Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-02-16 / 14. szám
Lilt, évfolyam 14. szám Szerda Gyula, 10721. február 16 Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FEREXC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Harminc millió magyarról álmodoztunk és alig maradtunk harmadrész annyian. A Dél végtelen tengere mosta országunk partjait és most nincsen egy folyónk, mely egész hosszában a mienk volna. A felhőkkel csókolóztak bérceink és most a föld pora maradt meg csak számunkra. Alig maradt meg nekünk több, mint amit azelőtt úgy neveztünk, hogy az ország szive. De vájjon megmaradt-e bennünk a szív, a lélek, a bűnbánó és megtérni akaró lélek ? Mert ha ez sem maradt meg, akkor igazán mondjunk le arról hogy valaha még épek, egészségesek és erősek leszünk. Ha a megpróbáltatás eme keserves napjaiban sem tudnánk magunkba szállani, nem tudnók meglátni és megsiratni mindazt, amit vétkeztünk, akkor ez a mi mai nyomorúságunk nem intő és figyelmeztető kórság, hanem maga a halál, akkor ez a csapás fejünk fölött nem Isten ostora, hanem a halál kaszája, akkor nem a kegyelemnek megtérést sürgető szava, de az utolsó- ítélet trombitája szól hozzánk. Ne vesszen hát ki belőlünk az a lélek, mely örök életre van hivatva, ne semmisüljön meg az a hit, melyet a magyar nemzet nagyszerű történelmi hivatásába vetettünk, hanem tisztítsuk meg azt a lelket, ujitsuk meg azt a hitet e megpróbáltatások tüzes világánál és vessünk ki magunkból mindent, ami a pusztulás, a züllés felé visz. Használjuk fel a kegyelemnek eme napjait, talán éveit, melyek megnyitják szemeinket vétkeink meglátására, nézzünk mélyen lelkünk fenekére, vizsgáljak meg szigorúan életünket és akkor megérdemeltük ezt a szenvedést, ha pedig lesz erőnk is és akaratunk elhagyni mindazt, ami romlásba döntött, akkor megérdemeljük a küzdelem el nem maradó jutalmát is. Nem ellenség győzött le, csonkított meg, fosztott ki bennünket; bűneink és hibáink okozták minden nyomorúságunkat. Nem jóbarát vagy érdektárs fog bennünket ismét felemelni, hanem egyedül csak erényeink. Csak rajtunk áll, hogy erényeink diadalmaskodjanak és uralkodjanak rajtunk, bűneink és hibáink pedig gyökerestül kiirtassanak. Vegyük elő csak a közelmúltak történelmét és megdöbbenve fogjuk látni a bűnök egész sorozatát. Vegyük csak sorba azokat a parancsokat, miket a história évszázados tapasztalatai nemzetünk számára előírtak, alig lesz közöttük egy, melyet m6g nem szegtünk. Nézzük csak azokat a tilalmakat, melyeket bölcseink reánk hagytak, nem találunk egyet, melyet át nem hágtunk. A jólét követteti el a bűnöket, de a nyomor láttatja meg azokat. Áldott és jótevő nyomor az, mely felnyitja a nemzetek szemét és megvilágositja utainkat, hogy le ne térjenek azokról. Ne legyünk tovább is vakok a világosságban, hanem nyissuk fel szemeinket és lássunk. A jövő élet útjait kell meglátnunk, az uj boldogság ösvényét kell meglelnünk. Ez megéri a lelkiismeretes önvizsgálatot és a szigorú önbirálatot. — Fogjunk késedelem nélkül hozzá. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. (1921. február II.) Az ülésen — a főispán távolléte miatt — az alispán elnökölt. Vármegyei főjegyző olvassa az alispáni jelentést, amelynek a közellátásra vonatkozó részét rövid kivonatban az alábbiakban adjuk: Az országos szükséglet biztosítását célzó újabb kontingentálás szerint a nagyobb gazdaságok egyéni elszámoltatása s az egyes községekre kontingentált mennyiségeknek ajánlás utján való biztosítása megkezdődött. Előre látható azonban, hogy ilyen uton-módon sem lesz a szükséglet biztosítható, minélfogva ott, ahol a biztosítás felajánlás utján nem eszközölhető, ott az egyéni elszámoltatásnak karhatalom igénybevételével való foganatosítását rendelte el a közélelmezési miniszter. így állván a helyzet, a vármegye alispánja szükségesnek tartotta a kontingentálásokat újból revízió alá venni, amelynek során sikerült bizonyos mérsékléseket is kieszközölni. Ezen mérséklés dacára azonban a kivetett kontingens oly nagy, hogy teherbíró képességünket erős próbára teszi. Épen ezért, az alispán, mig egyrészt közbelépett, bogy a katonai leszámoitatások egyelőre függőben tartassanak, addig másrészt személyes közbenjárását ígérte oly célból, hogy miután ez a vármegye az u. n. adógabona beszolgáltatás tekintetében az első helyen áll, a gabona beszolgáltatások mérvéhez fűzött kívánalmakat a miniszter mérsékelje. A liszt ellátást snlyosbbitja egyrészt, hogy a miniszter újabban tengeri lisztet is utalt ki, másrészt, hogy az ellátatlanok számának növekedésével szemben — az alispán többszöri közbelépése daoára — a kiutalt lisztmennyiség nem emelkedik. Sóval, petróleummal a szükséglet mérvéhez képest el vagyunk látva. Cukor kevés van. Ennek biztosítása végett az alispán felterjesztést tett s kérte a minisztert, hogy havonként legalább 1200 q cukrot utaljon ki, mellyel a minimális szükséglet fedezve lenne. Török Gábor az alispáni jelentés közbiztonsági részével kapcsolatban emel szót azokkal a sajnálatos közbiztonsági állapotokkal szemben, amelyek Békésen vannak. A község azon ígéret alapján, hogy az államrecdőrség 1920 október 15-én fel fog állíttatni s amelynek érdekében meglehetős anyagi áldozatot is ajánlott fel, a községi rendőrségnek 3 hónapra felmondott. Az államrendőrség azonban nem állíttatott fel, sőt amint tudja, fel sem leBz állítva, a községi rendőrök pedig nem hajlandók újból szolgálatba állani csak úgy, ha élethossziglan választják meg őket, erre pedig a község nem hajlandó, most az a helyzet Békésen, hogy ott egyetlen egy közbiztonsági személy sincsen. Eéri az alispánt és a bizottságot, intézkedjenek, hogy ez a lehetetlen állapot megszűnjön. Ambrus Sándor célszerűnek tartaná, ha ez az állapot nem a belügyminiszternek, hanem egyenesen a miniszterelnöknek hozatnék tudomására, hogy ő tegyen sürgősen intézkedést. Más megoldást egyelőre nem lát, mint, hogy ideiglenesen államrendőrséget rendelnek ki a községbe. Ladies László véglegesen tisztázandónak tartja azt a kérdést, hogy az államrendőrség fel lesz-e állítva Békésen vagy nem? ha nem, akkor intézkedni keli a csendőrség létszámának szaporítása iránt. Elnöklő alispán tudomására hozza a bizottságnak, hogy Budapesten azt az információt szerezte, hogy Békésen az államrendőrség nem fog felállittatni, hanem tekintettel arra, hogy a csendőrséget erősen szaporítani fogják, az állam- rendőrség főkapitányával érintkezésbe fog lépni, s kérni fogja, hogy egyelőre adjon államrendőrségi közegeket, vagy pedig a csendőrséget szaporítsák. Feltett kérdésre bejelenti, hogy a csendőrség létszáma 18400-ra van felemelve.A bizottság sürgősen felír a miniszterelnökhöz ezen mizériák megszüntetése céljából. Ezek után Török Gábor tesz előterjesztést az adófelszólamlási bizottságok kinevezése tárgyában. A lapokból úgy olvasta, hogy 3 adófelszólamlási bizottság lett kinevezve, holott a múltban a vármegye területére 4 adófelszólamlási bizottság volt szervezve, s az adózók érdekeinek megvédése szempontjából még ez a 4-ik bizottság is kevés volt, annál is inkább kevés lesz az a bárom most. Indítványozza, hogy ha lehetséges, minden járás területén alakíttassák ilyen bizottság, de ha ez nem volna lehetséges, legalább 4 bizottság neveztessék ki miként az a múltban is volt. Egyben ismételten szóvá teszi a pénzügyigazgatóságnak a 3. oszt. kereseti adó kivetése körüli eljárását. Felszólalásának nyomatékosabbá tétele végett most Írásbeli adatokkal igazolja, hogy mennyire törvénytelen a pénzügyigazgatóság eljárása. Itt feltétlenül orvosolni kell ezt a dolgot. Rámutatott a múltkor az adókivetés előkészítésére vonatkozó szabálytalanságra, hogy bár szabálytalanul is, de Békésen közszemlére volt kitéve november 26-tól december 4-ig az adólajstrom, az észrevételezés batárideje tehát december 19 éu járt le, miből következik, hogy az adót addig kivetni nem lehet, az végre nem hajtható. Felmutat 5 rendbeli határozatot, sablonos nyomtatványok ezek, egyszerűen bele írva mindenkinek az adóösszege. Ezek a határozatok december 2-ről vagy december 10-ről keltezvék. így tehát alig hogy megkezdetett a közszemlére kitétel, már a határozat is meg lett hozva. Kérdi, hogy itt az adózók érdekei figyelemben részesültek-e ? Indítványozza, hogy a pénzügyigazgatóság egész eljárása megsemmisittessék. Pénzügyigazgató a felhozott sérelmekkel szemben biztosítja a bizottságot, hogy minden egyes adózónak — aki sérelmesnek találja a kivetést — minden egyes esetben reparálja az ügyét. Az adófelszolamló bizottság ügyében elhatározta a bizottság, hogy felir a pénzügyminiszterhez aziránt, hogy az 1920. évi XXIII. t.-c. 24. §-a szerinti hatáskörrel minden járás székhelyén állítson fel adófelszólamlási bizottságot, ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor kéri, hogy a tervbe vett gyulai, békéscsabai és orosházi bizottságokon felül még Szarvason és Szeghalmon s ha ez sem volna lehetséges, akkor a gyulai, békéscsabai és orosházi bizottságokon felül még Békésen is állítson fel egy-egy adófelszólamlási bizottságot. A Szarvason működő bizottság hatásköre a szarvasi járásra, a Szeghalmon működő bizottság hatásköre a szeghalmi járásra és Köröstarcsa községre, mig a Békésen működő bizottság hatásköre a békési és szeghalmi járásokra terjedne ki. Majd tárgyalás alá került a vármegye 1920 évi közúti költségvetése. A bemutatott költség- vetést 3474270 K bevétellel és 3470205 K kiadással, tehát 4064 korona maradvánnyal megállapította. Megjegyzi a bizottság, hogy ezentúl az uj- törvény szerint — az útadó 1920 évi január 1-től kezdődőleg csupán százalékokban vethető ki és hogy a kézi és igás útadó minimumok kivetése teljesen elmarad. Az állami adó után százalék szerint kivetendő útadónak az 1920. évre 12 százalékban való megállapítását javasolja a bizottság. Megjegyezzük itt, hogy az uj törvény szerint az útadó a régi törvényektől eitérőleg nem maximált 10 százalékban, hanem a szükséghez képest korlátlan mennyiségben vethető ki. Köteles a törvényhatósági bizottság még 1920. évre visszamenőleg is megállapítani a közs. közmunka váitságárát, valamint a községi közmunka mérvének a forgalmi árakhoz viszonyított megállapítása is, — amely a közmunka tartozásnak legalább is fele — a törvényhatóság feladata. Feladata a törvényhatósági bizottságnak javaslatot tenni a kereskedelmi miniszternek arról is, hogy a községek a közmunka összeírások és szükséglet alapján mennyit fordíthassanak útjaikra s a Lapunk mád száma 4 oldal.
