Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-02-05 / 11. szám
Lili, évfolyam. %nia, 19^1. február 5. Egyes szám ára 2 korona. 11. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Csak az hiányzik még minden nyomorúságunkhoz és megpróbáltatásunkhoz, hogy felekezeti és nemzetiségi kérdések tagolják szét a megmaradt magyarságot, darabolják fel még jobban azt, amit ádáz ellenségeink még meghagytak egy darabban. Sötét szándékú elmék azon mesterkednek, hogy a debreceni templomgyalázást felekezeti kérdéssé fújják, a felekezeti türelmetlenség kitörésének tüntetve fel a gyalázatos tettet. De itt rosszul próbálkoztak. A józan magyarság nem ugrik már be ilyen "ország- bomlasztó, aljas mesterkedésnek. Nem sikerülvén ez, nemzetiségi kérdést akarnak csinálni. Megvádolják a »Szózat« című újság hasábjain, a most feloszlóban levő nemzetiségi minisztériumot, hogy német nemzetiségi politikát csinált, hogy ezzel a vészkiáltással idegessé tegyék a magyarság sovinisztább és temperamentumosabb részét, bizva abban? bogy a felpiszkált faji1 érzések vitájában majd olyant mondanak vagy jobbról, vagy balról, ami azután bosszú ideig tartó ellenségeskedésnek lesz a magva. Nem lévén ma számottevő más nemzetiségünk, hát a németet kellett elővenniök. Számításuk azonban itt is csődöt fog mondani. Magyarországon ezer esztendőn át nem volt német nemzetiségi kérdés. Az erdélyi szászságnak egy csekély töredéke, az n. n. zöldszászok, akartak német nemzetiségi kérdést csinálni, de kísérleteikkel mindig kudarcot vallottak. Itthon kellemetlenek voltak egy kissé, a külföldön nevetségesek lettek, de komoly ellentéteket a magyarság és a németség között felidézni sohasem tudtak. A világháború és a román betörések után, melyek oly hatalmas és fájdalmas erővel mutatták1 meg a magyarság és germánság egymásrautaltságát, végképen letűnt Magyarországon a pángermán-agitáció. Kiknek állhat érdekükben ma ismét felszínre hozni a nemzetiségi törekvéseket ? Kik akarják elidegeníteni azt a fajú lakosságát is az országnak, mellyel — a szónak legnemesebb értelmében — igazán testvérként éltünk együtt ezer esztendőn át. — Annyira testvérként és összeforrva, hogy az országnak németek által is lakott területén — és a nagy Alföld néhány megyéjét leszámítva az ország egész területét ideszámíthatjuk — szinte egy egész külön, germánmagyar faj alakult ki az évszázadok folyamán. A Dunántúl, a Felvidék, a Bánát német értelmisége és népe egyaránt egynek érzi magát a magyarsággal, nem csupán érzelmi és erkölcsi alapokon, de ma már a leszármazás, a teljes mérvű keveredés törvénye alapján is. A németség mindenkor olyan gazdasági és kulturerőt jelentett az országban, melyet ez az ország nem tudott volna nélkülözni és amelyet a magyarság mindenkor létének és virágzásának egyik tényezőjeként értékelt. Azzal az értéktöbblettel szemben, amit a németség képvisel ebben az országban, igazán nem jöhet számba és nem -vehető a legtávolabbról sem széthúzó erőnek az a természete^ ragaszkodás, mellyel az egyes vidékeken még tömegekben lakó németség fajához, nyelvéhez, hagyományaihoz ragaszkodik. A németséget ismerő magyarság a legjobban tudja, hogy ennek a fajnak csupa olyan tulajdonságai vannak, melyeket épen a haza virágzásának érdekében kell ápolni és elnyomni nem engedni. Ha különösen ilyen viharos időkben, a maihoz hasonló társadalmi felfordulás közepette a németség is ösztönszerüen a faji és nemzetiségi erők intenzivebb ápolásában látná a regeneráció egyik eszközét, ez ellen igazán senki kifogást nem emelhet. Hazafias, nemzeti szempontból épen nem.< A kutmérgezök, a visszavonást szitók kudarccal lesznek kénytelenek itt is visszavonulni. , Irredenta estély Gyulán. A Gyulai Oktatók Egyesülete az idei farsar-gi naptárban február 1. napját pirosbetüs ünneppé avatta a Király mozgóban tartott irredenta estélyének erkölcsi és anyagi tekintetben győzelmes sikerével. Egy ilyen intelligens és ezen a téren kipróbált szervezettől mindenesetre számottevő műsort vártunk; várakozásunkban nem is csalódtunk, sőt tol a mértéken kellemes meglepetésekben volt részünk. A diszes és előkelő közönség a szinház minden zugát zsúfolásig megtöltötte, mégis számos igény maradt helyszűke miatt kielégítetlenül. Az estély pontosan kezdődött és lehető gyors /tempóban pergett, de