Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-01-17 / 6. szám

Békés 1920. január 17. 2 osztályban vagy. egyes emberben rejlő erkölcsi erő akkor nyilvánul meg legfényesebben, ha ha­talmi polcán bosszú, uraskodás és túltengő ön­érzet nem vezérli, ha a megpróbáltatás idejében önmaga erejében, hivatásában, alkotó képességé­ben való bizalmát csüggedő ellankadással el nem veszti, ha irigység és apró 'csúszás-mászás éktele- nitő jellemtolenségének árnya rá nem vetődik. Két ízben nem színlel az ember, de kitárja a maga valódiságát, bensejének igazi mivoltát. Nagy örömében és hatalmának érzetében egyik oldalról — nagy bánatában és megtiprásának, elbukásának keserű napjaiban másik oldalról. — Ilyenkor az ember leveti az álarcot és bemutatja a maga igazi oldalát, egyik azért, mert nincs mi­től tartania, a másik azért, mert mindent el­vesztett ! Soha nem fejlődik az emberek között igazibb tisztelet egymás belső értéke iránt, soha nem marad vissza a lélekben szebb emlék, mint a tüzpróba nehéz idejében kitárt igazságszeretet, jellemszilárdság és előrelátás megnyilvánulása. Ellenfelek barátokká, ellenségek egymás bámuióivá ilyenkor lesznek. Aki megérti, hogy a mi igaz ma, annak igaznak kell lennie holnap is 1 Mert, ha bebizonyul holnap, hogy nem igaz a ma annak hirdetett dolog, meginog a bizalmunk és Összedől minden tiszteletünk. Sokszor az volt a baj, hogy nagy emberek azért törpültek el, mert igazságuk csak ma látszott igazságnak, a holnap csalódást hozott és meg- tápte a nagyság minden babéraif. Örök igaz­ságok csak a hitnek magasztos igazságai, örök igazságot csak az evangélium tanít, az emberek földi igazságai változók. De mégis, az emberi nagyság abban nyilvánul meg, hogy igazságai holnap is érvényesek, mert ma ugv hirdette, hogy a holnapi nap simítására az ajtót nyitva hagyta. A ki nem a hatalom parancsoló és végre­hajtó erejével szerzett igazságának tekintélyt, ki nem az erőszak korbácsával mondatta rá az emberek által az igent, hanem bízott igazsága benső erejének győzelmében, mely az emberi szivet önkéntelenül is megadásra készteti és ha ma nem is, de holnap bizonyosan érvényre juttatja ! Hogy a háború esélyeitől és sok csapásai­tól kipróbált magyarokra mi jövő vár, nem tud­juk. A jövő szálait nem emberi kéz tartja kezé­ben. Egy azonban bizonyos, hogy a magyar nép­nek nagynak kell magát mutatnia minden körül­mények között. Föltétlenül távol kell magát tartania minden kicsinyességtől és bosszuállástól, érzése vett erőt Nikolajevicsen, mely azonban dühbe ment át, midőn Hindenburg, kiköszörü­lendő a csorbát, a Böhm-Ermolli hadserege mö­gött hirtelen északnak fordult és onnan hirtelen oldalról támadt az orosz tömegekre. Nikolajevics nem adhatta fel könnyen addig elért sikereit. Óriási tartalékokkal támadt Szilézia irányában. Ekkor' Conrad Krakó felől, majd mikor itt is győztek az oroszok, a Kárpátok felől támadta őket oldalba. Limanova ekkor lett nevezetes. Az óriási orosz haderőnek ez a megállítása egyike volt a világháború legszebb hadműveleteinek. Kétségtelenül Conrad merész elhatározása és a terv gyors keresztülvitele tette lehetővé. Persze, csak a megállításról lehetett szó, a visszaverésre még gondolni sem lehetett. A marnei visszavonulás után Falkenhayn lett a német vezérkar főnöke. Valamivel több megértést mutatott Conrad önzetlen tervei iránt. Erre most szükség is volt. Nikolajevics nagy respektust kezdett érezni az osztrák-magyar haderő iránt. Égy zseniális hadvezérnek mesteri fogásait érezte. Az lett az elhatározása, hogy először az osztrák-magyar haderőt kell letörni, addig nem lehet nyugat felé vonulni. JEnnek az elhatározásnak lett eredménye a téli kárpáti be­törés, a borzalmas téli hegyi harcok, melyek egészen nusvétig tartottak. Két dolgot emel ki ezen időszakból szerzőnk. A németek Linsingen tábornok vezetésével négy hadosztályt küldtek segítségül, melyet négy Osztrák-magyar hadosz­tállyal egy hadsereggé kellett