Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-10-20 / 84. szám
1 tyV. évfolyam 84. szám. §zombai Gyula, 1923. október 30 Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 3000 K Hirdetési dij elére fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 200 korona. Felelős szerkesztő: ROBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton UKOiika Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! Állam és nemzet. A iniinsztereinök azt mondotta Szolnokon, hogy úgy hiszi, hogy a kormány jó utón halad. Mi úgy véljük, hogy a kormánynak nemcsak hinnie kell, hogy jó utón halad, hanem meg is kell erről határozottan győzódvo lennie, mert ha csak egy kis kételyei vannak is kormányzása utjának helyessége felől, nem volna szabad a helyén maradnia, Hát természetesen, ha azt akarjuk megítélni, hogy csakugyan jó utón halad-e a kormány, tudnunk kellene, hegy mely eél felé törekszik. Ha az államháztartást akarja rendbehozni, hogy ne kelljen a költségvetésekben miuden esztendőben több milliárdnyi deficitet kimutatni, ha a koronát akarja stabilizálni, hogy a vállalkozás tudjon reális -számításokat tenni, ha adósságainkat akarja kifizetni, hogy a külföld bizalommal legyen irántunk, akkor talán jó utón halad. Szóval, ha csupán a rubrikákban élő, szervezett államot akarja rendbe hozni, ha csak köz- gazdasági rendet és konszolidációt akar teremteni, akkor talán helyes utón jár. De hol van ez a cél attól, amelyet a nemzetnek kell maga elé tűznie ! Hol van ez az ut attól, amelyen a magyarságnak meg kell indulnia, ha hazáját újjá akarja alkotni! Oly messze, amily távol van egy jól-rosszul organizált állam egy élő és fejlődő nemzettől. Mert más az állam és más a nemzet. Lám, az elmúlt évtizedekbeu milyen hatalmas állam volt az Osztrák-Magyar Monarkia és beülte Magyarország. Milyen irigylésre méltó, mondhatni tökéletes gazdasági struktúrája, hatalmas fegyveres ereje volt. Az állam — a magyar állam is — fényesen fejlődött, tö kéletesedett és ime, milyen borzalmasan, milyen szánalomra méltóan roppant össze szinte órák alatt. Miért ? Mert amig az állam erősödött, izmosodott, azalatt a nemzet gyengült, sorvadt. Az állam nem a nemzet szolgálatában állott, nem a nemzeti erőket fejlesztette, hanem magát öncélnak tekintve, a nemzeti erők tápláló erejét nélkülöző, élettelen mechauismust épitott fel, amely természetesen az első viharra összeomlott. Nagyon is élesen meg kell tehát különböztetnünk az államtól a nemzetet és az utóbbi a magasabbrendü, az elöbbrevaló, a mindnyájunknak becsesebb közület. Hiába építgetjük, támasztgatjuk az állam épületét, ha elhanyagoljuk a nemzet életének és fejlődésének feltételeit, eiőbb-utóbb az állam is összeomlik, a nemzet pedig belepusztul. Meghisszük, hogy a kormány a magyar állam hajóját jó utón vezeti, de tartunk attól, hogy a nemzet jövő boldogulásának biztos útjait vagy még mindig nem találta meg, vagy nem mer azokon elindulni. A HÉT POLITIKAI ESEMÉNYEI. ITTHON. A miniszterelnök vasárnapi szolnoki beszéde az elmúlt hétnek legnevezetesebb politikai eseménye A nemzetgyűlés szünete és a miniszterelnök külföldi útja óta ez volt a legelső alkalom, mikor a kormánynak módjában volt az ország népét a helyzetről tájékoztatni. A miniszterelnök semmi újat nem mondott és beszédének célja és az ország számára adott Útmutatása az volt, hogy a nemzet bízzék a kormány politikájában, amely ma egyedül képes az országot a bajoktól, a belpolitikai és külpolitikai káros bonyodalmaktól megóvni. A miniszter- elnök azt a meggyőződést igyekezett kelteni hallgatóiban, hogy a kormány úgy a kormányzónak és a nemzetgyűlés többségének, valamint az irányadó külföldnek teljes bizalmát bírja és ebben a helyzetben nem kell nagyon komolyan vennie kisebb parlamenti frakciók támadásait és agitációját. Az aktuális kérdések közül a külföldi kölcsönre vonatkozóan azt mondotta a miniszter- elnök, hogy a jóvátételi bizottság hajlandó lesz olyan határozatot hozni december hó folyamán, amelyből kimarad az a feltétel, hogy a kölcsön egy része jóvátételre lesz fordítandó, ha az ország pénzügyi rekonstrukciójának terve a nép- szövetség által fog kidolgoztatni. Kijelentette azt is, hogy semmiféle tárgyalás nem folyt olyan irányban, hogy a kölcsön ellenében az ország belső politikája is ellenőrzés álé vettetnék • ilyen kívánságot egyik állam sem támasztott. A belső politika terén a miniszterelnök elodázhatatlannak mondotta a parlamenti házszabályok reformját, hogy a törvények hozatala gyorsabbá tétessék és a minisztereknek is több idejük jusson a kyrmányzásra. KÜLFÖLDÖN. Németországnak rettenetes napjai nem akarnak véget érni. A Streaemann-kormány diktatúrát kapott ugyan, azonban Bajorország és Szász ország aligha fogják a diktatúra minden rendelkezésének alávetni magukat. Ehhez járul az, hogy a német nagyiparosok a kormány megkerülésével tárgyalnak a franciákkal, ami Ruhr- vidék elszakadásának és önállósításának válhatik a kezdetévé. Németországot szóval a részekre szakadás veszélye fenyegeti, ami természetesen egyértelmű volna Németországnak, mint állam- hatalomnak megsemmisülésével. Az osztrák államfő. Az osztrák állam fejéről, Seypel prelátus, köztársasági elnökről érdekes jellemképet fest egy párisi újság tudósítója, aki hosszabb időt töltött Bécsben és alkalma volt közelebbről megismerni az osztrák köztársaság élén álló katoli kus főpapot. „Mgr. Seipelt semminő személyi ambíció nem vezette, hogy elfogadja a kancellári állást oly időben, midőn Ausztria az örvény szélén állt. Egész pályafutása bizonysága az ő irtózásának az emberi hiúságoktól. Ő egyszerűen csak meg akarta menteni hazáját minden áron és éleslátása mutatta meg neki az utat erre a célra. Azzal kezdte, hogy helyreállította pártja egysegét, melyben az uj federalizmus szembeállította a tartományokat Béccsel. Úrrá lett a szocialisták felett és őket meddő és csalóka ellenzékbe szorította. Fáradhatatlan utazásaival, szilárd és meggyőző beszédével, erkölcsi presztízsével bebizonyította annak szükségességét és hasznát Európára nézve, ha a rombadült Ausztriára nézve alkalmazzák a nemzetközi szolidaritás elveit. Ahol csak megjelent, mindenütt bizalmat és becsülést keltett. Bár pap és antiszemita irányú párt tagja, Mgr. Seipel mégis közbizalomnak örvend, amiről az osztrák zsidó körök elismerése tanúskodik. Legerőszakosabb ellenfelei, a szocialisták, pedig nem tudnak belekapaszkodni sehonnan sem, mert életének tisztasága tiszteletet parancsol. — Minden este, mihelyt bevégezte idegölő államfői munkáját, minden feltűnés és pompa nélkül bemegy egy bécsi kolostorba, ahol egy cellában lakik épp úgy, mint társai. Ott alszik, hevederes ágyon. Kora reggel fölkel és szentmisét mond. Aztán leveti szerény reverendáját és hivatalába megy kancellári gondjai közé. — Ennek a fáradhatatlan energiájú embernek nincs semmije azon a néhány egyszerű papi ruhán kívül, ami nélkülözhetetlen. Soha sincs pénze, nem is fogad el soha semmit. A fizetését kolostorának adja a közös költségekre. Ugyanazt eszik, amit asztaltársai. Megtartja a kolostori házirendet és semmiféle kedvezményt vagy kivételt nem fogad el Bár diabetesben szenved, nem megy orvoshos és nem tart diétát. Reméli, hogy elél addig, mig vállalt feladatát bevégzi. Máskülönben Istenbe veti bizodalmát és a halál gondolata nem rémitő neki. Személyi biztonságával nem törődik- Semminő hivatalos apparátus nem környezi hiú etikettel. Megveti a szertartásosságot, a pompát, a hizelgést. Lelkiismeretes pásztorként fárad és dolgozik, csakis nyája javat tartva szem előtt. — Irtózással borzad minden személyi nyilvánosságtól és csupán hazája bajait és törekvéseit igyekszik megismerni, s ezért bizonyosan nem lesz kedvére ez a róla rajzolt kép De hogy mégis leírtam e részleteit benső életének arról az államfőről akinek Ausztria a pusztulástól való megmenekülését köszönheti, azért tettem, mert ezek végtelenül tanulságosak és gyönyörű példát mutatnak oly világban, mely az ambíciók és önző számítások gonosz játékai iránt annyira elnéző“ Vájjon nem ilyenfajta államférfiakra volna Magyarországnak is szüksége ! ? Művészetünk. A mindenre ránehezedő és mindent helyéből eltoló gazdasági összeomlásunk legsúlyosabban kultúránk továbbfejlesztését érinti s ezek közül is legérzékenyebben művészetünket. A művészet valutáris lezuhanását csak igazán azok érzik, kik annak értékét és szükségességét elismerték, s kik maguk is ma a művészet hamupipőke szerepében anyagi helyzetüknél fogva osztozkodni kényszerültek. A szép iránti vágy azonban él és a kielégü léshez vezető kapuk nyitását — ma talán még halk koppanásokisal — követi. Végnélkülinek látszó gazdasági helyzetünk romlási fokozatának önkéntelen tanúi megtalálják mégis a műélvezetek felé vezető utakat s az a szükségszerűség, — mely a művészt alkotásra kényszeríti, a mü- vásárlót más formában müértékek megszerzésére ösztönzi — kezd kifejezésre jutni Ma, mikor a nagy élethajszában kedélyi és idegbeli egyensúlyra nagyobb szükségünk van, mint valaha, ma amikor a szellemi erők gazdasági erőkkel harcszerüen állanak szemben egymással és a börzé lett a tudomány-művészet profán csarnoka, csak a művészet az a tényező, melynek komoly kielégítése visszakényszeriti az őrzőket elhagyott őrhelyeikre s visszaadja a kipróbált európai nivóju kultúránknak régi fényét, annak a régi fénynek és lelkűnknek alapfeltéte lét: a békét. A „Békésmegyei Képzőművészeti és Ipar- művészeti Társalat*-ot épen ezen cél szolgálata hívta életre. Most tervezett kiállításával bizonyságot kiván tenni arról, hogy a megszámlálhatatlan akadály és közöny dacára nem vállalkoPETROLEUM 1 liter 165» K ZSIRSZÓDA 130° 1 kg. 4060 K Hász és Kovácsnál. Lapunk mai száma 4 oldal. 1
