Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-04-15 / 30. szám
LIV. évfolyam 30. szám Szombat <*yula, 1033. április IS. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKÁI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 3 korona. Felelős szerkesztő: BOMY FEIIEXC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Húsvéti. A kereszténység nagy titkaiba való elmélyedés tette megérthetővé és megfogkatóvá előttünk a régi boldogabb húsvéti időkben a Kálvária és a Golgota fájdalmas és dicsőséges rejtélyeit. Ma a magyar nemzet Kálváriája és Golgotája érzékelhetően szemlélteti telünk, mit jeleut áldozatnak lenni, szenvedni és elégtételt adni a múltak és a jelen bűneiért, Heródesek, Judások és Pilátusok kezeibe adatni, megcsufoltatni és megköpdöstetni, végül a gyalázat fáján kiszenvedni. Ez a nemzedék, mely ezt a nemzeti Kálváriát és Golgotát ma legkinosabban szenvedi, épen olyan ártatlan, mint az Üdvőzitő volt. — A bűnöket az elődök halmozták össze, de a mai és még Isten tudja hány következő nemzedéknek kell majd végig járni a szenvedés, az áldozat útját, hogy kiengesztelje a végtelen isteni jóságot és igazságosságot. Megadással, Krisztusi türelemmel kell az áldozat útját járnunk és a szenvedésok terhét viselnünk, mert meg kell gondolnunk, hogy ezerszerte jobb és üdvösebb elégtételt adni a múltak bűneiért és előkészíteni a boldog jövőt egy boldogabb nemzedék számára, mint tovább tobzódni a bűnökben, sülyedni mélyebben a romlásban és elpusztulni a kárhozatban megváltás nélkül, a feltámadás reménye nélkül. Jaj nekünk, ha azt akarnók elhitetni magunkkal, hogy szerencsétlenségünk pusztán a véletlennek, a vaksorsnak, vagy ellenségeink üldözésének következménye. Véletlen, vaksors nincsen. Ellenség van, de annak erejét is a Gondviselés irányítja, akár magunk vagyunk okai, hogy vannak ellenségeink, akár csak a gonosz indulat tüzelje az ellenséget. Jó és balsors egyaránt az isteni gondviselés adománya; az egyik erények jutalma, a másik bűnök büntetése és intelem a jóra térésre. A mi balsorsunk is bűnök következménye, ellenségeink nagy részben a saját hibáink szülött' jei. Magunkba kell tehát szállnunk és megvizsgálnunk, miben vétkeztünk. A csapások nagysága súlyos bűnökre mutat. Nemcsak a múlt bűnös, de a jelen nemzedék is terhelt. A hajlamot a múltak vétkeire mi is örököltük, a kor ragadós bűneit mi sem tudtuk elkerülni. Ezeréves nagy hibák halmozódtak össze könnyelmű korunk ledér bűneivel és ezek okozták a nagy erkölcsi és gazdasági összeomlást. Ha ezeket a bűnöket fel tudjuk ismerni és lesz erőnk, hogy kerüljük őket, megtettük az első és legnagyobb lépést a megváltás, a feltámadás felé. De ehhez a felismeréshez az szükséges, hogy ne keressük a szerencsétlenség okát önmagunkon kívül, ne tulajdonítsunk minden hajt ellensógeinknek, mintha önmagunk teljesen ártatlanok volnánk, hanem legyünk meggyőződve arról, hogy ellenségeink a mi gyengeségünk, hibáink, mulasztásaink miatt tudtak diadalmaskodni felettünk. Mikóp akarunk tehát harcra kelni ismét a győzedelmes ellenséggel szemben, ha előbb nem szüntetjük meg az okokat, melyek az ő győzelmüket és a mi elbukásunkat előidézték. Hiábavaló, kárbaveszett erőlködés anyagi erőket gyűjteni csupán és az erkölcsieket egyidejűleg nem gyarapítani, hanem talán még tovább rontani, bomlasztani. Erények arattak mindig igazi és állandó diadalt, a fegyverek csak eszközei voltak az erények hódításainak. Erények, ezeréves életünk legdicsőbb korszakainak erényei fogják csak visszahozni tudni régi épségünket és nagyságunkat, keressük meg és hódoljunk emez erények előtt és akkor a mai szenvedések nem a halál előjelei, hanem a megváltás eszközei lesznek. Ha megpróbáltatásunkat, keresztünket azzal a tudattal viseljük, hogy a múltak bűneiért szenvedünk, azokért adunk elégtételt és hozunk áldozatot, akkor ez a Kálvária és ez a Golgota hasznunkra és üdvünkre lesz és akkor a biztos és boldog feltámadást meg fogja érni egy eljövendő nemzedék. Belpc»Híika. Az uj magyar pártok. A politikusok zászlóbontása Csonkamagyar- omágon megkezdődött. A feloszlott nemzetgyűlésnek két fő párt eleme volt: A keresztény nemzeti párt és a Kisgazdapárt. Két évi működés alatt ezen pártok egymástól eltávolodtak, végül pedig egyrészük ellenzékbe ment. A szétválás oka a trianoni béke és a királykérdés volt. A királykérdés annyiban működött közre, hogy Bethlen István kormányelnök — állítólag a kényszerhelyzet folytán — a királykérdéaben taktikát változtatott s ezzel az addig egységes elvek alapján kormányzó pártokat különösen az antant kivána- tára hozott trónfosztási törvénnyel szétzüllesztette. Bethlen megpróbálta a pártokat ismét egységbe tömöríteni, de ez nem sikerült. Akkor maga is határozottan átlépett a kisgazdapártba, mert itt látta a keresztény magyarságot legjobban egybeforrva. Ez a párt sem látszott azonban akT A » C A. Gyulai élet 200 év előtt. Gyula város újjászületésének 200 éves fordulójáról már többször megemlékezvén, az egykori feljegyzések és okmányok alapján most lássuk, milyen műveltségi fokozaton, milyen gazdasági állapotban éltek ősapáink, a gyulai magyarok 200 év előtt ? Milyen volt a magán- és közélet, az ipari és kereskedelmi helyzet ? És miután megismertük, hasonlítsuk össze azt a jelen helyzettel és vonjuk le abból a tanulságot. Először is tudnunk kell, hogy Gyula lakossága azon időben gazdálkodását tulnyomólag a marhatenyésztésre alapozta. Egy régebbi latin dicsőítő vers is azt Írja tóla : Van jó földje, nádja, hires erős vára, Kövér legelőkön temérdek marhája. A földmivelés inkább csak a házi szükséglet beszerzésére szorítkozott, amint az a jobbágyvilágban divatozott. Kinek is kellett volna akkor a sok búza, mikor az egész város lakossága alig tett 100 családot, kereskedelem pedig nem volt. A Körösök mellékén elterülő vizjárta rétek gazdag legelőket, kaszálókat terítettek, amellett temérdek vizimadarat neveltek. Szárcsa, gém, sirály, szalonka, vadlibák, rucák ezrei népesítet- i ték az áthatolhatlan nádasokat. Az árkok és fák nélküli végtelen pusztákon lovak, szarvasmarhák I megszámlálhatatlan serege korlátlanul legelhetett. Nem volt ember, akinek a lovak kárt tehettek volna és nem volt az állatokat kitől félteni. Az állatokból nem kellett kilencedet adni, mint a gabonából. A marhák értékesítése is könnyen ment, saját lábukon lehetett azokat messze vásárra elhajtani. Különösen a juhtenyésztés virágzott. A város belseje is tele volt fejés végett itthon tartott juhokkal. Majd minden lakosnak 20 darab fejős juha volt a naponkint kihajtott nyájban s a napestével hazahajtott egész nyájat felváltva minden nap más-más gazda udvarára terelték a juhászok fejés végett. A juhtejből készült temérdek sajt és a gyapjú volt a pénzszerző forrás, a sajt és gomolya volt a pénzegység, a valuta. A lakosok, a foglalkozás szerint, többségben pásztorok, gulyások, csikósok, csordások, kondások, kanászok voltak. A sertések az itce- foki, nagyfenéki, vészéi, remetei erdőkben és a Bicerében félvad állapotban tenyésztek. A törökök idejében is fenntartott gyulai szőlőket akkor is művelték és vannak esetek, melyekből arra következtethetünk, hogy a számadó csikósok és gulyások azon időben is hódoltak a bornak, mig a juhászok és bojtárok inkább a gyulai szép asz- szonyoknak és leányoknak. A nép életmódja a foglalkozással egybefüggően gyermekiesen egyszerű volt, hasonlóan 1 kedélye, mely mulatságaiban, szórakozásaiban megnyilvánult. Az ifjúság, mely nemcsak a gyer- I mekekből, hanem a legények és hajadonok sorából is állott, sokkal tovább élte gyermekkorát, mint ma, mert 30—40 éves férfiak is künn játszottak és hancuroztak a mezőn. E korból különféle ősmagyar játékot ismerünk. Rendesen dalolva, táncolva, körbenforogva mulattak. Ebből az időből maradtak fenn: Fehér liliomszáll . . . Hol jársz ? hova mégy Szent Erzsébet asz- szony ? . . . Kis kacsa fürdik . . . Itthon vagy-e kapus mester ? . . . Adj katonát, erőset . . . stb. társasjátékok. Nagy divatban volt két pogány- játék: a tekézés és a bigézés, melyeket sokkal később váltott fel a lapdázás. Voltak azonban egészen földszagu pórias játékok is. A mezőkről haza a fiuk és legények bakancsurozással jöttek. Az első ifjú előre görnyedve két kezét térdére illesztette, a következő hátulról nekiszaladva a görnyedőnek vállára tett kezével azt átugrotta és előtte nehány lépéssel ugyanazon görnyedő helyzetben megállóit, az utána jövők aztán szintén úgy cselekedve ezt az egész soron végigfolytatták, mig haza nem értek, ma ezt úgy hívjuk: bakugrás. Kedvelt szórakozás volt a kerékvetés is. Egy legény a tavaszi alkonyaton az utca végéről elgörditett egy kereket. A többiek az egész utca hosszában a tornácuk alatt bottal lesték s az volt a legény, aki a kereket futása közben leteritette, mikor is nagy diadallal ismét tovább gördítette. A kereket aztán az utca végéről újból visszaguritották. A kerék elindítását füzfakéregből készített hosszú kürttel jelezték. Ez volt a felhívás. E kürtöket a legények Szent István dnpSa maláta nAjn különlegességek főlerakata Udvari és Tavaszi Öv/lVWeisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 6—« Lagonk mai száma 6 oldal.