kiegészíteni. Ezen megoszlás dacára a hadsereget Linsingen pa­rancsnoksága alatt kellett hagyni és „császári erkölcsi ereje minden szilárdságával igazságát úgy hirdetnie és úgy megvalósítania, hogy azt a hol­napi nap se cáfolja meg. Messze előrelátó érzéssel úgy kell bánni mindenkivel, hogy igazsága benső ereje előtt meghódoljoa minden rendbeli, mert ez kelt bizalmat és ez ad igazi lelki nagyságot, melyre olyan nagy szüksége van. (—) A v i z. Ordonez ca toti aceia, cári in localitatea lor, tie aceia casa privata, fie hotel, vor prinai particular]' pentru ineuartirare, fara a posede bilet de insinuare ce se elibereaza la capita- niatul politiei, vor fi trasi la raspundere, si judecaíi cu o amendá la suma dela 50—200 L. Giula, la 15 lanuarie 1920 „ Séfül politiei. Hirdetmény. Figyelmeztetem az* érdekelteket, hogy úgy a szállodákban, mint a magánlakásokban vendégek csakis a rendőrségtől kiállított be­szállásolást jegyek felmutatása esetén szállá­solhatok el. Mindazok, kik ezen rendelet da­cára i,s bárkit lakásukon hejelentósi lap nélkül szállásolnának el, 50—200 Lei pénzbüntetés­ben részesülnek. Giula, 1920 január 15­Rendőrfőnök. Mir el* a n'agy világból. A magyar delegációnak Harisba való meg­érkezését már jelentik a lapok. A békefeltételqi átvételét január 10-ére várják. A magyar béke- delegáció tagjait melegeu fogadták, a hírek sze­rint maga Clemencean ebédre meghívta a dele­gáció tagjait. Altalanos a meggyőződés, hogy me­legebben fogadták a magyar delegátusokat, mint az osztrákokat. A béke tartalmára vonatkozólag természetesen nem lehet semmit sem tudnunk, de január 25-ike előtt valószínűleg meglesz, mert a válnsztások végérvényesen erre a napra vannak kitüave. Az a tudósítás, melyet az olasz sajtó hoz, a magyar miniszterelnöknek Arnaldí olasz hírlapíró­val folytatott beszélgetéséről, nem nyújt sok újabb tájékoztatást, amiut még nem nyújthat. Garan­tálja a kormány a teljes szólás és sajtószabadsá­got, valamint az öszzes polgári jogokat. A nem­zetgyűlés összeülése után a kormány átadja a hatalmat a többségi pártnak, hogy abból alakul­jon ki az uj kormány. A meggyőződés áb, hogy a keresztény {és a nemzeti szellem győzedelmes­kedik. A magyar miniszterelnök ezt a meggyő­ződését a vidék hangulatából meríti. német déli hadseregének kellett nevezni. így kívánta a német vezérkar. Ez a jelentéktelennek látszó dolog kétségtelenül alkalmas lehetett a csapatokban és a közvéleményben az osztrák- magyar hadvezetés iránt bizalmatlanságot kel­teni. Ez az egyik jellemző-eset. A másik már a harcok következő fázisával függ össze. Mialatt az orosz haderő a Kárpátokban felőrlődött, Con­rad nagyszabású tervet dolgozott ki az ellen- támadásra. A minden részletében tökéletesen ki­dolgozott tervet, melyet „lökés a gorlice-krasno- jasloi medencesorozaton keresztül“ elnevezéssel jelölt, élőszóval adta elő a német főhadiszállá­son. Falkenhayn eleinte nagyon ingadozón. Csak oly kevés segítséget akart nyújtani, mellyel a dolgot nem lehetett volna megcsinálni. Jó ideig húzódott az ügy. Egyszer csak azzal állott elé Falkenhayn, hogy védelmi harcokra nem, de támadókra szívesen ad nagyobb segítséget. Úgy tűnt fel tehát a dolog, mintha Conrad csupán védelmi manővert akart, volna, holott tervét nem lehetett félreérteni. Egyidejűleg közölte Falken­hayn a támadásnak a német vezérkar által készí­tett tervét. Teljes egészében, minden részletében a Conrad terve volt, ennek minden adatát fel­használta, még a terv megjelölésére használt ki­fejezést is átvette, de Conrad előadására egy szóval sem hivatkozott, Conrad szerzőségét seholsem említette. Aki az előzményeket nem ismerte, aki Conrad munkatársaival nem beszélt, aki csak a német vezérkar iratát olvasta, annak azt kellett feltételeznie, hogy Falkenhayn tábor­nok volt Gorlice és Tarnow győztese. Conradot ez egy cseppet sem bántotta. Fődolog, hogy A miniszterelnök nyomatékosan hangsúlyozza, hogy levonva a következtetéseket a két forrada­lomból múlhatatlanul megkésziti a halaszthatatla­nul szükséges szociális reformokat. Ezek a szo­ciális reformok annyira széles' körűeknek vannak tervezve, hogy Magyarországból nemcsak demok­ratikus, hanem egyenesen szociális ország lesz. Mint már ismeretes, az államformát illetőleg nép­szavazás dönt, melynek eredményét a szociál­demokraták is respektálni fogják. A valószínű az, hogy a népszavazás a királyság mellett dönt. Ha ez megtörténik, akkor a régi magyar szabad ki­rályválasztási eljárás mintájára a nemzetgyűlés választja meg a királyt. A külpolitikáról beszélni nem lehet, csak annyiban egyeznek meg az ösz- szes pártok, hogy azon hatalmi csoporthoz szegő­dik az ország, melytől legtöbbet remélhet. A német béke'véglegesen megkötve életbe lép, miután a nehéz és vitás pontokat elintézték. A még vegre nem hajtott fegyverszüneti feltéte­leket végrehajtják, az eisülyeszteft hadihajók helyett egyéb anyagokat adnak ki. Az .ünnepélyes ratifikálás január 6-án megtörtént. A kiürítendő területek megszállása most megy végbe. Konstantinápoly és a szorosok nemzetközivé válnak angol és francia fenhatóság alatt. A török kormány székhelye Kisázsia lesz, de a szultán megmarad az izlám vallás feje és Konstantinápoly marad székhelye. Ez a terv Törökországgal. MIBE M. Február elsejére meg lesz a magyar béke A nagyváradi lapok Párisból kelt sürgöny alapján közlik, hogy a megérkező magyar delegátusokat a pályaudvaron a francia államtitkár és Da Foucault ezredes fogadták. Az elszállásolás után Apponyí Albert gróf tisztelgő látogatást tett Clemenceau miniszterelnöknél. A látogatás igen szívélyes for­mák közt folyt le s a delegáció főbizottsága más­nap hivatalos volt a Clemecceau által a minisz­terelnöki palotában adott ebédre. A delegáció Párisból már Neuillybe érkezett és kezdetét vette az eíőértekezlet, mely a tárgyalást bevezeti. A konferencia csak a jövő héten ül egybe. A közel­álló forrásokból eredő birek szerint a konferencia február elejére megköti Magyarországgal a békét. Lebélyegzésen koronákat behozni nem szabad. A kormányzótanács egy leiratában közli a nagy főhadiszállás rendeletét külömböző vám- kérdésekre vonatkozóan, melynek egyik pontja szerint lebélyegzetlen koronát behozni nem sza­bad, — Az 1 és 2 koronásokra e rendelet-nem vonatkozik. megcsinálhatjuk, mondotta. Conrad a legteljesebb bizalommal ment bele az offenzivába, azzal a bizalommal, mely a nagyszabású tehetségeknek sajátja. Tervének nagyszerűségét és á*bekövet- kező siker óriási horderejét érezte, látta előre. Falkenhayn a kisszerű lelkek meg nem értő ha­bozását tanúsította. Az utolsó percben is azt kérdezte, hogy mégis megcsinálják-e az offenzi - vát. Végre mégis belement. Hat német hadosz­tály és Arz osztrák-magyar ' hadteste indította meg Gorlicénél a támadást. A későbbi harcokra József Ferdinánd főherceg negyedik hadserege állt rendelkezésre. Mackensen parancsnokolt az egész haderő felett, ő viszont az osztrák-magyar fővezérletnek volt alárendelve. A minden vára­kozást felülmúló sikert ismerjük. De az a cso­dálatos makacsság a német hadvezetőség, külö­nösen Falkenhayn részéről, mely mindbnáron nyugaton akarta a döntést kierőszakolni és más harctereken mindig beérte fél sikerekkel, anélkül, hogy a nyugaton csak ilyeneket is fel tudott volna mutatni, többször akadékoskodott a diadalmas offenziva* közben. Falkenhayn meg akarta áll­tam az offenzivát a Sannál; Conrad nem enge­dett. Azután nem akarta a Búgon való átkelést, Conrad ezt is kierőszakolta. Brest-Litovszk vo­nalánál azonban már Conradnak kellett, nem szívesen, engednie. Pedig könnyedén meg lehe­tett volna csinálni a beljebb való előrenyomulást, amit két évvel később mégis meg kellett csi­nálni. A német hadvezetés lemondod minden ok nélkül ismét minden támadás végső céljának el­éréséről, a győzelem teljes és tökéletes kihasz­nálásáról. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents