Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-12-25 / 104. szám

4

B é It é a

1920. december 25.

A gyulai róm. kalh. elemi iskolákban az ünnepi szünet a közbejött népszámlálás miatt, melynél az egész tanszemélyzet el van foglalva — január 17. napjáig lett kiterjesztve, mely napon az előadások megkezdetnek.

A Gyulai Újvárosi Olvasókör december lió

26-án, karácsony másodnapján saját helyiségében táncmulatságot rendez. Belépődíj személyenként 15 kor. A mulatság délután 2 órától este 10 óráig tart.

Az útlevelek kiállítási jogát a m. kir. belügyminiszter 82600—1920. sz. körrendeletével 1921. évi január 1-től kezdődőleg az alispánra (illetőleg a m. kir. államrendörség kapitányságának vezetőjére) ruházta. E rendelet szerint az alispán (a kapitányság vezetője) útleveleket a saját hatáskörében egyelőre az európai államokon kívül csupán az északamerikai Egyesült Államokra terjedő hatállyal állíthat ki, minden más tengerentúli országra nézve azonban csak a belügyminiszter hozzájárulásával, _

Katonák. Üdvöslet a gyulaiaknak. A következő levelet vettük: Tekintetes szerkesztőség! Alólirottak tisztelettel felkérjük a t. Cimet, hogy az alábbiakat a »Békése karácsonyi számában közölni szíveskedjék. Kellemes ünnepeket kívánunk, az 1. szegedi vadászzászlóalj Y. roham félszázadból. Budapesten, 1920. dec. 15. Kiváló tisztelettel: Farkas József szakaszvezető, Kukla Mátyás, Gyulai Mihály, Gyulai Lajos, Csikós István, Sipos István és még többen.

Mulatság. A siker teljes jegyében folyt le a vas- és fémmunkások helyi csoportja által a népkerti pavilion nagytermében rendezett kedélyes táncdélután, amelyet, mint értesülünk, a helyi csoport rövid időközönként az ifjúság szórakoztatására és a jótékony célok előmozdítása végett ismételni fog. A kedélyes délután szereplőinek és mindazoknak, kik úgy anyagi mint erkölcsi támogatásukkal a sikerhez hozzájárultak, ezúton mond köszönetét a csoport vezetősége. Felülfizettek: Guba György, Sál Béla, Schillin- ger Lipót 200—200, Fischer Ernő, Király Endre 100—100, Fejes Bertalan 60, Kiss István, Bucskó Gyula, Eliszek József, Bekker Antal, Pribék Mihály, Szarka Béla, N. N. 50—50, Ábaházi István, Kállay Gábor, Szilasi Pál, N N. 40—40, Balázs János, Gróh József, Sohillinger Sándor 30—30, Daróczi Lajos, Farkas Ferenc, Sándor Mihály, Anka György, Pongiácz József, Léhmann Béla, *JL.80pold Béla, Lugzó Mihály, Kohlmann György, Dandó látván, Galbács' Imre, Moldován Péter, Papp Károly, Rózsa István, Tripa Mózes, Griffier Pál, M. Szabó István, Lakatos István, Bencsik János, N. N., N. N. 20—20, Kendrella János 15, Papházi Nándor, Schröder János, Horváth Anna, Molnár János, Hirschler Henrik, Szilágyi Mátyás, Monori László, Blaskovits Péter, Kálmán István, Diksz Izidor, Desztig Pál, Ernszt Frigyes, Szabó Ferenc, Sajti Mátyás, Fazekas Mihály, Kattár János, Volent György, Dundler K.-né, Mihsitz Béla, Ilyés László, Szénási János, Teres Ferenc, Szabó András, Márton Sándor, N. N., N. N,,

N. N., N. N. 10—10, Ludvig József, Hegedűs Ferenc, N. N. 5—5 koronát.

A gépjármüvek ellenőrzése tekintetében a m. kir. katonai parancsnokság és a gyulai rendőr- kapitányság között létrejött megállapodások szerint a rendőrség minden Gyulára érkező gépjármüvet igazoltatni fog, a demarkációs vonalat átlépni szándékozó gépjármüvek igazolását pedig egy e célra kirendelt bizottság végzi. Közhírré tétetik tehát, hogy mindenki aki autón utazik az illetékes polgári hatóság által kiállított megbízhatósági igazolvánnyal, továbbá a gépjármű (soffőr) igazolásához szükséges okmányokkal lássa el magát.

Pályázati hirdetmény. A szarvasi kir. do~ hánynagy- és különlegességi áruda kezelésének biztosítása céljából a pénzügyigazgatóság pályázatot hirdet. A nagyáruda 1918. évi forgalma 185546 korona volt. A volt engedélyes a nagybani forgalom után (1’9). Egy egész és kilenctized százalék, a kicsinyben! forgalom utáni további tiz százalék és a bélyegzett váltóürlapok és bélyegek eladása, valamint a különlegességi árudából kettő százalék eladási jutalékot kapott. tAz áruda kezelése ugyanezen feltételek engedélyezésével fog biztosíttatni. A pályázatban csakis az alábbi 4 pontban meghatározott igényjogosultak vehetnek részt. A jelenlegi háborúban elesett vagy a katonai szolgálat viszontagságai következtében elhalt katonák ellátatlan és más foglalkozásra nem képesített özvegyei és árvái, ha az elesettben, illetőleg elhaltban esaládfentartójukat vesztették el és vele egy háztartásban éltek. A támogatásra Bzoruló állami tisztviselők családtagjai, továbbá az állami tisztviselők özvegyei és árvái, végre a eyugdijisott állatai tisztviselők, NagjnwgyarQrszág megszállott területeiről menekült vagy kiutasított és elhelyezéshez nem jutott vagy önhibáján kívül a közszolgálatból elbocsájtott tisztviselők abban az esetben, ha a fentebbi pontok bármelyikére alapítható igényjogosultságukat, minden kétséget kizáró módon igazolják. A pályázni óhajtó igényjogosultak felszerelt és öt koronás okmánybélyeggel ellátott pályázati kérvénye a gyulai pénzügyigazgatóság főnökénél 1921 január 14-ik napján délelőtt 12 óráig személyesen vagy posta utján nyújtandók be.

Mi nem vágyónk magyarok. A mezőberényi ág. evang. együáz lelkészválasztó közgyűlésén történt, hogy Jeszenszky Károly vezető lelkész tót nyelven nyitotta meg a gyűlést. Midőn beszédét később magyarul folytatta, a gyűlésen jelenlevők egy része követelte a magyar szavak abbanhagyását »Mi nem vagyunk magyarok ! Beszéljen tótul !< »Aki magyar, az menjen ki innen !< Ilyen felkiáltások hangzottak. — Mi ismerjük a mezőberényi tót származású lakosság általában magyar érzületét és kínos meglepetést szereztek a vármegye közönségének azok, akik most e kirohanással eddigi jóhiszeműségünkből kiábrándítottak.

Az Uj Idők 30 000 koronás regénypályázata

Az Uj Idők szerkesztősége pályázatot hirdet feltétlen irodalmi értékű, érdekes meseszövésü, körülbelül 10 iv terjedelmű, eredeti magyar regényre. A pályamunkák beküldésének határideje 1921, junius 1. A pályázat eredményét az Uj Időkben 1921, szeptemberben hirdetjük ki. A bíráló bizottság elnöke Herczeg Ferenc. Tagjai: Csathó Kálmán, Lyka Károly, Surányi Miklós és Wolfner József az Uj Idők kiadója. A bíráló bizottság ítélete szerint legjobb, feltétlenül irodalmi órsékü regény pályadija 20.000 korona, a második legjobb regénye pedig 10.000 korona. E dijak kifizetése ellenében az Uj Időkben való közlés és a könyvalakban való első kiadás joga a kiadócégé. A következő kiadások joga is feltétlenül a kiadócéget illeti erszaződőóei kötendő megállapodás szerint. Pályadijat nem nyerrt, de közlésre alkalmas, irodalmi értékű müveket a vállalat esetleg megvásárolja és kiadja. A pályamüveket lehetőleg gépírással, vagy jó olvasható kézírással lemásolva jeligés levél kíséretében és annak feltüntetésével, hogy a regény részt vesz az Uj Idők regény- pályázatán, kell az Uj Idők szerkesztőségének címére (VI., Andrássy-ut 16.) beküldeni.

