Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-01-22 / 7. szám
Lili. évfolyam. Crynla, 1931. január 33 Egyes szám ára 3 korona *7. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A nemzetgyűlés. Zala vármegye a minap felirt a kormányhoz a nemzetgyűlés tehetetlensége, munkaképtelensége miatt és elég erős szavakkal azt fejezte ki, hogy ez a nemzetgyűlés mai összetételében, elemeinek értéktelensége miatt nem alkalmas arra, hogy az országot újjáépítő munka alapjait lerakja. Zalamegye e határozatát a belügyminiszter azután megsemmisítette. Pestvármegye néhány nappal később nemcsak teljesen magáévá tette a zalai feliratot, de még erélyesebb hangon kelt ki a nemzetgyűlés tétlensége és tehetett ensége ellen és erős szavakkal adott kifejezést annak a véleményének, hogy a nemzetgyűlés nem áll hivatása magaslatán. — A belügyminiszter azután leiratban fordult a törvényhatóságokhoz és figyelmeztette őket, hogy tartózkodjanak hasonló határozatok hozatalától. Valószínű, hogy ez a leirat nem fogj a megváltoztatni az országnak a nemzetgyűlésről alkotott véleményét, ha mindjárt ennek a véleménynek nyilvánítása el fog is ma radni; viszont azonban mi azt hisszük, hogy ezek a támadások nem helyes irányban hadakoznak és ezért keltenek visszatetszést a kormányban és a közvélemény egy részében. Nem ez ellen a nemzetgyűlés ellen lehet és kell kifogást emelni, hanem általában a parlamentáiizmus mai rendszere és alakja ellen. Az, amit szemére vetnek a mi nemzetgyűlésünknek, hogy semmi nagyobbszabásut nem alkotott, hogy általános nívója alacsony, nem áll feladata nívóján és nem tud az egyetemes nemzeti érdekek magaslatára emelkedni, ezt a világ valamennyi parlamentjének a szemére lehet vetni és a mi régi parlamentünknek is évtizedek óta hibájául fel lehetett rónni. Általános hibája a parlamenteknek — és lehet, hogy általában parlamenti rendszernek, — hogy az egyének, akik abban helyet foglalnak, nem a ' közérdek, hanem partikuláris érdekek képviselőinek tartják magukat. — Osztályokat, foglalkozási kategóriákat, vagy pláne kerületi helyi érdekeket vélnek a parlamentben joggal képviselni. Az egyik a keFelelős szerkesztő: DOBAY FEREAC reskedők, a másik a gazdák, a harmadik az ipari munkásság, a negyedik a tisztviselők érdekei megvédelmezésére érzi magát hivatottnak. És igy tovább. Milyen helyzet áll ezután elő ennek folytán ? Mikor valamely közérdekű javaslat valamely társadalmi osztály különleges érdekeit sérti — és ez természetesen igen sokszor előfordul, — azok, akik az illető olytály képviseletére vélik magukat hivatottaknak, erős ellenállást fejtenek ki a javaslat ellen; azok viszont, akiknek különleges érdekeit nem érinti és igy közönyösek a javaslat iránt, azok, hogy majd hasonló helyzetben támogatóik akadjanak, viszontszolgálat reményében készséggel csatlakoznak a javaslat ellenzőihez és igy lehet azután valamely javaslat még annyira a közjó érdekében való, mihelyt valamely különleges érdeket erősebben sért, abból ugyan törvény sohasem lesz. Világos ebből, hogy nagyobbszabásu reformokat a parlamentek utján alkotni alig lehet. — Tudjuk, hogy a nagyobbszabásu, korszakos, közérdekű reformok majdnem minden esetben erősen érintenek régi különleges érdekeket, begyökeresedett jogokat, melyeknek majdnem mindig meg van a megfelelő hatalmuk arra, hogy a parlamenti rendszer útvesztőjében meghiúsítsák az érdekeikre sérelmes reformokat. Nem az a haj, hogy talán most kevesebb diplomás ember ül a Házban, mint ennekelőtte. Nem. Hiszen nemrégiben tele volt képviselőházunk csupa diplomás emberrel, még sem tudott a nemzetre hasznos munkát végezni, hanem a felforgatásnak lett melegágya és kiinduló pontja. Majdnem kivétel nélkül diplomás emberek voltak, akik szintén nem tudtak felemelkedni a közérdek magaslatára és elsősorban mindig a bennük megtestesült külön érdekek képviseletére tartották magukat hivatottaknak. Mindenesetre igaz, hogy a magasabb műveltség hamarabb felismeri az egyetemes nemzeti érdeket, könnyebben meg tudja különböztetni a különleges érdekektől és az utóbbiak érvényesülését jobban képes elnyomni magában, de a bajok lényege mégis csak ott rejlik, hogy pár száz ember alig akadhat egy országban, akik mindannyian egyformán el tudják szakítani magukat különleges érdekeik védelmétől és csak az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából tudnak cselekedni. Mélyreható, gyökeres, sokaknak, talán Megjelenik szerdán és szombaton. mindnyájunknak különleges érdekeit sértő, de a nemzet ügyét és jövőjét elóbbrevivő reformok megvalósítására a parlamentek — és nemcsak a mi nemzetgyűlésünk — nem alkalmas. Ilyeneket csak egyes, nagyszabású, messzetekiutő, a jövőbe néző, elszánt akaratú, önzetlen férfiak működésétől várhatunk, akiket semmiféle különleges érdek nem befolyásol és akik ilyenekkel nem törődve rendíthetetlenül mennek előre a maguk utján, melyet egy nemzet jó szelleme kijelöl számukra. A királykérdés. V. Ha a király nem juthatna abba a helyzetbe, hogy levelének értelmét a magyar országgyűlés részére hitelesen megmagyarázhatná, akkor lépne előtérbe az a feladat, hogy a királyi akaratot — feltéve persze mindig, hogy egyéb hiányosságokon már túltette volna magát az országgyűlés — az irat kijelentéseiből, tartalmából kellene kimagyarázni. Ez a feladat természetesen csak akkor állhat elő, ha a nyilatkozatot ngy értelmezzük, hogy abba a trónról való lemondást is bele lehet magyarázni. Ha ugyanis határozottan azt állítjuk, hogy — és közjogilag, a fent kifejtettek szerint ez a helyes felfogás, — a koronáról való lemondás nincs kifejezve a levélben, akkor a szándék kutatása felesleges, mert ha volt is ilyen szándék, az kifejezésre nem jutván, jogi hatályt nem szülhet. Ha azonban vitattatik, hogy a nyilatkozatban a trónlemondás foglaltatik, akkor kell — miután a nyilatkozat homályossága nem kétséges és mint azt feltesszük, a leghitelesebb magyarázat meg nem szerezhető — vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vitás kijelentés azzal a szándékkal, azzal az akarattal tétetett-e, hogy az a trónról való lemondást jelentse. Ezzel a vizsgálattal is nagyon könnyen, igen egyszerű logikai okoskodással eredményhez juthatunk. Ha a trónról, az uralkodásról való lemondást olyan egyszerű szavakkal ki lehet fejezni, mint péld. »lemondok a magyar trónról«, »magyar koronámról«, »magyar koronám jogairól«, »lemondok az uralkodásról«, akkor annak, hogy eme kifejezések egyikét sem használja az uralkodó, hanem ezek helyett azt írja, hogy lemond az állami ügyek vitelében való részvételről, csak egy elfogadható magyarázata lehet és van: az, hogy nem akarta ezeket az egyszerű, félre nem érthető kijelentéseket tenni és nem akarta azért, mert nem akarta azt kijelenteni, amit ezek az egyszerű mondatok tartalmaznak, vagyis nem akart lemondani a trónról. A használt óvatos, kerülgető körülirásnak a logika szabályai szerint csak egy magyarázata lehetséges, az, hogy a király nem akart lemondani örökös és koronás királyt megillető jogairól. Ennél tovább nem is szükséges mennünk az okoskodásban és nem kell tovább mennie a nemzetnek sem. Ha a király nem fejezte is ki érvényesen lemondását, nem is akart lemondani, akkor a helyzet tiszta a közjog szempontjából; a többi a politika dolga, amit mi nem akarunk érinteni. Foglalkoznunk kell még pár szóval azzal az itt-ott hallható felfogással, hogy a király tényleg távol tartván magát az állami ügyek intézésétől, az országból is eltávozván és 2 év óta külföldön Világos Udvari márciusi különlegesség állandóan kapható Barna Góliát maláta 3VIt Weisz Mór és Társánál, Gyulán, a kőbányai Első Magyar Részvény Serfőződe főlerakatában. 2501-3 Lapunk mai száma 6 oldal.
