Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-12-29 / 105. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre .. . 30 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. LI1. évfolyam €tynla, 1920. december 29. Egye« »«ám Ara i korona. 105. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Apponyi. — Egy olvasónk levele. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Beesos lapjának minapi, Apponyiról szóló vezércikkén, — mint most hallom, sokadmagammal — én is meglepődtem. Sza­bad-e kikezdenünk egy ilyen világraszólóan kiváló magyar embert? Nem kell-e az ő te­kintélyét érintetlenül megőriznünk, hogy elő- vehessük őt, majd ha már összes politikusaink leszerepeltek ? Hosszas önfegyelmezes után hozzászoktam ahhoz, hogy ne maradjak meg az első be­nyomásnál, amit egy újságcikk, egy beszéd, egy könyv reám gyakorol, hanem igyekezzem behatóbban foglalkozni a gondolatokkal, melye­ket elém tártak és kutassam és megismerjem azt a hatást is, melyet egy beszéd vagy cikk, különösen, ha politikai; tartalmú, a legszóle- sebbrétegekben gyakorol, vagy gyakorolhatna. Most sem akartam felületes lenni b. lapja vezércikkének megbirálásánál, nem akartam megállani ott, ahol sokan, jó magyar szokás szorint, megállották, a hirtelen fellob­banó, alig megfontolt felháborodásnál, ha­nem leültem Íróasztalomhoz és válaszolni akartam a cikkre. Leülni leültein, de az irás csak nem akart menni. Mit is Írjak ? Irjam-e azt, hogy Apponyinak tökéletesen igaza volt, nálunk valóban olyan erőszakos­kodások, egyéni akciók, antiszemita dema­gógia folyik, mely méltán kockáztatja a kül­föld rokonszenvót. De hiszen ezt leírni és kinyomatni, még ha igaz volna is, hazaárulás számba menne. Hiszen, ha én olyan értékes­nek tartom a külföld rokouszenvét (furcsa egy rokonszenv lehet ez!), akkor nem szabad nyilvánosság előtt bizonyítékot szolgáltatnom olyan dolgokról, melyek miatt ez a rokon- szenr kockán foroghat. Akkor bűnt követek el a nemzet ellen, ha én is beállók a Nagy Ga- letto táborába. De nem is igaz ez a mese az erőszakról, ogyéni akciókról és más effólék- ríl. Vármegyénkben például tudom, hogy ilyesmik nem fordultak elő. És miért leune Békésmegye az egyedüli, ahol ilyesmiknek nyoma siacs.' Hogy Budapesten megszületnek sajátságos, a háború tapasztalatainak hatásá­tól fogant vagy ahogy a Kormányzó kegyelmi rendelete olyan szépen mondja: »a tanácsköz­társaság érdekében végbevitt bűncselekmények­kel és egyéb embertelenségekkel felidézett közelkeseredósből vagy menthető felháborodás­ból fakadt« bűncselekmények, ez talán csak nem lehet jele egy nemzet lealacsonyodásá- nak és nem lehet oka a megvetésnek; hiszen egészen bizonyos, hogy a bűnözés mérve min­den európai országbau erősen megnövekedett a háború után és annak hatásaképpen. Nem tudom, ha az összehasonlító statisztikai ada­tok meg fognak jelenni, nem lesznek-e azok nálunk kedvezőbbek, mint sok más ország­ban, azt azonban tudom, hogy hasonló gaz­dasági válságot, mint amelyben mi élünk, egész társadalmi osztályok rettentő összeomlá­sát, több fegyelemmel, több jogtisztelettel kevés müveit országban birnának elviselni a tömegek is, az egyének is. Hát bizony, azt nem Írhattam le nyu­godt lélekkel, hogy Apponyi színtiszta igaz­ságot állapított meg nagy általánosságban tett kijelentésével. De ha igy áll a dolog, akkor hogyan Írjam le azt, ami másodszorra akart a tol­iamra jönni. Leirhatom-e azt, hogy Appouyi- nak minden szavát mint kifogásolhatatlan, szent igét kell befogadnunk, melyet az ő hírnevéhez méltó komoly megfontoltság és aggódó hazaszeretet ad ajakára. Az Apponyi jelenségei iránt érzett tisztelet még leirattá volna velem ezt a gondolatot, de akkor hir­telen eszembe jutott valami. Eszembe jutott, hogy volt itt nemrégiben is ebben a sze­rencsétlen országban erőszakoskodás, egyéni akció, demagógia, talán a mostaniaknak a szülőanyja és úgy hívták azt, hogy parla­menti ohstrukció. Ez adott állandó tápot el­lenségeik reményeinek, ez szerepelt szám­vetésükben, mint egy javukra szóló hatal­mas plusz, melyet botor magyarok napról- napra növelni igyekeztek. És volt akkor egy jeles államférfiunk, aki könyö­rögve, szinte térdenállva kérte az ogyéni akciók, a demagógia vezéreit és hőseit, hogy ne járassák le végleg, teljesen ennek a nem­zetnek a hitelét, tekintélyét, de hiába kérte. Akkor Apponyi nem ennek a férfiúnak a tá­borában, hanem az ellene küzdők seregében volt és nem riadt vissza attól sem, hogy Kunfi Zsigmonddal kellett egy táborban lennie. Nos hát, ezért nem írtam semmit a tekintély tiszteletéről sem. * Ez lett az ón levelem, — tisztelt Szer­kesztő ur — moly Apponyi védelmére készült. Ajánlom módszeremet minden hirtelen Ítélkező honfitársamnak. Üljön asztalhoz és próbálja leírni gyorsan megszületett vélemé­nyét, vajmi sokszor reá fog jönni, hogy bi­zony igen felületesen Ítélt. Köröaparti. Belpolitikai litrek. Amnesztia A hivatalos lap karácsonyi száma közli az ország kormányzójának rendeletét, mely »a bűnösen felidézett forradalmakkal megbomlott állami és társadalmi rend helyreállítását és a nemzeti társadalom minden osztályának békés együttműködését a megbocsátás éa kiengesztelés szellemével is előmozdítani óhajtván, a Megváltó születésének ünnepén« kegyelemben óhajtja része- sittetni a forradalmak alatt bűncselekményeket elkövetett egyének arra méltó részét. A proletár­diktatúra előtt elkövetett bűncselekményekért ke­gyelem jir a felbujtók és vezetők kivételével azoknak, kiket a bíróság öt évet meg nem ha­ladó szabadságvesztés büntetésre Ítélt. A proletár­diktatúra alatt elkövetett és a bíróságok külön tanácsai elé tartozó bűncselekmények miatt megkegyelmez a kormányzó azoknak, akik egyé­niségük, érzületük és gondolkodásuk szerint a ta­nácsköztársaság szellemétől egyébként távolállot­tak és a cselekményt csak létérdekük biztosítása végett vagy utasításra avagy erkölcsi ítélőképessé­gük biztonsagában megingatva követték el, ha cselekményükre tiz évnél nem több szabadság- vesztés büntetést szab a törvény. Végül kegyelem­ben részesülnek az 1920 évi február bó 16. nap­ját megelőzően olyan bűncselekményeket elkövetett egyének, amelyeket a proletárdiktatúra borzalmai által felidézett közelkeseredésből vagy menthető felháborodásból követtek el. Azok, akik bűntett miatt már büntetve voltak, nem részesülnek kegye­lemben. A kegyelmi rendelet végrehajtásához szük­séges intézkedések sürgős megtételével a kor­mányzó az igazságügyi és honvédelmi minisztere­ket bízta meg. Külpolitikai hírek. Az antant segítő és döntő tényezője az Egye­sült államok ugylátszik leghamarabb ráeszmélt a versaillesi béke tarthatatlanságára és Harding az uj elnök oda nyilatkozott, hogy ez a béke és a népszövetség semmit sem ér, az.igazi békét Vashing tonban fogják megkötni. Amerika közvéleménye most nagyon kiábrándult európai volt fegyver­társainak győzelmi lázas politikájából, különösen Franciaországból. Hardingot közbelépésre kérik fel Németország és Magyarország terheinek könnyítése érdekében, s ezen közbelépést az összes amerikai lapok és egy mutatványul hozzánk is beküldött röpiratban sürgetik. A brüsszeli pénzügyi konferencia Német­ország kártérítési összegét lényegesen leszállította, a tárgyalás folyamán feltűnt Angliának a németek kérése iránti pártoló állásfoglalása és érdekes, hogy a térítés minimális összegét nem is állapították meg, csupán azt, hogy az legfeljebb 100 milliárd arany márkát tehet ki. Persze ehez még Német­országnak is lesz ellenérvelése. A pécsi kommunista alakulat, melyet Linder, Jászi, Lovászi, Károlyi a szerbek tűrése mellett ott bevezetett, pár napi uralom ntán mint most már teljes bizonyossággal tudva van végképen össze­omlott, illetve a munkások és polgárság egyet­értése folytán szégyenletes kudarcba fulladt. HIRE K. Dombi Lajos temetése december 25-án _______________a gyulai református egy­házközség híveinek impozáns felvonulása, valamint a város másvallásn lakosságának tüntető részvé­tele mellett történt, A temetési szertartást Kop­pány Gyula békéscsabai, Kocsis Jenő gyulaváni, Karácsonyi András békési lelkészek végezték dr. Pallmcnn Péter és dr. Godács Imre gyulai lelké­szek segédletével. A halotti gyászbeszédet Kop­pány Gyula mondotta mélyen megindító, magas szárnyalása, művészi szónoklatával elragadtatva a különben is meghatott gyászoló közönséget. A tágas templom zsúfolásig megtelt, de a megjelen­tek túlnyomó része nem juthatott be. A templom­ban elhangzott szép gyászkar elbucsnztatta a ked­ves halottat földi pályájának otthonából és az óriási gyászmenet kikibérta őt a temetőbe. A sírnál Karácsonyi András békési lelkész vett végbucsut a derék férfi ól az egyház nevében, majd dr. Kiss László egyházközségi tanácstag a gyulai hívek ne­vében. Az egész temetési szertartás és az egész rendezés mélyen megható komor gyász jeleit vi­selte és visszatükrözte az egyházközség mélyen érzett veszteségét és őszinte részvétét. A gyász méltó és jogosult volt, mert sajnálattal állapít­hatjuk meg, hogy az elhunytban a magyar refor­Hegjelent a Gyulai Kis Kalendárium és a heti hivatalos Elójegfyxést laptár. Kapható a Békés kiadóhivatalában és a hirlapelárusitó üzletekben. Lapunk msf uéua 8 aldal.

Next

/
Thumbnails
Contents