Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-12-04 / 98. szám
Kill, évfolyam €tynla, 1920. december 4. Egyes szám ára 2 korona. 98. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre . . 30 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilttérek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Megfut a középosztály. Semmi túlzás nincsen abban az állításban, bogy a középosztályért »más osztályérdekek megőrlő erejével szemben a politika, a kormányprogrammok ma már nemcsak, hogy nem tesznek, de nem is ígérnek semmit.« A középosztálynak az a része, mely hivatalokba szorult, mint politikai tényező az idők során nagyon elgyengült. A mindenkori kormányok a markukban tartják üstökét és ennélfogva távolról sem pazarolnak rá annyi szociális érzéket, mint teszem a munkásosztályra, de főként a most nyeregben ülő földmivelő elemre. A szociális érzékkel való ez a taktikázás meg fogja magát boszulni, mert a kormányzatba és a politikába nemzeti szellemet csak olyan középosztály segítségével lehet belevinni, melynek gazdasági és szociális kifejlődését és önállóságát nem zavarják a megélhetés legprimitívebb gondjai. Középosztályunk élete ma már csak kínos vergődés. A filantropikus pepecselés, a szűkkeblű és rendszerint megkésett fizetésemelés, a különféle pótlék és a természetben való ellátás minden volt, csak nem gyökeres megoldás. Kormányosaink a viharos idők gazdasági és társadalmi eltolódásaival, anarkisztikus rendetlenségeivel nem tudtak megbirkózni és igy könnyen megeshetett, hogy egyes társadalmi osztályok vergődtek túlsúlyra és kény- szeritették ki a maguk javára a politika és a kormányzat kedvezéseit. Ha az államban valamely osztály korlátlan vagy döntő uralomra tesz szert, anélkül hogy saját érdekeit az összeség érdekeivel egyensúlyba tudná hozni, akkor saját önzésén és érdekén kívül ritkán fog mást is tekintetbe venni. A mostani nemzedék már saját keserves tapasztalásából tudja, hogy mit tesz az, ha egyes osztályok igy kerekednek felül. A szociális- ták tejben-vajban fürödtek, a mikor a mi mindennapi eledelünk a gerstli volt. Ma megint az történik, hogy a termelő osztályok és a plutokrácia gazdasága éktelenül és mértéktelenül halmozódik, az értelmiség vásárló ereje pedig már a végét járja. A test hizik, a lélek sorvad. Ott állandóan farsangolnak, itt állandóan bőjtölnek. A ki ez egészségtelen és gyilkos- viszonyok megállapításában irigységet vagy osztályellenes izgatást lát, annak a szivében nem lakozik emberszeretet és annak fogalma sincs a társadalmi egyensúly jelentőségéről. Történelmi tanulságokból merített axiómára emlékeztetjük sorsunk intézőit, mikor váltig hangoztatjuk, hogy az állam társadalmi egyensúly nélkül képtelen felsőbbrenaü feladatok megoldására. Ma csak társadalmi antagonizmusról beszélhetünk és nem társadalmi egyensúlyról. Ebből az antagonizmusból sarjadzik a közélet minden fekélye. A békétlenség, az irigység, a gyűlölet, a bosszú, az atómokra való bomlás és rothadás. Észre kell vennünk, hogy a magyar társadalom megbomlott hierar- kiájából lassanként kiküszöbölődik az intelligencia és alig is van már szerepe benne. Főként az a rétege, melynek hivatása, hogy egy modern állam bonyolult szerkezetét kezelje és lelkes munkával kitöltse. Ez a réteg ma koplal, fázik és lerongyolódik, de teljesen. Ez egy darabig elviselhető, de az életnívó sülyedése átragad a szellemi, erkölcsi és művelődési területekre is és itt már a visszaesést a nemzet veszteségszámlájára kell írnunk. Az intelligencia elsorvadását itt legkevésbbé a magyar nemzet bírja el, ha igaz, amit most annyiszor hallunk, hogy a balkáni áradatból csak kulturális felsőbbsé- gével emelkedhetik ki. Törvények erejével kell megvalósítanunk a gondolatot, hogy az intelligenciát részeltetni kell a nemzetgazdasági haszon s a nemzeti jövedelem egyenletes elosztásában. Nem alamizsnát, de jogot kell nekik biztosítani. Hogy csak egyet említsünk, mindmáig érthetetlen, hogy az intelligenciát, mint ilyent teljesen kirekesztették a nagy földreformból. Persze mikor a »demokratikus agrárszellem« idétlen jelszavával (ez a kifordított bőrkabátos és zergetollas agrárszellem) hízelegnek az osztályönzésnek, akkor szó nélkül lehet kizárni az intelligenciát a földbirtokból és ellentmondás nélkül csonkíthatnak meg minden refermgondolatot. Teremtsünk igazságot az emberek közt. N e türjük, hogy egymást felfalhassák. Ne t ürjük, hogy az intelligencia a legmegalázóbb életkörülményekkel legyen kénytelen küzködni és családostul