Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-02-07 / 12. szám
Oltsuk: IK Ifónntpan. JLII. évfolyam. $vyn!a, 11)30. február * Egyes szám ára OO US lér 13. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilítér sora 5 korona. POLITIKÁI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 6(1 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : BORAIT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Számtalan bűnét a múltnak bűnhődtök és bünhödjük, egy bűntől azonban mindig mentek voltunk és vagyunk, az alattomosság sohasem volt tulajdonságunk. Titkos készületek, rejtett összeesküvések sohasem voltak szokásaink. Sokszor, a kelletténél többször lázongtunk a hatalom ellen de mindig nyíltan, hangos szóval és messzire láthatóan ráztuk öklünket. Hát rátett kezekben előre hajlongó hátunk mögött gyilkot sohasem szorongattunk. Ütöttünk, vágtunk, ha kellett, tűrtünk némán, ha kellett, de néma tűrés mellett csendben gyilkot sohasem köszörültünk, megtévesztő hajlongások között harcra sohasem készülődtünk. Akik évszázadokon kérésziül együtt éltek, együtt tűrtek és együtt küzdöttek velünk, azoknak ezt igen jól kell tudniok. Ha nem ilyen volna a természetünk, akkor egy zagyva hebehurgya forradalom nem ült volna négy hónapig a nyakunkon, egy őrült vagy elvetemült rablóbanda nem emésztette volna ugyanennyi ideig utolsó életerőnket. Akkor nem szorultunk volna idegen segítségre, hogy a forradalmat lerázzuk nyakunkról. Oh, hogyne volnának vágyaink, melyeket sóvárgunk, hogyne volnának törekvéseink, melyeket megvalósítani kell törekednünk. Ha sohasem lettek volna is, most másfél esztendő alatt megtanulhattuk, hogy kell lenni vágyainknak, törekvéseinknek. Üe egy nemzet vágyai nem lehetnek oly esztelenek, törekvései nem lehetnek oly aljasak, hogy azok ^íegvalósitására alattomos, titkolt, álutakon szabad volna törekedni. Sohasem voltak a múltban, sohasem lesznek a jövőben olyan törekvéseink, melyekhez méltók volnának a titkos utak, a sötétség rejtelmei. Minden eredmény, melyet céljaink felé törekvéseinkben elérhettünk, csak akkor becses előttünk, ha nyíltan, ország-világ szeme- láttára vívtuk ki; ha minden lehető erő felvonult azokkal, szemben és törekvéseink erkölcsi ereje valamennyinél erosebbuek bizonyult. Az igazságnak és az eszméknek győzelmét áhitjuk, azt pedig rejtett utakon elérni nem lehet. Az elméket és az akaratot óhajtjuk Ó3 kell meggyőznünk, nem a fizikai erőt, azokat pedig titokban lefegyverezni nem lehet. Mi türelemmel és nyugodtan várjuk,- I í • *.w í diadalra jut a népek közötti megértés, birtokba veszi igazi jogait az egymásra utaltság tudata Mikor győzni fog minden népnek igazsága, akkor ismét béke és boldogság lesz a földön. Addig állunk rendületlen nyugalommal emelt fővel és nem hátratett kezekkel és várjuk az ítéletet „et si fractus illabatur orbis, impavi- dum ferient ruinae“. Az első rázkódtatás hullámai, melyeket a magyar békeszerződés kemény pontjai Magyarországon és minden magyar lélekben felkeltettek, elsimultak. Az első megdöbbenés, mely a mély aggodalom érzéseit váltotta ki a szivek mélyéből, már végigrázta a magyarságot! A fel- ócsudás, a lesujtás utáni körültekintés felé halad a közhangulat. Nem lehet azt mondani, hogy ez a kedélyi lezuhanásból való feltápászkodás örvendetes volna! Talán nem is egyéb ez, mint az első, a legbelsőbb fájdalomból kitörő könnyek letörlése. Nem egyéb ez, mint egy évezredes múlt után, e reászakadt szomorú sorsa feletti kesergés első nagy sóhaja. A könny is, sóhaj is azért adatott a Teremtőtőí, hogy bánatát, ha nem is szünteti, ha nem is könnyíti, de kifejezheti ! Yolna-e ember oly kemény, volna-e hatalom oly lelketlen, hogy könnyeit egy nemzetnek, sóhajait egy nemzet fiainak elfojtsa ? A mire jogot a Teremtő adott, földi erő el ne vegye! Ha zokog a magyar nemzet, van abban Isten és ember előtt sok igazsága ! Szivére tehet ország-világ előtt kezét és joggal kérdezheti, miért jutott erre a sorsra ? A magyar nemzetnek legnagyobb szerencsétlensége az volt, hogy önmaga sorsa felett már régóta, a török idők óta nem