Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-03-01 / 17. szám

LIY. évfolyam 11 szám. Szerda Gtyula, 1923. március 1 Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyifiterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára I korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Régóta leszoktak az emberek arról, hogy cselekedeteik erkölcsi következményeit, erkölcsi hatásait is megfon­tolás tárgyává tegyék. A liberalizmusnak nevezett világfelfogás szoktatta reá az embe­reket, hogy cselekvéseik egyedüli korlátjaként csak az állam törvényeit, a jogot tekintsék. Amit ezek a törvények megengednek, vagy nem tiltanak, abhoz jogunk van, az szabad. Ez a közfelfogás. Nem tenni azt, amit a jog nem, csak a jó erkölcsök tiltanak, szinte gyávasággá vált a közfelfogásban. Tetteinket az erkölcsi törvényekhez is szabni, életünket az erkölcs parancsai szerint berendezni, ostoba­ságnak minősíttetett, amivel az életben bol­dogulni nem lehet. Minél könnyebben tudta magát valaki kivonni az erkölcsi törvények uralma alul, minél ridegebben tudta tetteit csak az írott törvények betűihez alkalmazni, annál biztosabban boldogult az életben. Akikben a vallásos nevelés, a nemes hagyományokat őrző családi tradíciók kifejlesztették az ’erkölcsi törvények iránt való tiszteletet is, azok nem igen boldogultak a liberális korszakban. A liberálizmus, a szabadelvüség nem is igen jelentett a gyakorlatban egyebet, mint az egyén teljes függetlenitésót laz erkölcsi törvé­nyektől, mindennek szabadságát, megengedett­ségét, amit az állam törvényei nem tiltanak. Egyébbel is törődni, azt is vizsgálni és meg­fontolni, hogy cselekedeteink miképen feste­nek az erkölcsi törvények megvilágításában, ez kiment a divatból és maflaságnak minősít­tetett. Arra is figyelemmel lenni, hogy mit szól tetteinkhez, életünk módjához ember­társaink erkölcsi érzülete, amely egészségesen nyilatkozik meg, mikor mások 'cselekedeteinek elbírálásáról van szó, ez teljesen szokatlan, különleges felfogássá lett, amiért lesajnálták az embert. Nem tudnánk statisztikát összeállítani arról, hogy mennyi bűnt követtek el az erkölcsi törvények ellen fent és lent, csak az eredményeket látjuk. Panaszokat, elégedet­lenséget, amelyek pusztító forradalmakban törtek ki és elfojtott elkeseredést, gyűlöletet táplálnak szüntelenül. Honnan van ez, hogyan lehetséges ez ? Hiszen az emberek milliói megtették és megteszik mindama kötelességü­ket, amiket a törvények, az állam törvényei parancsolnak nekik és óvakodnak olyasmit tenni, amit ugyanezek a törvények tiltanak. Nem képzelhetjük az emberiséget annyira gonosznak, .hogy mindazt a sok elégedetlen­séget, mely szemeink előtt megnyilatkozott és amely, félni lehet, igazában lecsillapítva ma sincsen, csak a gonosz indulatok, az irigy­ség és a restség váltották volna ki. A passiv megadással viselkedők százezreit bizonyára nem ilyen indulatok irányították. Csak az emberi lélekbe vésett örök törvények meg­sértése okozhatott minden bajt és csak ez tudja táplálni még ma is a széthúzás, az egymástól való idegenkedés, sít gyűlölködés szellemét. Ha pedig az állam törvényei betar­tatnak, akkor bizonyos, hogy csak az erkölcs­nek sokkal erősebben a lelkekbe vésett törvé­nyei azok, amelyeknek figyelmen kívül hagyása, megvetése a milliók elégedetlenségét kivál­totta, ellenérzését, gyűlölködő érzéseit ma is ébren tartja. Ezeknek az erkölcsi törvényeknek ural­mát kell minden rétegében újra helyreállítani, az egyént azok tiszteletben tartására köte­lezni, mert addig igazi, tartós társadalmi béke nem képzelhető. A Békés-Aradvármegyéi Vitézi Szék nagybányai Horthy Miklós kormányzó ur és neje nagybányai Horthy Miklósné Őfőmáltóságaik, József főherceg tábornagy ur, Auguszta főherceg­asszony, dr. Ferenc József főherceg ő Királyi Fenségeik fővédnöksége mellett 1922. évi február hó 25-én, szombaton Gyulán, a vármegyeháza összes termeiben a Vitézi Szék alapjainak javára vitézi bálát rendezett, mely, mint a vármegye elite-bálja, magasan felülemelkedett a megszokott színvonalon és különös érdekességet nyert azáltal, hogy azon dr. József Ferenc ifjú főherceg, mint egyik fővédnök, személyesen megjelent, József Ferenc főherceg szombaton délután érkezett Gyulára. Kíséretében voltak Algya Papp Sándor ezredes, mint szárnysegédtiszt, Siménfalvi ezredes, mint a Vitézi Szék tőrzskapitánya és több magasrangu katonatiszt. A vasúti állomáson dr. Daimel Sándor alispán vezetése alatt egy küldött­ség fogadta; a közönség lelkesülten üdvözölte s a megjelent notabilitások bemutatása után a fő­herceg gróf Almásy Dénes, mint vendéglátó há­zigazda hintójába szállott s a csatlakozó hossza kocsisor a főilobogózott utcákon át a várkastélyba kisérte. Az ünnepély bevezetőjét a »Király Mozgó«- ban rendezett mozielőadás Túl a nagy Krivdnon képezte, ezen előadáson azonban