Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-11-29 / 95. szám
Äj&V* évfolyam 95* üxáni Szombat tüyula, 1923. november 35. Előfizetési árak: Egész évre . , . 360 K Félévre . . . . 180 K Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKÁT, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szárai ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. A legitimisták ellen. A magyar nemzet és állam élete, úgy látszik, napjainkban is csak ugyanabban a régi, négyszáz éves taposó malomban őrlődik. Most is csak ott tartunk, most is abban merül ki a nemzetnek a létért és a boldogulásért való küzdelme, hogy egyik része óhajt, kiván valamit, mint a nemzet létének és sikeresebb boldogulásának feltételét, a másik része pedig kétségbeesetten tiltakozik ezen óhajtások ellen, idegesen nyugtalankodik eme kívánságok hallatára. A nemzet egy része haladni akar bátran az élni és fejlődni akaró, becsületes lelkek utján, a másik meg nem gjőz vigyázzt és megálljt kiabálni minden bátrabb megmozdulni akarás megsejtésére. Egy örökös »csitt« hangzik felettünk, mint az ideges, szigorú, öreg dajka ajakáról a gyeimekszobában. Csitt! ne mozduljatok, ne adjátok jelét élni akarástoknak, mert feltöltitek a sárkányokat, melyek nyomban elnyelnek benneteket. így folyik ez századok óta. így volt Fráter György korában, igy Ferencz József uralkodása alatt és — ámulva állunk meg az élet szomorú törvényszerűségei előtt — igy van ma is. Nincs még két évtizede, hogy Tisza István golyóval és akasztófával rémitgette azokat, akik a nemzeti élet teljesebbé tételének óhajtásától vezettetve, a hadseregnek nemzeti irányban való fejleszthetésére követeltek intézményeket. Most pedig drákói szi- goruságu törvények hozatalával és alkalmazásával fenyegetőznek azok ellen, akik a nemzeti élet első feltételéhez, a magyar haza áhított egységének eléréséhez a legitim uralkodóhoz való ragaszkodást vallják az egyetlen sikerrel kecsegtető útnak. Akkor a Habsburg-dinasztia hatalma volt az a sárkány, amelyet nem volt szabad felkölteni, nem volt szabad erejének kimutatására provokálni. Ma pedig, mikor ez a sárkány — némelyek szerint a »győztél, Kossuth« jelszó diadalaként — tehetetlenné vált, ime, mint a mesebeli sárkánynak, hét, vagy nem tudom én hány, nj feje nőtt, amelyek miudenike tüzet fuj reánk, úgy, hogy azt se tudjuk, merre kapkodjuk a fejünket. Újra hangzik az ideges, a kétségbeesett »csitt«, újra harcot hirdet a tengődni kész okosság a bátor élni akarás ellen. Nos hát, ennél az örökös siralomházban ülésnél talán sokkal jobb, sokkal okosabb volna egy becsületes, bátor szembenézés azzal a négyszáz év óta rettegett halállal. Én nem hiszem, hogy bárki is megrettenne ettől a haláltól, aki tudja, hogy a nemzet nem a miniszteri bársonyszékekben, nem is a parlament folyosóin, még csak nem is a kaszárnyákban, sem nem a hivatali szobákban, hanem a magyar lelkekben, az ezeréves összetartozás es egymásra utaltság eleven érzetében és a nemzeti erényekben él. Nem halna meg egy ilyen bátor szembenézéssel más, mint maga a haláltól való rettegés és ezzel együtt az a lehetetlen politika, amely soviniszta és imperiálista politikát akar csinálni gyáva sági alapon, amely örökösen félti a nemzetet a megsemmisüléstől, az elpusztulástól, de nem veszi észre, hogy ez a félelemben való meg'dermedés nemcsak a legbiztosabb, de a legszégyenletesebb elpusztulás, szörnyet halna az a szánalmas politika, amely egy második évezredet szeretne megalapozni, de fogvacogva retteg attól, hogy az első megmozdulásra menten agyonütik ezt a nemzetet. Kérdezem még azután azt is, mi halhat meg itt ebben az országban ami még él, mi pusztulhat itt el, ami még virágszik, mi mehet itt tönkre, ami még fejlődik ? Van itt élet, van itt virágzás, van itt fejlődés? Élet az, magyar nemzeti élet az, ami ebben a csonka hazában folyik ? Kik élnek itt jól ? Magyarok ? Kik boldogulnak itt ? Önzetlen hazafiak ? Mit féltünk hát mi itt azoktól a bizonyos sárkányoktól ? Hiszen elvették már mindenünket, ami a nemzeti, sőt ami az állami létnek feltétele. Minden szomszéd akkora darabot' harapott le testünkből, amekkorát akart, és nekünk az egyetlen, az egyetlen ! reménységünk, hogy egyik-másik talán olyan nagy falatot talált bevenni, amelybe belefulladhat, vagy amelyből visszalök nekünk egy darabot. És