Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-09-07 / 72. szám
LIU. évfolyam 13. szám, Szerda Ctynla, 1931» szeptember 7 Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek iritézendök. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1 korona Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! A gyulai iparosok. A szeptember hónap minden esztendőben a reményteljes munka égisze alatt indul meg. A jövő nemzedék az iskolákba indul, a gazda felszántja földjét a jövő esztendei vetés alá és pénzzé téve idei termését, beszerzi az iparostól mindazt, amire szüksége van. Ez idén azonban nemcsak ahhoz a közönséges, megszokott munkához kell fognunk, mely a mindennapi kenyeret van hivatva számunkra biztosítani, hanem annak a magasztosabb, nagyszerűbb munkának szelleme kell, hogy megihlessen bennünket, mellyel egy országot keilend romjaiból felépítenünk, egy nemzetet halottaiból njra teremtenünk. Ennek a szellemnek ihletését látjuk Gyula város iparosainak elhatározásán, akik vármegyénk székvárosában pompás kiállítást rendeztek, ez a szellem lengett ott ennek az árukiállitásnak vasárnap délelőtt lefolyt lélekemelő megnyitó ünnepségén. Szórnom leigázottságnnk sanyarú következményeit minden foglalkozás, minden termelési ág megérzi; de kétszeresen érzik azoknak a városoknak iparosai* melyek a trianoni határ szélére estek, melyeknek tápláló vidékét a lehetetlen határok kegyetlenül levágták. Ezek között a városok között is talán Gyula járt a legrosszabbul. Egy nagy kiterjedésű, gazdag vidék találta meg itt évtizedeken át a legközelebbi ipari termelő helyét és ez megyénk székvárosában oly virágzó, fejlett ipart teremtett, mely tiszteletet és bámulatot érdemel és amelyet a határvonal létföltételében támadott meg. De örömmel látják, hogy Gyula város ipara a pálmafa nemes tulajdonságával bir: alig rakták reá azt a súlyos terhet, melyet fogyasztó vidékének elvesztése jelent, mindjárt egy erőteljes életmozdulattal adja jelét erejének,- élet- képességének és élni akarásának. Az áruminta-kiállítás és áruvásár iparosainknak olyan kiváló szorgalmáról, törekvéséről és képzettségük olyan magas színvonaláról tanúskodik, mely előtt még Gyula város lakossága is csodálkozó tisztelettel áll meg. Mikor végig járjuk e kiállítást, úgy érezzük, mintha egy hatalmas tábor felett tartanánk szomlét, mely a munka és az alkotás fegyverével indul visszahódítani azt, amit a harcban és a békében elveszítettünk: az egymás között való egyetértést és a nemzet államfentartó ereje iránt való bizalmat. Mert ezt a kettőt vesztettük el először és ezek következtében vesztettünk el minden egyebet. Foglalkozási ágak, társadalmi .osztályok annyira elkülönültek egymástól, annyira nem ismerték egymás tevékenységét és erényeit, hogy végül ellenségekként állottak szemben egymással és mikor rossz napok következtek reánk, .egymást okolták a bajokért. Az egyenetlenség láttára megingott bennünk az államfentartó erőnk iránt érzett bizodalom és amikor ez megingott azokban is, akiket vérség és érzés nem kapcsolt a nemzethez, akkor elveszett országunk kétharmada. Most ott kell kezdeni a munkát, hogy egyetértést teremtsünk a nemzet egymástól elkülönült rétegei között. Az iparosság értékét, erényeit, bajait és kívánságait tárja mindnyájunk elé egy ilyen kiállítás és tiszteletteljes, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC megértő közeledésre kell, hogy buzdítson ez minden jóérzésü magyart. Egy hatalmas errőforrást tár fel, melyet felkarolnunk, gyámolitanunk és fejlesztenünk kell, mert minden fegyernél erősebb és hatalmasabb eszköz hazánk elszakított részeinek nemcsak visszaszerzésére, de megtartására is. A munkának tiszteletet parancsoló ereje és hatalma meg kell, hogy ragadjon bennünket és gondolkodóba kell, hogy ejtsen bennünket, midőn rombadőlt államépületünk felépítéséhez uj tartó oszlopokat keresünk. Menjünk végig e szerény, méreteiben is lebilincselő és gondolatokat ébresztő kiállításon, beszélgessünk 6gy kissé a közdolgokról iparos polgártársainkkal és azzal a meggyőződéssel fogunk eltávozni, hogy a haza boldogulásának útjait eddig talán nem mindig kerestük helyes irányban. l A termelő munkának mindenekfelett való megbecsülése és támogatása, a legtökéletesebb, megértő együttérzés ennek a munkának végzőivel, ez talán a legelső, legszilárdabb alapzat, melyen egy ország, egy állam újraépítése kezdetét veheti. Hálásak lehetünk iparosainknak, ha kiállításukkal sikerült ezt a belátást minél több polgártársukban felébresztenek. Kormányzói leirat. Magyarország Kormányzója Ő Főméltósága múlt évi karácsonykor kegyelemben részesítette azon egyének egy részét, akik az 1918. évi köztársasági és ezt követő tömegmozgalmakban kisebb súlyú bűncselekményeket követtek el. Ezen amnesztia rendeletet most, Szent István király napján visszacsatolt baranyai rész átvétele alkalmából megújította és kiterjesztette a következő leiratban : Első nagy királyunk, Szent István ünnepén, abban az ünnepélyes pillanatban, amelyben a nemzeti