a főherceg némi ntazási indiszpozició miatt nem lehetett jelen. A bál pontban 10 órakor kezdődött. A vár­megyeház gyönyörű nagyterme fényárban úszott, úgyszintén a többi termek is. Igen nagy báli közönség várta a főherceg megérkezését, aki ka­tonás pontossággal jelent meg, akit gróf Almásy Dénes, gróf Széchonyi Antal, gróf Almásy Alajos és Símig Ernő hnszárezredes, mint pálcás nrak kisértek és vezettek a gyönyörűen feldíszített véd­nöki emelvény felé. A zenekar a Hymnuszt into- náita, a közönség pedig meghajlással üdvözölte a királyi fenséget. József Ferenc főherceg huszárszázadosi egyen­ruhában, oldalán karddal, mellén kitüntetések je­leivel díszítve vonult a közönség előtt s viszonozta az üdvözléseket és elfoglalta helyét az emelvé­nyen, ahol mellette kétfelöl Almásy Dénesnő grófnő és Brém Lőrinc püspöki helynök foglaltak helyet. Miután a bál megkezdésére a jel meg­adatott, azt a főherceg csárdással nyitotta meg oldalán gróf Almásy Erzsébettel. Erre kifejlődött és általánossá lett a tánc az egész vonalon. A csárdás után Palotás magyar társas-tánc követ­kezett, melyet a jói összeválogatott párok gyö­nyörűen lejtettek. A most következett boszton alatt bontakozott aztán ki a tulajdonképeni bál. Eközben a királyi fenség társalgást folytatott a jelenlévő előkelőségekkel, többeket bemutattatott és velük hosszabb-rövidebb ideig elbeszélgetett. A francia négyesre közel 100 pár sorakozott. A Lapunk mai száma X oldal. főherceg Konkoly Tihamérnéval, Siménfalvi ezre­des Vangyel Endrénével voltak a négyes alatt táncospárok és szemközti tagpárok. A felzárkózott kolonok, a diszmagyar jelmezes hölgyek és úgy a szalon, mint egyenruhában pompázó urak arc­vonala gyönyörű látványt nyújtott. A főherceg szünóra után eltávozott, a báli­közönség azonban a reggeli órákig együttmaradt. A báli közönség tekintélyes részét a közel-távoli vidék szolgáltatta, a hangulat kedélyes és feszte­len volt, a megjelentek egy kedves alkalom, so­káig fennmaradó emlékeivel oszlottak szét. A főherceg a vasárnap délelőtti vonattal utazott vissza kíséretével Budapestre. Emlékezés József főhercegről. Dn Konrád Ernőtől. A lefolyt hossza háború megmutatta, milyen hatalmas erényeket rejt magában a magyar jel­lem, mint kagyló az igaz gyöngyöt. A magyar nemzet katonái meg nem ren­dülő kitartással és fegyelemmel tűrik a szenvedést, szemrebbenés nélkül fogadják az ellenség ezer éa ezer halálos üzenetét, ott járnak száz csatában, száz halál között; minden más nép előtt, midőn az ellenségre védhetetlen támadással csapást kell mérni. • D 3 a halálthozó, égrengető dörgés között, a sötét füstgomolyok között fényesség támad, az élet romjai között csodásán szép virág nyílik. Az irgalom fényessége, a szeretet virága. A mi küzdő katonáinkat, a mi hőseinket körülveszi, nyomon követi, magához emeli, magá­hoz öleli a Vezér irgalmas, szerető szive, kinek Fenséges a cime, rangja, fenséges a lelke és aki azt a fényességet támasztja s azt a virágot fa­kasztja. Éj a mi nemes érzés ebből a lélekből olyan bőven árad, az mind ott rajzik katonái körül, hogy segítsen bajokon, vigasztalja azt, aki bána­tos, reményt nyújtson a vágyakozónak, hogy be­takarja, keze érintésével gyógyítsa a sebeket, megnyugvással töltse el a halódó lelkét, az apai érzés minden önfeláldozásával. Elmúlt a habom. Da a magyar nem feled. Annak a fényességnek, mely a háború bor­zalmai között is beleragyogott leikébe, visszfénye támadt a magyar nép hálájában, hogy körülfogva »Fenséges Apánk« alakját, igy őrizze meg a ma­gyar történelem számára. Ti felavatott magyar Vitézek ! A magyarok hős és bölcs Kormányzója nek­tek adta az ország földjének egy részét, hogy érezzétek az egésznek keservét, ha a sors keze sajtja hazánkat, ha majd eljön az idő s újra kez­dődik a harc a szent rögért, ne feledjétek, hogy megint ott lesz az a Vezér, ki egész nemzetünk minden nemes érzését viszi közétek szivében és nem hagy el közületek senkit se. fi i m_m K. Farsang vége — Uanivazó szerda. A far­sang tündére, Karnevál herceg minden évben csak megköveteli a maga jussát. Az idén különösen hosszantartott uralma s legkicsapongóbb kedvé­ben teríti rá Hamvazó szerda fekete gyászfátyo- lát. Húshagyó kedd éjjelén 11 órakor harangszó jelzi, hogy vége a farsangnak, kezdődik a nagyböjt. Ma Hamvazó szerda van, a katolikus templomok­ban egy szép szertartás folyik, a hívek vezekelve térdelnek az oltár elé, homlokukra a pap szentelt hamuval keresztet ir le ezen szavakkal: »Emlé­kezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszesz«. Nyilvános nyugtázás Dr. Lindenberger Já­nos prelátus, prépost-kanonok, pebreceni plébános a gyulai Katolikus Kör részére 100 K, Góg Pé­ter gyulai lakos 50 K adományt küldöttek, me­lyeket a Kör nevében köszönettel nyugtáz Kukla István elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents