Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-08-09 / 63. szám

LIT. évfolyam szám Szombat Oyola, ÍOSS. augrnsztas 5. Előfizetési ürxk: Egész évre . . . 280 K Félévre . . . . 140 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiad ólt iratai: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 5 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán ős szombaton A téli kenyér. A kormány a gabona forgalmát ez idén is szabaddá tette. Ez nemcsak a termelők érdekében, hanem az állam, tehát mindnyá­junk érdekében történt. Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme tulnyomórészben a gabona- termés értékéből áll elő. Mindnyájunknak elsőrendű érdeke, bogy a gabonáért annak teljes értékét kapja meg a termelő és ezzel közvetve az állam és az ország. A gazdasági élet egész rendjét felforgatná, az államház­tartás gyökeres rendezését lehetetlenné tenné, ha az állam a legfontosabb cikknek, a gabo­nának árát meghatározná, holott semmi más cikknél nincs módjában ezt tennie. A gabona árának tehát világpiaci értékéig kell emel­kednie. Ezzel a követelménnyel azonban szemben áll az a tény, hogy Csonka-Magyar­ország lakosságának elég tekintélyes része nem rendelkezik akkora jövedelemmel, illetve keresettel, hogy a gabonát, illetve az abból származó kenyeret annak világpiaci árán megszerezni tudja. A normális békeidőben a legminimálisabb napikereset 10 kilogramm búza értékére rúgott. Ez az érték ma pénz­ben kifejezve meghaladja a 600 koronát. Ekkora keresettel egyetlen közhivatalnok sem és igen-igen kevés munkás rendelkezik. Nem lehet pedig kétséges, hogy feltétlenül támogatásra szorul az, akinek keresete ezt a minimális összeget sem éri el. Amennyi­ben az állam akarná nyújtani ezt a támo­gatást, csak bétféleképen tehetné. Vagy el­venné a termelőktől a segítésre szorulók ré­szére szükséges gabonát, ami feltétlenül a gabona szabad forgalmának megkötésével járna, vagy megvásárolná a szükséges gabo­nát piaci áron, ami viszont elbirhatatlan megterhelést jelentene az államkincstár szá­mára és a gabona árát is túlzottan felcsi­gázná. A kormány e két lehetőség közül — a szabad forgalom érinthetetlenségét mindé- nekfelett álló követelménynek tartva — ngy rendelkezett, hogy ez idén átmenetileg még támogatásban fogja részesíteni azokat, akik közvetlenül az államnak teljesítenek vagy teljesítettek szolgálatot, a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és badiárvákat és a nyilván­tartott szegényeket. Ezeken a kategóriákon kivül természetesen vannak még sokan olya­nok, akik a kenyérnek a búza mai értékéhez mórt árát megfizetni nem tudják. Ezekről az állam, a súlyos állampénzügyi helyzet miatt, gondoskodni nem tud. Az ezekről való gon­doskodás a társadalomra és pedig természet­szerűleg elsősorban a termelőkre hárul. Ezt a gondoskodást a leghelyesebb, mint azt e hasábokon már érintettük, községenként szer­vezni. Minden községnek gondoskodnia kell elsősorban a saját ellátatlanjairól és ha ezt a feladatot minden község sikeresen meg tudja oldani, az ország ellátatlan lakosságá­nak kenyérkérdése meg volna oldva. Gyula város termelői, akik tudvalevőleg kivétel nélkül kis- és középbirtobosok, megértették a helyzet komolyságát és az elmúlt vasárnapon értekezletre gyűltek össze a városháza nagytermében. Az -ér­tekezleten nemcsak a termelők, de igen nagy számban jelentek meg azok is, akik igényt vélnek formálni arra, hogy a lisztellátásban az állam vagy a társadalom támogatásában részesüljenek. Az értekezleten K. Sehriffert József el­nökölt, aki azt a javaslatot tette az értekez­letnek, hogy a gazdák minden holdnyi búza­termésük után ajánljauak fel 5 kilogramm búzát olcsó áron az ellátatlanok részére. A ja­vaslathoz elsőnek Gőg András szólott, aki azt a kijelentést tette, hogy szívesen adják a gazdák ezt az olcsó gabonát, de mind­addig, mig dr. Lovich Ödön a polgármester Gyulán, egy szemet sem adnak. A gyűlésen jelenlevő rendőrtisztviselő ekkor felhívta az elnököt, hogy figyelmeztesse a szónokot, hogy a tárgynál maradjon, mire a szónok abba­hagyta felszólalását. Ezután Beleznai István szólalt fel, aki azt a követelést hangoztatta, hogy a nagybirtokosok is adjanak arányosan az ellátatlanok részére. Miután meglehetősen izgatott hangon tette szóvá, hogy minden teher a kisbirtokost nyomja, a rendőrtiszt­viselő felhívta az elnököt, hogy figyelmez­tesse a szónokot, mire Beleznai is abba­hagyta beszédét. Az izgatottá váló hangula­tot dr. Sehriffert Ferenc felszólalása csilla­pította le, aki igyekezett a tárgyilagosság felé terelni a vitát. Csordás Istvánnak és Havai Gábornak a tárgyhoz simuló felszóla­lásai után Pfaff Ferenc állott fel szólásra, aki arra vállalkozott, hogy Góg Andrásnak és Beleznai Istvánnak el nem mondhatott kívánságait fogja tolmácsolni. Pfaff Ferenc azzal kezdte, hogy alap­talan a polgármester által kibocsátott plakát amaz állítása, hogy az idén a gazdák keve­sebb munkást foglalkoztattak, mint más évek­ben. A városban levő 25 aratógép közül 3 dolgozott és ennek munkája sem járt em­beri munkaerő megtakarításával. Az aratás nélkül maradt munkások száma azért nagyobb mint máskor, mert mindazok, akik más évek­ben messze főidre elmentek kubik-munkára, most szomorú viszonyaink folytán itthon kényszerültek maradni és itt aratási munkát keresni, továbbá, mert igen sokan olyanok is aratási munkát kerestek és vállaltak, akik azelőtt ilyenre soha nem gondoltak, mint iparosok, hivatalszolgák stb. A gyulai kis­gazdák tehát alaptalannak bélyegzik a plakát amaz állítását, hogy kevesebb mun­kást alkalmaztak, mint más években. Ebben az alaptalan állításban újabb bizalmatlanságra látnak okot a gazdák az ez időszerinti pol­gármesterrel szemben és Góg András annak a véleményének akart kifejezést adni, hogy a gazdák nem bíznak abban, hogy az ellátási akció a város jelenlegi vezetősége részéről közmegelégedésre fog intéztetni. A gazdák nem akarják kitenni magukat aunak, hogy odaadják a gabonájukat és mégis maradjon egy sereg ember a városban ellátatlanul. Szükségesnek tartja továbbá, hogy necsak a kisgazdák, hanem a nagy uradalmak is szó- littassanak fel az adakozásra, mert a kis­gazdák maguk a legjobb akarattal sem tud­ják összeadni a szükséges gabonát. Indítvá­nyozza tehát, hogy az értekezlet keresse meg a képviselőtestületet, hogy a nagy uradal­mak, valamint dr. Lukács György, a város nemzetgyűlési képviselője is kéressenek fel, hogy járuljanak hozzá gabonaadományaikkal a város ellátatlan lakosságának kenyeréhez. K. Sehriffert József elnök ezután fel­tette a kérdést, hogy hozzájárul-e az érte­kezlet annak kimondásához, hogy minden gazda 5 kgr. buzit adjon minden hold búza­termése után és elfogadja-e az értekezlet Pfaff Ferenc inditváuyát. Az értekezlet ki­mondotta, hogy az 5 kgr. búzát felajánlja és Pfaff Ferenc inditvénya értelmében megkeresi a - képviselőtestületet. Az elnök hangoztatta, hogy a felaján­lott búza beszállításának sürgősen kell meg­történni, mert máris ^sokan vannak kenyér nélkül. Indítványozta, hogy egy bizottság választassák termelőkből és ellátatlanokból a búza beszállításának; kezelésének és szét­osztásának ellenőrzésére. A bizottság meg­választása után az értekezlet véget ért. > * A mi nézetünk szerint azt a kérdést, mikóp láttassák el a városnak arra szoruló lakossága olcsóbb gabonával és liszttel, csak a hatóságoknak és a társadalom minden réte­gének legteljesebb egyetértésével és együtt­működésével, nemkülönben egy energikus és osztatlan közbizalmat élvező egyéniség irányí­tása mellett lehet megoldani. Mindenek előtt szükséges, hogy pontosan összeírassék a városnak az a lakossága, mely kedvezményesebb ellátást igényelhet. Ennek az összeírásnak alapján egy, a viszonyokkal ismerős, vegyes bizottság állapítsa meg, ki és milyen mértékű kedvezményes ellátást igényelhet. Elvül szolgáljon, hogy a teljesen munkaképtelen szegényeken kivül senki se kapjon ingyen ellátást, hanem mindenki kere­setéhez mérten fizessen a gabonáért vagy lisztért. Ilyen módon meg fog állapíttatni egy bizonyos mennyiségű gabonaszüksóglet ée egy minden körülmények között befolyó vételár. Ezt a gabonamennyiséget, valamint az érte bevételezendő vételárat egy termelőkből álló bizottság ossza fel a város termelői között, be­csületbeli kötelességévé tétetvén minden ter­melőnek, hogy a ráeső gaboná"t a ráeső vétel­árért be fogja szolgáltatni. Amennyiben ez a bizottság azt találná, hogy a beszolgáltatandó gabona az elérhető vételárra tekintettel arány­talanul súlyosan megterhelné a gazdákat, ez esetben kellene nem a város területéhez tartozó, de ide erkölcsi kötelékekkel fűzött termelők segítségéhez folyamodni. Természete­sen minden önkéntes felajánlás bárki részéről mindenkor szívesen fogadtatnék. Amennyiben ennek az akciónak sikeres és gyors keresztülvitele valamely egyenetlen­ség, vagy valakivel szemben a bizalom hiánya miatt nem volna remélhető, akkor egy, a közbizalmat élvező és a helyi viszonyokkal alaposan ismerős kormánybiztos kinevezésére volna szükség. Mindenesetre kivánatos, hogy az összeírás a kormány lisztellátási rendelete szerint szükséges összeírással egységesen tör­ténjék és az aszerint megalakítandó közjóléti bizottság mellett se működjék párhuzamosan és mintegy konkurrálva egy másik bizottság. A kérdés minden irányú fontossága nem tűr sem halasztást, sem felesleges érzékeny- kedést. Lapurii mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents