Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-07-26 / 59. szám
IzIV, évfolyam 59* sasán*. Szombat <S;ala, 1923. Julius 22 Előfizetési árak: Egész évre . . . 280 K Félévre . . . . 140 K Hirdetés} díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közleménj^ek, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 5 komm. felelős szerkesztő: DOBAY FíKESC Megjelenik szerdán és szombaton. A „Békés“ péltfányonkinii ára a mai naptól s a 4 és 6 oldalas lap ára 5 korona, a 2 oldalas lap ára 3 korona. A kiadóhivatal. A megcsonkított önkormányzót. A háború alatt rendkívüli mértékben köppontositani kellett a közhatalmat. Erre akkor nagy szükség volt, de az is igaz, hogy a háború után ez a központosított hatalom nagy mértékben oka volt a szétbomlás gyorsaságának. Ettől a központosított hatalomtól természetesen egy kormány sem válik meg szívesen és hamarosan. Ameddig csak lehet, huzza-halasztja, hogy visszaadja az elvett hatalmat az önkormányzatnak. Az 1913. évi 52. törvénycikk egy esztendővel a háború előtt meghosszabbította a vármegyei tisztviselők megbízását »az önkormányzati szerveknek küszöbön álló újjászervezésére tekintettel« az 1914. év végéig. Az 1914. év végén már »benne voltunk a háborúban; az öujogu férfilakosság javarésze odavolt és egyébként sem volt alkalmas az idő a megigért újjászervezés keresztülvitelére. Meghosszabbittaíott tehát a választott tisztviselők megbízatása az 1916. óv végéig. — így ment ez évről-évre mostanáig. Az 1920. évi YII. t.-c. a községi képviselőtestületek működését hosszabbította meg, illetve felfüggesztette a vonatkozó választásokat abban a feltevésben, hogy a nemzetgyűlés meg fogja alkotni az uj választójogi törvényt. Két év elmúlt, a nemzetgyűlés feloszlott anélkül, hogy választójogi törvényt alkotott volna. Az uj nemzetgyűlést is kormányrendelet alapján alkotott választójog alapján kellett megválasztani. Az uj nemzetgyűlés előtt a sürgős feladatoknak olyan óriási tömege áll, hogy Isten tudja, mikor kerülhet sor a választójogi törvény megalkotására. Az épen egy hónapja együtt ülő nemzetgyűlés még költségvetési felhatalmazást sem adott a kormánynak, pedig ennyi idő alatt magát a költségvetést is megvitathatta és megszavazhatta volna. Ott vannak most a Ház asztalán a fontosabbnál-fontosabb és sürgő- sebbnél-sürgősebb pénzügyi és közgazdasági javaslatok. Boldog Isten, mikor fognak ezekkel végezni, ha a hat hónapi indemnitási vita ennyi ideig tart ? Tartogatja azután a kormány a főrendiház reformjáról szóló javaslatot. Még reágondolni sem jó, hogy minő hosszadalmas és heves viták várhatók ennél a javaslatnál. Egyelőre nincs azonban szó a választójogi törvényről és igy a községi és törvényhatósági választások is ad graecas calendas vannak elhalasztva. Ez a dolog pedig épensóggel nem olyan «sekély jelentőségű. Válságos időkben, köz- gazdasági krízisek szakában mélyreható szociális átalakulások korában ópenséggel nem közömbös, hogy kimutathatólag és bebizonyit- hatólag azok gyakorolják a közhatalmat, akikre azt polgártársaik bizalma ruházta. Ez a helyzet úgy a hatalom forrásának, a polgárságnak, mint a hatalom kezelőinek elsőrendű érdeke. Nem szabad hosszú ideig kétségnek fennmaradni aziránt, hogy a hatalmat kezelő testület vagy személy valóban birja-e azok bizalmát, akikét a sikeres kormányzás szempontjából bírnia keil. Az ez irányban keletkezett kétségeket csak a polgárság megnyilatkozásának lehetővé tételével lehet eloszlatni. Igen sajátságos, hogy amikor az ország lakossága egy eléggé kiterjesztett választójog alapján megválaszthatja az ország törvényhozó testületét és közvetve, a parlamentarizmus elve alapján, az ország kormányát is, ugyanakkor nincs meg a lehetősége annak, hogy az ügyeit közvetlenül intéző testületeket és személyeket megválassza, vagy újra válassza. Ebből a fonák helyzetből pedig igen sok baj származik, amelyet esak a dolgokat mélyebben megfigyelők vesznek észre. Az önkormányzat ezidőszerinti megcson- kitottságának megszüntetése nagy mértékben enyhíteni fogja a szociális ellentéteket és jelentékeny lépés lesz az integritás szolgálatában is. Miért késlekedünk hát vele ? Lukács Cryöpgy beszéde. A nemzetgyűlés jalius hó 14-iki ülésén az indemnitási vita során várósnnk nagynevű képviselője szólalt fel. Az úgy tartalomban, mint formában kiváló beszédet a fővárosi lapok igen bő kivonatban kózlik és megjegyzik, hogy a beszédet párt különbség nélkül figyelemmel hallgatta az egész Ház. A beszéd azonban a hármas gondolaton épült feb hogy az ország megmentését s újjá építését elsősorban a földbirtok«form becsületes végrehajtásához kapesolt és mezőgazdasági hitellel alátámasztott többtermelés révén lehet elérni. T A K C A. Felolvasás*) Mélyen tisstelt Hölgyeim és Uraim! Úgy tűnik fel, hogy nagyon régen volt, — pedig csak pár éve, a háború előtti hatalmas hadseregünk korában történt, hogy egy ezredes valami szolgálati ügyben egy főhadnagyot leszidott s azután elbocsátotta magától A főhadnagy távozóban már az ajtónál volt, a kilin«set is fogta, mikor az ezredes utárina kiáltott: — „Várjon csak, magát is főhadnagy ur!“ A főhadnagy meglepetve fordult vissza. — Az ezredes folytatta: — Mikor kifelé ment, magában azt kívánta: üsse meg a ménkő ezt az ezredest. — Erre a nekem szóló jó kívánságára feleltem, mikor azt mondtam : magát is főhadnagy ur. A magyar társadalmi élet is tele van sokszor nem hallható és nem látható gondolatokkal és kívánságokkal, a melyek azonban néha csoportokba verődnek, hallhatóvá válnak és kóbor szellemekké lesznek, hogy benépesítsék egész közéletünket. Ezek között a szellemek között a legfőbb egy öreg, mogorva szellem — úgy hívják, hogy Kritika — a melyik soha senkivel és semmivel megelégedve nincs, mindig csak kifogásol és gáncsoskodik, — nevetni is csak kajánul tud. Sehol sincs annyira meghonosodva, mint nálunk. Nyomon kiséri a magyar embert a politikában, a hivatalban, a társadalmi életben. Dusán tenyé*) Tartotta a Szociális Misszió Társulat által 1922. julius 11-én rendezett műsoros «stílje» dr. Komád Ernő kir. iigjászségi elnök. szik a hírlapok hasábjain és az emberek között sok háborúságot okoz. Állítólag itt ezen a műsoros estélyen is megjelent. A tudósok egy része azt állítja, hogy Kritika az: Irigység nevű ősapától származik, akinek az volt a jelszava : vagyok olyan legény mint te s hogy Kritikán az ősapa természete néha ma is ki-kitör. Kritikának van egy általában véve kissé léha, meggondolatlan fia. — Emberszólás. — Rendszerint nem sokat árt, de néha mégis ra- koncátlankodik. — A szőke kék szemű fiúcskát különösen a nők szeretik, de néha a férfiak is eljátszadoznak vele. Egy mindenre kiváncsi gyermek s a társaságokban gyakran megjelenik, hogy a jelenlevőket a távollevők rovására mulattassa. Kritika inkább csak a komolyabb közéleti dolgokkal foglalkozik s férfiak harci eszköze. Emberszólós könyebb kedélyű, apró cseprő thémákkal is megelégszik, mint a csacsi a bogánccsal és beleakad minden szavunkba, a ruhánk ráncába, a szeplőinkbe és a vörös hajunkba, ha vannak. Emberszólásnak van egy unokanővére, akit Pletykának hívnak. Borzos a haja, szúrós fekete szeme, vizsga tekintete villogva jár ide-oda s a mit felületesen meglát vagy csak megsejt, azt eltorzítva, kicicomázva, phantastikusan kiszínezve mint finom csemegét osztja szét az emberek között titokban és mégis úgy, hogy mindenkinek jusson belőle. Ez már az első pillanattól kezdve rosszhiszemű, rosszindulatú, ártani akaró szellem, mely nem kiméi sem férfi, sem női becsületet s a tudományos és közéleti hivatástól kezdve a barátságig és a szerelemig semmi sem szent előtte. Az is egyik tulajdonsága, hogy ha a csirájából csak egy gombostünyi elhull valahova, ott azonnal iszonyú nagyra puffad és elszaporodik, mint eső után a gomba. Példaképen egy sokak előtt ismeretes országos méretű pletykát hozok fel, miután senkiben sem tett kárt, csak közderültséget okozott. A Budapesti Hírlap vasárnapi tréfás bűnügyi rovatában hirt adott arról, hogy nemrég a bejügyminiszter táviratilag utasította a bürgözdi elöljáróságot: értesítse brevi manu Weiner Leó ottani lakost, hogy névmagyarosítást kérelmét elutasították. Az elöljáróság azt sürgönyözte vissza: nem értjük mi az a brevi manu, miért is további intézkedésig Weiner Leót őrizetbe vettük. Másnap ezt az esetet a Pesti Hírlap — mint komoly eseményt — az első napi hírben közölte. Harmadnap egy másik budapesti újság a magyar atrocitásokról szóló fejtegetés kapcsán hosszú kommentárban botránkozott meg azon, hogy a konszolidáció még mindig olyan gyenge lábon áll nálunk. Majd a Népszava vezércikkben ostorozta az eset kapcsán a kapitalista rendszer bűneit. Végül egy képviselő már interpellálni akart, mig végül a Budapesti Hírlap a naggyá fújt vidám pletyka hólyagot ki nem pukkantotta, — azzal a bejelentésével, hogy az eset valóságban meg nem történt, — hansm csak első pillanatra felismerhető tréfa volt. Örömmel állapítom meg, hogy Békésvármegyében, de különösen Gyulán a pletyka teljesen ismeretlen fogalom. Itt sohasem hallottuk hírét se a névtelen leveleknek, se a névtelen feljelentéseknek. Itt mindenki csak a maga dolgával foglalkozik és nem törődik vele, hogy a másik mit csinál. Itt nem ismerik, mi az a gyanúsítás, különösen az alapos gyanúsítást. A mi társadalmi életünk kóborszellemet egész népes családot alkotnak, de nem akarok Pillangó maradi a védjegye Hrázay népszerű Márványszapp&nának. Vigyázzunk a védjegyre, kérjük, követeljük mindenütt, mert olcsó, pompás illatú, jó babzásu! BaRiuik mai seáaa 6 oSdal.
