Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-11-15 / 91. szám
JLIV* évfolyam 91. szám Szombat Gyula, 1923. november 11. Előfizetési árak: Egész évre . . . 360 K félévre . . . . 180 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A Ldvich-ngy. Gyula város polgármestere elhatározó lépésre szánta msgát: nyugdíjaztatását kérte a képviselőtestülettől. Debuisset pridem. Ezeket a szavakat leírva, a legtávolabbról sem az a célzatunk, hogy a képviselőtestület többsége és a polgármester között most már több mint két év óta folyó harcban Ítéletet akarnánk hozni, eldönteni akarnók, hogy kinek volt igaza, ki cselekedett a közérdek szempontjából helyesen. Oh, közérdek ! Ez nálunk azok közé a fogalmak közé tartozik, melyekre bátran reá mondhatjuk : »de strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat.« Egyszer-két- szer, igeu kelletlenül, foglalkozni kényszerültünk ezzel az ügygyei és cikkeinkből, mindenki, aki jóindulatulag olvasni tud, megérthette a mi világos, tiszta és legjobb meggyőződésünk szerint egyedül a közérdeket szem előtt tartó álláspontunkat. Mi mindig igyekeztünk a kérdés lényegét szem előtt tartani és annak vizsgálatánál lehetőleg eliminálni azokat a zavaró mellékkörülményeket, amelyek úgy az egyik, mint a másik oldalról a harcba vetve, azt elfakulttá tették és az érdekeltek, de sőt a felsőbb fórumok tisztánlátását is megzavarták. A kérdés lényege pedig az volt, hogy a város képviselőtestülete — túlnyomó többséggel történt nem egy megnyilatkozása szerint — bizalmatlan volt a polgármesterrel szemben. Ezt a tényt elvitatni nem lehet. Azt sem lehet elvitatni, hogy ehhez a képviselőtestületnek joga volt. Az a testület, amely jogosult megválasztani valakit valamely tisztségre, mindenkor jogosult a megválasztott irányában bizalmatlanságát is kifejezni. Az első zavaró mellékkörülmény, sőt talán az első helytelen harci lépés az volt, hogy ennek a bizalmatlanságnak kifejezésére és következményének elérésére nem a szabályszerű fegyvereket használta fel a képviselőtestület, hanem fegyelmi vádakat kovácsolt a polgármester ellen. Szól urfi taktikáját használta, hogy lekapja a vándorról a köpönyeget. Természetesen a köpönyeg még szorosabban simult a vándor testéhez. A másik oldalon erre azután megfeledkeztek arról, hogy ennek a nem épen korrekt harci fegyvernek használatba vételét minden valószínűség szerint az a helyzet okozta, hogy a képviselőtestület választási joga fel vau függesztve. Tehát egy mindenesetre alkotmányellenes állapot. Minek kellett volna ebben a helyzetben már két esztendővel ezelőtt történnie, azt most ne vizsgáljuk. Mi akkor is, azóta is hiába mondottuk volna, félreértettek volna bennünket és a harcot még jobban elmérgesitettük volna. De ha most azt Írjuk a polgármester kérelmére, hogy debuisset pridem, ez csak azt az igazságot jelenti, hogy aminek közel két és fél évvel később, úgy látszik, mégis meg kellett történnie, az úgy a közérdeknek, mint az érdekelt összes személyek egyéni érdekeinek sokkal kevesebb sérelmével történ hetett volna meg két esztendővel ezelőtt. Vannak események és állapotok, amelyeknek elkövetkezósót józan emberi ítélet szerint megakadályozni nem lehet. Ezekkel szemben a közérdek szempontjából csak egy helyes magatartás van, lehetőleg siettetni, de legalább is nem akadályozni bekövetkezésüket. Minél hamarább belátják tévedésüket azok, akik sóvárognak valamely állapot után, annál jobb az mindnyájunkra nézve. Ha a paripa falhoz akarja szoritaui lovasát, a tapasztalt lovas a fal felé huzza a zablát. Akkor elmegy a kenve a fal mellé szorulni. De a megakadályozhatatlau események elé gátak, akadályok hengeritése positiv károkkal is jár. Az ilyen meddő küzdelmek bizonyos törekvések ellen olyan harcokat provokálnak, amelyekben éppenséggel nem az emberek nemesebb tulajdonságai küzdenek és edződnek. Olyanok ezek, mint a városok utcáiu végig száguldó száraz, nyári szélviharok; minden port felkavarnak, az utca minden szemete a levegőben röpköd, az emberek undorodva fogják be szájukat, szemüket és várják a jótékony esőt, mely majd ismét a sárba tapasztja azt, ami odavaló. Most már azonban ne sopánkodjunk azon, hogy két esztendeig kitettek bennünket a szélvihar kellemetlenségeinek. Most már csak várjuk azt a jótékony esőt, amit ennek a szélnek hoznia kell. Mert termékenyítő, áldásos esőre itt mindenkinek szüksége van. A közügyeknek pártatlan, egyéni- és osztályór- dekektől mentes és közmegelégedésre való intézése után valóban úgy sóvárgnnk, mint a tikkadt nyári föld az eső után. Bölcsesóg, komolyság, igazságosság a város ügyeinek intézésében egyenlőképpen vágya, sőt jogos követelése itt minden polgárnak. Akik a hatalomra törnek, kétségkívül mindezen erényeket bőségesen hozzák is magukkal. T A « C A. I)r. Lukács György megnyíló beszéde ai Országes Képzőművészeti Társnlat jubiláns közgyűlésén.