Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-04-19 / 31. szám
LIT. évfolyam 31. szám Szerda Gyula, 1033. április 10. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. JP EL/IV £1/0 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Több megfontolást! Aki azt hiszi, hogy bármely politikai irányzat egy-két esztendő alatt mélyreható változásokat tud előidézni egy állam életében, az együgyübb a dajkamesének hitelt adó gyermeknél. Sok minden szépet és jót Ígérnek a pártok, még többet a jelöltek, de azt még egyik sem merte mondani, hogy mindaz, amit igór, azon négy-öt vagy pláne két esztendő alatt fog teljesülni, amelyre az ő megválasztása szól. Igaz, hogy azt sem meri egyik sem megmondani, hogy a megígért sok hasznos változásnak megvalósítására nem öt vagy tiz esztendő, de némelyikének még ötven esztendő is kevés idő. Ennek a fél őszinte ségnek a következménye azután az, hogy a naiv emberek — és a tömegek mindig naivak és hiszékenyek — azt hiszik, hogy a tisztelt jelölt nr és pártja négy-öt esztendő alatt képes lesz átformálni az ország képét az óhajtott és Ígért irányban. Ha ez azután nem történik meg, akkor kész a csalódás és kiábrándulás személyből, pártokból, eszmékből, elvekből. Nem a becsületes törekvés szerint értékelünk embereket és pártokat, nem igazi tartalmuk és jelentőségük szerint eszméket, hanem kizárólag sikereik és eredményeik szerint, nagyon gyakran múló, pillanatnyi, sőt sokszor csak látszólagos, képzelt sikereik és eredményeik szerint. Egy elhanyagolt, akárminő kisded gazdaságot nem lehet két esztendő alatt rendbe hozni, akármilyen kiváló gazdát ültessünk is bele és akárminő tökéletes eljárást kövessünk is. Ki képzelné hát azt, hogy a sir szélére juttatott országunkat a keresztény politika két esztendő alatt csak valamennyire is talpra állíthatta volna. Olyan két esztendő alatt, amelyre csak a kezdete eshetett azoknak az áldozatoknak, melyeket a háború elvesztéséért és a belső rend felbomlásáért hoznunk kellett. A keresztény politika gyökeres reformokat kíván az állami és társadalmi élet minden vonatkozásában, teljes elfordulást és szakítást a közel két évszázad óta érvényesülő racionalista és utilitarista világnézettel és állambölcselettől, ezt a nagy mnnkát pedig néhány esztendő alatt nem lehet elvégezni. A mai liberális társadalmi és állami berendezkedés sem egy pár esztendő alatt, még csak nem is egy pár évtized alatt alakult ki, hanem egy néhány század lassú munkájának a terméke, mely átalakította az emberi gondolkodást, hajlamokat, szokásokat, bűnöket gyökerezte- tett meg. Ezeket máról holnapra megszüntetni, átalakítani, kiirtani nem lehet. A pillanatnyi szükségletek szerint nem szabad irányítanunk politikai állásfoglalásunkat, mert lehet, hogy ami most enyhít bajainkon, olyan következményekkel jár, melyeknek kárát a következő nemzedékek viselik. Épen a keresztény irányzatnak alapvető elve, hogy az emberiséget egy egységes, minden elmúlt és minden következő nemzedéket összefoglaló egésznek tekinti, a jelen nemzedéknek nem szabad tehát csak a saját javát szem előtt tartania, hanem a jövő nemzedékek sorsára is ügyelnie kell és önjaváért nem szabad kockára tennie jövő generációk sorsát. Ha valóban meggyőződtünk arról, — amint meg kellett győződnünk — hogy téves utakon kereste az emberiség a boldogulást és amint felismertük, hogy merre mutat a helyes irány, balgaság volna nem hagyni el habozás nélkül a rossz utat, még ha a jónak megtalálása eleinte nehézségeket okoz is. Ha téves útra tértünk, rendszerint uttalan utakon keresztül kell megkeresnünk a helyes utat, de ez a nehézség kit tarthatna vissza attól, hogy mégis csak megkeresse a jó utat. „Latlics ur felcbbez.“ „ Akinek nem fáj a nélkülözők nyomora “ Gyula város képviselőtestülete március 29-én tartott ülésében elhatározta, hogy a városházát egy udvari szárnyépülettel nagy költséggel kibővíti. A képviselőtestület ezt a határozatot a tagok mintegy egynegyed részének jelenlétében hozta. Est a határozatot én megfelebbeztem. Ezt a felebbezésemet a »Gyula és Vidéke* c. újság a fenti óim alatt hamis beállítással és rosszindulata célzattal tárgyalja. Ez ügy kétségtelenül a nyilvánosság elé tartozik, de helyes eljárás szerint nem az én fe- lebbezésem folytán kellett volna annak nyilvánosságra kerülni, hanem az lett volna a helyes, hogy a vároB vezetői még a tárgyalás