Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-06-02 / 44. szám
LT. évfolyam 44. szám. Szombat Oynla, 1923. Jnnias 2 Előfizetési Arak: Negyedévre helyben 300 K Negyedévre vidéken 400 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 25 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen Rákosi Jené. A vasmegyei Acsád községben emléktáblával jelölték meg azt a házat, amelyben nyolcvan egynéhány évvel ezelőtt a letűnt Magyarország egyik jelentékeny, nagy szerepet vitt egyénisége, Rákosi Jenő született. Tisztelői valóságos országos ünneppé avatták emléktáblája leleplezési ünnepélyét és nem kisebb ember, mint Apponyi Albert, ment el Acsádra felavató, a Rákosi Jenő egyéniségét méltató és magasztaló beszédet mondani. Nekünk ez az ünneplés alkalmat ad arra, hogy rövid visszapillantást vessünk azokra a férfiakra, akik az elmult negyven-ötven esztendőben Magyarország vezető egyéniségei, a közéletnek és a magyarság milliói gondolkodásának, nézeteinek irányitói, vagy két magyar generációnak nevelői voltak. Rákosi Jenőben valóban megtestesült a letűnt évtizedek magyarságának világnézete, gondolkodása, benne és tevékenységében a legtípikusabban nyilatkozott meg az a szellem, amely a magyarság zömét a kiegyezést követő korszakban éltőltötte. Ennek a korszaknak magyarsága abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy Magyar- országnak és a magyarságnak csak egy szamba- vehető, komoly ellenfele van : Ausztria és a dinasztia. Komoly küzdelmet csak ez ellen az ellenség ellen véltek szükségesnek, minden más bajt, minden más veszedelmet vagy lekicsinyeltek, vagy egyáltalán fel se ismertek. Hatvanhetesek és negyvennyolcasok között ebben nem volt egyéb különbség, mint annyi, hogy mig a kiegyezés hívei úgy hitték, hogy Ausztria és a dinasztia csak volt ellensége a magyarságnak, addig a negyvennyolcasok azt hitték, hogy még mindig az és a küzdelmet nem kell feladni ellene. A hatvan- hetesek azt hitték, hogy Ausztriával kiegyezésben és a dinasztiával békességben nekünk áll a világ, tehetünk minden irányban, amit akarunk, sehonnan semmi igazi veszedelemtől tartani nem kell; a negyvennyolcasok is lényegben ugyanígy gondolták, csakhogy ők nem tartották teljesen leszereltnek Ausztriát és a dinasztiát. A vakság azonban teljes volt minden más veszélylyel szemben, mely a nemzetet fenyegette, minden más erővel szemben, mely a magyarság ellen szervezkedett. Egy elgondolt, egy elképzelt világban éltek ennek a kornak fórfiai politikai pártállásra való tekintet nélkül. Mialatt harminc millió magyarságról álmodoztak — ez épen Rákosi Jenőnek volt kedvenc álma — azalatt a magyarság százezerszámra hagyta el hazáját, hogy odakinn Amerikában a második generációban amerikaivá legyen; mialatt a statisztikák a magyarság nagyszerű gyarapodásáról számoltak be, azalatt ijesztően pusztított az egyke és majdnem kizárólag épen a református fajmagyarság között, azalatt Erdélyben egész falvak oláhosodtak el és kiderült, hogy a »magyarság« statisztikai szaporodásának jelentékeny részét Galicia szolgáltatja, melynek élelmes jövevény-népe, amint a határt átlépte, magyarnak vallotta magát. Mialatt ezek a férfiak büszkén hirdették, hogy Budapestet teljesen megmagyarosi- tották, azalatt ez a Budapest egy erkölcseiben és életmódjában példátlanul nemzetközi várossá fejlődött, amelynek lakosságában századrésze sincs meg annak a magyar nemzeti érzésnek, amely meg volt a negyvenes évek német Pestjének lakosságában. Mialatt ők a magyarság erkölcsi és szellemi fölényét hirdették, azalatt az intelligens magyar közép- osztály, amely a leghivatottabb volt arra, hogy ezt a fölényt fentartsa és emelje, hihetetlen mértékben züllött először anyagilag, majd ennek következtében szellemileg és erkölcsileg. És hogy Rákosi Jenőről szóljunk, mialatt őt, mint a magyar zsurnalisztika atyamesterét ünnepelték és tömjénezték, azalatt az ő lapja, a »Budapesti Hírlap« állandóan a megélhetés nehézségeivel küzdött és ismételt operációkra volt szükség, hogy léte fentartható legyen és ugyancsak azalatt, az atyamester ábrándozó szemei előtt nőtt nagy- gyá és hatalmassá az az eszményeiben, szellemében és minden szavában idegen, destruktiv sajtó, amelynek olyan nagy része van az ország katasztrófájában. Imej ezekben a keserves, megalázó napokban ilyen gondolatok kívánkoznak toliunkra, midőn az elmúlt korszak egy-egy politikai vagy szellemi hősének ünnepléséről értesülünk.