Illatszerek. Legfinomabb illatszerek és kölni vizek üvegekben és dekaszámra kimérve ; éjjeli és nappali- arckrémek, arcvizek; ajak ős arcpirosítók, púderek minden színben; fogkrémek, szájvizek, togporok, fog- és körömkefék; pipere- szappanok nagy választókban; brillantinók ős hajolajak, hajmosó porok, hajvizek és hajszerek : szőke, barna és fekete hajfestők; kitűnő minőségű sósborszesz és mindenféle pipere cikkek a legmóltányosabb árban kaphatók az Arany kereszt cimü gyógyszertárban, Kossuth Lajos-tér 36. szám alatt. aggó gi_go

J u etitia. mosolyog:.

I.

Lakodalom! Éjfélig tánc, duhaj ének, éjfél után furkósbot és bicska elszánt versengése. Egyik legény hosszan ropja a menyasszony táncát, pedig azon már különb daliának is megakadt a szeme. A vadonat uj férj int, kéri a friss feleségét, de a volt és mellőzött vetélytárs nem enged. Bosszúra gondol a törvényes féltékenység, egy felkapott ólmosvégü bottal, férfiatlanul, orozva oly szerencsétlenül sújtja tarkón a mit sem sej’tő táncos legényt, hogy az a fiatal asszony karjai közt leheli ki a lelkét.

A „halott gém“ — szemtanuk bemondása alapján — megállapítja jelentésében, hogy a halál oka: furkósbot, az észrevételek rovatában pedig gondosan feltünteti, hogy „nem vötte észre, mer háturru csabták fűbe“.

II.

Jancsit, a vékony dongáju ostoros gyereket, oly szerencsétlenül rúgta mellbe a keselylábu hátas ló, hogy 24 órán belül felboncolta a vizs- gálóbirói bizottság. A boncvizsgálati jegyzőkönyv aggasztó szabatossággal megállapította, hogy a halál közvetlen oka „a mellkas összezuzódása kapcsán beállott bordatörés folytán megtörtént tüdő és szív elvérzése.“

A legöregebb kocsist, az úgynevezett kocsisgazdát vonta felelőségre a vádtanács gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt; a vád álláspontja szerint ugyanis terhelt a rugós természetű paripát tapasztalatlan gyerekkel gondoztatta.

Az őszbecsavarodott vádlott váltig azt erő- sitgette, hogy jámbor volt a »Kese“ akár csak a kezes bárány, ha szabad, fel is hozhatom a nagyságos elnök ur mellé, „tessen megpróbálni, hogy megrugná-e a tekintetes törvéntevő urakat“,

III.

Szekeren bejött az egész család, a törvény- széki palota előtt gőzölgő lovak szénát ropogtatnak.

Tagbaszakadt öles nagyságú, feszülő izmu legény a vádlott, alig 24 éves, pirospozsgás, tőrőlmetszett magyar a javából. Nem tagad, beismeri, hogy „szemköztről“ szivén szúrta vetély- társát, aki mézédes susogósan csábos szavaival elhódította körülrajongott szende menyasszonyát. — Az emeleten lévő főtárgyalási terem túlfűtött kedélyű hölgyhallgatósága izgató csemegének vette az itt-ott felcsillanó részleteket. Súlyos a vád, a védelem igyekezete alig enyhíti a tanácstagok szigorú felfogását; — utolsó szó a vádlottat illeti, elnök komoly arccal intézi hozzá, hogy mit hoz fel védelmére? Gondolkozik a legény a védelmi eszközök között.. ., nyájasság, nyílt jellem tükröződik le arcáról, őszinte lélekkel sietve kér engedelmet, hogy „leszaladhasson a lőcsért“.