rendelkezhetett. Oda kötötték szekerét idegen és vele szemben mindig ellenséges hatalomhoz, mely mindent akart, csak a magyar népnek önrendelkező jogát elismerni nem akarta és minden utón és minden eszközzel útját vágta szabad érvényre juthatásának. Nagy tapintatlanság volna ezért egyenesen egy trónTÁRCA. A katasztrófa útja. VII. Ez az élmény volt a legnagyobb válság Conrad háromesztendős küzdelmében. Az 1918-iki ujesztendő a legnagyobb lehangoltságban találta. Korántsem az bántotta, hogy őt, Gorlice és Tarnons, Tóiméin és Flitsch alaptervének megteremtőjét, minden utcai stratéga az örökös, de be nem váltott Ígéretek emberének, a mindig szerencsétlen kezű hadvezérnek tartotta, aki még legsajátahb terepén, Tirolban sem tudott sikereket felmutatni. A tiroli támadás megakadályozása, a parancs Olaszország megmentésére, borzasztóan érintette őt. Látta a katasztrófát, érezte a véget. Már jöttek az angolok, jö,ttek a franciák és jöttek az amerikaiak. Aki még ezek után elhatározó győzelmet remélt, aki még az antant hatalmak teljes összeomlására számított, az álmadozó volt vagy bolond. Az utolsó harangjelzést, az utolsó óra intő szavát Károly császár nem hallotta meg, nem hallotta Hindenburg, nem hallotta Luden- dorff. Károly nem akarta az offenziva folytatását, Ludendorf visszavitte csapatait nyugatra. Pusztán osztrák-magyar ügyet látott abban, ami a valóságban a központi hatalmak sorsát jelentette. A megoldás elmaradt. Végük volt az álmoknak. Már csak egy maradt, a szegény nyomorúságos élet megmentése. * A breszt-litovszki béke kierőszakolásával a német hadvezetőség és a junker-politika legnagyobb diadalát vélte aratni és legborzalmasabb baklövését követte el. Hiába volt Kühlmann és Czernin mérséklete, a német hadvezetőség diktálta, hogy mit kelljen elfogadtatni a földre te- pert oroszokkal. A nyugat népei odafigyeltek és az antant államférfiai soha nem várt izgató anyagot nyertek népeik harci kedvének éleszté- sére. íme, a háború védekező jellegét hirdető Németország ilyen borzalmas békére kényszeríti azt, aki megadta magát fegyvereinek. Ez várna reátok is, kiáltották az antant államférfiai népeiknek. Ettől kezdve süketek maradtak minden békeajánlat előtt és Czernin hiába készítette a legszebb békeajánlatokat. Emlékiratot készített Czernin arról is, hogy Németország mondjon le Elszász-Lotharingiáról és cserébe kapja Vilmos császár a Galíciával kiegészített Nagy-Lengyel- ország koronáját. — Ludendorff elutasította a tervet. Czernin béketörekvéseivel párhuzamosan azonban másfajta kísérletek is történtek az ellenséghez való közeledésre, amelyekről azonban a monarchia külügyminisztere semmit sem tudott. Károly császár leveleket Írogatott a császárné- fivéreinek, akik az antant-hadseregekben szol-* gáltak Az eckarts ami — budoárban és War- tholz kastélyban a pármai hölgyek űzték politikájukat, olyan eszmekörben, aminőben a tizennyolcadik század duodec udvarainak intrikáló hölgyei éltek. Ekkor már igazuk volt azoknak, akik azt mondották, hogy egyoldalulag nem lehet békét kötni; Lloyd George és Clémeficeau ekkor mór nem álltak szóba a közpocti hatalmakkal és természetesen ebben a helyzetben Ludendorff számára sem volt már más választás, mint tovább küzdeni a fegyverekkel. A különbéke útja is járhatatlan volt a monarchia számára, mert' ez Ludendorff bevonulását és Német-Ausztria felkelését jelentette volna. Czernin tehát ment. Az antant államférfiak már tudták, hogy a monarchiában régóta nem működik minden ugy^ mint azelőtt. Már keresni kellett a megbízható hadosztályokat; a gyárak munkáját már fegyveres erővel kellett kikényszeríteni. Elnyomott lázadások, levegőbe repült lőszerraktárak hire hallatszott időnként. Ilyen helyzetben jött el 1918 tavasza. Hindenburg megtámadta a nyugati frontot. Az első lökés szerényebben sikerült, mint a német támadások máskor szoktak. A második tires palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, cognaeos, likörös stb,) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 290 2-5 Weísz Mér és Társa, Ccyula. LapHrl'. M»fl$ sxi.ámm 4 «sffawí..-
