Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-07-12 / 55. szám
LIT. évfolyam 55. szám. Szombat bynla, 1932. Julius 8. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZftAZDÁSZATI HETILAP. __________:................................. ....— ---- -------------- . ■ --Szerkes ztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 3 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy (sleeken, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen Tehetetlenség. Csak a halálos beteg ágyánál, akiről már lemondtak az orvosok, szoktuk érezni annak a tehetetlenségnek kinosan nyomasztó súlyát, mellyel megnyomorított országunk kínlódását végig koll néznünk. Eddigelé még kecsegtettek bennünket orvosszerrel,^reméltünk egy-egy különleges szer csodatevő erejében, ma már fel kell adni minden reményt. Pénzünk értéke rohamosan esik, anélkül, hogy a legcsekélyebb befolyásunk lehetne értékének az alakulására. Eunek nem az a legszomorubb és legkárosabb következménye, hogy tekintélyes társadalmi osztályok, a fix fizetésből élők serege, teljességgel fizetésképtelenekké válnak, hanem az, hogy a külfölddel szemben fennálló tartozásaink a korona esésével arányosan napról-napra milliókkal szaporodnak. Horribilis számokat olvasunk azokról a fizetésekről, melyeket az ide küldött külföldi bizottságok, missziók tagjai húznak a magyar állam üres kasszájából. Egy angol kapitánynak negyedfél millió koronát kell egy esztendőre fizetnünk, félmillióval többet, mint a kormányzó civillistája. Egy francia őrnagy évi két millió hatszázezer koronát bűz, mig egy magyar miniszteri tanácsos évi fizetése 60 ezer korona körül van. És ezek a milliók és milliárdok hétről-hétre emelkednek, amint a korona értéke hanyatlik. És ezt tehetetlenül kell szemlélnünk. Ezzel szemben azután hiába hivatkozunk koldusságnnkra, nyomorúságunkra, az arcunkba nevetnek. Miért ? Menjünk csak végig Budapestnek vagy akármelyik városnak utcáján, az esztelen fényűzésnek olyan tombolását látjuk, hogy ökölbe szorul a kezünk és foj- togatást érzünk a torkunkban. Hallunk és olvasunk olyan jövedelmekről, olyan össze- kaparitott vagyonokról, hogy megborzadunk a lelkiismeretesség felett, amely azt ma élvezni tudja. És ezt is tehetetlenül kell végignéznünk. Két hónappal ezeiőtt minden reménységünket az összeülő nemzetgyűlésbe vetettük. Mit látunk most? A késő déli órákra összeverődik 30—40 honatya, akik azután meddő veszekedést rendeznek egymás között olyan dolgokról, amelyek akárhogyan vannak, semmit sem lendítenek helyzetünkön. A szociáldemokraták elmenekült elvbarátaik hazatérésének megengedését sürgetik, mintha ettől függne az ország boldogulása. Sürgetik pedig olyan hangon, olyan módon, mely minden rendet és békét kívánó polgárnak szeget üt a fejébe és gyanakvóvá teszi a szociáldemok ráták céljait illetőleg. A kormány pedig, úgy látszik, ügyet sem vet a nemzetgyűlésre, némán tűri az ott történő eseményeket és bizonyára készíti a maga terveit, amelyek azonban alighanem inkább olaj lesznek a tűzre. És mindezt megint csak tehetetlenül kell végignéznie az országnak. Valóban, olyan beteg ennek az országnak a szervezete, hogy ezzel a szervezettel nem is bírja ki a betegséget. Uj szervezetre, nj generációk erejére van szüksége, hogy meggyógyulhasson, ujjászülethessék. Mig ez az uj generáció el nem jő, addig egészséges becsületes állapotokat nem várhatunk. Csak vigyázzunk, hogy ez a generáció is ne megmételyezve lépjen a küzdőtérre. Magyarország pénzügyi és közgazdasági helyzete. Mi a kibontakozás útja ? Ha vizsgáljuk, mely tényezők gyakorolnak kedvezőtlen befolyást a magyar állam gazdasági helyzetére, mindenekelőtt a trianoni szerződést kell figyelembe vennünk. A zsoldos hadsereg ránk- kényszeritett rendszere rendkívül nagy költségekkel jár. Igen terhes tétele az állami költségvetésnek az itt tartózkodó számos entente-beli polgári és katonai misszió költségeinek fedezése. Ez száz és száz milliót jelent, hiszen egy tisztiszolga fizetése nagyobb, mint egy magyar miniszteré! Súlyosan esik latba az a körülmény, hogy a ma- gyár államnak a lekapcsolt területekről idemenekült honfitársainkat is el kell tartania. Fájó kikötése a békeszerződésnek, hogy a pécsi szénvidékről nagymennyiségű szenet tartozunk átadni a jugoszlávoknak, ami évenként több, mint félmil- liárd boronával terheli meg budgetünket. Legújabban pedig az állatjóvátétei kérdése az, amely egymilliárd korona újabb terhet hárítana reánk. Vegyük ehhez Magyarország háború előtti enten- te-tartozásait: horribilis összeg ; nem kevesebb, mint négymillió angol fonttal és 400 millió francia frankkal vagyunk adósai az entente-nak s ezt a tételt két év alatt kell rendeznünk, vagyis évente 600.000 angol fontot és 60 millió frankot fizetünk. Ez a mai valntáris viszonyok