igy is teljes három órát foglalt le. A műsort az egyesületi énekkar vezette be a Himnusz örökszép dallamának imponáló hatásával, melynek elhangzása alatt két bajos eleven angyal a háttérben szeretettel övezte Magyarország címerét, szigorú tartással szimbolizálva a büszke tudatot, mely az őrzésükre bizott címer és koronában egyesíti az ország hazafias érzületének összes gócpontjait. A mindenkor rokonszenves és kedves gimnáziumi vonós zenekar jól begyakorolt játékával ezúttal is kiváltotta a legnagyobb tetszést és vezetőjének Károlyi G. tanárnak, az osztatlan elismerést, az ismétlésnél pedig a zenekar prim- hegedüsének az egri nevet. A Tavasz ébredésének tempója azonban túl lassú volt. A következő számot, Rákóczi Rodostón cimü melodrámát Panyik Tóth József tanár megfelelő drámai erővel, karakterisztikus színezéssel és mély átérzássel interpretálta kombinált zenekiséret mellett. Ezt követte Arany Rendületlenül ymü költeményének Révfy által férfikarra átirt müve. A rapszodikus siilusu és művészi kidolgozású darab az előadókat igen nehéz próbára teszi, de ennek dacára teljes sikerrel, megfelelően árnyalva, , átérezve és kifejezéssel érvényesült. Az érdeklődés előterében Mann Barna hegedüjátéka állott; miután a helybeli közönség előtt kevésbbó ismeretes. Mindjárt a bevezető hangvételnél elárulta hegedűje, hogy mester kezébe jutott. Tartini Ördög trillája konser- vatóriumi klasszikus iskoladarab. Az előadó a nehéz fekvésű, komplikált fogások, tercek, szövevényes futamok és trillák tömkelegében tökéletes biztossággal és hibátlanul vágtatott végig. Igen finom hangvétellel, diszkréten, pajkos könnyedséggel és virtuozitással játszik, nagy gyakorlata egyes részletekben művészetté finomul, zajos sikert és jól megérdemelt elismerést könyvelhet el fellépésének számlakönyvében. A porcellánfigurák élőképsorozata az újdonság ingerével vonzotta a közönség érdeklődését és egyike volt a legsikerültebb attrakcióknak. Dutkay Rózsi kellemes csevegéssel vezette elő a menekülés miatt visszahagyott kedves poreellánfiguráit és nippjeit, melyek képzeletbeli eszményítés után a valóságban is megjelentek. A gyulai szebbnél-szebb leányok egy sorozatát láttuk plasztikai beállításban, megfelelő festői jelmezekben, köztük nem egy, az opera színpadán is bevált volna. A boszorkányos ügyességgel és büvészi gyorsasággal párosult rendezés itt érte el tetőpontját. Scherer Ferenc Lányi Ernőnek egyik ismeretes gyönyörű dalát adta elő tökéletes énektudással, előkelő modorban és meglepően kellemes hangon; énekét az általános tetszés hatása alatt egy pajzán toldalékkal ki kellett egészítenie. Ezután az énekkar kuruc dalokat énekelt pompás előadásban nagy tűzzel és gyújtó hatással. A körmagyar tánc andalítóan bájos zenéje mellett újból bájos leánysereg lejtette festői magyar' jelmezekben legszebb nemzeti táncunkat, melynek megismétlése után Dostal Józsa és dr. Kovalszky Róbert adták elő zongorán négykézre C hatvan Kálmán Magyar táncok cimü művészi zenemüvét mesteri gyakorlottsággal. A piece de resistance Herczeg Ferenc-: Az árva korona párjelenete volt; a két angyalt Javo- ránszky Elvira és Kóródy Lenke személyesítették, mindketten azzal a Bzivbemarkoió drámai jellemzéssel, inely a nagy költő intentióinak megfelel, s mélyen érinti a honfiórzelem húrjait s lángra gyújtja az irredentizmus alvó szikráját. A műsort a Szózat elénekiése zárta be. — A közönség nagy része most átsétált a íKomló-étterembe, hol a műsort kiegészítette hajnalig tartó táncvigalommal. Az egész estély egy varázslatosan szép és kedves ünnep volt, melyet bensővé és szinte családiassá tett az a megnyilvánuló rokonszenv, mellyel a nagyközönség az Oktatók Egyesületének ezen vállalkozását, egyben a Területi Épség Védelmi Ligájának hazafias célját felkarolta. A tiszta jövedelem kimutatását legközelebb közzétesszük. Belpolitikai liirek. A királykérdést nem szabad forradalmi nton megoldani! Apponyi Albert gróf Cikket irt az. Amerikai Népszavában a királykérdésről. Az illusztris szerzőnek az a felfogása, hogy az élő és le nem mondott koronás király mellőzése forradalmi tény. legmagasabb árban vásárolunk, vagy kívánságra megfelel# mennyiségű lflff tfi pálinkára becseréljük. Weisz Már és Társa központi szeszfőzdéié Gyula. i88 2-3 Lapunk mai száma 6 oldal.
