Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-06-30 / 52. szám
LY. évfolyam 53. szám Szombat Oyala, 1933. janins 30 Előfizetési őrak: Negyedévre helyben 300 K Negyedévre vidéken 400 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZRAZDÁSZATI HETILAP, Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 25 korona Cttonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország mennyország! Tsikíában. Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, amely elfogja az embert akkor, amikor valami járművön ül és kételyei lehetnek, vájjon jó kezekben van-e annak a járműnek a vezetése. Az éjszaka sötétjében száguldó vonaton nem egyszer aggódva gondolunk arra, hogy mi történnék, ha a gépészt is eltalálná nyomni az álom, vagy hirtelen rosszul lenne ; egy kezdő, ügyetlen soffőr vagy pilóta mellé ki merne felülni a gépkocsira vagy a repülőgépre és ki merné megengedni, hogy az ismeretlen országúton száguldó sebességgel haladjon vele, vagy gépével a felhők közé emelkedjék. De ha csak egy egyszerű bérkocsira ülünk is és észrevesszük, hogy a kocsis ügyetlen vagy beszámíthatatlan, bizony gyötrelmek között megy végbe a kocsikázás. Hát mikor az ország szekerén ülünk, vagy más képpel kifejezve, az állam hajójában szeijük életsorsunk tengerét, mit kelljen éreznünk, ha látjuk, hogy bizonytalan ide- oda döcögés a haladásunk, örökösen nyaktörő gödröknek vagy köveknek visznek neki a kocsisaink, avagy ha érezzük, hogy a hajó csak ide-oda leng, himbál a hullámokon, biztos irányban előre nem haladunk, hanem csak az áramlatok visznek vagy jobbra, vagy halra, Nem érzi-e mindenki ebben az országban egy borzasztó sorsnak bizonytalanságát, nem küzd-e Csonka-Magyarország lakosságának igen nagy része a megélhetésnek leg- kinzóbb nehézségeivel, nem csak tengődik- e itt az emberek legnagyobb része. A bőséges istenáldás nyújtotta javak nem lesznek-e napról-napra drágábbak és mindig nagyobb és nagyobb rétegek részére megszerezhetet- lenek. És amikor ilyen kemény és rögös utakon haladunk, látjuk-e, hogy biztos kezek kormányozzák szekerünket, eltölthet-e bennünket a megnyugvás érzése, hogy tapasztalt, okos, a viszonyok fölött uralkodni képes kezekben van a kormány gyeplője. Szomorú lemondással, majdnem kétségbeeséssel kell meggyőződnünk, hogy bizony éppenséggel nem igy van. Tapasztalunk-e csak egyetlen tényt, amely arra irányulna, hogy a legsúlyosabb megélhetési nehézségekkel küzdők táborán, ha lassan is, de valamiképen segitve legyen. Nem. A helyzet napról napra súlyosbodik és a tehetetlenség a viszonyokkal, vagy helyesebben szólva, az életünkkel és vagyonúnkkal rendelkező nemzetközi hatalmasságokkal szemben napról-napra szembeötlőbb. A legszomorubb és legkétségbeejtőbb pedig az, hogy a kormány vagy nem meri, vagy nem akarja bevallani, hogy teljesen tehetetlen a helyzetünkkel szemben. A hatalom mámora vagy nem engedi felismernie a valódi helyzetet, vagy megtiltja tehetetlenségének nyílt beismerését. Mi pedig görnyedünk keserves sorsunk terhe alatt és nincs az államhatalomnak egyetlen tényezője, amely csak a kisnjjával is tudna segíteni rajtunk. Meddig fog ez tartani ? Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombatonA HÉT POLITIKAI ESEMÉNYEI. ITTHON. A nemzetgyűlés a költségvetési felhatalmazási javaslatot tárgyalja és ilyenkor nem igen szoktak nevezetesebb politikai események történni A legkülönfélébb tárgyú nemzetgyűlési beszédeket és a majdnem mindennapos viharo kát — hogy ne mondjunk botrányokat — igazán nem lehet politikai eseményeknek számítani. Két kérdés foglalkoztatja mégis komolyan a politikusokat. Az egyik a tisztviselők megélhetésének kérdése, a másik a földreform no vella ügye. Az állam tisztviselőinek megélhetése — mindenki érzi — igen komoly kérdés. Nem csak a szorosabb értelemben vett tisztviselőkről van szó, hanem mindazokról, akik az állam szolgálatában állanak és akiknek biztos, nyugodt ekzisztenciájától, elégedettségétől és hozzáférhetetlenségétől az egész mai állami rend biztossága és tartóssága függ. Az állam, vagy, helyesebben mondva, a kormány nem tudja tisztviselőinek azt az anyagi ellátást biztosítani, amely szükséges ahhoz, hogy a közalkalmazot tak tábora valóban az állami rend biztosítéka és önzetlen, részrehajlatlan védelmezője lehessen Segítségül a probléma megoldására most ismét az a felfogás kerekedett felül, hogy a tisztviselőknek, helyesebben az állam alkalmazottainak létszámát csökkenteni kell. Ez azonban csak a kisebbik része az igazságnak. A létszámcsökkentés nem lehet olyan nagymérvű, mely a megmaradó közalkalmazottaknak a békebeli megélhetési feltételekéi biztosíthassa. Nem lehet, mert az állam teendői ma sokkalta sokszoro- sabbak, mint a békében voltak és mert az elbo- csátandókról is valamiképen csak az államnak kellene — legalább egy ideig — gondoskodnia. Számbavehető tehercsökkenést tehát a tisztviselők létszámcsökkentése alig jelentene Gyökeres javulást csak az állam jövedelmeinek fokozása, helyesebben ezeknek a békebeli arányokra emelése jelenthetne. Ez viszont más osztályok érdé keibe ütközik, ezek az osztályok pedig ma ha talmasabbak a tisztviselőknél és hatalmasabbak az államhatalomnál is. Viszont az is igaz, hogy számbavehető létszámcsökkentés csak egészen más eszmék és elvek alapján való allami berendezkedés alapján volna elérhető, amelyek viszont az államhatalomnak, helyesebben a kormánynak nincsenek egyelőre a programmjában. Ezekben van a problémának a lényege. Alkalmazkodni kellene az állam megszükült kereteihez és a magyar állam megfogyatkozott céljaihoz, ami olyan lemondásokat követelne, amelyekre az államhatalom ma még nem kapható. A régi keretek és régi célok fentartása viszont olyan áldozatokat követel, amelyeket a mai magyar állam már nem bir meg. Ez az ellentét pedig előbb-utóbb megoldást követel, avagy katasztrófák utján oldódik meg. A földreformnovella javaslata még a nemzetgyűlés elé sincs terjesztve, máris harcokat idézett elő. az igazi közvélemény még nem is ismeri a javaslat céljait és rendelkezéseit, tehát még állást sem foglalhatott, a harc máris megindult a benfentesek között. Olyan ez, mint mikor a színpad függönyei mögött hall a néző- közönség vitatkozásokat, párbeszédeket és azt sem tudja, miről van szó. Csak sejti, hogy bajokra, összeütközésekre van kilátás, amelyekben neki kell lennie a bírónak. Úgy látszik azonban, hogy az ellenzéknek vagy igaza van, vagy erősnek érzi magát, mert a javaslattal még mindig nem mertek annak szerzői az ország közvéleménye elé áilani. Addig pedig Ítéletet mondanunk nem lehet. KÜLFÖLDÖN. Az európai helyzet legélesebb kérdése, hogy mi lesz a német jóvátétel kérdésében az antant-hatalmak állásfoglalása, még ma is megoldatlan. Az angol és a francia-belga felfogás közötti ellentét még ma is változatlanul fenáll és sem a közeledéshez, sem a végleges szakításhoz nem történt egy lépés sem. A megszállott Ruhr-vidék pedig ezalatt tovább szenvedi a háború minden borzalmát. A Balkán államokban bajok és zavarok vannak. Napról-napra világosabb, hogy a Balkánprobléma ma megoldatlanabb, mint volt a háború előtt. A különböző fajú és egymást ádázul gyűlölő népek között nem tudott békét teremteni a „békeszerződés“. Az albánok is, a horvátok is mozgolódnak és elégedetlenek a szerb uralommal. A jugoszláv miniszterelnök, a nagyhirü Pasics ellen a héten merényletet követtek el, amelyet ugyan magánbosszu rttüvének mondanak, de több mint bizonyos, hogy politikai okai vannak. Lehet-e majd most és ki fog tudni a Balkánon rendet csinálni, az igen nagy kérdés, amelyre feleletet nagyon nehéz volna adni. HázaYatás. A Katolikus Kór uj helyiségét, a Városház- utca 22. sz. házat szerdán, Szent László napján délután szentelték és avatták fel a kór nj otthonává. A felszentelést Brém Lórii c püspöki hely- nők végezte a kör helyiségeit zsúfolásig megiöltött közönség jelenlétében. Az egyházi szertartás elvégzése után a pürpóki helynök nagyszerű beszédet mondott, amelyben reámutatott arra, hogy s gyulai Katolikus Kör is azokat az eszméket és igazságokat van hivatva ápolni, terjeszteni és fejleszteni, amelyek a magyar hazát ezer éven át feutaríották és ezeréves állami életünk boldogabbik felének éltető és uralkodó eszméi voitak. Az Erkel Eerenc-dalkör vallásos éneke és a magyar Hiszekegy eléneklése után a kör disz-közgyülósét Kukla István elnök nyitotta meg, ismertetve az uj helyiség megszerzésének történetét és a kör háláját és köszönetét tolmácsolva a kör legnagyobb érdemű jótevőinek, gróf Wecekheim Géza nagy- birtokosnak, a kör diszelnökének, gróf Széchenyi Miklós migyéspüepöknek, dr. Karácsonyi János n&gyprépostnak, Brém Lőrinc püspöki helynök- nek és báró dr. Apor Vilmos plébánosnak. Az elnöki megnyitó után Szalay István parostanuló szavalta el Kemenes Ferenc: A pápaság c. költeményét, majd Szabados Antal s. lelkész, a kör titkára számolt be az uj körhelyiség berendezésének munkálatairól és gélekből fakadó szavakkal fajtette ki, hogy a tör egyesíteni akarja társa- palmi különbség nélkül a városnak minden komoly és igaz katolikusát és egyenlő szeretettel kínál hajlékot úgy a Szociális Misszió ^Szövetség- nefc és 97, Urak Mária-kongregációjának, mint az Iparos-ifjak Mária-kongregációjának. Indítványozta, hogy a kör ajánlja fel magát Jézus szivének és a disz közgyűlés mondjon ünmpies köszönetét mindazoknak, akik adományaikkal és munkájukkal lehetővé tették az uj helyiség elfoglalását. Szabó János főgimn. tanuló szavalta el ezután Arany Jánosnak Szent László című költeményét, amely után dr. Megyeay Ágoston a kör tagjai nevében mondott köszönetét az uj helyiség megszerzése és berendezése körül kifejtett nagyszabású munkásságukért Kukla István elnöknek és Szabados Antal titkárnak. A díszközgyűlés a nemzeti Himnusz eléneklésével ért véget. Az ünneplő közönség emelkedett és vidám hangulatban maradt együtt az éjjeli órákig. TASt« ír. Beírások a főgimnáziumban. A tanügyi kormány rendelkezése értelmében a jövő 1923/24 tanévre a beírásoknak már most meg kell történniük. A főgimnáziumban a beírások jnlins 2-án és 3-án délelőtt 8 órától 12 óráig lesznek. Beírás» díj címén a tannlók 10000 (tízezer) koronát fizetnek. A tandíj összege még nincs megállapítva, most tehát nem is esedékes, de 30 000 koronánál kisebb nem lesz. Köztisztviselők úgy a beirási, mint a tandíjnak egytized részét fizetik. A köz- tisztviselői jelleg, vasúti a cképas igazolvánnyal, vagy ellátási jeggyel igazolandó. A tanintézet igazgatósága. Lapunk mai száma 4 oldal