Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-12-30 / 104. szám
LIV* évfolyam* IO 1. szám Szombat Oyala, 102ä. december 30 Bőflzeiésl árak: Nagyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, nova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1« korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Meparatié, Irta : Dr. Lukács György ny. miniszier, nemzetgyűlési képviselő. Példátlan az az igazságtalanság, mellyel a világ mostani hatalmasságai Magyarországgal elbántak. Magyarországnak, amely soha nem akart, csupán belesodortatott abba s amelynek csapatai a nagy háború befejezéséig folyton diadalmasan harcoltak — kétharmad részét elszakították, lakosságának kétharmadát idegen uralom alá kény- szeritették Midőn a szerencsétlen országot a bolsevizrrus lenyűgözte, hagyták vergődni, sót vergődését kiaknázva, mind több és több terű letet szakítottak el tőié. Végre, amikor a magyar ság őserejéből sereget szervezett, nem engedtél, meg, hogy maga üldözze ki a bolsevista hóhérokat, hanem a rendcsinálással Romániát bízták meg, amely azután a rendcsinálás örve alatt elrabolta mindazt, amit a bolsevisták még meghagytak. S ettől a sokszorosan kirabolt, szívtelenül kiszipolyozott csonka országtól akarnának még sok-sok. milliárdra menő hadisarcot! Azaz bocsánat, a huszadik század humánus érzésű hatalmasságai nem hadisarcot követelnek tőlünk, hanem „jóvátételtAz a szó hogy hadisarc, nagyon illetlen, nem szalonképes, durván hangzó, nem illik a civilizáció vezetőinek szóiárába. Azután meg annak idején, még a nagy háború alatt, az antant prófétája, a még életében a halhatatlanság pálmájára törekvő Wilson hírhedt pontozataiban az unalomig ismételte, hogy „hadisarcól pedig nem lehet szó.“ Ehelyett a durva szó helyett tehát az előkelőén és ártatlanul hangzó „jóvátétel“ szót vették alkalmazásba az úgynevezett párisi béke nagy alkotómesterei. Ezzel az elkereszteléssel megnyugtatták háborgó lelkiismeretüket és Wilson mesterrel, sem jutottak grammatikai ellentétbe. Saját természetrajzuk megtagadása lett volna, ha nem így cselekedtek volna. Lássuk már most, hogyan indokolják meg Magyarország „jóvátételi“ kötelezettségét Mert hiszen szeméremérzetük indokolásra késztette őket Mit szólt volna az utókor, ha indokolás nélkül hoztak marasztaló ítéletet ? A trianoni béke a XX. századnak ez a ragyogó Írásműve, 161. cikkében következőleg rendelke?ik : „A szövetséges és társult kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyar- ország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a szövetséges és társult kormányok, valamint polgáraik az Ausztria- Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kémjsseritett háború következményeképpen elszenvedtek.“ Soha történelmi okmány még nagyobb valótlanságot nem tartalmazott, mint aminőt a trianoni békeszerződésnek ez a passzusa tartalmaz, amely egyébként á többi legyőzőitekkel kötött békeszerződésekben is szóról-szóra előfordul. Konstatálva van ebben a passzusban, hogy a nagy- és a kis antant hatalmasságai a XX. század emberiségének irtózatos konfliktusában ártatlanok, akár a ma született bárány, mert a háborút rájuk kényszeritették az ördögi középeurópai hatalmak. Ezeké tehát minden felelősség. Ez a konstatálás annál perverzebb, mert a legyőzöttek kénytelenek voltak a béke diktátum parancsához képest önmagukról hamis és hazug bizonyítványt kiállítani. A békeszerződésnek ez az egy passzusa magában is teljes bizonyítéka annak, hogy a párisi békéket — a varsaillesit, a st.-germainit, a trianonit. a sévresit — az első szótól az utolsóig a gyűlölet és a gonoszság epéjébe mártott tollal írták. Igenis, reákényszeritették a legyőzött közép-európai hatalmakat, hogy önmagukról tegyenek hamis bizonyságot, de soha senki nem kényszeritette rá az antantot, hogy háborúba keveredjék. Mi köze volt az antantnak Ausztria- Magyarország és Szerbia konfliktusához ? Miért nem hagyták, hogy ezt a konfliktust az érdekeltek maguk intézzék el ? S ha önszántukból beleavatkoztak a mások konfliktusába, hogyan merészelik arra hárítani a felelősséget, akinek minden igyekezete oda irányult, hogy a konfliktus lokalizáltassék ? Hát lehet e azt tagadni, hogy Ausztria Magyarország Tisza István kezdeményezésére még a háború megkezdése előtt nota- fikálta az összes idegen hatalmaknál, hogy nem akart Szerbiától területet annektálni? Ilyen előzmény után állithatja-e egyetlen beavatkozott hatalom P, hogy provokálva volt a beavatkozásra? S állithatja-e, különösen Magyarországgal szemben, amelynek felelős államférfia minden emberileg lehetőt elkövetett arra, hogy Ausztria Magyarország és Szerbia konfliktusa háború nélkül intéztessék el és amidőn ez lehetetlenné vált, oda szögezte a monarchiát ahhoz az állásponthoz, hogy nem fog területet hódítani Szerbiától és ezzel megadta a háború lokalizálásának klasz- szikus előfeltételét ? Amely hatalom ezen biztosítás dacára is jónak látta fegyveresen beavatkozni, az kizárólag saját elhatározásából cselekedett s ha az ilyen önkéntes beavatkozó mer reá gyakorolt kényszerről beszélni, az hazug és frivol játékot üz Hazug és frivol tehát az az alap, amelyre a trianoni béke Magyarország jóvátételi kötelezettségét alapítja. Hiába foglalták nemzetközi szerződésekbe, hiába iktatták állami törvényekbe ezt a hazugságot és frivolitást, semmi erkölcsi súlya ennek nincs. De jogi hatálya sem lehet. Klasszikusan fejezte ki a római jog : Quod ab initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere. Ami alapjában érvénytelen, azt az idő múlása sem teheti hatályossá. S ha ma még formailag úgy látsz k is, mintha erre a hamis tételre alapított következtetések kikényszerithetők lennének, ennek valószínűsége napról-napra csekélyebb, mert a kiábrándulás fokozatosan halad előre, a világ közvéleménye aléltságából felocsu- dóban. az igazság pedig útban van. De még ha helyes és igaz volna is az az alap, melyre a trianoni békeparancs Magyarország jóvátételi kötelezettségét alapítja, Csonka- Magyarországtól akkor is lehetetlen ezt a jóvátételt követelni. Ha Magyarország okozta a háTÁRCA. Petőfi 1823—1923. Sokkal boldogabb napokat kellene élnünk, ha méltóképpen akarnók megünnepelni ezt a nagy évfordulót, a legnagyobb magyar költői zseninek, a világirodalom legjelesebbjei között is kimagasló költői egyéniségnek születése századik évfordulóját Most csak szerény, de talán annál bensőségesebb és tanulságosabb ünnepségek között emlékezhetünk vissza arra az esztendőre, amely Petőfit nekünk és a világnak ajándékozta és arra a száz esztendőre, amely születése óta a mai napig elmúlt Az elnyomatás, az abszolutizmus korának ismeri a politikai történet azt az időszakot, amely Széchényi István születésétől, 1791 tői 1825-ig, ugyancsak Széehé nyinek fellépéséig eltelt. Ebben a harmincnégy esztendőben, hogy egyebet ne mondjunk, egyetlen országgyűlést nem hivott össze az uralkodó De a megelőző esztendők sem voltak különbek. Az 1790—92 i országgyűlést megelőzte Józséi császár absolutistikus uralma, azt pedig Mária Teiéziának negyven esztendős okos és felvilágosodott, de nem kevésbbé absolutistikus ural kodása. Aki a XIX. század szabadságjogos, de mokratikus eszméitől felhevülve nézi ezt a közel egyszázados korszakot, annak azt kellene hinnie, hogy a nemzet, vagy még inkább a nemzet erejének ősforrása, a nép, tönkrement, elpusztult ebben a demokráciát híréből _sem ismerő kornak a politikai