mellett évi 7 milliárd koronával terheli meg az állam költségvetését. Még folytathatnám a trianoni szerződés állampénzügyi következményeinek felsorolását, de már az itt közöltek bői is látható, hogy a magyar állam költségvetése és egész gazdasági élete teljesen a békeszerződés hatása alatt áll és addig nem javulhat, mig a győzök nem jutnak arra a belátásra, hogy ezen az állapoton változtatni kell. Az állam a bevételek fokozásával igyekezett az egyensúlyt megmenteni. Mégis csak azt látjuk, hogy bankóprés nélkül nem tud boldogulni az állam és a deficitet csakis a jég.intézetnél felvett függő kölcsönből tudja pótolni. Ilymódon az állam tartozása a jegyintézetnél ez év elejétől fogva mintegy négy milliárd koronával szaporodott és ma már hat és félmiliiárdra rúg. Ugyanezen idő alatt a bankjegyforgalom mintegy ötmilliárddal emelkedett, tehát kiszámíthatjuk, hava vezet ez a rendszer, hacsak az entente időközben nem jut jobb belátásra. A magyar korona áralakulását három tényező befolyásolja: 1. a forgalomban levő bankjegyek mennyisége ; 2. fizetési mérlegünk alakulása; 3. a kereskedelmi mérleg alakulása. Magyarország kereskedelmi mérlege az elmúlt évben mintegy húsz milliárd korona hiánnyal zárult, ami úgy állt elő, hogy behoztunk külföldi árukat 40 milliárd értékben, viszont csak 20 milliárd értékben exportáltunk mezőgazdasági terményeket. A kivitt áruknak ára a békebeli árnak 101 szerese, a behozott áruknak ára pedig a bókeárnak 138- szorosa volt. Genuában, mint ismeretes, szóbake- rült a vaiutajavitás is, de konkrétum nem történt. A konferencia azt az óhaját fejezte ki, hogy a népek térjenek át az aranyvalutara és ha máskép nem lehet, devalválják a pénzüket. Ezzel szemben épen Teie8zky János mutatott rá, hogy a békeszerződések súlyos pénzügyi következményeinek enyhítése nélkül nem lehet rendbehozni a valutát. Látva ezt a kedvező hatást, amelyet a magyar export-lehetőségek gyakorolnak a korona áralakulására, eminens ériekünk, hogy a szomszéd országok ne zárkózzanak el a magyar mezőgazdasági termékek behozatalával szemben. Sajnos, ezen a téren eddig nem aob jót tapasztaltunk. Genuában is csalódnunk kellett. Hiába igyekeztek küldötteink a kis entente országait kapacitálni, hogy hajtsák végre az 1921. évi portorosei konf-rencia határozatait és kössenek Kollektiv szerződéseket Magyarországgal, a legtöbb kedvezmény elve alapján. Ennélfogva négy évvel a háború után még mindig ott tartunk, hogy a szomszéd országokkal úgyszólván vámhá- borus állapotban vagyunk, mezőgazdasági termékeinket nem tudjuk exportálni, a kivitelnél forgalmi nehézségekbe ütközünk és így nem. tudjuk javítani a magyar koronát. Mi tehát a kibontakozás útja? Mindenekelőtt ki kell küszöbölnünk az állami költségvetésből a nagy deficitet. Közismert tény, hogy az állami hivatalok óriási személyzettel dolgoznak, oly apparátussal, amely a régi Magyarországnak is sok lett volna. A fölöslegessé vált munkaerőket a közgazdasági életben kell ixisztenciához juttatni. Erre lehetőséget nynjt a folyamatban levő nagy birtokpolitikai reform; a közhivatalnokok egy részét is fundus instructus-hoz kell juttatni. A kereskedelmi pályán is sokan megtalálhatják boldogulásukat, de előbb persze meg kell szűnnie az annyira kiélesedett merkantil-ellenes irányzatnak. Alig gondolhatunk arra, hogy az entente egy nemes gesztussal el fogja engedni a fizetések teljesítését. Ü9 mégis igényelnünk kell, hogy nagy nemzetközi kölcsön révén legyen segítségünkre esedékes tartozásaink törlesztésében, hogy ne kelljen minduntalan a bankópréshez nyúlni, így legalább 5 évig nem küzdenénk valutám gondokkal és öt évi munkánk gyümölcsét belső megerősödésre használhatnánk föl. Akkor azután hozzá lehetne fogni a valuta rendezéséhez és ezzel kapcsolatban egy uj jegykibocsátó intézet felállításához. A valuta rendezését máskép, mint devalváció utján el sem képzelhetjük, mert a békebeli aranyparitáshoz való visszatérés mérhetetlen károkat idézne elő. Áz uj nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés megnyitása alkalmából ösz- szeállitottuk az uj nemzetgyűlési képviselők névsorát, pártállás és a kerületek betűrendes sora szerint. A sokféle' pártcsoportot az elvek hasonlósága alapján nagyjában öt nagyobb pártba lehet csoportosítani u. m. az egységes kormányzópárt, a kormányzópárthoz csatlakozott kereszténypárt, a kormányon kivül álló kereszténypárt, a liberális ellenzék és a szociáldemokratapárt. Feltűnő sok a pártonkivüli képviselők száma (20) és ez a csoport a legtekintélyesebb neveket foglalja magában; ezek legnagyobb része kétségtelenül inkább ellenp r ■ v ■ m ellenben rugékonyságot, fiiatalosságot, üdeséget kölcsönöz l-araasagot nem ismer, testének Brázay kedvelt mentholsósborszeszének használata Laitónk mai száma 6 oldal.