ezen egyetlen reménység mellett nem gondolunk arra, hogyha mégis sikerül baj nélkül lenyelniük és megemészteniük a most leharapott falatokat, hát az étvágy újabb falatokat fog kívánni és minket igy szépen részletekben fognak felfalni és meg emészteni. Amit most még ittbagytak nekünk, amit ma még független Magyarországnak lehet nevezni, azt bátran oda lehet, sőt oda kell dobni azért, hogy visszanyerhessük bátorságunkat, cselekvési szabadságunkat és a létünk fentartásához szükséges önbizalmunkat. De hagyjuk ezeket. Akiknek okulniok kellene ezekből, aligha értik meg. Maradjunk a konkrétabb tárgynál. A kormány rendszabályokat, újabb törvényeket tervez a legitimisták mozgalmai, demonstrációi ellen. Szigorú törvényekkel akarja védelmezni a mostani alkotmányosságot. Két dolgot akarunk azonban, érzelmi ki' törésektől és történet-filozófiai érvektől mentesen, komolyan figyelmébe ajánlani, mielőtt valamire elszánná magát. Először is nézzen körül, vizsgálja meg elfogulatlan szemmel, hogy mi váltja ki a legitimista érzelmek hangosabb, tüntetőbb megnyilatkozását, mi készteti a legitimistákat szervezkedésre, tömörülésre. Ha lelkiismeretesen és, ismételjük, elfogulatlanul keresi ezt, reá fog jönni, hogy az általa kellemetleneknek Ítélt legitimista szervezkedések és demonstrációk közvetlen indító oka — nem szólva természetesen a végső okról, a király hűségről és a hazaszeretetről — az a nem éppen alaptalan hiedelem, hogy a magát királyinak nevező kormány és pártja nemcsak nem áll legitimista alapoD, de ellenkezőleg, akarva, vagy nem akarva olyan áramok által engedi magát sodortatni, amelyeknek célja a nemzetből a királyhüsóg érzését és a törvényes trónörökléshez való ragaszkodás ezeréves jogórzetót előbb-utóbb kiölni és a magyar nemzetet valamely újonnan kieszelt alkotmányjogi rendszer vakmerő teherpróbájának kitenni. Ez a hiedelem, ez a feltevés a kormányról és pártjáról, tudjuk, nem alaptalan. A kormány aggályok nélkül elfogadja azok támogatását, akik a trónfosztó törvényt nem az ellenséges kényszer hatása alatt, hanem szivük vágyaként szavazták meg; a kormány sohasem igyekezett megnyugtatni a legitimistákat, hogy ő maga is legitimista alapon áll, ha csakugyan azon áll, — és sohasem merte nyíltan bevallani, hogy nem legitimista, ha csakugyan nem az. Egy ilyen megnyilatkozás miatt csak nem fél az antantoktól! Hiszen, ha már ilyen plátói jellegű, elvi deklarációt sem mer teoni kormányunk az ellenségeinktől való félelemben, akkor hagyjunk fel minden küzdelemmel, minden reménnyel, minden tervezgetéssel, akkor már úgy sincs élet mibeuuünb. Vagy nem tudja megtalálni az okos formuláját, hogy ez a megnyilatkozás necsak fel ne izgassa ok nélkül ellenségeink szenvedélyeit, hanem ellenkezőleg megnyugtassa és megnyerje az amott is velünk érzőket? Ha tehát valóban vau veszedelmes jellegű legitimista mozgalom, — amit tagadunk — akkor a kormány csak magára vessen, önmagában, félénkségében, vagy őszintesége hiányában keresse az okokat. A másik dolog pedig, amit figyelmébe ajánlunk a kormánynak, midőn — amire semmi szükség sincs — a fennálló alkotmányosság erélyesebb védelmére kiváuja magát elszánni, annak megfontolása, hogy a mai alkotmányosságunk felerészbeu a nemzetvesztő forradalmakon, felerészben ellenségeink akaratán épült fel. Nélkülözi tehát azt a megszentelt ezeréves erkölcsi a'apzatot, amely jogot adhatna arra, hogy drákói törvényekkel védjük meg azok ellen, akik az ezeresztendős alkotmány talapzatára akarnak helyezkedni és visszamenni oda, ahol a forradalmak elkezdték romboló munkájukat. Igenis, ezt a mai alkotmányosságot kérlelhetetlen szigorral kell megvédelmezni azok ellen, akik ezt az országot ismét a forradalmak útjára akarják sodorni, akiknek ez a mai alkotmányosság csak azért tetszik, mert egy szilárdabbnak lépett a helyébe és csak addig tetszik, amíg felforgató törekvéseik kedvező alapzatának vélik tekinthetni. De ennek az alkotmányosságnak, mint a hűbéresnek a maga hübér- ura előtt, akit a főtulajdon illet, tisztelettel „Gyulai Verseny-Szövőde“, Gyula, Szent István-utca 9. szám. — Sürgönyeim: Versenyszövöde. 1606 3—3 Vállalunk bérszövést, készítünk Ia vásznakat minden méretben, valamint lepedőt, törülközőt és pohártörülőket, továbbá minden e szakmába vágó szövött árukat. IU»ank naal náma 4 rnlda».
