Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-01-27 / 8. szám
liT. évfolyam 8. szám. Szombat Gyula, 1933. január 27 Előfizetési árak: Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K HSrdctési díj előre fizetendő. POLITIKAI, tXMABALMT ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobaj János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részéi illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FfiRESC Megjelenik szerdán és szombaton. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! Lukács György beszéde. Városunk nagynevű képviselője a nemzetgyűlés e hó 23-iki ülésén ismét felszólalt. Beszéde, amely a legtöbb hozzáértést és tudást kívánó kérdések egyikével: a külpoiltikaival foglalkozott, önmagában is méltó képviselőnk országos hírnevéhez, de szükségességét és jelentőségét csak akkor értékelhetjük a maguk igazi mivoltába», ha szemügyre vesszük azokat a jeleneteket, amelyek az ő beszédének elhangzása után mások felszólamlásaival kapcsolatban a nemzetgyűlésen lejátszódtak. A bármely oldalról jövő szélsőséges kilövések, a kritika nélküli s a szenvedélyeket szükségtelenül felrázó beszédek és közbeszólások csak kárára lehetnek az országnak. Ma, amikor semmi más, csak minden erő összefogása segíthet az országo, csak a képviselőnk beszédéhez hasonlóan higgadt és tárgyilagos beszédeknek ''an helyük és jogosultságuk. Lapunk szűkre szabott terjedelme miatt, sajnos, nem közölhetjük jelentőségéhez képest teljes terjedelmében a beszédet, azonban az azt részletesen közlő esti lapok nyomán bő kivonatban az alábbiakban adjuk közre: Bevezetéskép előrebocsájtja, hogy külpolitikai kérdésekkel kíván foglalkozni. Bizonyos szégyenérzeitel tölti el azonban az a körülmény, hogy ő is hosszabbitja az indemnitás vitáját. Fájdalommal látja a szólásszabadság túlságos kihasználását a nemzetgyűlésen. Ma is elkeseredéssel gondolok — úgymond — arra az évtizedre a világháború előtt, amikor az obstrukció miatt munkapképtelen vMt az országgyűlés. A szólásszabadság túlságos kihasználása vezetett az obstrukciohoz. Én azt hiszem, a kultúra egyik legszebb gyümölcse az önfegyelmezés. Ma tetszetős érvet sem lehet találni a házszabályok reformja ellen. A Házból magából kell kiindulni annak az áramlatnak, hogy uj szabályokat kell hozni, melyek az itteni tárgyalást helyes mederbe terelnék. Azt hiszem, a kormány is azért nem tesz erre vonatkozólag javaslatot, mert az az álláspontja, hogy a házszabályok revíziója a Ház belügye, önmagának kell korlátokat szabnia. A mai atmoszférában is merem kérni a Ház különböző pártjait, hogy félretéve minden külsőséget, beszéljük meg ezt a kérdést és olyan szabályokat alkossunk, melyek a ta- nácsozóképességet biztosítják. Az indemnitást elfogadom. Szükségesnek tartanám azonban, hogy a kormány költségvetést nyújtson be, még pedig az 1923—24. évre. Felszólalásom tulajdonképpeni tárgyát a külpolitikai kérdések képezik. Ugrón Gábor t. képviselőtársam komoly és szép felszólalásában azt mondotta, hogy nekünk aktiv külpolitikát kell folytatni. Nagyon kívánatos volna az aktiv külpolitika folytatása, de kénytelen vagyok képviselő- társam figyelmébe ajánlani azt a sok nehézséget, mely ennek útjában áll. A mai helyzetben az aktiv külpolitika legelső feltételei hiányzanak, mert a ma uralkodó perverz’ világrend kiindulópontja a középeurópai hatalmak teljes lefegyverzése volt. A világpolitikában még mindig nem a jog és igazság, hanem az erőszak és önzés érvényesül. Nem tagadom, hogy nemzetközi helyzetünk javult. Propagandánk most már nem kiáltó szó a pusztában. Meghallgatnak bennünket és méltányolják a magyar igazságot. Azt mondják, hogy külpolitikánknak kapcsolódnia kellett volna valamely országhoz. De hát kihez kapcsolódtunk volna ? Németországhoz ? Minket azért büntettek meg. azért szolgáltattak ki szomszédainknak, mert Németország szövetségesei voltunk. Vagy talán Olaszországhoz ? Sokra értékelem az olasz szimpátia jelenségeit, de ne felejtsük el, hogy a trianoni béke impedimentumát Olaszország nem háritotta el. Romániához ? A románokat szintén fenyegeti a szláv előretörés, de a román megszállás borzalmai és az a tény, hogy Románia most is ellenséges politikát folytat velünk szemben, lehetetlenné teszi az ilyen kapcsolatot. Beszélnek Angliával való kapcsolatunkról. Hálásan emlékezem meg kiváló angol politikusok magyarbarát nyilatkozatairól, különösen Lord Newton beszédéről, mely egész Európa előtt feltárta azt az igazságtalanságot, melyet velünk szemben elkövettek, de végeredményben Anglia mégis csak nagyon messze van tőlünk. Vagy kapcsolódtunk volna Csehországhoz, mely politikája alfájául Magyarország megsemmisítését vallja ? Vagy Jugoszláviához ? Mindez azt bizonyítja, hogy ez idő szerint senkihez sem lehet kapcsolódnunk, de remélem, hogy el fog érkezni ennek az ideje is. Nemcsak az aktiv külpolitika folytatása külpolitikánk vezetőjének a feladata, vannak más feladatai is, melyeket igen tisztességesen, hazánk javára oldhat meg. Ami bennünket oly sanyarú helyzetbe hozott, az elsősorban a hazugságok propagandája. Ezzel szembe kell szögezni az igazság propagandáját. A koronát a kormány propagandájára akkor tette fel, mikor felvétette az országot a népszövetségbe. Lehet arról vitatkozni, hogy ez helyes volt e vagy sem. Ha a magyar lelkeket szólaltatjuk meg, azt kell mondani, hogy semmi keresni valónk a nemzetek szövetségében, mely nem egyéb, mint a győztes hatalmak hatalmas szervezete. Ha tehát Magyarország érzelmi politikát folytatna, akkor nem venne részt a népszövetségben, azonban ma Magyarországon csak a józanság politikáját lehet folytatnunk, tehát feltétlenül bele kell kapcsolódni a népszövetség munkájába. Ma még az elnyomottak nincsenek képviselve a népszövetségben és mégis megtörtént, hogy a kisántánt egyik képviselőjét a bizottság elnökségéből kibuktatták. Ez is biztos jel arra, hogy célszerű, ha Magyarország résztvesz a népszövotsegoen, mert itt lehet a legnagyobb propagandát kifejteni a kisántánttal szemben. — A kisántánt kormányai a kisebbségekkel szemben, ma még az emberi jogokat sem tartják meg. Törvényekkel kellene védeni az elszakított véreinket. Hogy hogy tartják meg a kisántánt kormányai a szerződéseket, arról nem akar beszélni, hiszen köztudomású dolog, hogy micsoda atrocitásokat követnek el a kisebbségek kel szemben. Ezután ismerteti a kisebbségeket védő konvenciók szerepét és a velük járó kötelezettségedet. A jóvátételi követeléseknek nincs meg a jogalapjuk. Magyarország nem vett részt a világháború előidézésében, mert hiszen Magyar- ország felelős államférfiül a legutolsó percig tiltakoztak a háború ellen. A hadviselő fél nem Csőn karnagy arország volt, hanem Nagy-Magyar- ország. Ha tehát jóvátételt akarnak tőlünk venni, azt csak Nagy-Magyarországtól vehetik. Csonka- maggarországtól legfeljebb egyharmadrészt követelhetnek. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy területünk hatvannyolc százalékát, népességünk 60 százalékát elragadták, hogy 3 és fél millió magyart szakitottak el, hogy elvesztettük szenünk 86 százalékát, vasunk 81 százalékát, fánk 60 százalékát, hogy elvesztettük gyáraink 40, vasúti parkunk 45 százalékát, akkor nem nekik, hanem nekünk van még követelni valónk. Nem tartozunk még az erőszak alapján sem senkinek egyetlen egy fillérrel sem. Ebben a helyzetben csak egy mentségünk van, ez pedig az egyetértés, az összetartás. Cunó kancellár legutóbb ezzel fejezte be beszédét. Ezzel fejezem be én is, nekünk a mai helyzetünk a jogtalanság, a tűrés, a szenvedés. A cél, ami felé törekszünk, a jog, az igazság, a szabadság és a béke. Az utak pedig, amelyek ezen eél elérésére ve- zntnek, az