Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-12-28 / 104. szám
LIU. évfolyam 104. szál Szerda Gyula, 1921. december 28 Előfizetési árak: Égisz évre . . 120 K — í Fél évre . . 60 K - í Hirdetési di] előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. JDJDlVilru POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FEKEKC Megjelenik szerdán és szombaton. Díszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen Közérzés. Ezzel a szóval nemcsak azt az érzetet jelöljük, amit fizikai és lelki állapotunk minőségének tudata kelt bennünk, hanem az emberi közületek céljainak átértését és átér- zését, vagyis annak tiszta tudását az egyénben és ehhez a tudathoz irányított cselekvést, amit a közösségnek az érdeke minden egyestói megkövetel. Magyarországon, úgy mondják, igen gyenge ez a közérzós. Itt mindenki elsősorban egyéniségnek érzi magát, nem pedig, amint kellene, elsősorban a közösség tagjának. Nálunk nem lehetne azt megcsinálni, amit Németország meg tud például csinálni, hogy ott mindenféle farsangi mulatság szünetelni fog az idén. Nálunk bezzeg vigan táncolnak, alig férnek a falakra a bálokat hirdető plakátok. Mert nálunk mindjárt rettenetesen jajveszékel mindenki, ha nem úgy megy a sorsa, mint szeretné, szidja az államot, kormányt és a többit, de rögtön nem vesz észre önmagán kívül senkit és semmit, mihelyt van valamennyi a zsebében, ha mindjárt csak olyan mostani bankó is. Nálunk nagyon kevés ember érti meg azt, hogy lehet, sőt esetleg kell is valamit cselekedni, esetleg érdekeink ellenére is csak azért, mert ha ezer és ezer, százezer és százezer társunk ugyanazt cselekedné, abból nagy előny, nagy haszon háramolhatnék a közre és mindnyájunkra ; viszont lehessen, sőt kelljen valamitől tartózkodni csak azért, mert ha senki sem tartózkodnék attól, akkor bajok támadhatnának, melyekbe könnyen belepusztulnánk. Mindezeket pedig most abból az alkalomból írjuk, hogy egy jeles közgazdászunk a minap keservesen panaszkodott arról, hogy a kormány hiába adja ki a behozatali tilalmakat, bizonyos luxuscikkek becsempészését nem képes megakadályozni ezeken a mostani ki karózott határvonalainkon. A kirakatok — úgymond — tele vannak olyan árukkal, melyeknek behozatala meg van tiltva, amelyek tehát csak csempészet utján juthatnak határainkon belül. De bejutnak és pedig miért ? Mert a közönség keresi őket és megfizeti még azt a jóval magasabb árat is, amelybe már a csempészet rizikója is kőven bele van kalkulálva. Megveszi és megfizeti és nem törődik azzal, hogy mennyit ront azzal valutánkra, mennyi értéket és erőt von el hazájától és hajt át könnyelműen ellenségeink ölébe. Ez a közérzés teljes hiánya vagy a legteljesebb, sötét tudatlanság. Pedig még csak nem is hazafiság kérdése az egész dolog. Merőben gazdasági kérdés, ezen a csonka területen lakóknak életbe vágó gazdasági kérdése, hogy ne adjanak feleslegesen egy fillért se a külföldre, mert minden fillér, ami haszontalanul kimegy, nehezebbé, kínosabbá, elviselhetetlenebbé teszi idebenn az életet magyarnak és nem magyarnak, hazafinak és nemzetközinek egyaránt. De ha igazságosak akarunk lenni, nem szabad csak a közórzés hiányának bűnéül tudni he ezt az állapotot. Talán legnagyobbrészt tudatlanság, köny- nyelmü gondatlanság szüli ezt a bűnt. A közönség jórósze teljesen tájékozatlan abban, hogy miféle cikkek származunk külföldről, miknek vásárlásától kellene tartózkodnia, azután könnyelmű, gondatlan, eszébe sem jut érdeklődni, mikor a kereskedő elébe teszi a portékát, hogy vájjon nem külföldről származik-e és nem kaphatna-e szükségletére belföldi cikket is. Bűnös azután, elsősorban és súlyosan bűnös a kereskedelem egy részének lelkiismeretlensóge, fffi'ély nem retten vissza a csempészett áru méregdrága megszerzésétől sem és csábítja annak megvételére a könnyelmű közönséget. Ne Írjuk hát teljesen a közérzós rovására ezt a veszedelmet, de bizonyos, hogy ennek a közórzésnek felébresztésével, fejlesztésével meg tudnók szüntetni azt a szégyenteljes állapotot, hogy mig itthon nyomorog a termelés, nyomorog az állam, addig milliárdokat dobálunk köny- nyelmüen külföldre. Városunk katholikus egyházi épületeinek ormáról gyászlobogó hirdeti a katholikusság gyászát. Gyula város szülötte, tizenöt éven át volt plébánosa, Gróh Ferenc nagyváradi prépostkanonok, folyó hó 22-é i, csütörtökön, Nagyváradon elhunyt. A megboldogultat ritka közszeretet környezte egész életében, amit a nemes, jótékony lelkületével, példásan bensőséges krisztusi életével