehetne állapítani körülbelül azt a területet, melyről a települők származtak. A nyelvjárás irodalmában a gyulai németekről csak a következő mondatot találtam: „Einen bayerischösterreichischen Dialekt hört man z. B in den Städten Temesvár, Újvidék, Békés-Gyula, Esseg,“ (H. Schmidt, Ung. Rundschau, 1914) A régi német családi nevek azonban túlélték a kétszáz esztendő viharait, bár nem minden viszontagság nélkül. A gyulai plébánosok magyarok voltak, a német neveket legtöbbször hallomásból Írták le s igy hibák csúsztak be. A környező magyar lakosság hatása alatt a nevek szintén sok ferdítésnek és csonkításnak voltak kitéve. Ezek között vannak jámborabb hibák, pl. Bekker (Bäcker), de vannak olyanok is, melyek a régi német nevet egész valójából kiforgatták : Sál (Schall), Nájman (Neumann), Emhő (Ebenhöh), Alcser (Hölscher), stb. Ha a német családi neveket közelebbről vizsgáljuk, legtöbbje érthetetlennek látszik, mert mit jelentenek pl. a következő nevek : Bernd, Hack, Illicit, Gróh, Mult, Schriffert, Szikes, Titz, Wiszt ? Ezek a családi nevek mind jelentenek valamit és nem értelmetlen szavak, melyek csak a véletlen szeszélyének köszönhetik létüket. (Lásd : Heintze, Die Deutschen Familiennamen, Halle, 1922. V. kiadás.) Hogyan tűnhetett azonban el ennyire a nevek értelme és jelentése ? Énnek sok oka van. Először is ezek a nevek igen régiek, eredetük visszanyulik egészen a népvándorlás korába. A népvándorlás után a germánok különböző törzsei a római birodalom tartományaiban telepedtek le, megváltoztak az állami viszonyok s a kereszténység megdöntötte a pogány istenek uralmát, de a nevek megmaradtak, sőt tovább virágoztak. Először ezek a nevek csak személynevek voltak, melyek apáról fiúra változtak. Mint tulajdon nevek, csak a középkor második felében szilárdultak meg, vagyis akkor váltak öröklődő családi névvé, mely mellett a család tagjai még külön személynevet használtak. Amikor a személynevek családi nevekké szilárdultak meg, csak kis mértékben tartottak lépést a nyelv folytonos továbbfejlődésével Az idők viharai csak kevéssé érintették őket és igy a nevek úgy állanak itt mint a lovagvárak romjai, elmúlt idők tanúi. Sok régi szóforma, tőszó egészen elpusztult, de élnek még a nevekben, értelmük azonban kiveszett az emberek emlékezetéből. Nemcsak a nevek kora és a régi időkből fennmaradt formája teszi a neveket érthetetlenné, hanem a tájszólások is. Amikor a nevek keletkeztek, még nem volt meg az irodalmi nyelv s még több tájszólás volt divatban. Természetesen a nevek mindenütt az illető tájszólás szerinti formában szilárdultak' meg. így pl. az alnémetben igen jellemző a ke kicsinyítő képző, mig a felnémetben az el és s fordulnak elő: Dietschke, Dietel, Dietz Az idegen elemekkel való keveredés és a hallomás utján leirt neveknél keletkezett félreértések szintén nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nevek igazi értelmét eltakarják. Összefoglalva tehát az okokat, melyek a nevek értelmét homályossá, illetőleg értelmetlenné tették 1. a nevek kora s ezzel kapcsolatban a nyelv fejlődése, 2, a nyelvjárások, 3 idegen elemekkel való keveredés, 4. félreértések és szándékos ferdítések II. A családi nevek keletkezésének története. A korai századok egyszerű életviszonyai között egy személy megjelölésére egy név elegendő volt, de lassanként a helyzet megváltozott. A lakosság sűrűbb lett. A keresztes hadjáratok nagy változást idéztek elő a tulajdonban; idegenek telepedtek le idegenek mellé; megnövekedett az ipar és kereskedelem ; megszaporodtak a peres ügyek és okiratok. A városok kialaLapuik »ai Hinti 6 oldal.