*) Fenséges kir. Herceg, Védnök Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amidőn az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat működésének hatvanadik évfordulóját ünnepli, lehetetlen elsősorban is nem arra a kiváló férfiúra verni tekintetünket, aki 1909. évi április 4-ike óta társulatunknak védnöke, aki védnöki magas méltóságában izzó szeretettel kiséri figyelemmel és részesíti aktiv támogatásban a magyar nemzeti művészet minden számottevő mozgalmát, aki sohasem hiányzik ott, ahol a nemzeti ügy érdekében kell cselekedni, aki nemzetének minden örömében és minden bánatában részt vesz, aki a királyi 'családhoz való tartozását nem privilégiumok élvezetére használja fel, hanem a nemzet iránt való kötelességek forrásának tekinti azt, aki rra is eljött ide közénk, hogy emlékezésünknek és ünnepélyünknek szint, emelkedettséget, lendületet kölcsönözzön. József kir. herceg Őfensége az a nemes férfiú, aki előtt a magyar művészek és a magyar müpártoló közönség hódolatának zászlaját meghajtom és akit hatvan éves országos társulatunk nevében tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással köszöntök. A szeretetnek, mondhatnám a rajongásnak abból a meleg hangjából, mellyel kir. Fenséged *) Amint erről * fővárosi lapok is kimerítő tudösitások- ban megemlékeztek, városunk nagynevű képviselője a múlt héten az itt közölt beszéddel nyitotta meg a legtekintélyesebb magyar képzőművészeti egyesület 60-ik közgyűlését. A beszédre, amely egyaránt gazdag érdekes történelmi visz- szaemlékezéeekben és lángoló buzdításokban, amelyek a nemzet jövőjéért való küzdelemre hívnak fel minden magyart, felhívjuk eívasőink figyelmét. a magyar művészetről e percekben megemlékezett, művészeink biztatást, bátorítást, lendületet fognak meríteni a tekintetben, hogy ne csüggedjenek mai keserves helyzetünkben, amidőn az idők járása annyira megnehezedett felettünk s amidőn a művészi hivatás teljesítése is szinte legyőzhetetlen akadályokba ütközik, hanem lelkesen tartsanak ki és géniuszuk teremtő erejével segédkezzenek szegény letiport hazánk talp- raállitásának verejtékes nagy munkájában. Bizalmunk Fenségedben, szeretetünk Fenséged iránt annál határtalanabb, mert Fenségednek a magyar nemzeti művészetek istápolása körül kifejtett támogató tevékenysége voltakép pen ősi örökség, szentelt hagyomány, mert Fenségednek dicső elei, atyja és nagyatyja is lelkes odaadással karolták fel a nemzeti művészet szent ügyét és bizonyára ugyanezen az utón fognak haladni Fenséged leszármazói is. Hogy rámutathassak Fenséged dicső emlékezetű atyjának, honvédségünk hős parancsnokának művészetet támogató tevékenységére, tár sulalunk alapításának idejére kell visszanyúlnom. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megalakulásának eszméje már 1859 ben foglalkoztatta a művészet lelkes híveit. A magyar képzőművészet támogatására alakítandó társulatnak előkészítő ülését a magyar képzőművészet régi úttörői: Újházi Ferenc, gróf Keglevich Béla, Telepy Károly, Harsányi Pál, Orlay Soma, Sterió József 1860. évi december hó végére hívták ösz- sze. Az ebben az ülésben megállapított alapszabályokat beterjesztették jóváhagyás végett Pest város törvényhatóságához, amely azokat 1861. évi február 15-én jóvá is hagyta. Az alapítók ennek birtokában 1861. évi március hó 28-án a mozgalom élére meghívott Barabás Miklós elnöklete alatt alakuló közgyűlést tartottak, amelyen a Magyar Képzőművészeti Társaság végleg megalakult és elnökévé gróf Keglevich Bélát, a választmány elnökévé pedig Henszlmann Imrét választotta meg. A társulat működésének megkezdése elé azonban váratlan akadályok gördültek, mert a császári helytartó tanács Pest város törvényhatóságának alapszabály-jóváhagyó határozatát megsemmisítette és a társulat további működését betiltotta. Egyidejűleg utasította a társulatot, hogy a bécsi Concordia egyesület alapszabályaihoz hasonló uj alapszabályokat dolgozzon ki. A szervezők ezen váratlan csapás következtében újabb tanácskozásokra ültek össze, hogy mitevők legyenek. Belevonták a mozgalomba Jókai Mórt is, aki rövid életű csonka alkotmányosságunk ezen idejében képviselővé választatott és éppen átvette a Magyar Sajtó szerkesztését. Gróf Nádasdy Lápot közvetítésével József főherceg őfenségéhez fordultak hathatós támogatásért, aki akkor lett generális és itthoni nagy népszerűsége mellett Őfelségénél is nagy kegyben állott. A magyar érzelmű és lelkű főherceg, aki később a magyar honvédség fejévé lett és aki örök emléket biztosított magának a magyar nemzet szivében, ig sikerült — mint a magyar képzőművészet protek- tora — nemzeti művészetünk újjászületésének élére. A titkos pártfogó közbelépésének meg lett az eredménye, mert a kancellária 1862. decemberében végleg elfogadta a módosított alapszabályokat, melyek 1863. évi február 3-án őfelsége legfelsőbb jóváhagyását is megnyerték úgy, hogy 1863 julius 5 én tartatott meg azon rendkívüli közgyűlés, amellyel tulajdonképpen társulatunk működése megkezdődött. Ez időben már nagy hazánkfia, id. gróf Andrássy Gyula volt a társulat elnöke. Boldogult József főherceg ez időtől fogva állandó szeretettel és figyelemmel kisérte művészetünk fejlődését. A művészet iránt való szereLatmnlc mai Bs&ma 6 oldal.
