Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-11-25 / 94. szám
LI¥. évíolyam 94« szám Szerda Uyula, I9ÄÄ. november 22 Előfizetési Arak: Egész évre . . . 360 K Félévre .... 180 K Hirdetési dij előre fizetendő, POLITIKAI, TÁBSADALMT ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivata 1 Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szftm Ara 7 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Ünnepnap. Magyarország királyim népe ünnepi napként ülte meg a tegnapit. Szerencsétlen véget ért koronás királyunk elsőszülött fia érte meg tegnap tizedik születése napját. Akik úgy érzik, hogy a csupa jóakarattal eltelt néhai IY. Károly király semmivel sem óraemel kevesebb kegyeletet a magyar nemzettől, mint bármely más királyunk, akinek fia minden ellentmondás nélkül foglalta el a trónt és tette fejére Szent István boronáját, azok tegnap, ha csupán csak lelkűkben is, de ünnepeltek. Akik úgy vannak meggyőződve, hogy a magyar nemzetre létkérdés az uralkodóházhoz, a legitimitáshoz, a jogszerű trónutódláshoz való ragaszkodás, azok is ünnepeltek. Akiknek szent meggyőződésük, hogy Szent István koronája letördelt gyöngyeinek újbóli ös8zeforradása csak akkor remélhető, ha ez a korona ismét ott ragyog majd annak a fején, akinek annyi őse viselte már azt, aki az ősök százados jogai és érdemei alapján követelhet hűséget ennek a hazának minden rendű, rangú és fajú lakosától, tegnap azok is ünnepeltek. — És vájjon oktalanul jártak-e el ezek az ünneplők ? Tekintsünk csak körül ebben az országban, melyet darabokra tépett az ellenség és még tovább zúz darabokra az egyenetlenség, látjuk-e esak egy halvány sugarát is a reménynek, találunk-e csak egyetlenegy kemény sziklát is, amelybe lebocsáthatnók a jövő reménységének horgonyát ? Az ifjúság, a jövő nemzedék ? Fiatalsága hevíti, idealizmusa lelkesíti, nagyszerű elhatározásokkal készül kiállani az élet porondjára, de mikor odakerül, a becsületes törekvések ezer ellenségével találja magát szemben, az eszmékért való küzdelmek száz és száz akadálya tornyosul eléje, amelyek megdöbbentik, meghátrálásra és megalkuvásra kényszerítik a leglelkesebbeket is. Talán marad egy néhány vezérnek való, rettenthetetlen, férfias egyéniség, de tábor, az egyszercsak nincsen sehol. A virágokkal tultömött, pompázó fa láttára még nagyon gyenge reménység kelhet bennünk, akiknek érett gyümölcsre volna szükségünk. Mi van még az ifjúságon kívül, amire építhetünk? Egy újabb világfelfordulás? Vakmerő, eszeveszett hazardőrök, akik erre akar-, nák építeni ennek az országnak jövőjét. A józan belátás fölülkerekedése ? Együgyü hiszékeny, aki ezt várja. Megfogható, megérzé- kitbeti eszme csak egyetlenegy van, amely egyesíteni és összetartani tudja mindazokat, amiket és akiket egyesíteni és összetartani akarnunk kell. Ez az összetartó, egyesitő eszme a legitim királyság eszméje. Minden más eszme, minden más gondolat, minden más terv csak jobban bontani, csak jobban széjjel tagolni tud, ez napnál világosabb igazság, de a legtöbb alkatrészét ennek az ezeréves nemzeti államnak a legerősebben összetartani csak a legitim királyság eszméje képes. Botorság volna nem ehhez ragaszkodni, gonoszság volna ezt kiirtani a telkekből. Akik ezt az eszmét ápolják, azok igazi önzetlen harcosai annak az ezeréves nemzeti eszmének, mely ezt az országot megalapította. Ezeket nem vakította el megfontolatlan gyűlölet, nem tévesztették meg ideig-óráig tartó apró csalódások, nem kápráztatják csalóka ábrándok, ezek ezer esztendős tapasztalás eredményeit leszűrve, jól tudják, hogy abszolút függetlensége, zavartalan boldogsága sem egyénnek, sem nemzetnek itt a földön nem lehet, hanem a lót és