Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-03-05 / 19. szám
Lili. évfolyam 19. szám. Szombat Gyula, 19^1. március 5. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K Fél évre 60 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. PTTFITQ n i\ r>wi POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Isteubeu, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Sokan nem hinnék, hogy a kapitalizmus és a szociáldemokrácia törekvései, bármennyire ellentétesek és egymást megsemmisitők is, tulajdonképen egy és ugyanazon emberi gyarlóságnak és szenvedélynek, egy és ugyanazon bűnnek a szüleményei. A tőke túlkapása ott kezdődik, ahol a maga nyereségét a munkát megillető jutalom rovására is fokozni akarja. Nem ritkán odáig terjedt ez a túlkapás, ahol már a munkás munkakedve és munkaereje és ezzel a termelés intenzivitása volt veszélyeztetve. A munka harcának helyesen és igazságosan csak eme túlkapás ellen kellene irányulnia. Ámde azt látjuk, hogy a szociáldemokrácia a maga elvakult harcaiban teljesen figyelmen kívül hagyja azt a lényeges kérdést, vájjon nem szűnik-e meg egyáltalán a tőkeképződés és a tőke részvétele a termelésben, ha a nyereségnek egy bizonyos minimumon alul kellene leszállania. De nemcsak ezzel nem törődik, hanem a munkát korlátozó rendszabályaival még a termelés eredményét is leszállítja, tehát csökkenti azt a jövedelmet, melyen a tőkéssel együtt osztoznia kellene. Miből fakad mindeme végzetes tévedés. A tőke túlkapása is, a munka könnyelmű és elterjedt harca is abból a merőben téves és antiszociális felfogásból származik, mely az anyagi javaknak és élvezeteknek a valóságosnál tulzottabb jelentőséget tulajdonit, azt hiszi, hogy a termelés eredményeit minden határon túl és az egyes termelési tényezők róvására is növelni lehet. A tőkés sokszor azt hiszi, hogy tartósan növelhető a tőkejövedelem a munkabérek róvására, a szociáldemokrácia pedig egyenesen abban a végzetes tévedésben van, hogy a tőkejövedelem teljesen megszüntethető a munkajövedelem javára. Ezt az eszmét akarta talán megvalósítani az orosz kommunizmus. Milyen elrettentőén szomorú eredménnyel, tudjuk. Csak az élet javairól és munkáról helyes fogalmakat adó keresztény erkölcsi világnézet tanít ki bennünket a vázolt felfogások tarthatatlan tévességéről és az nyújt nekünk irányt, mikép kell a jövő gazdasági életet helyesen, igazságosan és a legnagyobb eredményeket biztositó módon berendezni. A keresztény szolidáris felfogás, amig egyfelől nem vonja kétségbe, hogy a kapitalizmus tulhalmozódása ellen küzdeni kell, a tőke mérhetetlen nyereségvágya ellen síkra kell szállani, addig másfelől nem szűnhet meg hangoztatni, hogy a termelés teljes tönkretételével jár a harcnak az a módja, mely viszont a termelő munka megszorításával igyekszik a tőkést túlkapásai redukálására birni. Ez a harc végeláthatatlan és reménytelen. Végső eredménye, mint ezt az orosz bol- sevizmus bizonyítja, a társadalmi termelés teljes megsemmisülése lenne és visszazökke- nés egy olyan ősállapotba, melyben mindenki csak magának termelne és csak azt fogyaszthatná, amit maga termelt. Ezzel a móddal megsemmisíthető ugyan a kapitalizmus, de úgy, hogy vele együtt megsemmisül az egész közgazdaság. Nem kell túlságos bölcseség annak a belátásához, hogy a tőke és munka harca olyan harc, mely tőkésnek és munkásnak egyaránt csak a teljes elpusztulását eredményezheti. Ez pedig talán csak nem lehet célja egyiknek sem. Az emberiség haladását, úgy az összesség, mint az egyes ember tökéletesedését szeme előtt tartó keresztény világnézet ezzel szemben azt hangoztatja, hogy mindenkinek elengedhetetlen kötelessége minden tehetségét és teljes erejét a maga és embertársai javára