Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-02-04 / 10. szám

IjSV« évfolyam® Iff. szám. Szombat Gyula, 19^3. február 4. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 2 korona. felelős szerkesztő: DOBAT FEBEKC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen Rüagyar földpolitika. Irta: Szentiványi Károly. III. Ezzel a világért sem azt akarjuk bizonyíta­ni, hogy minél nagyobb a latifundium, annál több jólét származik a társadalomra. A föld összehal- mozásának is meg van a maga tilalomfája. A me­zőgazdaság technikai eszközei is végesek. A talaj­művelő ás a termény mezőgazdasági feldolgozá­sára való gépek is i'megjelölik a józan földössze- ha’mozás határát. Körülbelül ezer hold szántóföld az a nagyság, mely a legjobb talajművelő gép­nek elégséges munkát ad s amelyet a munka ki is használ. Viszont lefelé körülbelül kétszáz hold szántóföld az, mely a gazdasági géperőt még igénybe veheti és vele a tökéletesebb gazdálko­dást megvalósíthatja. Ha már most minél több földművelőt ^ka­runk földbirtokhoz segíteni, az egész mozgalmat alá kell rendelnünk annak a termelési józanság­nak, mely szerint a keze szorgalmával dolgozó földmunkásnak olyan földet juttassunk, mely a kézi művelésű növényeknek talaja és csak annyit adjunk neki, amennyit a maga, illetve családja erejével jól meg tud munkálni, hogy a neki jut­tatott jó föld ne maradjon meddő. Tegyünk félre minden szocialista kontatást, világáramlatos hűhót. A tőid annyira nem tűri a kelekótya kapkodást, mint az emberi test a meg­gondolatlan operációt. Ez is operáció, még pedig a nemzet és haza testén végzett kényes operáció. Se javasasszonyokra, sem miskárolókra nem bíz­hatjuk. Tekintsünk bele higgadt ésszel a térké­pekbe, vizsgáljuk át gyakorlati éles szemmel a falvak határait. Állapítsuk meg, mely területek a legalkalmasabbak .kézimüvelésre, melyeket lehet gondos telkesítéssel ilyenekké tennünk. Hasonló bölcsességgel kell átnéznünk minden határ vízrajzi képét is. Ha eddig vizmedreket kotoríunk és csa­poltunk le, ezután a csatornázás legyen a pre- grammunk, hogy a mélyebben fekvő területeket öntöző vizzel láthassuk el. TJgy hallottam, hogy egyik magasabbraugu volt miniszteri tisztviselőnk — még busz éve sincs — a Duna és Tisza kö­zött létesíthető nagyobb öntöző csatornahálózat tervét dolgozta ki — és kinevették vele: ugyan miért akar valaki Magyarországon pulistykát ter­meszteni, mikor ott a búza is megterem ? Húsz év óta talán a bnza mellett több »eütnivaló« is termett és csatornázásról, Öntözésről is lehet be­szélni már. Ha majd készen lesz ez a telkesitési előrajz, tőt talán a vízmüvek kivitelét ia előké­szítettük, megkezdhetjük a földosztást. A bolgár kertészetnek elnevezett öntöző művelésre alkalmas területek a kertészkedésre vágyókat fogják ma­gukhoz vonzani. Lesznek kitűnő szőlőtalajok a vin­cellérek számára. A többieknek jnt a fonalas nő­vén jek nehéz humusza, másoknak a hatalmas jövedelmű komlóskertek földje, a dirsnyetermelés fekete aranybányája. A dohány humozus homokja kukátoknak int. (Majd ergfd a vaskalepotságábó) az 1876. XI. törvény is, mely csak mirden ötödik évben enged ugyanazon talajban dohányt termel­ni. Majd rájönnek a fináncok is, hogy a dohány magával jól megférő növény és elég lesz, ha min­den harmadik