a boldogulás feltételeinek érett ésszel való megfontolása után a legkevéshbó járhatatlan, a legkevéshbó tövises életutat kell választanunk. A nemzet jövőjén aggódó, a régi Nagy-Magyarországórt lelkesedő ezek a komoly hazafiak ünnepeltek tegnap. Az orosházi templouiszentelés. Vasárnapi számunkban megemlékeztünk az orosháziak meleg ünnepéről, a katholikusok uj templomának felszenteléséről. A felszentelés szertartása igazán ünnepi keretben, fényes külsőségek között, a hívek ezreinek jelenlétében folyt le s feledhetetlen emléket hagyott a lelkekben. A szertartást Brém Lőrinc pápai prelátus, prépost- kanorok, püspöki helynök végezte, aki már szombaton megérkezett Orosházára, Csernns Mihály volt nemzetgyűlési képviselő, endrődi plébános, Schriffért Béla dr. irodaigazgató s Beöthy György titkár kíséretében. Megjelentek a környékbeli papok kivétel nélkül, Fetzer József plébános Szarvasról, Nyíri István Gádorosról, Krajnik György Szentetornyáról, Lavatka József Gerendásról s Zahoray József Csorvásról s velük együtt a hívek hatalmas serege. Ott volt Széchenyi Jenő gróf, a megyéspüspök fivére is, aki az nj templom remek oltárképét festette. A szertartás pontban fél 9 órakor kezdődött: az összegyűlt papok segédkeztek a pontifikáló püspöki helynöknek. A templom felszentelése után Brém Lőrinc celebrálta benne az első szentmisét, amely alatt az Orosházi Vegyeskar Tóth Ferenc kántor vezetésével gyönyörű énekeket adott elő. Mise után szószékre lépett dr. Sehr ff ;rt Béla s szentbeszédet tartott. Méltatta a nap jelentőségét s a hallgatóságot hálára buzdította azok iránt, akiknek a templomot köszönhetik. Háromnegyed 12 órakor Borbás Pál káplán mondott szentmisét, amelyen a gyermekek százain kívül minden talpalatnyi helyet elfoglalt a hívek sokasága A gyermekek éneke gyönyörűen érvényesült az uj templomban. Mise ntán imádásra tették ki az Oitári- szeníséget s az esti ájtatósságig egyre hullámzott a nép az nj Istenházában. A felszentelés után Brém Lőrinc vikárius köszöntötte Molnár János orosházi esperes-plébánost 8 közölte vele, hogy a megyéspüspök a templom építése körül tanúsított odaadó fáradozásáért, különösen, hogy a hívek érdeklődését és áldozatkészségét felkeltette — Szent Margitról nevezett meBzesi apáttá nevezte ki s ajándékba apáti arany mellkeresztot és láncot küldött neki. A püspök elhatározása láthatóan jóhatást tett az egész vendégseregre. Az uj apát azonnal le is tette az esküt a vikárius kezébe. Déli 1 órakor ebéd volt a plébánián, melyre a papságon kívül hivatalosak voltak gróf Széchenyi Jenő, dr. Berthóty Károly ügyvéd s a közhivatalok vezetői, Az első pohárköszöntőt Molnár János mondotta. Hálás szavakkal emlékezett meg a főpásztorról, akit gyengélkedése akadályozott meg abban, hogy a szentelést maga végezze, köszöntötte Széchenyi Jenő grófot, a püspök fivérét, aki nemes lélekkel magafestette oltárképpel ajándékozta meg a templomot s végül megköszönte Brém Lőriro vikáriusnak fáradozását. A püspöki helynök hatásos válasza után dr. Berthóty Károly ügyvéd köszöntötte azokat, akik a templomot felépítették, a tervezőket, a vállalkozókat és a munkásokat. Délután 4 órakor harangszentelés volt, 5 órakor pedig ájtatosság, amelyen Csernns Mihály plébános prédikált. Brém Lőrinc és kísérete az esti vonattal indult vissza Gyulára. A Szivgárda ünnepe. Külső 8zenzác;óra nem pályázó, de a lelkek világában mégis nagyszerű, a legmagasztosabb eszmékből fakadó és a legmélyebb benyomások keltésére alkalmas gyönyörűségeknek színhelye volt négy napon át a főgimnázium tornaterme. A katolikus gyermeksereg Jézus sz. Szive-gárdája, ez az immár 5—600 gyermekleiket számláló vallásos és hazafias szervezet