az eredményre való tekintet nélkül teljesen kifejteni, viszont az összeségnek kötelessége az egyest olyan viszonyok közé helyezni, melyben képességeit és tehetségeit teljesen kifejtheti. Minden túlzott jólét előbb- utóbb a produktiv erők megsemmisülését okozza, de ugyanezt okozza a nyomor is. Küzdeni kell tehát az ellen az állapot ellen, melyben egyesek az életnek hihetetlenül raffi- nált élvezeteit engedhetik meg maguknak, mert ezek nemzedék megromlását, nemzedék produktiv erejének tönkretételét okozzák. Küzdeni kell az ellen a felfogás ellen, mely ezen élvezeteknek lehetőségét irigylésre méltónak tartja, mely élete munkáját azok meg- szerezhetésére irányítja. De küzdeni kell teljes erővel az ellen az állapot ellen, melyben lehető, hogy emberek nagy tömegei a testi és szellemi nyomor legalsó fokán éljenek. Küzdeni kell az ellen a felfogás ellen is, mely azt állítaná, hogy ennek igy kell lennie. Nem kell és nem szabad, mert ez épen úgy a produktiv erők pusztulását okozza, mint a legmagasabb rendű jólét. Az a törekvés, mely minden embert olyan helyzetbe juttat, melyben erejét, képességeit és tehetségeit a legnagyobb mértékben kifejtheti, auélkül, hogy azok pusztulása beállhatna, ez a törekvés és csak ez a törekvés az igazi sociális feladat. Ez az emberi társadalom valódi hivatása és az állapot, melyet ez a folytonos törekvés a társadalomban meg fog valósítani, az emberileg legtökéletesebb gazdasági állapot lesz. A debreceni nagytemplom felavatása. Az istentelen kezek által bemocskolt debreceni református nagytemplomot a napokban fogják országos ünnep keretében újból felavatni. Ebből az alkalomból az egyházkerület meghívta az ország összes presbitériumait országos preabi- teriumi gyűlésre, amely gyülekezet egyébként ismeretlen a református egyházban. Nagyon természetesen ezen a gyűlésen szó fog esni a templom meggyalázása kapcsán az egyházaknak a nemzeti és társadalmi küzdelmekkel szemben való állás- foglalásáról, valamint minden bizonynyal Baltbazár püspök szerepléseiről. Erre tekintettel a gyulai ref. egyház presbitériuma megkapván a meghívást a debreceni gyűlésre, a következő egyhangú indítványt fogadta el: >A gyulai református egyházközség presbitériuma aggodalommal nézi, hogy a református papság nemcsak hogy nem tartózkodik az aktív politikában való részvételtől, hanem a politikában irányító, vezető szerepet kiván betölteni. A múltban, a törvények és a tekintély tiszteletben tartása idején is káros volt az egyházra a pap politikai szereplése, a jelenben pedig, amikor a politikai élet az egyéni érvényesülések, a személyeskedések, felekezeti villongások, versengések és tülekedések szintere, egyenesen végromlást, pusztulást jelent az egyházra nézve. A papi palásthoz fűződő áhitatos tisztelet elveszti erejét és értékét, mihelyt a palástot a politikai vizek zavaros hullámai megcsapkodják, mert a mosásra szoruló, kimosott és kiterített palást nem tárgya többé a keresztyéni lélek áhitatos tiszteletének. Áhitatos tisztelet nélkül pedig nincs papi tekintély, a papi tekintély hanyatlásával pedig együtt jár a vallásos érzés és egyházias élet hanyatlása. Ilyen aggodalmas érzések hatása alatt a gyulai református egyházközség presbitériuma indítványozza a most Debrecenben összeülő országos presbitériumnak: Hívja fel papjait, hogy lehetőség szerint tartózkodjanak az aktiv politikában való részvételtől. Mondja ki, hogy a pap maradjon a biblia mellett annyival is inkább, mert a legerősebb energia is 733 1-20 Udvari (á la pilsenO Gáliét Maláta (á la SalvatóO sor Csak viszonteladóknak! palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Serfőződe főraktárában: Weisz Mór és Társa cégnél, Gyulán. Lapunk mai száma 6 oldal.
