Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-12-17 / 101. szám
Lili. évftlyam ÍOI. szán Szombat Oyala, 1921. december 1? filUsetéai árak: Egész évre . . 120 K — í Fél évre . . 60 K - f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dcbay Jáaos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára Z korona. Felelős szerkesztő: 90BAY FERENC Megjelenik szerdán és szomkaton Sopron. Lehetetlen könnyekig való meghatottság nélkül olvasni arról a hűségről, arról a szerétéiről a haza iránt, amelyről Sopron város lakossága tett bizonyságot ország-világ előtt a népszavazás napján. A vallásos érzés, az istenfélelem magaslatáig emelkedett ennek a városnak hazafias érzése, midőn a sorsdöntő nap reggelén megtöltötte a templomokat és a Mindenhatóhoz való könyörgés után a nemzeti himnusz hangjai mellett nemzeti zászlókkal vonult a szavazó urnákhoz. Olyan hatalmas, olyan impozáns volt ez az egyöntetű megnyilatkozása egy kilencven százalékában német városnak Magyarország mellett, hogy az osztrák megbízottak reményvesztetten, szégyenkezve hagyták el azonnal a várost és tehetetlen mérgükben azt hirdetik előre, hogy nem ismerik el a népszavazást érvényesnek. Látja-e, hallja-e mindezt Európa és Amerika ? Tudomást vesznek-e erről a saint- germaini és trianoni békék győzelemittas szerzői ? Mit szólnak hazai és külföldi ellenségeink, »kik évtizedeken át telehazudozták Európát a magyarországi nemzetiségek elnyomásáról ? És milyen időben történik ez a nagyszerű megnyilatkozás ! Olyankor, amikor az a Magyarország, melyhez Sopron váiosa olyan megható, őszinte hűséggel ragaszkodik, a porig van alázva és koldusként ki van fosztva. Olyankor, amikor ennek a Magyarországnak nincs királya, nincs az az összetartó kapocs, mely az önzetlen hazaszeretetben, a békesze- retetben egyesülni tudó honfiakat mindenkor össze tudta fűzni. Olyankor, amikor abban az országban, amelytől a soproniak nem akarnak elszakadni, a legelkeseredettebb pártviszály dúl és az elvakult pártosság érdemes, becsületes, jószándéku hazafiakat, a nemzet képviseletének tagjait bírói Ítélet nélkül börtönben tart. Megdöbbenve ,.és zavarodottan nézünk, körül, hogy vájjon ehhez a Magyarországhoz ragaszkodnak-e oly kitartóan, olyan áldozatkészséggel, olyan becsülettel. Lelkünket remegtetően tolul elénk a kérdés, vájjon a ragaszkodásnak ehhez az anyagilag és erkölcsileg megtépett hazához, nem csupán az-e az oka, hogy ott, ahova hívják őket, még züllöttebb, még kétségbeejtőbb, még felfordultad) állapotok vannak ? Nem. Feleljünk erre a tolakodó kérdésre bátran, határozottan nemmel, ne vonjuk kétségbe Sopron ragaszkodásá nak valóban erkölcsi indítékait, ne gyanúsítsuk meg derék németjeink hűségét. Legyünk meggyőződve, hogy ők akkor is épen ilyen lelkesedéssel Magyarországra szavaztak volna, ha odaát jólét, rend, becsületes államhatalom kínálkoznék feléjük. De legyünk meggyőződve arról is, hogy ők nem arra a Magyarországra szavaztak, melyet ma látunk magunk körül, nem erre a pártviszál-y dúlta, régi, nagyszerű erényeiből kivetkőzött, Ősei hagyományairól megfeledkezett Magyarországra szavaztak ők, hanem attól a régi, minden nemzetiségű fiát megértő, szent István és Mátyás király hagyományaiból táplálkozó Magyarországtól, attól a ragyogó szent koronától nem akarnak ők elszakadni, mely egyformán árasztotta fényét és melegét ennek az országnak minden rendű és rangú és mindenféle fajú lakosságára. Ne essünk egy pillanatra se végzetes tévedésbe. Nem pillanatnyi érdekek, nem roken- szenv, barátság, megszokás, hanem az ezeréves szent korona fénye és melege az, ami itt tartja és ide vonja elszakitásra Ítélt népeinket és ez a fény és ez a meleg fogja visszavonzani a már elszakitottakat is. A vármegye torvényimttisági bizottság közgyűlése. (1921. december 15.) Az utóbbi esztendőnek az egyébként esen- des megyeházára is kiterjedt izgalmai mellett is szokatlan látványt nyújtott a megyebizottsági tagok nagyszáma felvonulása. A közönyös szemlélő előtt valóságos talányszámba jöhetett az, vajj«n mi lehet az oka annak, hogy a megye atyák ilyen nagy számban vonulnak a gyűlésre ? Talán a közügyek iránti érdeklődés lett egyszerre úrrá a lelkek felett ? Nem! A megyei atyák választani gyűltek össze. Rég betöltetlenül lévő állásokra érdemes tisztviselőket. Nincs szándékunkban, — terünk sic csen most rá, hogy eme választási mozgalmak előzményével foglalkozzunk. Szükségesnek tartjuk azonban kifejezést adni azon jól eső érzésünknek — s ezzel egyben a törvényhatósági bizottság komolysága, higgadtsága s az értékes erőknek megbecsülni tudása előtt is meghajtjuk az elismerés zászlóját — hogy az üresedésben levő állásokba igazán értékes, a közért dolgozni akaró és tudó hivatalnokokat juttatott a bizottság tagjainak bizalma. A közgyűlés megnyitása után előbb az alispán évnegyedes jelentése tárgyaltatott le amelynek kapcsán egy végtelenül kedves jelenet következett. Haviár Dániel emelkedett szólásra s a tőle megszokptt gyönyörű, eszmékben, igazságokban gazdag beszédben méltatta, dr. Daimel Sándor alispánnak a vármegye ügyének intézése körül kifejtett hervadhatatlan érdemét, amely gyönyörű beszédét — sajnos helyszűke miatt nem közölhetjük le, de úgy érezzük, hogy erre nincs is szükség, mert azok az érzelmek, azok az elismerő szavak, amelyek a pafcriarka Haviár ajkán olyan klasszikus szépen csendültek meg, a vármegye minden egyes lakosának szivében élnek. Az elismerő szavakat a vármegye alispánja megbatottan TÁRCA. Nemzetnevelés. A gyulai Szent Szív gárda. Meghatóan bensőséges, mélyrehatóan nemzetnevelő munka ment végbe feltűnés nélkül az elmúlt hét három utolsó napján a katolikus elemi iskolában. Az iskola növendékeiből alakult Jézus Szent Szivgárda tartotta úgynevezett nagy hadgyakorlatait. A Jézus Szivgárda egészen eredeti alkotása a magyar katolikus papság országmentő és nemzetnevelő munkájának, jellemző terméke annak a mélységesen hazafias szellemnek, mely a magyar katolikus papságot minden időben eltöltötte, nagyszerű alkotása annak az evangéliumi szellemnek, amely a legtisztább keresztény gondolkodást oly bámulatosan tudja összhangba hozni a mélységes hazaszeretet érzésével. A „Szív“ cimü jeles hitbuzgalmi és karitatiz ujsá- gocskának önkéntes gyermekárusitói voltak Budapesten az első szivgárdisták. A gyermekek fogékony lelke megértette a felebaráti szeretetnek azt' a parancsát, hogy a rossz sajtónak lelker mérgező hatása ellen szeretetteljes felvilágosítással, a keresztény szellemű sajtó kitartó terjesztésével kell küzdeni és agilis lelkes terjesztői, árusítói lettek ennek a ki? hetilapnak. Ezt a mindinkább növekedő, apostolkodó tábort hamarosan szervezni, rendbe szedni kellett és igy alakult meg Budapesten az első Szent Szivgárda. A katonaságra emlékeztető J^ülső szervezetet kapott a gárda, részben, hogy a külsőségekkel is figyelmeztesse tagjait, hogy harcolniok kell a jóért, szépért és igazért részben, hogy a katonás külsőségek vonzóerőt gyakoroljanak a gyerme kekre, rendhez, fegyelemhez szoktatják őket. De most már nagyobb, magasztosabb feladatot kellett kijelölni a buzgó gyermeksereg részére. Most már a „Szív“ újság terjesztése másodrendű feladat lett, a Szivgárda első feladata Jézus Szent Szivének tisztelete által megőrizni a romlatlan gyermeki lélekben az ártatlanságot és megtartani őt felnőtt korára is az erény utjain és ugyanezen tisztelet révén visszavezetni a társadalmat az erényak és az élet forrásához, Krisztushoz. „Jézus Szive tisztelete révén a szívtelen világba szivet vinni“ igy fejezte ki a célt a mozgalomnak egyik buzgó apostola. Gyulán a múlt év folyamán alakult meg a Szivgárda a katolikus elemi iskolák ónként jelentkező növendékeiből. Városunkban igazi apostoli buzgóságu lelkes alapitót és vezetőt nyert az intézmény Szabados Antal káplán személyében aki igazi evangéliumi szeretettel tartja együtt és fejleszti a gárdát, fáradságot nem ismerő folytonos munkával buzdítva és oktatva a lelkes gárdistákat minden szépre és jóra. x Ez a gárda tartott hadgyakorlatot az elmúlt héten, ami abban állott, hogy meglátogatták a gyulai gárdát a központi vezérkar tagjai, nevezetesen dr. Czapik Gyula volt temesvári teológiai* t^nár, a „Sziv“ újság szerkesztője és Blaskó Mária, a jeles Írónő, a gyermekek angyali lelkületű oktatója. Ők oktatták három napon át a gyermekeket a szülők, nevelők, a haza és embertársaik iránt való keresztény kötelezettségeikre és ők tartottak lelkes, tanulságos előadásokat a gyermekek szülei részére, melyeken a szülők és más buzgó érdeklődők igen nagy számmal jelen • tek meg, A lelkigyakorlatokat pedig befejezte vasárnap délután a gimnázium tornatermében tartott ünnepély, amelyen a gyermekek énekén és szavalatain kívül Blaskó Mária és dr. Czapik Gyula tartottak mélyreható eszmékben gazdag beszédeket és a gárdisták adták elő Blaskó Máriának egy Igen bájos hazafias, irredenta játékát. A hazafias fájdalom la hivő reménykedés és az isteni gondviselésbe vetett bizalom hangján megírt darab a gyermekek bájos elragadó játékával előadva a könnyekig megindították a termet zsúfolásig megtöltött hallgatóságot. A lélekbe való elmélyedésnek ez az alkalma, amelyet a gyulai Jézus Szivegárda nyújtott eme három napon át számos komolyan gondolkodó nőnek és férfiúnak, világosan láttatta azt az igazságot, hogy legbenső lelkületében kell gyökeresen átalakulnia az emberiségnek, ha a társadalomban békét és boldogságot akarunk. Minden résztvevő mély hálával ismeri el a gárda vezetőinek érdemét, akik emberszerető és hazafias munkájukkal a jövő nemzedék lelkét igyekeznek megmenteni attól a romlástól, amelynek mi porba sújtott áldozatai vagyunk. Egy jobb, boldogabb kor fogja őket megteremtőiként dicsőíteni. Lapunk mai száma tt oldal.
