Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-10-11 / 81. szám

LET. évíolyam 81« »krekk Szombat Ctynla, 1922. október 7 Előfizetési árak: Egész évre . . . 360 K Félévre . . . . 180 K Hirdetési díj előre fizetendő. ü'pxf T7Q DiSÍaiI/u POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Debay Jáfios könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szánt ára 8 korena. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombatén. A magyar diploma. Egy budapesti textil-gyár igazgatóságá­ról az á hir terjedt el, hogy egy Budapesten vizsgázott magyar mérnököt azzal a nyilat­kozattal nem akart alkalmazni a gyárában, hogy a gyár csak zürichi vagy prágai egye­temen szerzett oklevéllel biró mérnököt al­kalmaz. Ez a hir nagyon természetesen ért­hető és méltó felháborodást keltett a magyar egyetemi ifjúság körében. A jövendő diplo­más fiatalemberek akként vélik a kormányt és a társadalmat arra kényszeríteni, hogy hasonló visszaélések ellen rendszabályokat készítsen, hogy beszüntették a tanulást, meg­akadályozták az előadásokat és bezáratták az egyetemet. A legelső dolog természetesen egy ilyen esetnél annak a megállapitása, hogy valóban történt-e az illető gyár igazgatósága, vagy más, nyilatkozni jogosult közege részéről olyan kijelentés, hogy nem alkalmaznak ma­gyarországi egyetemen szerzett oklevéllel rendelkező mérnököt. Valóban elesett-e az alkalmaztatástól egy diplomás magyar fiatal­ember csak azért, mert diplomáját nem Zü­richben vagy Prágában, hanem Budapesten szerezte. ES eí" igaznak-"bizonyul, akkor a legerélyesebb és legmesszebbmenő megtorlást kell alkalmazni azzal a vállalattal szemben, mely magyar vállalatnak nevezve magát, magyar munkás verejtékével, magyar fogyasztó pénzével szerzi millióit, de bojkottálni akarja a magyar mérnököt, a magyar diplomát cs a magyar főiskolán szerzett tudást. A leghal­latlanabb és legvakmerőbb merénylet volna ez, amelyet egy ország léte, egy nemzet jövő nemzedékének boldogulása, egy állam intézményei és kultúrája elieu elkövetni le­het, amely merényletnek méltó megtorlása és egyszersmindenkorra lehetetlenné tétele vé­gett az államhatalom minden tényezőjének a legerélyesebb, leghatározottabb és legmesz- szebbmenő rendszabályokat kell foganatosítani. A felháborodott egyetemi ifjúság elszánt mozgalma figyelmeztesse a kormányt és a tár­sadalmat, hogy milyen vakmerő támadások­kal szemben kell a legkíméletlenebbül véde­kezni, milyen nemzedékekre kiható üldözést kell a magyarság feje felől elhárítani. A leg­erélyesebb vizsgálat lefolytatását kell követel­nie minden magyar embernek, aki a nemzeti becsületre még ad valamit és aki előtt a jövő magyar nemzedék boldogulása nem közömbös dolog, hanem a nemzet létévol elválaszthatat­lanul összefüggő, életbevágó létkérdés. Itt nincs helye olyan kibúvónak, hogy egy közeg felelőtlen nyilatkozatával állunk szemben, melyért magát a vállalatot felelőssé tenni nem lehet. Nincs az a jelentéktelen vállalat, nincsen olyan apró kis üzletecske, ahol a legkisebb alkalmazott is mást merne tenni, vagy mondani, mint a mi a vállalat vezető­ségének vagy az üzlet tulajdonosának a cél­zatával, elveivel, meggyőződéseivel, utasításai­val megegyezik. Egy olyan nagyszabású vállalat, mint a budai Goldberger-gyár, nőm állíthatja azt komolyan, hogy mérnököt al­kalmazni vagy elutasítani jogosult közege a vezetőség tudta nélkül, intenciója ellenére tehet olyau kijelentést, hogy csak prágai vagy zürichi diplomás mérnököt alkalmaz. Ilyen