Hadsereg felszabadító csapatai a ázerb- borvát-kzlovén királyság által a trianoni békeszerződés értelmében kiürített területekre bevonulnak s a nemzet hü fiai évekig tartó idegen uralom és szenvedés után boldogan ölelhetik szivükre testvéreiket, a megbocsátás és kiengesztelés szellemében lehetővé óhajtom tenni, hogy a magyar nemzet örömében részt vehessenek azok is, akik a hazánk romlására bűnösen felidézett forradalmak részesei voltak, vagy akik az idegen megszállás idején a magyar állam iránt tartozó hűségben megtántorodtak, de akikről feltehető, hogy szomorú eltévelyedésük megbocsátása visszavezeti őket az állam hü polgárai közé és a jövőben óvakodni fognak az állami és társadalmi rend újabb felbontására t irányuló cselekedettől. Ennélfogva az 1920. évi december hó 25-én kiadott amnesztia rendeltemet kiterjesztem a szerb-horvát-szlovén királyság áltál megszállott és most kiürített területekre az 1918. évi október hó 31. napjától kezdve a magyar nemzeti hadsereg bevonulása napjáig lezajlott tömeg- mozgalmak és idegen megszállás keretében, vagy azokkal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények tekintetében és felhívom a magyar királyi igazságügyminisztert és a magyar királyi honvédelmi minisztert, hogy az elhatározásom végrehajtásához szükséges intézkedéseket sürgősen tegyék meg és a nyomozás, vagy a bírói eljárás egyidejű felfüggesztése mellett a kegyelmi javaslatokat mielőbb terjesszék elém. Kelt Budapesten, 1921. évi augusztus hó 20. napján. Horthy s. k. Gróf Bethlen István s. k. Megjelenik szerdán és szombatonFelhívás a képzőművészekhez* Igen tisztelt Kartársak! Az Üdvözítő palástjának sorsára jutott csonka országunk kultúrájában, művészetében találja legnagyobb erősségét. A kultúra és művészet, mint testvértényezők csak egy gazdaságilag erős alapon épülhetnek fel. Békésvármegye területén élő képzőművészek (festők, rajztanárok, építőművészek, szobrászok) közvetlenül nem hivatottak a gazdasági alapot kedvezővé tenni, ellenben egyesült erővel módjukban van a képzőművészetnek vidékükön ismeretlen lobogóját nem mindig Budapesten, hanem itthon is kitűzni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi békésmegyeiek, hogy tekintélyes müértő és műgyűjtő közönségünk van, de tekintélyes azok száma is, kik műélvezetre vágyással tekintenek felénk. Ép ezért mi sem természetesebb, ha a széliében kifejlődött és hivatása utján gyors tempóban előrehaladó zenei—sakk—sport élet példájára végre megmozdulnak képzőművészeink is és bizonyságot tesznek arról, hogy műélvezetet nemcsak a budapesti tárlatok és műkereskedő szalonok, hanem a vidék is tud nyújtani. Be kell bizonyítani e szent ügytől bizonyára lelkesedő művészeknek, hogy itt szerzett és feldolgozott témáit nemcsak Budapest, ds a helybeli közönség is méltányolja — müvásárlással fejezvén ki erkölcsi elismerését és támogatását. E nehány előrebocsátott sorból önként értetődik egy hivatott művészekből álló olyan egyesület megteremtése, mely hivatva legyen a művészetnek ezen decentrálizását nemcsak elvben, hanem végre gyakorlatban is keresztül vinni. — E végből szeretettel ajánlom mélyen tisztelt Kartársaimnak egyesülésünk mielőbbi keresztülvitelét. Nagy vonásokban az alábbi előzetes prog- rammtervezettel óhajtom tájékoztatni a t. Kartársakat: 1. Kérem postafordultával közölni minden Békésvármegye területén élő és produktiv munkát végző festő, rajztanár, szobrász és építőművész teljes címét, hogy ezen felhívást meg- küldhessem. 2. Ezzel kapcsolatban kérem azt is közölni, hogy melyik városban és szeptember hó folyamán melyik napon jöjjünk össze megbeszélésre ? Bátor vagyok ajánlani Békéscsabát (polg.fíu- iskolában) szept. 18 án (vasára.) d. e. 10 óra. 3. E'sö összejövetelünkre gyűjtsük össze azoknak a neveit, kikre mint müpártO 'kra, mübarátokra leginkább számíthatunk. Nag zükségünk van továbbá ngy a sajtóra, mint az ügynek híveket szerezni tudó lelkes propaganda terjesztőkre. 4. Megbeszélésünk és remélhető megállapodásunk végeredménye egy — a tél folyamán Gyulán vagy Békéscsabán ren- , dezendő — tárlaton csúcsosodnék ki, melynek keretein belül hangverseny — öt órai tea etc. — lenne ^rendezhető. 5. Megbeszélés tárgya lenne az hogy megalakuljunk-e hivatalosan is, vagy egyesülésünk csak ad hoc jellegű legyen ? 1 — Szeretném hinni, hogy ezen első és legtöbb munkát adó lépésünkkel — úgy a müpártoló közönséget, valamint a művészeket is uraló hallgatás — nem- törődés és közönynek rémeit — sikerrel fogjuk legyőzni. Abban a rendületlen hitben vagyok bátor megtenni első lépésemet a képzőművészet népszerűsítésének közelebbhozásának szent célja felé, hogy a kecsegtető és remélhető siker nem marad el. Kérve a Kartársak lelkes támogatását és szives válaszát, vagyok Gyulán, 1921. évi szeptember hó 6-án kartársi tisztelettel: József Dezső, áll. polg. leányiskolái rajztanár. (Zrinyi-utca 15.) Hiszek egy. Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, • Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Lapunk mai száma 2 oldal,