leszoruljon a kulturélet magaslatairól, minden szellemi és lelki éle- ményről. Csak idő kérdése, hogy fenekestül forduljon fel minden egy olyan társadalomban, melyben a gazdagság és szegénység az osztálykülönbség ismertető jelei. b. h. A valutáról és a drágaságról. A napi lapok őrömmel jelentik, hogy a magyar korona értéke 1‘50-re emelkedett. Szó sincs róla, szép haladás ez is, hogy a korona értéke a ratifikálás óta 0T5-ről T50 emelkedett, de még nagyon távol állunk a többi legyőzött államok pénzügyi helyzetétől. Tulajdonképen mit is jelent ez az 1-50 ? a laikusok bizonyára azt hiszik, hogy ez a szám másfél koronát jelent, dehogy, bárcsak agy lenne, akkor a mi koronánk versenytársa lenne a dollárnak, sajnos, azonban másképen áll a dolog! Ez a szám ugyanis nagyon szomorú ésjsiralmas valóságot takar, még pedig nem kevesebbet, minthogy a mi koronánk értéke másfél fillérre esett s igy 15 fillért 67-tel kell megszoroznunk, hogy egy koronát kapjunk, ha tehát mi külföldről valamit hozatunk, minden cikkért 67-szer annyi koronát kell fizetnünk, mint a háború előtt ! A német márka értéke a háború előtt 1-17 korona volt, ha most is olyan értéke lenne, akkor 67-szer 'többet érne mostani koronánknál, vagyis 78 67 K-val jegyeztetnék a börzén, de miután csak 7-19 K-val jegyeztetik, mostani fizető képessége 11-ed része a régi értéknek. Németország tehát hasonlíthatatlanul jobban áll pénzügyileg, mint mi. A bolgár leva jelenlegi értéke 6 K. de ha régi értékét, vagyis 0 95-át 67-szer vesszük, 63.65 K-nak kellene lennie, jelenlegi fizető képessége tehát a réginek szintén 11-ed része. Bulgária pénzügyi helyzete tehát azonos Németországéval. Ha Magyarországot területileg egyharmadára meg nem csonkítják, ha a kommunizmus {és a román megszállás milliárdokkal meg nem rabolt volna, pénzügyi helyzetünk semmi esetre sem lenne rosszabb Németországénál vagy Bulgáriáénál, igy azonban a veszteség úgy viszonylik egymáshoz, mint 11 : 67-hez. Törökország valutája a börzén nem jegyeztetik s igy annak pénzügyi helyzetéről tájékozva nem vagyunk. Mikor Olaszország megüzente nekünk a háborút, egy polgári leányiskolában a tanárnő felhívott egy leánykát, hogy beszéljen valamit Olaszorazág- ról, a leányka aki különben hazafias szellemben volt nevelve nem tudta a leckét, sírva fakadt és csak annyit tudott mondani, hogy »nem is érdemes róla beszélni.* En is úgy vagyok Ausztriával; ő rántott le minket maga után az örvénybe s igy nem is lehet jobb sorsa a mienknél. Némi vigasztalásul szolgálhat nekünk, hogy a minket megrabló győzőknél sem rózsásak mindenütt a pénzügyi állapotok. A cseh szokol most 5 85 K, ezt is ll-szer kellene venni, hogy a békebeli fizetőképességet elérje, tehát semmivel sem áll jobban pénzügyileg, mint Bulgária vagy Németország, — pedig eleget rabolt. Az oláh lei most 7 1 K, ez is a régi értéknek csak 8-ad része, hát akkor mily értéke lenne most a leinek, ha az oláhok ki nem fosztják fél Magyarországot. A jugoszláv dinár mostani értéke, vagyis fizetőképessége a réginek negyedrésze, az olasz lira harmadrésze, a francia frank a fele. Kitűnő valutája van azonban Amerikának, Angliának és Svájcznak. Az angol fontnak és a svájczi franknak 15—16 százalékkal nagyobb most a fizető képessége, mint volt a háború előtt, — a dolláré pláné 36—79 százalékkal, ott tehát jelenleg 15—36 százalékkal olcsóbb életnek kellene lenni, mint 1914-ben volt. Az uj államok között csakis a szegény len- gyei nemzet pénzügyi helyzete olyan siralmas, mint a mienk. Látszik, hogy nem hazaárulással szerezte vissza államiságát, mint például a csehek, vagy mint a magyarországi románok és rácok tették. Francziaország eddigi eljárása után bátran törvénybe is iktathatná, hogy a hazaszeretet bűn s a legkegyetlenebb megtorlást érdemli, — viszont a hazaárulás oly erény, melyet nem lehet eléggé megjutalmazni. A „vörös ördögök“-nek bűnhődniük kell s a „hőre rnkiu nemzetség most a »papa kedvence*. Hogy a magyar korona értéke ilyen alacsonyan van értékelve, az irreális s maga Wills angol újságíró érthetetlen jelenségnek minősiti; hiszen mindenki beláthatja, hogy Magyarországon 5—600 koronából naponta urasan lehet megélni, de Ntw-Yorkban napi egy dollárból nem. Azt meg személyesen tapasztaltam, hogy Zomborban a jugoszláv koronának kisebb a fizető képessége, mint Gyulán a magyar koronának. No de ezt az ellenség rosszindulatú trükkjének tekinthetjük, de mit szóljunk ahhoz, hogy a magyar termelők a rosszindulatban még az ellenségeinket is felül
