Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-03-30 / 26. szám

Lilit, évfolya Szerda Gyula, 1921. március 30. T7IfT?Q ü/ÍVÍJ^O POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők Kézirat nem adatik vissza Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC ry Istenben, Hiszek egy Hazában, egy isteni örök igazságban, ízek Magyarország feltámadásában. Amen. Március 30. Ma egy éve! Több mint egy esztendei rejtőzés után ismét kiröppentek házainkra a mi szép nemzeti színeink, ismét bátor lett a magyar szó, hangosabb a magyar szív verése. Szomorú, majdnem lesújtóan szomorú, hogy egy félszázad lelkes munkája és egy félév­tized világraszóló hadi csodatettei után abba a helyzetbe kerülhettünk, hogy el kellett rejtenünk nemzeti színeinket, melyeket nem Európa, de az egész világ tisztelni, becsülni és bámulni tanult meg, melyek ott lengtek diadalmasan Lombardia sikjaiD, Volhynia erődjein, Albánia bércein, a Champagne domb­jain, a Fekete-tenger partjain. Lesújtóan szo­morú, hogy el kellett fojtanunk a magyar szót, melyet mindig bizodalmas örömmel hallott fel- hangzani a fegyverbarát, tiszteletteljes féle­lemmel az ellenség. Lesújtóan szomorú, hogy elhalkult a magyar szív verése, mely min­dig úgy tudott dobogni hazájáért, hogy egy­úttal szeretetet és segítséget jelentett a jó­akaró barátnak, könyörületet, megbocsátást, megértést és békülést a legyőzött ellenségnek. Mi okozta mindezt? Most ne kutassuk. Most csak egyet tartsunk szem előtt. Akármi, akárki okozta, súlyos következményeit el­hárítani, a szenvedett életveszélyes sebeket meggyógyítani, a hasonló végzetes csapásokat a jövőre megelőzni csak mi magunk vagyuuk képesek. Csak mi magyarok és mindazok, akik ebben az ezeréves országban ennek az istenáldotta földnek istenadta határai között velünk békességben, szeretetben, istenfélelem­ben dgyütt élni akarnak. De hogy képesek is legyünk arra, ahhoz elsősorban az kell, hogy szeressük ezt a hazát, szeressük egészében, régi határaiban, kelet legszélső bércfokától a délnyugati ten­ger habjaiig és szent, megingathatatlan le­gyen bennünk az a meggyőződés, hogy amint elsők voltunk a történelemben, akik itt álla­mot alkottunk és kultúrát teremtettünk, az utolsók is leszünk ebben, ha nem leszünk képesek többé itt az összetartó erő, a vonzó energia lenni. Necsak azt a vidéket szeressük, ahol születtünk, necsak azt, ahol magyar véreink élnek, hanem ennek az egész or­szágnak minden köve, minden röge, miuden talpalatnyi földe egyformán legyen nekünk kedves, drága, oda nem adható, el nem ide­geníthető. Legyünk meggyőződve arról, hogy ezt az országot csak a maga sérthetetlen egészében lehet bírni, vagy sehogysem. Ha csak a legszélső bércfokon is ellenség veti meg lábát, akkor már nem biztos a mi létünk, a mi uralmunk az országnak leges]egközepén sem. Ne legyen senki olyan balga, hogy azt higyje, hogy hegyeink, völgyeink, szikláink kellenek ellenségeinknek. Egyelőre igen. De vágyaik legfőbbje, irigységük legelső tárgya ez az istenáldotta Alföld, mely valaha Európa éléskamrája volt és kitartó, modern munká­val ma is azzá tehető. E felé a síkság felé nyúlnak az ő hatalmi csápjaik, ez az ő hódítani akarásuk titkos célja. Még nem érezték ma­gukat olyan erőseknek, meg egymástól is féltek, hogy már most uralmuk alá vegyék a mi délibábos rónáinkat, de vájjon megnyug­vás lehet-e számunkra az, hogy ők még nem olyan erősek, nyugodtan alhatunk-e mi, arra számítva, hogy nem tudnak rajtunk meg­egyezni. Bizhat-e abban a nemes vad, hogy az üldöző farkasok majd összevesznek hullája fölött. Mert azzá leszünk, ha nem igyekszünk erősebbek, hatalmasabbak lenni üldözőinknél. Erősebbek és hatalmasabbak erényekben, munkában, emberszeretetben, a gyengék és elnyomottak fel segítésében és védelmében, mindenekfelett pedig a hazához, ehhez a szent földhöz való szent ragaszkodásban. Az Isten őrizzen meg mindenkit olyan rettenetesen gonosz és balga felfogástól, hogy ezen a földön más uralom is képzelhető, mint magyar. Nem. Itt csak Árpád és Szent István nép# és szelleme uraikodhátik, vagy ismét hadak országutjává, barbárság, romlottság, szolgaság és nyomor hazájává lesz ez a föld. Ebben az elvitathatatlan, szent meggyő­ződésben ünnepeljünk ma és ebben a szel­lemben dolgozzunk és cselekedjünk életünk minden pillanatában. Orömünnep Gyulán. Gyula páros lakossága abból as alka­lomból, hogy a dicstelen oláh megszállás 1920. évi március hó 30-án megszűnt és a magyar nemzeti hadsereg bevonult 1921. évi március hó 30-án évfordulói öröm- űnuepet rendez. Az ünnepély műsora a következő: 1. Reggel 1 órakor zenés körmenet bandériummal. 