rendezett a gyermekek iránt érdeklődő közönség részére és a Jézus-Szive szobor költségeinek egybegyűjtésére egy nemesen és léleknevelően szórakoztató előadást. Eredetileg csak egy napra volt tervezve az előadás, de a pénteki és szombati főpróbák az iskolák ifjúsága előtt folytak le és igy ezek is formaszerinti előadásokká nőtték ki magukat, hétfőn pedig a nagy érdeklődésre és a vasárnapi előadásról lemaradt közönség nagy számára tekintettel, meg kellett ismételni az előadást. Mind a négy előadás kezdetén Szabados Antal segédlelkész, a gyulai Szivgárda megteremtője és fáradhatatlan, apostoli buzgóságu pásztora, ismertette a Szív-Gárda célját: a gyermeki sziveket az isteni Mester szivének tökéletes mintája után alakítani, megtölteni erényekkel, az emberek és elsősorban a közelállók iránt buzgó, tevékeny szeretetre gyulasztani és ilyen erényekkel és szeretettel eltelt lélekkel tenni meg minden emberit a haza sorsának jobbrafordulásáért. A meghatott közönség minden alkalommal átértette a szónok lelkes szavait és lelkesen megtapsolta. A beszéd közben gördült fel a függöny és elénk tárult angyalok seregétől körülvéve az Üdvözítő szoboralakja, keblén isteni szeretettől lángoló szivével; a most szerzett, nj szobor volt, a templomból átvive, a nézőkkel szemben felállítva és az egész előadás alatt ott maradt két élő angyal által környezve. A további programra két fénypontja két felülmúlhatatlan bájosságu irredenta szindara- bocska volt. Az elsőben egy gazdag kis leányka a magyarországi nemzetiségeket ábrázoló bábukat szerez be, hogy pajtásaival eljátssza a jövő reménységét : az elszakított testvérnépek újra való egyesülését. Kalotaszegi és székely magyar leányka, bánáti sváb, bácskai szerb és bunyevác, felvidéki, tót, horvát, fiumei olasz és rutén leányka-baba áll a Bzinpadon szebbnél-szebb viseletben, az egyik sarokban pedig egymásnak háttal egy román és francia baba állanak. A babák boldog tulajdonosa uzsonnázni megy barátnéival, mialatt megjelenik a Kárpátok tündére, aki varázsvesszejével megeleveníti a babákat, akik boldogan ismerik fel egymást, mint egy hazának, egy anyának gyermekei és töredelmes vallomást téve hibáikról, boldogan borainak egymás keblére. A könnyekig megható ölelkezés láttára a román baba keserves zokogásba tör ki s mikor a tündér megszánja és szólásra bátorítja, akkor könnyek között ismeri el bűneit, mély megbánást nyilvánít, hűséget fogad többi testvéreinek, akik azután boldogan ölelik keblükre megtért barátjukat. Mindezt látva, a francia baba megszégyenülten ismeri be, hogy igazságtalan és balga volt, mikor ellenségekként szétszakította azokat, akik ezer évig szerették egymást. Ekkor jönnek be az uzsonnától felkelt leányok és ámulva látják a babák játékát, amely azonban éppen akkor véget ér, mert a tündér hatalma megszűnt és a babák ismét babák lettek. A gyermekek, az aprók épp úgy, mint a nagyobbak, rendkívül ügyesen és pompásan összetanulva, megható lelkesedéssel játszottak és a közönség alig győzött betelni a gyönyörködéssel és a tapssal, A másik irredenta jellegű sziudarabocská- ban nyolc apró, elemista fiúcska gyűl össze hadgyakorlatra, hogy majd annak idején megállhassák helyüket a komoly harcokban is. Felosztják egymás között a szerepeket, hárman magyarok lesznek, öten pedig a sokféle ellenség szerepét veszik fel. Komoly birkózás kezdődik, mely hangos derültséget fakaszt és a bárom vitéz magyar a főidre teperi az öt főnyi ellenséget. Diadalmi táncot járnak a fiuk és «3ak akkor jut eszükbe, hogy előbb Istennek kellett volna bálát adniok. Felhangzik hát ajkakon a gyönyörű ének: — »Imádkozzunk a hazáért«, miközben egy szeLap «Bk mal száma > oldal.