-ZkTa itt vagyunk. Mi messze tájról jött vidám vendégek Örök tavasznak hű pajtásai: Komoly játékot jöttünk játszani, Míg messze-messze várnak ránk a végek Köszöntsön rátok a pünkösdi ének, Küldik egy haza hontalanjai. Ifjú szívvel nj rendet bontani Eljöttünk uj hon harcos gyermekének. Erdély kovászát hoztuk tarsolyunkban, Hogy tettre érjen e föld kenyere S hogy óriások nőjenek nyomukban. Csak néha él bus sorsunk mg ere, Csonka ország földjén barangolunk, Visszük kovászunk . . . Máma itt vagyunk. Gyula, 1923. májún 22. Vass Gyula. Békésvármesjye törvényhatósági bizottságának tavaszi közgyűlése (1933. május 30.) A közgyűlést a szép számban megjelent bizottsági tagok üdvözlése után elnöklő főispán délelőtt 9 órakor nyitotta meg. Az alispáni jelentés tárgyalása során, amely részletesen beszámol a februári közgyűlés óta történt közérdekű eseményekről, elsőnek ár. Csete József h. polgármester szólalt fel, szóvá teszi a közúti törvénynek azon ma már elavult rendelkezését, amely szerint az útépítésekhez szükséges fedanyagok kiszállításához közerő vétetik igénybe s ezt a szolgáltatást a legnagyobb munkaidőben kell a lótartó gazdáknak adni. Indítványozza, hogy a törvényhatóság írjon fel a kormányhoz, hogy ezeket az elavult rendelkezéseket izüntessék meg, mert az képtelenség, hogy valaki azért, mert lova, igája van, ennek teljesítésére kőteleztessék, viszont milliós vállalatok pedig egyáltalában ne járuljanak ehez hozzá. Pollák Mór csatlakozik Csete indítványához. Dr. Kaimét Sándor az elhangzott indítványt magáévá teszi. Elismeri a kérdés roppant fontosságát, amelynek helyes megoldása neki igen BOk gondot okoz és azt hiszi, hogyha az ő fáradozását ebben a tekintetben úgy elő tudná adni, mint ahogy nem tudja, akkor a törvényhatóság a legnagyobb elismeréssel volna vele szemben. A törvény értelmében a kavics kifuvarozásra közerő áll rendelkezésre. Ezen rendelkezés értelmében megpróbált mindent megtenni, hogy ez a kérdés az érdekek teljes összeegyeztetésével oldassák meg. Ennélfogva ezeknél a Kirendeléseknél a legvégső esetben tette csak meg az intézkedéseket, mikor azonban azt látta, hogy a rendelkezések egyáltalában nem vezettek eredményre, ő nem erőltette a dolgot. A minisztériumban folytatott tárgyalásai során sikerűit annyit elérni, hogy a törvényhatósági utak fedanyag szükségletének kiszállítása nem közerővel, hanem vállalati utón bonyolittassék le, azonban az állami utaknál a miniszter mereven ragaszkodik a közerő igénybevételéhez. (Általános helyeslés) Dr. Csige Varga Antal kifogásolja, hogy a rendőrség a sertéstartó lakosságot eltiltja az utcákon levő fű legeltetésétől. Az alispán válaszában kijelenti, hogy ő már utasította az utbiztosokat, hogy ezt a kérdést a lehető legtapintatosabban kezeljék és csak az esetben tegyenek feljelentést, ha a rosszakarat teljesen nyilvánvaló. Tanczik Lajos rendőrtanácsos is válaszolt a felszólalásra, kijelentvén, hogy az utcákon való legeltetést az utrendőri törvény tiltja, ő azonban épen a mai súlyos gazdasági viszonyokra tekintettel akként intézkedett, hogy a legeltetés csak a főutcákon tiltassék el, a mellékutcákon azonban csak az esetben, ha akár magán, akár köztulajdont képező javak rongáltatnak meg s kijelenti, hogy a kihágási eljárások minden esetben magán- psnaszra indíttattak meg. Dr. Cs. Varga Antal indítványozza, hogy gróf Betűien István miniszterelnök abból az alkalomból, hogy a magyar nemzet érdekeiért, a magyar nemzet igazságáért oly fáradhatatlanul tevékenykedett a külföldön, a törvényhatósági bizottság a miniszterelnököt táviratilag üdvözölje, mire a törvényhatósági bizottság a következő szövegű távirat elküldését határozta el: »Békésvármpgye törvényhatósági bizottsága mai közgyűlésében osztatlanul méltányolta és jegyzőkönyvében megörökítette azt a történelmi jelentőségű külföldi utat, amelyet Nagyméltóságod a leigázott magyar nemzet érdekében tett és Szatymazi muskotály és rizling 1 liter 170 korona Hász és Kovácsnál. Lapunk mai száma 4 oldal.
