Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-05-13 / 38. szám
1922. május 13 Békés 3 kai, melyekre egy tizenkét oldalas papiros- ínséges lapban ma ki nem térhetünk, függ össze mindannak a nemes jó szándéknak, önfeláldozó emberbaráti törekvésnek a sikere, amelynek oly hathatós szónoka volt ma Lukács György. Ma rá se érnek, ezernyi gondjuktól, az élet ferdeségeinek vexáitól az emberek arra, hogy csak egységesek is legyenek. Da rá fognak érni arra is, hogy egységesek, sőt boldogok is legyenek, ha Magyarország tör vényhozói gondoskodni fognak arról, hogy öröm és boldogság magyar állampolgárnak lenni, mert itt mindenki hozzájut jogához, biztos a vagyonában és keresményében, a közigazgatásban jótevőjét, a bíróban atyját, a törvényekben oltalmazóját látja.« Ha akkor 1917-ben csak öt év előtt — milyen messze van az az idő ma tőlünk — ilyen törvényhozókra volt szükség, mennyivel inkább vau ma. Ma amikor valóra kell váltani azokat az igéket, amiket Lukács György hirdetett. »Hirdette ország-világ előtt, hogy a szociálhigienikus tenni valók között korszerű, roppant hord- ereje van a munkástársadalom egészségügyi szükségleti felkarolásának.« Azután folytatta így : Valamennyi elősorolt kérdésnél fontosabb és elsősorban ssociálhigénikus kérdés napjaink égető fontosságú kérdése: a rokkantügy. Azok, akik a haza szolgálatában egészségüket, testi épségüket vesztették el, munkaképtelenek lettek, vagy legalább is megcsökkent a munkaképességük: méltán követelhetik a köztől, hogy megadja nekik mindazt a kárpótlást, amit megadni módjában áll, egészségüket, testi épségüket, munka- képességüket egészben vagy legalább részben állítsa helyre és gondoskodjék arról, hogy csökkent munkaképességgel is tisztességesen megkeressék kenyerüket. Magasztos és becsületbeli kötelessége az államnak a rokkantak egészségének, munkabírásának helyvaló hatolást, nehogy az ellentét kipattanjon ; valósággal dédelgetni kellett a kétértelműséget, mert csakis ennek segítségével lehetett napról- napra élősködői. Ezt nevezték „államférfim bölcsességének. Rettentő kicsiny mértékkel mérték az államférfim kvalitásokat. Lelkileg össze kellett zsugorodnia annak, aki megakarta ezt a mértéket ütni. Ettől természetszerűleg összezsugorodott és kiaszott a nemzeti lélek. Az okosság csupa lemondásokból állott, mégpedig lehetetlen, a nemzeti lét lényeges alkotórészeire vonatkozó lemondásokból. Ebből azután természetszerűleg következett a korrupció, mint nélkülözhetetlen instrumentum regni; ugyanis, mivel az alkotmányos formák megtartása kivántatott, nemzeti akarat nyilvánulásaként kellett megjelenni annak, amit a nemzet nem akarhatott. Következett az idealizmus hanyatlása, az utilitarizmus uralkodása már az ifjúság lelkében is, a jellemek elgyöngülése. Ez a nemzeti elsatnyulás okozta azt is, hogy válságos órákban tehetség nélküli kalandorok ülhettek a nemzet nyakára, anélkül, hogy valamire való ellentállással talál kozhattak volna. Nem lehet évtizedeken át az erős akarást elfojtani és azután egyszerre azt kívánni, hogy egy adott pillanatban meglegyen“. Súlyos kritika ez a szabadelvű uralom 40 éves korszakáról, de a dolgok mélyére tekintő, elfogulatlan vizsgálat nem mondhat kedvezőbb Ítéletet és összeomlásunk végső és valódi okaként sem tudna mást, mint a fent kifejtettet, bárki is megjelölni. Miután a fent kifejtett szellemű kormányzással a 67-iki kiegyezésnek nemcsak változatlan fentartása, hanem annak visszafejlesztése is (mint ezt az 1889. védtörvény mutatja) lehetővé tétetett, egészen természetes, hogy az uralkodó nem ejtette el ezt a kormányzati rendszert, hanem