elnyomatásában. És ezzel a balhittel szemben mit kell tudomásul vennie ? ( Ez a korszak szüli a Széchényieket, Kazinczyt, Kölcseyt, Vörösmartyt, Petőfit, hogy csak az úttörők legjelesebbjeit említsük. Annak a gyökérnek, annak a tőnek, amelyben egy nemzet életereje lakik, épnek egészségesnek, erővel teljesnek kellett lennie, hogy ilyen nagyszerű hajtásokat tudott produkálni. A XVIII. század absolutizmusának emez eredményeit szemlélve, önkéntelenül is a gondos kertész jut eszünkbe, aki kérlelhetetlenül vagdalja le növényének felesleges és elfajzott hajtásait és ezzel erőteljesebb élethez és fejlődési képességhez juttatja a gyökeret. Azt is feltűnően szemlélteti velünk ez a korszak, mennyire nem politikai intézményeiben él egy nemzet. A politikai intézmények nagyrésze olyan hajtások egy nemzet fáján, — sajnos sokszor fattyúhajtások — amelyeket tetszés szerint nyesegethetünk, akár | egészen is lenyeshetünk, sőt sokszor le is kell nyesnünk, a nemzet életét, termőerejét ezzel nem érintjük. Ezt az életet, ezt a termőerőc azok a sokat átkozott absolutizmusok nem bántották. Nem tudtak-e hozzáférni, vagy nem is akartak, azt most ne bolygassuk. Nézzük annak a családnak a történetét, amely Petőfivel ajándékozta meg a magyarságot és általa a világot. I Lipót császártól 1661 ben kap nemességet két Petrovicz testvér hadi érdemeik elismeréséül. Az évszám és az adományozó uralkodó nem hagy semmi kétséget afelől, nogy a két hős nem azért a „világszabadságért“ harcolt, amelyért nagyszerű unokájuk a fehéregyházai síkon vérét onthatni gondolta. Domínium az eflféle nemességgel nem járt; talán egy olyan kis darab földecske, mint amekkorát most a vitézzé avatott legénységi egyének kapnak, de valószínűleg az sem, hanem csak valami csekély életjáradék, mint most a vitézségi érmek után így hát a Petroviczok nem lesznek „éltüket el pipázó“ nemesek, hanem mesterséghez látnak ; a mészárosság szinte örökletessé válik a csa Iádban. Azután húzódnak le lassanként az Alföld felé, amely a felvidékhez mérten még nagyon gyér lakosságú. így születik meg a Kis-Kunságban egy turóczmegyei jámbor szolgálóleány fia ként a szláv eredetű luteránus császári katonák unokája: Petőfi Sándor. Ugy-e, hogy te’jes épségben él az a gyökér, amellyel egy nemzet az életerejét a maga talajából felszívja és gyönyörű, virágzó hajtásokká alakiija. Meggátolta-e az a sokat emlegeti elnyomás azt, hogy a Petroviczok- ból Petőfi Sándor legyen, hogy a legabsolutisti- kusabb osztrák császár katonainak unokájából a világszabadság rajongó lantosa legyen ? De nemcsak történelmi igazságoknak tartott felfogásokban ingat meg bennünket egy-egy ilyen rendkívüli egyéniség keletkezése, de halomra dönt minden elméletet, amelyet modern tudósok az emberi értelem és szellemi képességek kifejlődéséről felállítottak. Melyik íajta miliő-elmélet vagy a darvinista evolúciós theóriaTudná nekünk megmagyarázni, miként lesz a becsületes Szék- álló legény és a jámbor tót cselédleány fiából Petőfi Sándor. Petőfi Sándor születése arról tesz szádunkra tanúbizonyságot, hogy azoknoz az erőkhöz, amelyek egy nemzetet éltetnek és akkor, amikor annak ideje eljön, virágzásba fejlesztenek, igen nehéz elpusztitási szándékkal közel férni, de azok az első erők épen nem ott élnek, ahol azokat a virágzás korában látni véljük. Azokat az erőket, amelyek embereket nagyokká, nemesekké, apostolokká és mártírokká képeznek és nevelnek, szintén nem ott találjuk fel, ahol azokat a modern tudomány keresi, Petőfi nagy szellemére való emlékezés késztessen bennünket, hogy ismerjük fel ezeket a hatalmas, titokzatos erőket es ha felismertük, ezeket ápoljuk, neveljük és fejlesszük. Dr. Megyesy Ágoston, bwult mai száma • oldal.