előtt alkalmat adjanak arra, hogy a nagyközönség ebben a fontos kérdésben tájékozva legyen és ahhoz minden tekintetben hozzá szólhasson és az ügyet nem a 19. Borban, hanem a közgyűlés első és legfontosabb tárgyaként tárgyaltassa. Ezt az ügyet tisztán, mint városház-építési kérdést kell elbírálni és nem szabad azt mellékkérdések és mellékcélok bevonásával tárgyalni. Éi igenis ezt a határozatot megfelebbeztem, mert a városház-épités ügyének megoldására nézve eltévesztettnek, hibásnak, károsnak tartom és mert anélkül, hogy a kérdést megoldaná, a város összlakosságára nézve súlyos anyagi áldozatot ró. A városház épülete sem a mostani állapotában, sem a tervezett udvari toldással nem fog megfelelni annak a célnak, amelyet szolgálnia kell és igy rövid időn belül újra fel fog merülni egy uj városház építésének szükségessége. A képviselőtestület egy évtizeddel ezelőtt az akkori viszonyokhoz mérten drága pénzen bárom, igen szép tervet vásárolt. Nekem tehát az a felfogásom, hogy azt a tervet kell megvalósítani és építéssé fel a város annak megfelelőleg az uj városházát. Ez azonban a gazdasági evolntió mai korszakában nem kivihető, akkor azonban ne öljön bele a város milliókat egy udvarház építésébe, mert annak az értéke, amint készen van, elveszett és ha a városház újraépítését vagy áthelyezését határozná el, sohasem tudná azt megfelelően értékesíteni, viszont az összlakosságot félmilliót meghaladó állandó évi teherrel terhelné meg, mert az improduktívon felhasználandó tőke kamatja ennek az összegűek felel meg. A városház építése egy monumentális építés kérdése, ahhoz a mai viszonyok közt hozzányúlni nem szabad, Avatatlan kezek és tudatlan emberek pedig egyáltalán ne érintsék. Ez a munka egy pár év mnlva is fényes keresete lesz az iparosoknak és a munkásoknak és ezeknek akkor is fog kelleni a munka és a kereset. Egész más kérdés azonban, ha a várost az építkezésnél más célok vezetik. Ha a város azért akar építtetni, hogy az iparosoknak és munkásoknak munkaalkalmat adjon, azt nagyon szívesen támogatom. Ne építtessen azonban városházi ud- varépületet és ne rontsa el a városház-építésnek az ügyét, hanem emeltessen szükséges és hasznos épületeket, amint azt felebbezésemben is megírtam. Építtessen magánlakásokat. Abból a pénzből felépittet 15 tisztviselői lakást, vagy 150 munkáslakást. Es ezzel nagyobb szolgálatot tesz a városnak, mert az abba fektetett pénz nem fog elveszni, mert ezek a házak mindig értékesíthetők, nagyobb szolgálatot tesz a vállalkozóknak és iparosoknak, mert nem lehet cél, hogy egy favorizált nagyvállalkozót támogassunk, hanem éppen a kisebb vállalkozókat kell támogatni és meg kell osztani a munkát tiz-husz kisebb ember között és igy több vállalkozónak, több iparosnak és több’munkásnak nyújt a város egyszerre keresetet. Hasznára lesz a lakosságnak, mert sok szorongó családnak ad megfelelő tisztességes lakást és hasznára lesz a ház- tulajdonosoknak, mert elősegíti, hogy megszűnjenek a lakáa-rekvirálások és minél előbb megszűnjék az az áldatlan állapot, hogy a házi nr nem ur a maga házában. E tekintetben a városnak nagy előnye van, mert könnyebben tud hitelt szerezni, sőt államsegélyt is kieszközölhet. Ebben a kérdésben a város vezetősége eddig is súlyos mulasztást követett el, hogy semmit lsem tett, holott Békéscsaba városa 30 magánlakás felépítését határozta el és ebhez megfelelő államsegélyt is tadott kieszközölni. Ámde építsen a város mást is, építsen iskolákat, az sem improduktív befektetés és építsen egy közfürdőt, ez azonkívül, hogy égető szükséges, még jövedelmező vállalat is. Ami a cikknek személyes vonatkozású részeit illeti, az engem nem érint. Engem nem a gyűlölet vezet, ezt az érzést nem is ismerem. A feleb- bezésem se nem elfogult, se nem szenvedélyes, hanem egészen tárgyilagos. Annak a gondolatmenete az, amit itt leirtam. Engem egyedül a közügyek szeretete vezet és a oélom az, hogy a közügyek vezetését igyekezzem legjobb tudásom szerint helyes irányba terelni. Ezt láthatja a cikkíró ur abból is, hogy a képviselőválasztás élénk mozgalmának az idejében alkalmat adtam neki egy kortes-cikk megírására. Azonkívül néminemű jogaim vannak nekem Szent István dupla maláta QAT) különlegességek főlerakata Udvari és Tavaszi ÖwiAWeisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 6—* . ...................... La punk mai száma 2 oldal.