bizonyos áldozatok árán is ragaszkodott hozzá. Ilyen áldozat volt részéről, hogy a nemreállitása, szociális helyzetének ily rendezése. Mi hisszük, hogy Gyulaváros választói is érzik velünk együtt, hogy ilyeu képviselőre van szükség, aki ezeket az eszméket hirdette és valóra váltani akarja — mert ez az igaz ság. Az igazságot pedig ideig-óráig ellehet nyomni, de eltemetni nem lehet. A »Németvárosban« ahol úgy szeretik a két soros versikéket, talán még emlékeznek erre a kis versre, amely szerintük is bizonyára jobb, mint a Gyula és Vidéke szintén nem magyar versikói: „ Wenn einer die Wahrheit wollte begraben Dei' müsste viel Hacken und Schaufeln haben“ Bizony az igazság eSföldelóséhefe annyi ásó és lapát kell, amennyi sehol sem terein. Ezért kár is hozzáfogni. (g.) Gyula - kun.igolai vasút kérdése. Irta: Démusz Lajos. Az a világtörténelemben páratlan béke, amelyet Trianonban reánk diktáltak nemcsak hazánkra, nemzetünkre és egész állami létünkre rakott rabláncot, hanem egyes élénk iparral, kereskedelemmel bíró városok, községeket is megfosztotta fogyasztó és termelő körzetétől. Gyula városa is — sajnos — ezen Tarosok egyikéhez tartozik. A tőlünk alig egy nehány kilométernyire fekvő uj országhatár elvágta a Gyulai helyi érdekű vasút vonalán lévő s az ehhez csatlakozó fogyasztó és termelő községeket. Ennek következménye lett a szép fejlődésnek indult ipar és kereskedelem stagnálása. Hogy a tőlünk elvágott községek elvesztése milyen hátrányos következménnyel jár az iparra és kereskedelemre s ennek révén a városunk fejlődésére azt mindannyian tudjuk, érezzük. Az ipar, a legális kereskedelem — lévén ezek nemzetet, államot fenntartó konstruktiv erők — a nemzet alkotó építő munkában mint szilárd alap pillérek bírnak nélkülözhetetlen fontossággal. Ez okból a megmaradt ipar és kereskedelem országszerte való fejlesztése elsőrangú érdeket képez. E téren jelentkező egyetemes feladatokon kívül vannak helyi feladatok is. Gyulának egyik zetiségi politikában némileg szabadabb kezet engedett kormányának és bizonyos, épenséggel szükségtelen, liberálisnak kikiáltott egyházpolitikai reformokhoz meggyőződése ellenére hozzájárult. A kormány úgy tüntette fel, mintha mindezek a nemzeti élet fejlesztéséhez tartoztak volna, holott csak kárára voltak a nemzetnek és nem kis mértékben okozói a mostani összeomlásnak. Ezzel a politikával szemben Apponyi azt az őszinte, becsületes és reális politikát vallotta, ami a nemzet túlnyomó részének is meggyőződése volt, hogy a magyar nemzet reá van ugyan utalva a dinasztiával és Ausztriával való szövetségre, azonban az ezen szövetségből származó kötelezettségei teljesítésének nemcsak nem akadálya, de egyenesen előmozdítója a független állami lét és a nemzeti élet teljessége. Ez a felfogás a nemzet közmeggyőződésében gyökere zett és ez adott létalapot az Apponyi által vezérelt nemzeti pártnak. A fentebb említett audiencián nem egyéni véleményt nyilvánított tehát Apponyi, hanem valóban a nemzet nevében beszélt. Pártja is néhány hónappal előbb hozott majdnem egyhangúan olyan határozatot, hogy a katonai követelmények elfogadása nélkül nem vehet részt a kormányzatban. A Wekerle-kormány első lemondásakor, 1893. őszén, a legfelsőbb helyről tapogatózások történtek Apponyinál, hogy mely feltételek mellett volna hajlandó pártjával együtt résztvenni a kormányban. Természetesen fel kellett volna adnia a pártnak az amúgy is elég szerény katonai követeléseit. A pártértekezleten a katonai követelések elfogadása és az ajánlat elfogadása mellett nyilatkozott Kovács Albert, a nagytudásu és puritán jellemű református pap, oda látszott hajolni Károlyi Sándor, de a párt többsége a már fent említett határozatot hozta. (Folyt, kör.) igen fontos helyi feladata, hogy az elvesztett fogyasztó körzet helyett uj fogyasztó körzetről gondoskodjék. Ma Gyula városa alig számbavehető fogyasztó körzettel bir. Már pedig a fejlődésnek indult ipar és kereskedelem fogyasztó körzet nélkül nem fejlődhetik, sőt előbb-utóbb visszaesik. Aki a múlt évben megtartott ipari kiállítás produktumait nézte, csak elismerőleg állapíthatta meg, hogy városunk fejlődött ipara szép reményekre jogosít bennünket. Egyet kellett ezzel szemben( mint sajnálatos tényt megállapítani, hogy a szép fejlődésnek útját vágja az, hogy a városnak ezidő szerint nincs megfelelő fogyasztó vidéke. Az ipar és kereskedelem, de még a város fejlesztése teszi kívánatossá, szükségessé az e téreni sürgős feladatnak a teljesítését. Gyula város földrajzi fekvése lehetővé teszi, hogy uj vidékeket kapcsoljunk ide. E lap hasábján 1918-ban ismertetett útvonalon kivüi egy igen egészséges terjeszkedési lehetőségünk van még Csonka-Aradmegye minden közlekedéstől úgy szólván elzárt községek Elek, Nagykamarás, Almáskamarás és Kunágota községek felé. Ezen községek közül a legutóbbi három községnek ezidőszerint még nincs vasútja s igy közlekedési útvonalak hiányában a forgalomtól elvannak zárva. Ezen községeknek 18752 lakója van — 1910. évi népszámlálás adatai szerint — 44265 kát. holdnyi területtel birnak. Az említett községeket jómódú lakosság lakja. Ha ezen községeket egy keskeny vágányu mezőgazdasági vasúttal összekötnék a város idegen forgalma, de meg piaca megélénkülne s ezzel a pangásnak indult iparunk, kereskedelmünk fejlődésnek indulna. Közgazdasági kulturális érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a vasútvonal megépíttessék. A vasút megépítése nem csak ezen szempontból fontos, hanem munkaalkalmat, igy kereseti lehetőségeket is biztosítana, amely szintén igen fontos körülmény. Amikor eszmémet mait évben a kereskedő- érdekeltség egyik választmányi ülésén ismertettem, az az aggály merült fel, hogy az ma a rossz valuta miatt nem valósítható meg, mert rengeteg pénzbe kerül. Elismerem, hogy ma vasutat építeni nem csekély feladat s sok költséget igényel, de azt sem szabad elfeledni, hogy a mai rossz valutával bíró tőke jó valutával fog későbben kamatozni, ezenkívül a vasút megépit- hetésére igen kedvező körülmények adva vannak, úgy, hogy ezen adott kedvező körülményeket sikerül felhasználni tekintve, hogy a vasútvonal megépithetése céljából még földterületet sem kell kisajátítani. A 365 km-nyi vasútvonal megépítésével a forgalmat mielőbb meglehetne kezdeni s tervszerű munkával annak fokozatos beruházása biztosítható. Hogy a vasút megépítéséhez milyen fontos közgazdasági érdek fűződik, a fenti községeknek s az ipar és kereskedelmi érdekeltségnek azt bizonyítani felesleges. Különben is minden bizonyításnál fontosabb az a tény, hogy úgy városunkban, mint a községekben az eszme már is felkaroltatok s a községek az e tárgyban hozzájuk intézett kérdésemre a legmesszebbmenő támogatást helyezték kilátásba s az eszme iránt igen élénken érdeklődnek. Az adott igen kedvező lehetőségek és körülmények, valamint a szükségesség kívánatossá teszik, hogy az eszme megtestesüljön. Az uj vasúttal varosunk fejlesztését, iparunk, kereskedelmünk életképessé tételét fogjuk biztosíthatni. Színes férfiingek tartós minőségben saját gallérral — — 480 K 2 drb külön gallérral — 580 K esak e héten, még a régebbi készlet tart divatáruházában Gyulán, a postaépületben. Szandálok, vászoncipők, olasz kalapok nagy választékban. 447 8-10
