Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-07-22 / 58. szám

LIT. évfolyam 59* szám. Szerda %ala, 1932. Julius 19 Blőfiietési Arak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKÁT, TÁRSADALMI ÉS KŐZSAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik viäsza Egyes szára ára 3 korona. Felelős szerkesztő: DOBIT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Az ellátatlanok* A kormány magállapitotta a most jövő gazdasági évre, hogy kiket tekint ellátatlanok­nak és kiknek kenyérrel való ellátását fogja állami támogatással megkönnyíteni. Ez a katasz­ter, úgy véljük, egyfelől egy kissé tág, más­felől pedig nagyon szűk. A felsorolt kategó­riákban bizonyára vannak, akik kenyér szempont jából ellátatlanoknak nem tekinthetők, ellen­ben kétségtelenül vanuak, akik nincsenek benne a kataszterben, pedig bizonnyal nem lesznek ellátva kenyérrel. A kormányt a kataszter összeállításánál egy szempont ve­zette: az államháztartás egyensúlyának (ha lehet még ilyenről beszélni) szempontja. Nem akarja vállalni a felelősséget a költségvetés­nek újabb százmilliárdokkal való szaporításáért. A rideg financiális szempontból a kormány­nak igaza lehet, a jogi felelősség alul bizo­nyára szabadul ekként a kormány. Mi azon­ban azt hisszük, hogy sokkal súlyosabb felelősséget kellene érezni abban az irányban, hogy ebben a Csonka-Magyarországban se éhezzék senki, aki dolgozni akar, de önhiba ján kivtil nem tud annyit keresni, amennyi a kenyérre szükséges. Mert hát bármenyire megcsonkítottak is, ba sok minden egyebünk nincs is, de a kenyér, hála Istennek, mégis csak magterem itthon mindnyájunk számára. Ha tehát szerencsétlen megcsonkitoítságunk miatt vagy akármi más okból nem tudjuk munka utján kenyérhez juttatni azokat, akik­nek nincsen, akkor más módon kell gondos­kodni a kenyér biztosításáról. Nincs szükség statisztikákra, tanulmányo zásokra, a helyzet igen világos, szomorúan könnyen megérthető. A legboldogabb időkben a legközönségesebb napszám 80 krajcár — 1 forint volt, tehát a kenyér akkori árának 8—10 szerese. Aki ezt a napibór-miuimumot önhibáján kívül megkeresni nem tudja és természetben sincs kenyérrel ellátva, az bizony reászorult az állam, a község vagy a társadalom segítségére. Az nem riaszthat vissza a segedelemtől, hogy ilyen létminimum-száraitás mellett ijesztően nagy­tömegű lesz az ellátatlanok száma. Leg­elsősorban oda kerül minden tisztviselő, mert nincsen olyan egy sem közöttük, aki­nek fizetése elérné vagy csak meg is köze­lítené ezt a létminimumot. A havi 8 kilós fejadag pedig még nem ellátás, mikor más egyéb ennivalóra sem telik. Ha a kormány az állam pénzügyi hely­zetére tekintettel nem jöhet segítségül a szük­séges mértékben, ami miatt szemrehányás nem is érheti, mert az államháztartás tűrhető helyzete szintén igen fontos érdeke mind­nyájunknak, akkor vegyék a községek, váro­sok a kezükbe a kenyérellátás ügyét. írják össze községük igazi ellátatlanjait, vizsgálják meg szigorúan, hogy reá nem szoruló abba bele ne kerüljön, de a kenyér megszerezhe- tésének lehetőségét mindenképen biztosítsák mindenki számára. A községeken és a köz­ségek lakosságán most a felelősség, hogy azoknak, akik újra felforgatni szeretnék itt a lassan megszilárduló rendet, ne jöhessen hatalmas segítőtársukul a legigazibb isten­nyila : az éhség. Az uj lakásrendelet. II. Ha a fentiek szerint igénybe vehető helyi­ségekkel Bem volna a lakásszükséglet kielégíthető, igénybe veheti a hatóság a lakásoknak olyan elkülöníthető részeit, amelyek a velük rendelkező félnek indokolt lakásszükségletét meghaladják. Az indokolt lakásszükségletet úgy kell megállapítani, hogy önálló felnőtt egyén részére két lakószoba, családjának