2. Fél 9 órakor hálaadó istentisztelet a református templomban. 3. Egynegyed 10 órakor Te Demi a róm. kath. nagytemplomban. 4. 10 órakor ünnepély a vármegye- háza előtti téren az összes hivatalok, testületek és iskolák részvételével. A föispáni megnyitó után az ünnepet helyi vonatkozásban dr. Konkoly Tihamér vármegyei főjegyző, országos vonatkozás­ban Ilosvay Gusztáv nyugalmazott állam­titkár, a Védő Ligák Országos Szövetsé­gének elnöke, dr. Héjj Imre a magyar nemzetgyűlés tagja, továbbá dr. Pongrácz Aladár ügyvéd a levél részéről és Kuthy Dezső evang. lelkész a Földmives Szövet­ség részéről fogják méltatni. 5. Déli 12 órától 1 óráig térzene az Erkel Ferenc-téren. fi. Délután 4 órától 6 óráig térzene a Göndöcs-népkertben. 7. Este 1 órakor hangverseny a vár- megyeházán és bál a vármegyeházán, a Megjelenik szerdán és szombaton. Polgári Körben és a Göndöcs-népkerti pavillonban. A hangverseny és bálák tiszta jöve­delme részint az elesett hősök emlékére állítandó emlékmű költségeinek fedezésére, részint az Erdélyi Székely-Magyar Szö­vetség céljaira fog fordittatni. Tartsuk szent kötelességünknek mind­nyájan, akik e városban lakunk, hogy az ünnepély erkölcsi és anyagi sikeréből részt kérjünk magunknak és bár sajog a szivünk Csonka országunk vérző sebei miatt, talál­junk vigasztalást abban, hogy „Sírva vigad a magyar“ és hogy „Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka a magyarnak A A nők felkéretnek, hogy az ünnepély fényét emelendő magyar ruhát ölteni szíveskedjenek. Külpolitikai hírek. A felsősziléziai népszavavazás a németek javára dőlt el. 1,100.000 szavazatból több mint 700.000 a németek javára szólt. A fontos felső­sziléziai szénbányákat és ipari városokat tehát Németország nem fogja elveszteni. Bryan az Egyesült Államok volt külügy­minisztere, aki megvált ettől az állásától, mikor Amerika belépett a háborúba, most egy njságiró előtt nyilatkozott a békéről és azt mondotta, hogy a kardot most már az ekének kell felváltania; ő azt javasolja továbbá, hogy Amerika engedje el volt szövetségeseinek összes adósságukat, mert különben egy egész nemzedék sem képes azokat letőrleszteni. Az összes államoknak le kellene szerelniök, mert a háború folytatása a világ teljes tönkremenetelét jelentené. Persze, persze, a győzők most nagyon szeretnék nyugodtan élvezni furcsa győzelmük és erőszakos békéjük előnyeit, de el­felejtik, hogy a legyőzőiteket annyira tönkretették, hogy azoknak már igazán alig van vesziteni valójuk és reájuk nézve a világ tönkremenetele máris bekövetkezett. Egy másik érdekes beszéd is elhangzott a napokban. Poincaré, a francia köztársaság volt elnöke a volt frontkatonák szövetségének gyűlésén azt mondotta, hogy ha Franciaország az igazságos­ság nevében követel jóvátételt Németországtól, akkor Franciaországnak is igazságosnak kell lennie. Ez az igazságosság pedig azt követeli, hogy legye­nek elnézők Ausztria-Magyarországgal szemben, mely csak »brilliáns segítőtársa« volt Németország­nak. Ez utóbbit terheli egyedül a felelősség a háború borzalmaiéit és ezért vele szemben élhet­nek a szövetségesek az erő jogával. Franciaországban is — úgy látszik — be­látják, hogy nem tanácsos valamennyi volt ellen­séggel szemben egyformán erőszakosnak lenni. Görögország megkezdte az ollenségeskedést Törökországgal, mely nem akarja átadni a görö­göknek azokat a területeket, melyeket a béke- szerződés ezeknek Ítélt. Az első görög hadijelen­tés természetesen sikerekről számol be. Érdekes a görög fővezér hadparancsa, mely lelkűkre köti katonáinak, hogy legyenek nagylelküek és bánja­nak kíméletesen a lakossággal. Olaszországból szocialista és kommunista zavargások hire jön. A társadalombomlasztó tév­eszmék, ugylátszik^a győző országokat is megmé­telyezték. Az angol alsóházban elfogadták a magyar békeszerződést jóváhagyó törvényt. Lapunk mai száma 2 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents