Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-08-04 / 62. szám
LV. évfolyam 02. szám Szombat Gyula, 1923. aug-nsztas i Előfizetési árak: helyben Negyedévre vagy 400 K vidéken Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők, Kézirat nem adatik vissza Egyes szánt ára 25 korona Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Mi lesz? Elégedetlenség mindenfelől. Az állam leghatalmasabb vállalatának, a közgazdaság egyik legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb szerve, az Államvasutak alkalmazottainak egy része megszüntette a munkát/; Mire e sorok napvilágot látnak, talán meg is állottak a vonatok. Mi kényszerítheti ilyen lépésre ennek a derék, hazafias, mindenkor kötelességtudó testületnek tagjait? Erre a kérdésre csak nem veheti elő senki a régi receptet, hogy nemzetközi buj- togatás, kommunista agitáció megnyilatkozása ez a mozgalom. Alig volt testület, alig volt intézmény, amely olyan bátran, határozottan szembeszállt volna a proletárdiktatúra zsarnokságával, mint az Államvasutak alkalmazottainak testületé. Azt is bátran elmondhatjuk, hogy kevés kötelességtudóbb közalkalmazotti kar van, mint a vasutasok. Az ő mozgalmuk tehát nem kicsinyelhető le. Nekik van érzékük is a gazdasági élet követelményei iránt, de viszont van alkalmuk gazdasági életünk visszaéléseinek meglátására is. Ők legjobban tudják, kik és mit visznek ki ebből az országból és kik gazdagodnak ezekből a kivitelekből; látják és tudják azt is, mennyi minden drága és felesleges dolgot hoznak be ebbe^az országba és kiknek a számára. Ők látják azokat is, akik fejedelmi kényelemben utaznak a külföld drága nyaralóhelyeire és látják azokat is, akik a fapadokon éjszakáznak, hogy egy-két kosár áru Budapestre szállításával keressék meg napi kenyerüket. Ők mindezt látják, őket tehát nem lehet sem Trianonnal, sem Zürichel elbolon- ditani. Mi az indító oka, mi a célja a mozgalomnak, egyelőre nem fontos. Fontos csak az, hogy egy intő jel ez arra, hogy más politikát kell folytatni, az ország lakosságát máskép kell kormányozni. Mert nem az a kormányzás művészete, hogy el tudjon fojtani minden mozgalmat, hanem az, hogy ne keletkezzenek mozgalmak. Lehet, hogy a kormány ura tud lenni a helyzetnek, de nem tud ura lenni a lelkeknek. El fogja tudni nyomni a kitöréseket, de nem tudja megnyugtatni a kedélyeket. Ez pedig még csak nem is felmunka. Gondok között* Él sem tudom képzelni, hogy a napi sajtó munkása ma másról tudjon Írni, mint arról a kétségbeejtő gondról, amely marcangolja a lelkünket, ha az elkövetkezendő télre gondolunk. Egy kiló kenyér ára az ezer koronát megközelíti, egy kiló zsíró a tízezer, egy vagon fáé a millió korona körül jár. És hol jár azoknak a jövedelme, akiknek mindezeket a kereskedőtől kell beszerezniük ? A legminimálisabb napi kereset a békében egy kiló zsir ára volt. Ki keres ma napi tízezer, avagy havi háromszázezer koronát? A generálisok, a táblabirák, a főispánok - fizetése jár ma o kőiül. Azaz csak járna, ha már megkapták volna azt, amit legújabban a kormány fizetésükül megállapított, amit azonban majd talán egy jó hónap múlva fognak csak látni. Hol fog mór akkor állani a liszt, a zsir, a fa ára! És hol van mindazoknak a jövedelme ezektől az áraktól, akik nem tudják munkájukat aranyértékben vagy buzaórtékben megfizettetni. Pedig alig csalódunk, ha [úgy véljük, hogy ilyenekből áll Csonka Magyarország lakosainak túlnyomó nagy része. Hol itt a hiba ? Hol van az az érték, amellyel ma kevesebb jut az ország minden egyes lakosának, mint amennyi békében jutott? Csak naiv embereket lehet azzal hitegetni, hogy ennek a kétségbeejtő hiánynak az oka az ország feldarabolása. Hiszen Erdélynek, meg a Felvidéknek lakossága a békében sem adta ingyen a maga fáját, szenét, vasát! Most sem adunk neki ezekért búzában és borban többet, mint azelőtt. Sőt most talán kevesebbet kap Ez bizony csak igen kis részben