tizenkettedik évét betöltött minden egyes tagja és tizenkettedik évét be nem töltött két-két tagja részére további egy-egy lakószoba érintetlenül maradjon. Azt azonban, aki 1914. augusztus 1-e előtt kisebb lakásban lakott és családi viszonyai azóta nem változtak, az akkor használt kisebb lakásra lehet szorítani. Annak részére, akinek élethivatására tekintettel, külön dolgozószobára vagy munkahelyiségre van szük­sége, ezen a cimen még egy szobát érintetlenül hagyni. A megengedett igénybevétel esetén sem szabad konyhának vagy bármi mellékhelyiségnek közös használatát elrendelni. Yidéki városra a népjóléti miniszter kivételt tehet ezen szabá­lyok alól. Az igénybevett lakás lakóját a lakásügyi hatóság jelöli ki. A megüresedett lakásra azon­ban megvan a háztulajdonosnak fentebb már ismertetett kijelölési joga. Ha a háztulajdonos hozta tudomására a hatóságnak azt a körülményt, melynek alapján valamely Jakás igénybe vehető, akkor bérlőül az általa javasolt egyént kell ki­jelölni. Az igénybevenni rendelt lakásban lakó albérlőt, ha lakásszükségét a lakás nem haladja meg és a lakást igényli, akkor ezt mellőzni nem lehet. Feltétlenül oda kell adni az igénybevehetö lakást annak, aki már előzőleg kétszer jelentett be mint első igénylő olyan lakást, melyet a ha­tóság más részére tényleg igénybe is vett. Áthelyezett vagy kinevezett közszolgálati alkalmazottakat soron kívül kell lakáshoz juttatni. A köztisztviselő áthelyezése folytán megüresedő lakást a helyébe újonnan odahelyezett, vagy ki­nevezett tisztviselő részére kell igénybe venni. Lakásnak vagy más helyiségnek as igénybe­vétel alól való mentesítését is lehet kérni. Végié- génén mentesítik az igénybevétel alól az olyan lakást, melynek tulajdonosa vagy más a lakással rendelkező személy mentesítési díjként lakásépít­kezés céljára az állampénztárba bizonyos összeget lefizet, vagy pedig kötelezi magát, hogy bizonyos időn balül ugyanabban a községben, vagy annak környékén legalább annyi lakóhelyiséggel biró lakást építtet, mint amennyi tőle igénybevehető lenne. — A mentesítési díj, ha az egész lakás igénybevehető lenne, az első szoba után 10.000 K, a második szoba után 20.000 K, min­den további szoba után az előző szöba mentesí­tési dijának másfélszerese. Egy megüresedett és különben igénybevehető négyszobás lakást tehát százötezer koronáért, egy ötszobásat 172.500 ko­ronáért véglegesen mentesithat a tulajdonos. Ha a lakásnak csak egy része volna igénybevehető, az első igénybevehető szoba után 5000 korona, a második szoba után 10 000 korona és így minden további szoba után az előző szoba mentesítési díjának másfélszerese. Akinek lakásából tehát két szobát el lehetne rekvirálni, az 15.000 K mente­sítési dij lefizetése által a lefoglalástól megme- nekedhet. Aki a mentesítés elérése végett uj la­kás építésére vállalkozik, annak a valószínű épí­tési összeg 40 százalékát biztosítékai letétbe kell helyezne!. Ha a mentesítési béreimet akkor ter­jesztik elő, midőn az igénybevételi eljárás már megindult, akkor a fenti dijak kétszeresét kell lefizetni. Új építkezés vállalásával a már igénybe­vett lakásnak mentesítését is kérheti a háztulaj­donos. Ezen esetben a felépült uj lakásba a men­tesítendő lakásban lakóknak beköltözését és leg­alább két esztendeig való ottlakását kell a men­tesítést kérőnek megengednie. Hogy indokolatlan igénybevételi kérelem alapján eljárást ne tegyenek folyamatba, bárki kérheti, hogy lakásának vagy lakrészének az igény- bevétel alól való mentességet mondja ki a ható­ság. Ez esetben is a fenti mentesítési dijak fize­tendők. Akinek távollétét valamely körülmény in­dokolja, távollétének idejére, do legfeljebb hat hónapra kérheti