Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-01-08 / 3. szám
Lili. évfolyam. Oynla, 1931. január 8. Egyes szám ára 3 korona. 3. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÄRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FEREXT Megjelenik szerdán és szombaton. Oroszorszíig. Az orosz seregek — a hírek szerint — Románia határán állanak és talán meg is kezdték az ellenségeskedést. Minő seregek, minő erő hajtja őket és mely eél felé, nem tudjuk, csak sejthetjük. A hat almas orosz birodalmat annak idején zsarnok urai egyszerűen eladták a nyugat el- finnyásodott, de világuralmukhoz annál görcsösebben ragaszkodó hatalmasságainak. Az orosz népet, melyet minden érdeke a németekkel való szoros barátságra utalt, akárcsak bennünket, belevitték a francia, majd később az angol szövetségbe, hogy ezek érdekeiért hullassa töméntelen vérét. Számtalan milliárdért vették meg ezek a nemzetek az orosz muzsik hatalmas őserejét, ezt a sok milliárdot azután elköltötték a nagyhercegek és egyéb hatalmasságok. Anglia érdekeiért belevittók a szerencsétlen japán háborúba, Franciaország bosszúvágyának kielégítéséért belevitték a világháborúba. A pánszlávizmus volt azután az a jelszó, mellyel a romlatlanabb orosz intelligenciát és a nép felvilágo- sodottabb rétegeit félrevezetni lehetett, holott a pánszlávizmus eszméje az orosz nép lelkíi- letétől nagyon távol áll, az soha sem volt egyéb, mint a cárok világuralmi törekvéseinek eszköze. Az orosz nép jogosult törekvéseit a Németországgal való egyetértésben és szövetkezésben sokkal hamarabb és biztosabban elérhette volna. Soha a világtörténelemben népet még úgy el nem árultak és el nem adtak, mint a cárizmus eladta az orosz népet. Milliók feláldozása után a cárizmus elvesztette a háborút. Elvesztette és az orosz népnek felnyílott a szeme, meglátta, minő rettenetes játékot űztek vele. Csoda-e, ha ez a nép a legrettenetesebb dühvel telt el zsarnokai iránt s miután azokat lerázta magáról és eltiporta, Mi nem adtuk el magunkat, sem senki el nem adott bennünket sem az antantnak, sem más hatalmasságnak, mi köröskörül leselkedő ellenségeinkkel szemben hazánk ezeréves, szent határait védelmeztük akkor is, mikor Albánia hegyeit, Yolhinia és a Piave mocsarait taposták katonáink. Elvetemült gazok kiszolgáltattak bennünket az ellenségnek, de eladni minket nem tudtak. van egy szent kötelességünk, Istentől előirt, apáink által reánk hagyott és a jövő nemzedékeknek tartozó kötelességünk és ez az, hogy ezeréves szent hazánk el nem törölhető határait megvédelmezzük minden hatalommal szemben, mely ellenségként akarja lábát őseink földjére tenni; erre a célra igenis, itt van minden csepp vérünk, erre a célra fegyverré lesz ebben a hazában minden, az öklünk is, a fogaink is. A világháborúban azt hirdették rólunk ellenségeink, hogy a német imperializmus vak szolgálatába szegődtünk ; botor és áruló magyarok is akadtak, akik elhitették és kicsavarták kezünkből a fegyvert. Ezért raktak reánk elviselhetetlen békókat, elnevezve azokat békefeltételeknek. Napnál világosabb ma mindnyájunk előtt, mikor mindenfelől reánk törtek falánk és hódítani vágyó szomszédaink, hogy mennyire határainkat, földünket és tűzhelyünket vcdtük mi akkor, mikor a világháborúban harcbaszállottunk. hitvány, gyáva, élétre nem érdemes náció volnánk, ha nem ragadnánk meg a legelső és minden kínálkozó alkalmat, mely lehetővé teszi, hogy még megmaradt minden erőnkkel visszaszerezzük és megtartsuk szent hazánk ezeréves határait. Ezt meg kell értenünk magunknak is, meg kell érteniök saját érdekükben mindazoknak, akikkel ezer éven át együtt éltünk. A királykérdés. ni. »Magyarország külön értesítése mellett« ez a kiíejezés azt teszi, hogy a szándékolt trónlemondás az ország törvényes képviseletével, az országgyűléssel vagy a felelős kormánnyal előre közlendő és a lemondás az országgyűlésnek vagy a kormánynak olyan értelmű jelenlétében történjék, hogy a lemondás szabad akaratból eredéséről, terjedelméről és komolyságáról az Ország hiteles meggyőződést