Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-01-21 / 6. szám

LIV, évfolyam 6. szám

Szombat

Gyula, 1932. január 21

Előfizetési árak:

Egész évre . . . 160 K

Félévre .... 80 K

Negyedévre ... 40 K

Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona.

r w

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGÁZ!)ASZATI LAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza.

Egyes szám ára 2 korona.

Hiszek egy Istenből, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ámen

Választójog*

A kormány — hir szerint — elhatározta, hogy a nemzetgyűléssel még mandátumának tartama alatt okvetlenül letárgyal- tatja a választójogi törvényt és annak alapján fog választatni.

A bölcsek köve tehát még most is kisért. Még most is vannak politikai alkimisták, akik azt hiszik, hogy ilyen vagy amolyan, szükebb vagy tágabb választójog fogja megmenteni a hazát, fog ebben az országban végre rendet, egyetértést, munkakedvet és boldogulást teremteni. Még most sem tudják, vagy nem akarják belátni, hogy a választójognak annyi köze van az ország jólétéhez, mint az éjjeli mécsesnek a hold fényváltozásai- hoz. Volt már egy régi választójogunk, amelyről sokan azt tartották, hogy nagyon szűk, nem boldogultunk vele; van egy egészen tág, aminőnéi tágabb már nem lehet, még kevésbbé boldogulunk vele. Mindenki érzi, hogy változtatni kell rajta. De hogyan? Most már meg kellene próbálni — ha a logika kormányozna a politikában — a réginél is szükebbet csinálni, talán azzal mennénk valamire. Talán kevesebb választó mellett kevesebb lenne a szó a nemzetgyűlésen és több lenne a tett. Talán akkor jobban megbecsülnék a képviselő urak a nemzet drága idejét és nem töltenék azt üres fecsegésekkel. Nem lenne szórakozó hely a parlament, hanem a komoly, megfontolt tanácskozás színhelye. Nem leleplezni, hanem meggyőzni igyekeznének egymást. Vájjon minő kézzel fogható hasznát is látják a népek a parlamentjeiknek ? A törvények — bebizonyított igazság — jobbak, mikor az azokat készítő minisztériumokból kikerülnek ; a parlamentek csak rontani szoktak rajtuk. Egy-egy tetszetős vagy ravasz módosítás nagyon gyakran talál többséget, belekerül a törvénybe és az életben azután ront, rombol, nem egyszer egészen meghiúsítja azt a célt, amit a törvény elérni akart. A tekintélyeknek a tökéletes lerombolásához semmi sem járult eredményesebben, mint a parlamentek. Leszedik ott egymásról, a nép kiválasztott képviselőiről, még a keresztvizet is, ha csak kinyitni meri is a száját. ELvhü, következetes, meg nem gyanúsított ember nem marad ott az első félesztendő után. Aki látott és hallott már, mint közömbös idegen, veszekedő rokonokat vagy házastársakat, az tudja csak elképzelni, mivé lesz a parlamentben egy képviselő, aki bátran síkra mer szállani a meggyőződéséért. Az a véleményünk támad, mikor egy ilyen elkeFeielis fezerseszUS: IMHS.IY FERESC

seredett, minden tekintetet félretevő veszekedést hallunk, hogy a veszekedik mindenike maga a pokolbeli sátán és bizonyára azzal a meggyőződéssel hagyjuk ott őket, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. Lehet-e egy hasonló testületnek olyan tekintélye, amilyen szükséges egy nemzet életének irányításához, szegényt, gazdagot, gyengét és hatalmasat kötelező törvények alkotásához ? Hol van a választójog, mely komoly tekintéllyel biró parlamentet tudna adni a nemzetnek ?

ingvar föidpolitika.

Irta: Szentiványi Károly.

I.

Nehéz a Balaton tükréről beszélni, mikor azt vihar háborgatja. A magyar földbirtokpolitikáról sem lehet most képet rajzolni, mert annak tükrébe kővel dobáltak, sőt hegyeket szaggattak bale jóhiszemű tudatlanok és eszes gazemberek, hogy a hullámokon magasba emelkedhessenek s a tajtékban gyönyörködhessenek. Ilyen hullám- tenger most a földreform is. Hogy mit temet maga alá, mit emel ki a fenékről, hogyan simnl el, milyen zzinü lesz a tükre, az Isten tudja: Mi falusiak nem tehetünk most mást, mint a földnek, a vadul hullámzó fóldpolitika tárgyának változ- hatatlan törvényeiből iparkodunk kiszámítani, hogy mi lehet az állandó és természetes átalakulás és mi a természetellenes, mely sem maradandó, sem áldásos sem lehet.

A földreformnál nem az a józan elv, hogy ezt vagy azt, igy vagy úgy parancsolják a viszonyok : az államadósság az, az »áramlatok* stb., mert mindezen okok időlegesek vagy hazugok; hanem a józan elv, mely a birtokpolitikát is a föld és az emberi tevékenység örök törvényeihez méri. Aki ezen törvényekkel összeütközik, az a saját fejét zúzza véresre.