évben jut is a dohányföldbe más vetemény, például biborhere vagy kukorica), így mehetünk fölfelé a többi kapás Tagy más gondo­sabb kézimunkát követelő növénytermelésig. A magyar föld termelési tagozódása is ezt kívánja. A mi eke alatt levő földünk terménye 75% ga­bona, 8% répa, 5% fonalas növény, 5% takar­mány, 5% dohány stb. A gabonából teüafc még nagy területeket lehet a kézimunkáktu növények termesztésére elhódítani. Csak ez a hódítás ne zöld szociológusok és más idióták követelései sze­rint, hanem a mezőgazdálkodási tudomány és a hazai talajismeret változhatatlan törvényei sze­rint történjék. Ne a proletárhoz toljuk a földet, hanem a föld vonzza magához annak megmunkálóját. Ha valahol vasutat vezetnek el, a rakodóknál kezde­nek megtelepedni az emberek. Ha a város mellett utat építenek és az ut mellett levő üres telkeket csatornával, gáz- és villanyvezetékkel hálózzák be, azonnal felszökik a telek értéke, mert tömegesen jelentkeznek a házépítők. így lesz a földnél is. Ha valahol kézimüvelésre alkalmas területeket utakkal, kutakkal, öntöző csatornázással stb. elörs telkesitünk, a földmunkások messze vidékről is szívesen odaköltöznek. Ez az okos földpolitika, nem pedig az, amelyet nem is annyira földéhség, mint földirigység vezet: ha bárhol egy nagyobb darab földet lát, azonnal osztani akarja boldog­boldogtalannak. Hogy alkalmas*e az a föld kézi­müvelésre, az neki mellékes. (Folyt, köv.) A hadviseltek. A kegyetlen békék megszüntették ugyan egy időre a fegyverekkel vivott harcot, de annál el- kesert deítebbé, annál keményebbé tették mind­nyájunk számára a létért való harcot. Ezt a har­cot bizony sokkal kevesebb erővel, sokkal ernyed- tebb idegzettel állják azok, akik éveken át fegyverrel kezükben harcoltak és akiket megviselt nem a harc, hanem az a béke, mely eldobatta velük a fegyvert, hogy a helyett koldusbotot nyomjon a kezükbe. Am ha azokban a rémes novemberi napokban egy pillanatra megfeledkez­tek is arról, hogy az összetartásban, az együtt működésben van az egyedüli erő, mely az egyént támogatni, segíteni és diadalra juttatni képes az élet nagy harcában ír, most ismét eszükbe jutott ez a hatalmas igazság és tudják, mi a kötelessé­gük a szorongatott, vagy csüggedő bajtárs iránt. Tömörültek, egymás segítségére siettek, meg­alakítva a »Hadviseltek Országos Gazdasági Szö­vetségét« amelynek célja a gazdasági helyzettel küzdő bajtársnak munkaalkalmat teremteni, mun­kát, kenyeret adni és a nyugodt megélhetést biz­tosítani. Ez a szövetség két évvel ezelőtt alakult meg és máris számos ipartelepen és üzemben fog­lalkoztatja a hadviselt tmjtársakat, — A vidéken megalakítja a helyi csoportokat, amelyek főként a háziipar megteremtése és fejlesztése révén nyújtanak munkát és segítséget. Ennek a törek­vésnek egyforma hasznát látja a termeiő, a ke­reskedő és a fogyasztó. Yalóban eredményes munkát a szövetség csak akkor tud azonban kifejteni, ha a társadalom minden rétege csatlakozik, ha akár hadviselt, akár nem, testvéri szeretettel síét támogatására azok­nak, akiket a kötelességteljesítés az élethareok frontjain való hadakozásra alkalmatlanokká tett és most becsületes igyekezetük dacára szárnya- szegetten vergődnek. Schranz Béla ny. ezredes és Sehaefnek Béla nyug. huszárszázados, a szövetség központi kikül­döttei f. hó 5-én (vasárnap) Gyulán a különböző társadalmi egyesületekben és körökben ismertető­előadást fognak tartani a szövetség céljáról és működéséről. Sorrend szerint délelőtt 11 órakor a függetlenségi 48-as körben, délután fél 3 óra­kor a nagymagyarvárosi olvasókörben, 4 órakor a polgári körben, fél 6 órakor az ipartestületben, este fél 7 órakor a józsefvárosi föidinivesek kö­rében végül este fél 8 órakor az újvárosi olvasókör helyiségében. Értesülésünk szerint Csongrádmegyében már megalakultak a helyi csoportok, Békésmegyéb9n eddigelé Orosházán alakult meg, a megye többi városaiban és helyiségeiben most vannak szerve­zés alatt. Ez az intézmény, mely az egyedül eredmé­nyes utón, a munkával akar segíteni százezrek baján, minden figyelmünket és legteljesebb támo­gatásunkat érdemli meg. Gyógypedagógiai intézmény Gyulán. A vallás- és közoktatásügyi, valamint a nép­jóléti minisztérium együttes elhatározása alapján a vármegyei közkórház eimeosztályával kapcsola­tosan egy speciális iskolafaj, illetőleg intézmény, u- n. gyógypedagógiai oktató- és foglalkoztató telep létesítésén fáradozik Kádas György gyógy­pedagógiai tanár, kit a vallás és közoktatásügyi miniszter bízott meg e feladattal. Ezen intézmény a román megszállás folytán idegen uralom alá jutott borosjenői ál), gyógy­pedagógiai nevelő- és foglalkoztató intézetet volna hivatott pótolni. A minisztérium főképpen szociális okok miatt szándékozik a még kiképzésre alkalmas gyengeelméjüekről gondoskodni. Nem lehet ugya­nis közömbös a társadalomra nézve, hogy a szel­lemileg gyenge gyermekekből munkátalan, kolduló, nem ritkán gyújtogató, tolvaj és gyilkos, tehát közveszélyes, antiszociális lények, — avagy erköl­csileg fegyelmezett, némi produktiv munkára fel­használható, a társadalmi rendbe is beilleszthető egyének fejiődnek-e ? A gyógyító pedagógia elnevezés alatt olyan természetű nevelő eljárást keli értenünk, mely* lyei a gyiűgoeim* jü gyermeknél is felkutatható testi és lelki képességeket, lassú, céltudatos, fo­kozatos lelki hatás által legalább olyan fokig fej­lesztjük, hogy azokkal élni tudjon s egy bizo­nyos hasznossági fokot elérjen. A gyengeelméjilek nagy százaléka irni, olvasni megtanítható. Gyakran kiképzést leginkább a kertgazdaságban nyerhetnek, de cipész, kosár­fonó stb. tfále is lehet némelyikből. A közkórház- zal kapcsolatosan létesült gyógypedagógiai oktató és foglalkoztató telep vezetője a 7 és 16 év között levő mintegy 78 gyengeelméjű gyermek közül 33-at talált szellemileg és gyakorlatilag képez­hetnek. A 7—16 éves korú gyengeelméjű gyermekek felvételét az egész ország területéről, így tehát Békósvármegyéből is a népjóléti minisztérium eszközli. Az intézmény vezetője mihelyt a szerve­zési munkálatokat bevégezte, a legszükségesebb felszerelést beszerezte, megkezdi a növendékekkel való foglalkozást. Egyben felkéri szerkesztőségünk utján a tisztelt szülőket, tanférfiakat, hogy az úgynevezett előkészítő csoportnál szükséges, az érzékeltető oktatásnál leendő felhasználás céljából a gyerme­kek által kiselejtezett játékokat, babaruhákat, ba­bákat, gombo', csuttot, patBÓdarabot, gyufa- és Borseprőt Weisz Mór és Társa elszállítunk Központi Szeszfőzdéje Gyulán. 1-2 jLaparaJí r*!»i 4 »<*<?»*«

Next

/
Thumbnails
Contents