egység és összetartás. Külpolitika. A világtörténelem ez évi feljegyzéseiben első helyen áll a Németország ellen francia részről indított akció, a Rubrvidék megszállása. Az ügy megértéséhez tudnunk kell, hogy az antantállamok — köztük első sorban Franciaország — a világháborút idegen kölcsönből folytatták és most, ámbár megnyerték, fizetniük kell. A franciák a háborús kölcsönöket a német jóvátételből remélték visszafizetni, de Németország kijelentette, hogy jelenleg js ily gyors tempóban nem fizethet. Moratóriumot, vagyis halasztást kért. Éhez Anglia, Olaszország, Belgium és az Egyesült Államok hozzájárultak, d8 rez esetben Francia- ország nem fizethet és veszélyezteti pénzügyi helyzetét. Ennek folytán saját kezdéséből kényszerítő rendszabályokhoz nyúlt, megszálló csapatokat küldött Németország szénbánya és gyári vidékeire, hogy zálogba vegye, tartsa és használja, amig Németország nem fizet. Az erőszakos fellépés nagy visszatetszést szült az eddig egy húron perdülő antantbeli kormányoknál is, de egyben kiváltotta a német nép elkeseredését. Az eddig többféle politikai és világnézeti elvre oszlott német nép njból egységessé forrott össze és mert az így egyesült német néppel szemben a francia politika most magára maradt, az egész világ varja az ügy további fejleményeit. Demokraták, szocialisták. Hogy mikép fest a Marx-féle szociáldemokrácia egyik fajta uraiomrajutása, azt láttuk a proletárdiktatúra alatt nálunk és tudjuk a bolsevisták uralma óta Oroszország esetéből. Yannak azonban talán még naivak, akik azt hiszik, hogy másféle módon is megvalósulhat a szociáldemokrata uralom és ezek bizonyos büszkeséggel és irigységgel tekintenek a nyugat demokratikus, különösen a szociálisták által kormányzott Francia- országra. Ezek talán tanulnak valamit az alábbiakból. Franciaország mai vezetői, Millerand és Bríand, mint szocialisták kezdték pályafutásukat.- Most is azoknak vallják magukat, A mai francia parlamentet is teljesen a régi szocialisták vezetik, ma mint »nemzeti biokkc. Az újjáépítési miniszter, Lochenr, szintén szociálista, de azért sokszoros milliomos. Az újjáépítés kérdésében dík- tátori hatalma van, amellett azonban a legnagyobb újjáépítő részvénytársaságnak nagyrészben tulajdonosa. Loncheur azok közé tartozik, akik a háború konjunktúráit a legügyesebben tudták kihasználni ; mint hadiszállító súlyos milliókkal szedte meg magát és most pedig a békéből húz hatalmas hasznot. Loucheuron kívül még 100 olyan »szociálista« képviselő ül a francia parlamentben, akik milliomosok (nem magyar koronában !) és közülük 30-nak 100 milliónál is több vagyona van. Egészen természetes tehát, hogy a »szociálista« Franciaországban minden a nagytőkések akarata szerint történik. A németországi szociálisták pártjából nemrég kilépett egy elvtárs, Wilke, aki azután kilépésének okait megírta egy könyvben, amelynek Az aranyborjú címet adta. Ebben a »Megnéztem a vezetőket« címmel mondja el tapasztalatait a német szociálista pártok vezéreiről. Az n. n. független szociálisták egyik nagyhangú vezéralakja Simon nagytőkés és bankár, aki gyanús gyarmati üzletekből lett milliomossá és most porosz pénzügyminiszter. A kommunisták között foglal helyet a berlini zsidó ügyvéd, Hertzfeld, súlyos milliók birtokosa, az élelmiszerüzletekkel és a dáu szakszervezeteknek való szénszállításokkal sok milliónyi vagyonhoz jutott, ugyancsak zsidó Parvns- Helphant. A kikeresztelkedett zsidó nagybankar, Sctwab&eh-Wolf, egy milliót adott a forradalmár szociálisták lapjára, a „Republik*-ra. A milliomos zsidó képkereskedő, Kari Cassierer finareirozta a független szociálisták lapját, a »Freiheit «-et. A „Torwarts“című »munkáslap« szerkesztőségében ott ülnek a jól felvagyonosodott kővetkező izraeliták : Stampfer, Kuttner, Preiser, Bernstein, Lepere, Lsvwnfe múl au&ma 4 oldat.