IV.

Hitelezési csalás miatt áll vád alatt Schwartz Dávid, agyafúrt fondorkodással egyik vevőjét csapta be több ezer koronáig. Természetesen tagad, úgy gondolja, hogy ez már az ügylethez tartozik, elszántan kétségbevonja, mintha rideg haszonszerzés ösztöne vezette volna a cselekmény elkövetésénél, mert hiszen ő mint teljesen árva reá volt szorulva arra, hogy ezúttal törvénybe ütköző cselekményt kövessen el, neki se testvérei, se felesége, szülei évek óta nem élnek.

Sértett nem hallgathatta tovább vádlott konok tagadását s kijelentette, hogy a vádlott szülei élnek, atyja rablás és közokirat hamisítás büntette miatt Illaván 15 évi fegyházbüntetést tölt, anyja pedig többrendbeli méregkeverés miatt életfogytig marad Márianosztrán. Elnök erélyes kérdésére, hogy mondja meg élnek-e hát szülei ? vádlott kétes cinizmussal válaszolja, hogy hát élet as kérem ?

V.

Inci-finci termetű, de élete alkonyán lévő özvegy — név szerint Nagy Kató — áll vádlott minőségben az itélőtanács előtt. Hamis kutyát tartott a portáján, mely nappal is szabadon lévén a levélhordó kevésbbé nemes testrészéből — fogai segítségével — egy diónagyságu részt távolított el. A jóhiszemű áldozat teljes hatvan napig nyomta a szalmazsákot, A bünügy ismertetése után az általános kérdésekre hallgatta ki a tanács elnöke a töpörödött vádlottat. Hány éves :

— Hatvanban születtem.

Nem a születési helyet kérdem — válaszolta a tanácselnök.

— No igen, hatvanban születtem.

Ilykép derült azután ki, hogy a gondatlan özvegy Hatvan községben épen I860, évben született.

— Anyját hogy hivták :

— Hát Nagy Jánosné — felelte Nagy Kató asszony.

— Azt tudjuk, hogy a Nagy János felesége Nagy Jánosné, de mondja meg a leánykori nevét.

— Az enyémet ? kérdé Nagy Kató.

— Nem a magáét, hanem az édesanyjáét, válaszolta az elnök.

— Ejnye kérem, hát ismertem én az édes anyámat leánykorában ?

vi.

A nyolcvanas évek határán tipegő tanyai atyafi áll földi bírái előtt. Az eddig büntetlen előéletű embertársunk ugyanis gyanúsnak tetsző körülmények között vásárolt meg valami kártyavető cigánymenyecskétől egy fehér selyem fejkendőt. Nem tudta megtalálni az itélőtanács a nemzetgazdasági kapcsolatot az aggastyán és a fehér selyem keszkenő között. Megkérdezte tehát a komoly ábrázatu főtárgyalási elnök, hogy mi végre vette a selyemkeszkenőt ? A terhelt atyafi megvakarja fületövét s alapos gondolkodást színlelve kiböki, hogy évvégre, vagyis ujesztendei ajándékul vette a hűségesen gondozó gazdasz- szonya kis leányának.

Nincs magának gyermeke? kérdé az elnök, hiszen a községi bizonyítvány szerint magának Sarkadon három gyermeke van. — Ejnye instá- lom de furcsa szerzet az a jegyző, hiszen az én fiaim már 50 éven felül vannak . . . Hát csak tán mégse gyerekek azok?