szerezhessen. Az »alkotmányos hozzájárulás« pedig azt kivánja, hogy a törvényesen egybehívott magyar országgyűlés a trónlemondásról törvényt alkosson és azt a lemondott vagy az uj király szentesítse. Egészen bizonyosra vehetjük, hogy Magyar- országnak sem kormánya, sem országgyűlése nem értesittetett arról, hogy az uralkodó le fog mondani trónjáról. Az országgyűlés azokban a napokban nem ülésezett; a kormányt, mely esküje alól való feloldását kérte és megkapta, törvényes kormánynak tekinteni nem lehet, nem is volt tehát törvényes szerv, melyhez ezt az értesítést eljuttatni lehetett volna. Da nyilvánvaló a lemondó okirat keletkezésének nyilvánosságra jutott körülményeiből is, hogy az állítólagos lemondás szándéka csak a négy ur fellépése folytán keletkezett, megelőzőleg az uralkodónak lemondási vagy ehhez hasonló szándéka nem volt, ilyen tehát Magyarország alkotmányos tényezőivel közölhető sem volt. Az említett négy főur nemcsak hogy a magyar nemzetet nem képviselte, de még a forradalmi kormányt sem képviselte, mint azt az egyik résztvevő kijelentette. Az uralkodó részéről a szándékairól előttük tett közlés tehát magánbeszélgetésnél egyébnek nem tekinthető, kijelentéseinek, nyilatkozatainak közjogi jelentősége és következménye nem lehet. Az eckartsaui nyilatkozatnak még annyi közjogi jelentősége és hatálya sem lehet, mint 1848-ban az olmützi lemondásnak. — Hogy a magyar király valamely nyilatkozata egy sereg külállambeji állami méltóság előtt, avagy néhány privát magyar ur előtt történik, az a nyilatkozatnak a magyar közjog szempontjából való érvénytelenségén mit sem változtat. De tegyük fel, hogy a négy ur illetékes lehetett arra, hogy a király állítólagos lemondó szándékát a nemzettel közölje, a kapott levelet, mint Magyarország külön értesítését célzó iratót, a kormánynak vagy az országgyűlésnek bemutassa, minek kellett volna ez esetben is még történnie, hogy ez a királyi nyilatkozat közjogi hatályt nyerjen. A királyi levélnek az országgyűlés elé terjesztetnie, tárgyaltatuia, elfogadtatnia és törvénybe iktattatnia kellett volna. Mindebből semmi sem történt meg. Az országgyűlés mindkét háza összeült, • hogy gyáva harakirit kövessen el magán, de a királyi levelet az úgynevezett »nép- kormáDj« nem terjesztette egyik Ház elé sem. — Nem azért, mintha nem merte volna; hanem azért, mert a törvényes országgyűlést semmiféle funkcióra nem tartotta már jogosítottnak. Akárminő okokból maradt el a királyi levél országgyűlési tárgyalása, csak az a fontos, hogy elmaradt és igy az alkotmányos Magyarország nem értesült a király »lemondó« szándékáról, sem alkotmányos hozzájárulását ahhoz nem adta. Az eckai8taui levél a magyar közjog szempontjából tehát eddigelé nem létezik. (Folytatása következik.) A gyulai evangélikusok figyelmébe. Felhívás! A Gyulán és a város környékén szétszórtan élő evangélikus testvéreket már néhány évre összetereltük egyházi szervezetbe, de a háború s az azt követő szörnyű bonyodalmak lehetetlenné tették, hogy a szétszórt nyáj egybegyűjtve erősödjék. Azóta bizonyosan sok változás történt a gyulai evangélikus testvérek életében. Most újra össze akarjuk gyűjteni evangélikus testvéreinket, hogy a mar régen megalapított egyházunkat tovább fejlesszük, közös erővel felvirágoztassuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy minden evangélikus testvér igaz örömmel támogatja nemes törekvésünket, hiszen arról van szó, hogy apáink szent bitét, evangéliumi vallásosságát ápoljuk, fejlesszük lelkünk gyönyörűségére és üdvösségére. Szeretettel kérjük azért minden evangélikus testvérünket, hogy a gyulai evangélikus egyházba való felvétel céljából jelentkezzék 1931. évi január hó végéig Sülé József (kereskedő) gondnoknál s a jelentkezésnél mindjárt nyilatkozzon, mennyi egyházi adót hajlandó az elmúlt időre ÖDként megtéríteni. Gyula, 1920. évi december hó. Dr, Ladies László, Sülé József, a gyulai ev. egyház a gyulai ev. egyház főfelügyelője. gondnoka. Vidovszky Kálmán, fögimn. rallástanár. Lapunk mai scáma 4 oldal.