A földbirtok termelési eszköz. A termelés feladata pedig minél jobb eredményt minél olcsóbban elérni. A közgazdaság mindahárom ága: a termelés, kikészítés és értékesítés ezen cél felé halad. Útjaik mégis más irányúak, és pedig azért, mert az úgynevezett társadalomtudomány vakmerő kezekkel kapkod bele a természet kerekébe, szóciáli8 elméleteket gyárt, azokat nagyra fújja és világáramlatolcnak nevazi el. Az emberiség beléjük veti magát s azt hiszi, hogy természetes fejlődés medrében halad, pedig épen ezek a világáramla- toknak nevezett örvényáraaiok visznek a forgókba vagy a zátonyokra.

Az ipari kikészítés természeténél fogva a legszűkebb egyéni munkával kezdődött. A házi iparból lett a mesteripar, a kismühelyből a nagy, a nagyból a gyár. Majd a gyári kikészítést is központosította a tőke uralma, mely maga is az össze- halmozódás utján fejlett ki.

A mezőgazdaságban a birtoklás fordított irányban törekszik fejlődni, ösállapot a szabad birtoklás. A bódítások korában fejlődik ki a hűbériség és abból a nagybirtok, majd ebből vagy inkább emellett a közép-, kis- és törpebirtok. A liberalizmusból megszületett tőkeuralom és szabad verseny a természettudomány óriási fejlődésével felfegyverezve veti reá magát mindahárom termelési ágra. Az ipart és kereskedelmet természetes széttagoltságában találja. Egyetlen rohammal tlHegjeieuik szerdán és szombaton.

söpri azoknak kisüzemeit és egybe, nagyba gyúrja össze. Az őstermelést nem sajátíthatta ki ily köny- nyedén, mert nem kisbirtokokat talált, hanem latifundiumokat. Ezek a technikai erők rohamára nem dőltek össze, hanem inkább megerősödtek, amennyiben azokat felhasználták. Az lett az erőviszony kis- és nagybirtok között, mint a kismü- heiy és a gyár között.

Minthogy az őstermelésben és az iparban is ugyanazon társadalom emberei dolgoznak, a társadalomtudósok azon veszik észre magukat, hogy elméletük világáramlata forgóba vezetett, amelyből most nem találják meg a kiutat. Pedig már arra is rászánták magukat, hogy az össze-vissza kuszáit társadalmi Bábelt forradalmi muszka nihilizmussal a levegőbe röpítsék, mint ahogyan a részeg fazekas az elrontott fazekat szokta visszavágni a sár közé, Az ipari nagyüzemet nem akarják kisüzemekre visszaváltani, pedig az ipari munkás inség-nyomört nvall; a latifundiumot pedig sak- táblává akarják parcellázni, pedig ez liberalista elveikkel ellenkezik. Azaz, hogy szabadelveik között itt már egészen megkeveredtek, mert tegnapelőtt sakktáblát akartak, tegnap minden birtokot kommunizálva kezeltek, ma megint földet osztanak és holnap maguk sem tudják, hogy mi is legyen az a fránya vil ágáramlat. Azt azonban a világért sem fontolják meg, hogy mit javai a vi- lágáramlatos elméletektől nem kótyagos józan ész és mit szól hozzá a csődtömegnek szánt hazai szent föld. Pedig mindskettő nagyon világosan és okosan beszél.

(Folyt, következik)

A kéziniiiparosság; szervezkedése.

A gyulai általános ipartestület az Ipartestü- letek Országos Szövetsége vezetősége résztvételével — mint irtuk — f. hó 15-én nagygyűlést tartott.

A célok, amelyek érdekében az Ipartestületek Országos Szövetsége vezetősége fáradtságot nem kímélve síkra száll, a következő határozati javaslatokban lettek összefoglalva:

1. Olyan ipartörvényt, mely a kézműves jellegű iparok gyakorlását szigora képesítés elvéhez köti, a mestervizsgát rendszeresíti, az ipartestületeknek elhatározó beleszólási jogot biztosit, a házi ipart szabályozza s a kereskedést az ipartól elkülöníti.

2. Az inasoktatás szakirányú reformját, az oktatás idejének szabályozását.

3. Az ipartestületi intézmény sürgős reformját.

4. A kézműves kamara felállítását függetlenül a mai kereskedelmi és iparkamaráktól.

5. Az iparosérdekek oltalmára a már felállított, de nem működő kézműves és kisipari miniszteri biztosi tisztséget egy vérbeli iparossal betöitetni.

6. A meglevő kézműves ipari anyagok, fél- gyártmányok és eszközök feltárását megfelelő állami szerv utján, ezeknek az iparosság számára hozzáférhetővé tételét.

7. A nagyvállalkozó rendszernek a kézmü- jellegü szolgáltatásoknál megszüntetését, a közmunkákban és állami szállításokban a kézműiparosságnak felvevő- és teljesítő képessége arányában való részesítését.

8. Az állami, községi, egyesületi nem ipari szövetkezeti kézműves üzemek beszüntetését.

9. Az iparozoknak olcsó hitellel, gépekkel és szerszámokkal s az e célra életre hivott Iparosok Országos Központi Szövetkezetének megfelelő állami hozzájárulással való támogatását.

Lapunk mai szánta 6 oldal.