lakásának igénybevétel alól való mentesítését. Ilyen mentesítésért a dijak fele jár. Bérmegállapítás. A lakásbérek megállapítása szempontjából négyféle lakást ismer a lakásrendelet: kislakást, középlakást, nagylakást és fényüzőlakást. Vidéken kislakás az, amely, a mellékhelyiségeket nem számítva, négy vagy ennél kevesebb szobából áll; középlakás az öt, hat, hét és nyolc szobás, nagy­lakás a nyolcnál több, de tizenkettőnél nem több szobából álló, fényűző lakás pedig a tizenkettő­nél több szobából álló lakás. A kislakás bérét a bérbeadó az 1917. évi november 1. napján fizetett bérösszeg négyszere­sére emelheti; ugyancsak az 1917. november hó 1-én fizetett bérnek hatszorosára emelhető a középlakás, nyolcszorosára a nagylakás bére; a fényűző lakás bérét az 1917. novemberi bér tíz­szeresére lehet emelni, ha a bér 1920. májasában nem haladott meg 16,000 koronát, húszszorosára, ha ezt az összeget meghaladta a két év előtti bér. A kislakás bérének megengedett emelése el­len kifogás nem tehető; a közép, nagy és fény­űző lakás bérének megengedett emelése ellen azonban a bérlő, ha vagyoni és kereseti viszo­nyaira tekintettel a bérnek megengedett mérvű emelése is snlyos méltánytalanság volna reá nézve, nyolc nap alatt az illetékes bíróságnál a bér méltányos leszállítását kérheti. Ez esetben is tar­tozik azonban az esedékesség napján a felemelt bért kifizetni, a bíróság által leszállított összeget azután visszakövetelheti. Nem lakás céljára szolgáló helyiség (üzlet, iroda, raktár stb.) bérét a következőleg szabad emelni. Ha az 1 917. novemberben fizetett bér 3000 koronát túl nem haladott, az akkori bérnek tízszeresére, ha 3000 és 8000 korona között volt az 1917. novemberi bér, tizenötszörösére, ha 8000 ős 16000 korona között volt az 1917-i bér, akkor húszszorosára, ha 16000 koronánál is több volt, akkor haszonötszörösére lehet emelni a bért 1922. augusztus 1-étől. Az ezen megengedett mérvű béremeléssel szemben a bérlő a bíróságnál a bér méltányos leszállítását kérheti, ha kimutatja hogy a felemelt bér fizetése esetén üzletét fen- tartani nem képes. ügy lakásnak, mint üzletnek bérét a fenti korlátokon túl, tetszés szerint felemelheti a bér­beadó, ha a bérlőnek szembetűnően kedvező va­gyoni vagy kereseti viszonyai, a helyiség fekvése vagy minősége, vagy az a körülmény, hogy a bér 10 év óta nem emelkedett, a kivételes emelést indokolják. Ez esetben azonban, ha a bérlő ezt a rendkívüli emelést el nem fogadja, a bérbeadó­nak kell a bíróságnál a méltányost emelést kérnie. Ezek szerint, ha egy üzlethelyiségért 1917. novemberben évi 2000 koronát fizettek, folyó évi augusztus 1-től kezdve 20000 kor. évi bért igé­nyelhet a bérbeadó. Az 1917. novemberében 4000 koronáért bírt üzletért most 60000 korona igé­nyelhető. Ha az üzleti célokra használt helyiség lakás­sal együtt tárgya a bérletnek, az egész bérleményre az üzletekre vonatkozó béremelésnek van helye. A köz hatóságok, munkásbiztositó pénztárak, postahiva­talok stb. által bérelt helyiségek bérét is hasonló­képen lehet felemelni. Azokban az esetekben, melyekben a bérbe­adó bérmegszabási joga korlátozva van, a bérlő karbantartási és helyreállítási munkák teljesítését nem igényelhet. A bért annak a hónapnak ötödik napjáig kell megfizetni, amely hónapban az esedékesség beállott. A bérösszegen felül kincstári haszonrészese­dés cimón az 1917. évi novemberi bár 20%-át tartoznak a bérlők a háztulajdonos kezéhez fizetni. A felmondással a bérleti viszony az uj ren­delet szerint is csak azokban az esetekben és csak ugyanolyan feltételek mellett szüntethető meg, mint az eddigi rendeletek szerint. I*p«nlc mai náma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents