Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-11-12 / 91. szám

lilll. évfolyam 91* szóm. Szombat Gyula, 1931. november 13. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K - f • Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. POLITIKAI, TiKSADALMI ÉS KÖZGAZMSZATI LAP. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FÉKEKIG Megjelenik szerdán és szombaton A vármegyei közigazgatási bizottság iiiése. £1921 november 9). A bizottság tagjai a mai ülésre szokatlan nagy számban gyűltek össze s ez a körülmény méltó keretül is szolgált a felolvasott rendszerinti alispáni jelentéshez, amelynek a közellátást fel­ölelő részét alább egész terjedelmében közöljük. Az adógabona és adótengeri váltságár behaj­tását a földmivelésügyi miniszter egyelőre felfüg­geszteni rendelte arra való tekintettel, hogy a jogorvoslatok kérdését legközelebb újból szabályo­zás tárgyává fogja tenni. Az erre vonatkozó ren­delet már meg is jelent, mely azonban újabbat csak abban a vonatkozásban foglal magában, hegy a felebbezés lehetőségét kiterjeszti mindazon ese­tekre, ahol a felebbező eddig a íelebbezést elmu­lasztotta, vagy a kivetésben megnyugodott vagy kötelezte magát, bogy a mait évi kivetést az idei termésű gabonájából fogja átadni. A rendelet foly­tán előrelátható, hogy a felebbezések egész légiója fog a közigazgatási hatóságokhoz beérkezni, amely körülmény egymagában nem volna valami nagy­baj, mert mint az eddigi nagytömegű felebbezé­sek elintézést nyertek, ugv ezek az újabb mun­kák is el fognak láttatni, azonban már komolyabb következménynek kell tekinteni azt, hogy a köz- igazgatási joggyakorlat ellenére megengedett fe- lebbezési jog tag teret enged épen ama termelők spekulációjának, akik az adógabenák beadásával eddig is késlekedtek és az alól halasztgatásokkai kibújni igyekeztek. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a múlt évi gabonakivetés beszolgáltatásával mostanáig, tehát több mint egy évig hátralékban voltak, azok az nj felebbezési jogot nyilvánvalóan arra fogják felhasználni, hogy a gabonabeadást tovább hozzák és a növekedő gabonaárakat ki­használják. Az ellátatlanok részére esedékes lisztek ki­utalása körül, valamint ezek elosztása tekintetében késedelem nincs. A Földmivelésügyi miniszter egyik leiratában — melyet külön bemutatok — közölte, hogy az ellátatlanok lisztjének kiutalási arányát megváltoztatni nem áll módjában. Ez azt jelenti, hogy nullás lisztet ezután is utalnak és ha ezt át nem veszik, e helyett más tipnsu lisztet nem kapnak. Ennek folytán ajánlottam a közsé­geknek, hogyl ezeket a liszteket — melyek jóval olcsóbbak, mint a szabad forgalomban vásárolható lisztek — szintén vegyék át, adják el s a befolyt többleten szabadforgalomban vásároljanak kenyér­lisztet. Azonban a lisztek mennyisége így sem fedezi a szükségletet s ha ez a rendszer továbbra is fennmarad, akkor az ellátatlan lakosság nagy­száma érthető aggodalommal nézhet a közelgő tél elé. A búza folytonos drágulása — melynek vé­gét még csak nem is sejthetjük — érthető mó­don fokozza a közellátási lisztre támasztott igé­nyeket. A kenyérliszt mostani boltiára már 25 K, a kenyér ára pedig 24 K; egy négytagú család­nak legalább egy és fél kiló kenyérre van szük­sége, ami havonként 1080 K-át tesz ki, vagyis készfizetésből élő, nem termelő egyén csupán kenyérre fizetésének mintegy harmadrészét, illetve felét kénytelen költeni, holott ez a mennyiség korántsem kielégítő. Semmi reménység arra, hogy a gabona áremelkedése hamarosan megszűnjék és I minthogy a többi élelmicikk ára is csaknem el­érhetetlen magasságokban ingadozik; bizonyos, hogy a kormánynak az ellátatlanok kataszterére nézve felállított módszere tarthatatlan. Mindezen bajok ellen a földmivelésügyi mi­niszter úgy védekezik, hogy a kisebb városok ellátmányát leszállítja, a vármegyéktől pedig az át nem vett nnllás liszteket elveszi, sőt legutóbb Békésvármegyében azt tette meg, hogy azokat a tartalékkészleteket, amelyeket a közellátásban he­lyenként mutatkozó zavarok kiküszöbölése érde­kéből, a havi ellátmányból én félretétettem, egy­szerűen törli. A miniszter ezen eljárása eltekintve attól, hegy a vármegyei ellátatlanok szükségletét megrövidíti, még e mellett érthetetlen is, mert a lisztek tartalékolása által a magunk -lisztjéből tet­tünk félre és ez által az országos ellátásra hát­rányt nem idéztünk fel, mert ezek a lisztek ré­szünkre már ki voltak utalva. A köz szempontjából tehát a miniszter ren­delkezése éppen nem megnyugtató, az ellen nyo­matékosan felírtam; de kérem a közigazgatási bizottságot is, méltóztassék engem oly irányban támogatni,hogy a tartalékolt liszt elvitelét a mi­niszter mellőzze és ez által könnyitse meg azokat a súlyos feladatokat, amelyek engem és velem a közellátás biztosítására hivatott hatóságokat amúgy is nehéz helyzet elé állítanak. A közlekedési viszonyok megjavítása érdeké­ben tett intézkedésekre vonatkozóleg is érdeklő­désre tarthat számot az alispáni jelentés ide vonat­kozó része. A közlekedési viszonyok ellen a békési járás fŐ8zoigabirája emel panaszt amiatt, hogy Békés és Békésföldvár állomások között a vonat ünnep és vasárnapokon még mindig nem jár, ami a közön­ségre nézve hátrányos. A főszolgabíró rámutat továbbá arra is, hogy a Békés vasúti állomásról Békésföldvárra, az esteli órákban eddig közlekedő vonatjáratot beszüntették. A helyzet most az, hogy 12 óra 40 és 13 óra 50 perckor indul Békés­ről egy-egy vonat Békésföldvárra. A békésieknek tehát az volna a kérelmük, hogy az utóbbi vonat indulási ideje este 17 órára helyeztessék át, mert ezzel a vonattal a tanyai lakosok is kimehetnének a tanyájukra és a Békésen iskolába járó, nagy­számú jobbadán szegény gyermeknek sem kellene este gyalog hazamenni, mert ezt a vonatot hasz­nálhatnák. Kérem erre vonatkozólag a bizottság intézkedéséti Ugyancsak itt a közlekedési rovatban emlé­kezem meg arról, hogy a szarvasi járásban Kun- szentmárton, Öcsöd, Békészentandrás, Szarvas, Kondoros, Endröd és Békéscsabán keresztül villa­mosvasút létesítését tervezik. Igaz ugyan, hogy itt már egy régebben kiadott előmunkálati enge­dély is fennáll, azonban ez az njabb mozgalom a közérdek szempontjából előnyösebb volna azért mert a Tiszát Kunszentmártoniéi az említett köz­ségeken át, a megcsonkított országnak majdnem a határáig kötné össze ás ezáltal nemcsak tekinté­lyes közgazdasági érdekeket mozdítaná elő, hanem a viziutak jelentőségének az eddiginél is nagyobb tartalmat adna, mert a tervbe vett vasútvonal létesítése által vármegyénk javára a tiszai szállí­tás előnye biztosíttatnék. Ezek alapján kérem, hogy a mozgalmat felirattal támogatni méltóztassék. Az alispáni jelentésben javasolt felterjesztő- tések és teendő intézkedések megtételéhez a bizott­ság hozzájárult. Az alispáni jelentést megelőzőleg elnöklő alispán Mátíffy Domokos miniszteri tanácsos újon­nan kinevezett pénzügyigazgatót üdvözölte a bízott - ság nevében meleg szavakkal, amely üdvözlést s az abban előlegezett támogatást és bizalmat az uj pénzügyigazgató előadmányának referálása során meghatott szavakkal köszönt meg. dr. Török Gábor. Az ingatlan vagyonvált- ságról szóló törvény késedelmes életbeléptetése miatt előállbató helyzetre mutat rá, ugyanis ez a törvény azt tartalmazza, hogy akik búza vagyon- váltságukat a törvény életbe léptétől számított 3 hónapon belül befizetik, a búza váltsága 1000 koronánál többre nem tehető. Miután a végrehaj­tási utasítás mindezidáig kiadva nincsen, ezek az adózok teljesen tájékozatlanok a váltság mikénti fizetése tekintetében. Találjon módot a bizottság arra, hogy az érdekeltek, a végrehajtási utasítás hiánya miatt hátrányos helyzetbe ne jussanak és a törvényben biztosított kedvezményt el ne veszítsék. Mátéffy Domokos kir. pénzügyigazgató meg­erősíti felszólaló azon megállapítását, hogy végre­hajtási utasítás még nincsen. A törvény azonban kimondja, hogy amig végrehajtási utasítás kiadva nincsen, addig a törvény végre nem hajtható s igy egész nyugodt lehet mindenki, hogy a törvény- javaslatban nyújtott kedvezmény fenn fog maradni. Két igen érdekes fegyelmi ügyet tárgyalt a bizottság. Az egyik Bibó Dezső kétegyházi s. jegyző, a másik dr. Lovich Ödön Gyulaváros pol­gármesterének régen húzódó fegyelmi ügye. A tárgyalás anyagával foglalkozni nem kívánunk csnpán annyit közlünk, hogy Bibó Dezsőt a Békés­csabán megjelenő Körösvidék cimü lapban- közzé­tett s a mai nehéz viszonyok között az annyira kívánatos közbéke megbontására igen alkalmas s igy megnem engedhető cikkei miatt állásától felfüggesztette, a Lovich ügyben pedig, miután a szükséges okmányok még mindig nem állnak a bizottság rendelkezésére — érdemben nem hatá­rozott, a város képviselőtestületének legújabb felebbezését a belügyminiszterhez felterjeszteni rendelte. Rabmagyarország vezérlő tanácsának kérelme Csonkamagyarország lelki­A déli harangszó évszázadok óta a magyar dicsőséget hirdeti, emlékére a nándorfehérvári győzelemnek, mellyel Hunyadi János a török ára­datot visszaterelte és attól a Nyugatot egyszers- mindenkorra megmentette. A Nyugat ezért a szolgálatért nem volt hálás. A »müveit« nyngat most hazánk élő testéből lehasitótt eleven hnsokhal fizetett. És a harangok még mindig zugnak naponta, jelezve a napnak pályája tetőpontra érkeztét, de ez a nap most már nem ngy, mint régen, Hunyadi idejében, nem a mai napnak jelképe. Zug délben tizenkét órakor országunk min­den harangja, de már nem egyedül a magyar dicsőséget hirdeti, kihangzik belőle a hálátlansá­got megbélyegző kongás is. A magyar harangok zúgása azonban mást is mondjon! A magyarok törhetetlen igyekezetét a régi dicsőség visszaszerzésére és a féktelen vágyat a bűnösök, megbüntetésére. Legyen a déli harangszó naponkint az össze- tartozandóság kiáltó hangja, melyből Rabmagyar - ország segítségét kérő fohászát hozza a szellő szárnya, Csonkamagyarország lakóihoz; viszont az idegen igát nyögő magyaroknak a harangok hirdes­sék naponta a szabad magyarok kemény fogadal­mát, hogy felszabadításukon csüggedetlenül dol­goznak. Amit sokan akarnak, annak teljesülni kell! Ha naponkint lesz egy pillanat, melyben az önkényesen meghúzott határokon innen és túl faj­különbség nélkül mindé» magyar összeforr érzés­ben és vágyakozásban, ez az egy pillanat fogja uralni egész napunkat, a nap a beteket, ezek a hónapokat s akkor ebben az egy pillanatban oly erő tömörül, mely a vágy beteljesedésére évekig várni nem enged. A lelkeket átjáró néma érzésnek mindig a lelkipásztorok voltak a hivatott hirdetői. Most is az övék a feladat, tudatos érzéssé változtatni a milliók keblében, hogy miért sir ma Magyarorszá­gon minden harang déli tizenkét órakor. Kérésünk hazánk összes lelkészeihez, hogy november 13-án a trianoni békeszerződés becik­kelyezésének évfordulóján minden szentbeszéd t csonkitatlan nagy Magyarország feltámadását szol­gálja s a hívek szivében meggynjtva a lelki vilá­gosság fáklyáját, azok lelki szükségletévé tegyék, hogy a déli harangszó hallatára minden nap el­mondják a magyar hiszekegyet. Amit kérünk, az fáradságnak nem sok, hatá- sában kiszámíthatatlan. Hazassátok meg a haran­got minden déli tizenkét órakor, mint eddig, a régi magyar dicsőség emlékére. A megszállást' nyögő Rabmagyarország egyházai mást ne tegye­nek, de Csonkamagyarország minden tornyában a barangozás után figyelmeztetésül bárom konditást mindaddig,mig a magyar hazaszeretet Rabmagyar- örszágot Csonkamagyarországgal szabad, hatalmas, boldog független Magyarországgá újra nem egye­sítette ! Az idegen megszállás alatt nyögő Rabmagyarország vezérlő tanácsa. Molnár Albert mérnök irodád Gyula, Kossnth'tér 18. sz. 5=9 n~* Lapunk mai száma 4 oldal. \

Next

/
Thumbnails
Contents