kimagyarázással megelégedni nem le­het, ez hitvány hazaárulás, gyáva öngyilkos­ság volna. A legszigorúbb és legerélyesebb vizs­gálatot követeljük és elvárjuk, hogy kormány is, a társadalom is ismerje fel és teljesítse kötelességét. (Isoaka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! A vármegyei llortiiy-bizoUság alakuló gyűlését októbar hó 5-én tartotta meg Gyulán, a vármegyeházán, amelyen a megyebeli hatósági vezetők, közéletünk kitűnőségei, valamint a gazda és munkástársadalom képviselői nagy­számban vettek részt. A bizottság mindenekelőtt örvendetes tudomásul vette, hogy az akcióra már eddig is tekintélyes adományok érkeztek be, melyekről esetenként mi is megemlékeztünk. A bizottság elrendelte egyúttal annak az elvnek szigorú keresztülvitelét, hogy az akció által oélba- vett segítés kizárja a munkátlauságot növelő se­gély gondolatát, melynek folytán nyomatékosan megtiltotta az összes városoknak és községeknek, hogy munkaképes egyén a begyölt adományok­ból ingyenes segélyt nyerhessen. A támogatás megkezdését egyelőre és mind­addig felfüggesztette, amig helyben bármiféle mezőgazdasági munka, mint pld. tengeriíőrés, cu­korrépaszedés stb. alkalma fennáll. A bizottságot emez elhatározásra az a szomorúan észlelt jelen- • ség késztette, hogy a munkások a vármegye több helyén egyszerűen nem hajlandók a munkaalkal­makat felhasználni, vagyis gazdasági munkákra vállalkozni, igy annak veszélye is fennforog, hogy a gazdasági termények betakaritatlanul marad­nak. íz a körülmény világos bizonyítéka annak, hogy Békés vármegyében ínség sehol nincs, miért is segélyek vagy támogatásos nyújtása egyelőre teljesen indokolatlan, mert a Horthy akció célját veszélyeztetné. Ebből következik, hogy a munká­sok téli foglalkoztatásának biztosítása érdekéből a városok és községek részéről eddig tett intézke­dések, mint aminők a gabonabaszerzés, liszt biz­tosítása és bizonyos közadók megszavazása, egye­lőre csupán alapját képezik a téli segítség meg­valósításának, mely intézkedések a Horthy akcióba fognak bekapcsoltatok minthogy ugyanazonos célt szolgálnak, A községi gyűjtések ós kivetések ered­ményei természetesen a helyi célok szolgálatában maradnak, azonban a felhasználás részleteire néz­ve a vármegyei Hortby-bizottság központi felügye­lete és ellenőrzése alá tartoznak. A bizottság az akoió vezetésére megválasz­totta elnökké: Brandt Vilmos főispánt, igazga­tósági tagokká: a vármegye alispánját, ennek helyettesét, a tiszti főorvost, a kir. törvényszék elnökét, a kir. pénzügyigazgatót, a gyulai állam- uendörség vezetőjét, továbbá gróf Almásy Alajos, TÁRCA. A békeszerződések revíziója. I. A párisi szerződések. A háborút köztudomás szerint békeszerző­déssel fejezik be ; a békeszerződés tehát a háború finalizálása, tulajdonképpeni befejezése. A béke- szerződés pont, mely oly mondat után tétetett, melyben a háború története van elmondva. Oly háborút, melyet kenőnél több ellenfél vivőit meg, a gyakorlatban általános jellegű békeszerződés fejez be, melyet az egyes feiek külön békeszerződésekkel egészítenek ki, helye­sebben az elvi megállapodás teréről a gyakorlati megvalósítás terére visznek át, realizálnak. így realizáltak az 1815 iki bécsi szerződést a rákö­vetkező évtized szerződései és igy realizálták pl. napjainkban az 1913 iki bukaresti békeszerződést a rákövetkező balkáni szerződések. A háborút tehát csak oly békeszerződés fejezi be a szó megszokott értelmében, amely a szomszédos érdekeltségeket az uj viszonyoknak megfelelően elrendezi. Ha az elrendezés meg nem történik, akkor az általános békeszerződés végrehajtva nincsen. A párisi békeszerződéseket egyetlenegy külön szerződés nem követvén, azok mindeddig nem realizáltattak. Ez a rideg valóság, mely ellen semmiféle sajtópropaganda semmit sem használt, azt elvitatni és a realizálást előse­gíteni nem tudta. Azt hisszük senki sem táplál oly vérmes reményeket, hogy pl. a versaillesi szerződés alapján francia—német baráti szerződés volna rm gköthető, vagy el hinné, hogy a görögök és törökök a sévresi szerződés alapján testvéri szom­szédságra rendezkednek be. A párisi szerződések megmaradtak azon elvi magaslaton, ahol semmi sem realizálható, tehát a revízió elkerülhetetlen. Ha viszont e ne­gativ siker alapjait keressük, akkor könnyen megállapíthatjuk azt, hogy a szerződések nem­vsak nem realizálhatók, de végre sem hajthatók, mert nélkülözik a békeszerződések formaszerü kellékeit. Egyedül oly békeszerződés végrehajtható, melynek feltételeit a legyőzött ellenfél, bár kel­letlenül, de a kényszerítő körülmények hatása folytán magáévá teszi és azt önelhatározásból — mert ez már egy második fázis — végrehajtja. Ezzel szemben a párisi békeszerződések két részből állanak: az első rész egy terjedelmes ultimátum, melyet a győztes hatalmak Írtak alá, de melyet a legyőzött államok visszautasítottak; második ez ultimátumnak fegyverrel kikénysze- ritett aláíratása. Tehát a megnyugvás, a konszenzus a béke- szerződésekből teljesen hiányzik. Egyes pontjai fegyveres erő alkalmazása mellett végrehajtattak ugyan, de az a legyőzött népek: önelhatározását szintén nélkülözte; az úgynevezett jóvátétel (reparáció) is fegyverrel kicsikart megkisebbitése a legyőzött, de meg nem nyugodott nemzetek vagyonának. Mindaddig, mig ebben az irányban fegyveres erő alkalmazása lehetséges, a jóváté­tel a jelzett módon tovább folyik; abban a pil­lanatban, mikor fegyveres erő nem alkalmazható többé, megáll. Az, hogy valamely nemzet önel­határozásból hozzájáruljon ahhoz, hogy vagyo­nát állandó dézsmálás végett szomszédainak ren­delkezésükre bocsássa, elképzelhető nem lévén, a jóvátételi kérdés egyik legnagyobb akadályát képezi a szomszédos szerződések megkötésének, vagyis a párisi szerződések realizálásának. Ma mar tehát akként áll a helyzet, hogy vagy fenntartaúk a jóvátétel intézménye állandó és növekvő dézsma formájában, mi európai há­ború veszedelmét idézi elő, mert lehetetlenné teszi a nemzetek között a kölcsönös megegye­zést, vagy pedig revízió alá veszik és a népek megértésére helyezik át a párisi békeszerződése­ket, mi uj, két oldalú, realizálható szerződések megkötését teszi szükségessé. A világ ma már e két felfogás között osz­lik meg és az a tény, hogy e megoszlás teljes, remélni engedi, hogy a revízió el fog következni. II. A Nemzetek Szövetsége. Mivel a Nemzetek Szövetsége a párisi bé­keszerződésekkel együtt született, alig lehet ké­telkednünk abban, hogy az is revízióra szorul. Revízióra szorul pedig egyszerűen azért, mert lényegben megegyezők a békeszerződések szel­lemével, holott rendeltetése attól lényegben kü­lönböző és az ellentét áthidalhatatlan. Semmi kétségét sem szenved az, hogy a békeszerződések természetüknél fogva háborút fejezvén be, a múltra vonatkoznak; a népszö­vetségi alkotmányievél (paktum) ellenben a béke állandósítását keresvén, a jövőre biztató egyez­mény, tehát azokkal nem egyesíthető. Annál ke­jLaspunfc mai száma 6 oldat

Next

/
Thumbnails
Contents