érdemelt ki. Erkölcsi és anyagi jótéteményeivel elárasztotta mindenütt az embereket és intézményeket, ahol csak működött. Legtöbbet mégis szülővárosa köszönhet neki. Határtalan volt az a bőkezűség, mellyel itt minden lelki és anyagi szükséglet kielégítéséről gondoskodott és minden nemes, üdvös eszme megvalósítását pártfogolta és hathatósan előmo ditoíta. Tizenöt éve elmúlt, hogy eltávozott városunkból a nagyváradi prépost-kanonoki és debreceni plébánosi stallumba, de mindig úgy éreztük, hogy itt van közöttünk, neve mindig ott szerepelt az újság hasábjain, mikor valami jó cselekedettel meg lehetett emlékeznie szeretett szülővárosáról. Most elköltözött és bár távolabb van porhüvelye az ő kedves városától, semmint annak lennie kellene, de emléke, szelleme mindig itt fog élni e város falai között. * * # Az elhunyt az 1852-ik évben született Gyulán ; 1878 ban szentelték pappá, azután hosz- szabb időn át a nagyváradi Orsolya-zárda lelkésze volt. 1894 ben neveztetett ki gyulai plébánossá. 1906 ban lett kisprépost és debreceni plébános. Ezen állásától 1918 ban vonult vissza és azóta Nagyváradon élt. Nemrégiben szélütés érte, amelyből nem épült fel. Halála hírét a karácsonyi [nagymisén hirdették ki a közönségnek. Lelki üdvéért kedden, 27 én délelőtt 9 órakor ünnepélyes gyászmise volt az anyatemplomban, melyet Brém Lőrinc püspöki helynök mondott. Békésvármegye és a „Magyarság“. Szenzációra minden időben éhes volt a zsurnalisztika. Ebből táplálkozik, ebből él s minél felfujtabb az, annál izletesebb. A bouleward lapok különösen kapva-kapnak az ilyen finom csemegén, na hiszen természetes is, mert éltetőjük, fentartójuk: as utca is ebből táplálkozik és ezen hizik. A komoly lapoknak azonban nincs szükségük ilyen tápszerre, mert hiszen támogatójukat a társadalom ama rétegeiből kapják, ahol a szenzációkat, bizonyos idegenkedéssel fogadják. A „Magyarság“ cimü politikai napilap — megfeledkezve komolyságáról — azzal a hírrel lepte meg a világot, hogy Békésvármegye törvény- hatósága a köztársasági államforma szabad hirdetése érdekében irt fel a nemzetgyűléshez. Az óvatosságot ugyan nem tagadhatjuk meg tőle, mert előbb csak a napihirek közé rejtette el a „világszenzációt“, várva természetesen a szokás szerint elmaradhatatlan cáfolatot, amely azonban — abból az egyszerű okból, mert azt itt. Békésben senki komolyan nem vette — elmaradt. A „Magyarság“ azután ezen a hallgatáson vérszemet kapva most már tovább merészkedett egy nagy lépéssel s a szenzációt a hírek közül kiemelve, kitette a lapja élére cégérnek. Mi a legnagyobb készséggel ismerjük el, hogy a vezércikk Írója, magas műveltségű, széles látókörű s mindenek felett szerencsétlen hazánk sorsán, jövőjén egész leikéből aggódó magyar ember, akinek agyában a honmentő eszmék egész tárháza van felépítve, tanú reá a vezércikk, azt is elhisszük, hogy neki ez a szenzáció kapóra jött a legégetőbb, a legfájóbb kérdések boncolgatására ; bocsássa meg azonban nekünk az igen tisztelt vezércikkíró, ha arra kérjük, hogy mielőtt egy hirt alkalmul kívánna felhasználni arra, hogy azt értekezéseinek tárgyául felhasználja, igyekezzen előbb annak valódiságáról meggyőződni. Egyébként Békésvármegye legutóbbi gyűlésén az történt, hogy dr. Makay Márton ismert köstársasági érselmü szeghalmi ügyvéd azt az indítványt terjesztette elő írásban, hogy a vármegye a királypuccsban ss er epeitek szigorú megbüntetését kérje a nemsetgyüléstöl. Indítványában egy szó sem volt arról, amit a „Magyarság“ említ. Dr. Makay, indítványának felolvasásakor nem is volt jelen. Az állandó választmány és a vármegye alispánja napirendre térést javasoló véleményével szemben a közgyűlés, — amelyen a tisstvi- selökkel együtt mindössze ha hussan voltak jelen — Haviár Dániel felszólalása után Makay indítványát fogadta el. Ez a történeti igazság. Nem igaz tehát, hogy a vármegye felirt a köztársasági eszme szabad terjeszt lse érdekében, nem igaz, hogy Nagy Györgyöt és Búza Barnát üdvözölte s nem igaz az sem, hogy a már ismertetett határozat nagy lelkesedéssel fogadtatott el, ellenben igaz az, hogy a „Magyarság“-ot valaki alaposan felültette. Békésvármegyében a köztársasági államformának komolyan számbavehető hívei nincsenek s egész nyugodt lehet a „Magyarság“, hogy Békésvát megye közállapotai vannak legalább is annyira konszolidáltak, hogy a felforgató eszmék miként a múltban nem, úgy a jövőben sem fognak innen táperőt kapni. Legnemesebb any a ffokból készül a F*yram cipőkrém Lapunk mai száma 2 oldal.