lehet az oka a nyomorúságunknak. A baj okának vagy okainak másutt kell lenniök. De vájjon kinek kell ezeket keresnie és ha megtalálta, orvosolnia. Miért van kormányunk, ha nem tudja megtalálni vagy nem tudja megszüntetni ennek a lehetetlen és tűrhetetlen állapotnak az okait. — Mindent Trianonra kenni nem lehet. Más államokat is sújtott a háború, nem egy legyőzött államot még jobban sújtottak az erőszakos békeszerződések, de ilyen állapotok még sincsenek sehol. — Az egyéni jövedelem és a szükségletek árai között mindenütt türhetőbb, sokkal türhetőbb az arány. Ami azt jelenti, hogy mindenütt jóval kevesebb ember nyomorog és nélkülöz, mint Magyarországon. Zürichre szintén nem lehet mindent ráfogni. A szükségleti cikkek magas árát bizonyára papírpénzünk alacsony nemzetközi értékelése okozza, de a kereseti viszonyok rosszaságát, a munka értékének alábecslését épenséggel nem a korona alacsony értéke idézi elő. A pénz csak értékmérő, akár arany, akár papiros és ha az egy mázsában vett búza nincsen meg egy mázsa, bizonyosan nem a mérleg, hanem a mérés volt rossz Ha azért a szolgálatért, amiért a békében egy mázsa búzát kaptunk, most csak tiz kilót akarnak adni, ennek bizonyára nem a papírpénz értékének alacsonysága az oka. A bajok okait azonban nem nekünk kell megtalálnunk, hanem azoknak, akik az ország sorsát felelősség mellett intézik. Ha pedig nem tudják megtalálni, adják át a helyüket másoknak. Ott ülni a hatalom mellett és semmit sem tenni, hogy az ország százezreinek helyzete csak valamelyest is enyhüljön, sőt tűrni, tétlenül nézni sorsunknak napról- napra való kínzó súlyosbodását, oiyan mértékű lelkiismeretlensógre vall, amely fölött való megdöbbenésünket szavakkal ki sem tudjuk fejezni. Csak egy dolog ellen tiltakozunk. Az ellen, bogy ez a politika cégérül használja a kereszténységet és a magyar nemzeti eszmét. Mindennel, amit a kereszténység alkotott, mindazzal, amit a kereszténység az állam és a társadalom alapzatainak tart, sokkal élesebben ellenkezik ez a politika, mint a nyíltan követett legszélsőbb gazdasági liberálizmus. A magyar nemzet eleven erőit pedig olyan mértékben pusztítja, mint azt sem tatár, sem török, sem osztrák soha nem tudta tenni. Szerencse, hogy vannak még az országnak igazi keresztény politikusai is, akiket annak idején nagyon bamar elgáncsoltak, de akiknek most már hamarosan és végleg kezükbe kell venniök a hatalmat. A HÉT POLITIKAI ESEMÉNYEI. ITTHON. E héten végre-valahára véget ért a költség- vetési felhatalmazás vitája. A befejezéskor azonban abban a különös, a parlamentarizmusban szokatlan meglepetésben részesítette a kormány a nemzetgyűlést, hogy a részletes tárgyalásnál egyik szakaszon olyan módosítást indítványozott, hogy a vagyon- és jövedelmi adó az 1922—23. évekre az eddiginek 15—25-szörösére emeltessék fel. Az ellenzék erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az ilyen súlyos terhek egyszerű módosító indítvány alakjában fogadtassanak el a nemzetgyűléssel és az volt az álláspontja, hogy ilyesmit csak külön törvényjavaslatban lehet megtenni. A Ház többsége nyilvánvalóan az ellenzéki felfogást osztotta, mégis sikerült ezt a tábort annyira leszerelni, hogy nagyrésze tartózkodott a szavazástól és igy sikerült 17 szótöbbséggel a módosítást elfogadtatni. Ha még nem minden mindegy ebben az országban, akkor ennek a veszedelmes precedensnek hullámai nem fognak következmények nélkül elsimulni. A kormánynak nem szabad ilyen példátlanul könnyed ötletszerűséggel a tőzsdének és a többi árdrági- tpknak módszerét követni, akik órák alatt tízezrekkel és százezrekkel emelik fel árujuknak vagy szolgálatuknak árát. A politikai hullámok, amelyeket az ország gazdasági életének viharai vernek fel, már-már elnyeléssel fenyegetik a kormány hajóját, amit az is bizonyít, hogy Bethlen már az utolsó Autó- és motorbenzin kapható Hász és Kovácsnál Lapunk mai száma 4 oldal
