Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-11-24 / 95. szám

ILII. évfolyam. €tyala» 1920. november 21 Egyes agam ára 1 korona. 9S. szám. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Előfizetési árak: Egész évre . . 00 K — f Fél évre . . 30 K - f BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1 korona. Csouka Magyarország nein ország, Egész Magyarország mennyország! Bármerre nézünk körül határainkon túl, mindenütt felfordulást, zavarokat, véres lázongásokat találunk. Mindazt a sok összeliazudott üldözést, amivel szlávjaink, románjaink telekürtölték a világot, most ők a valóságban adják vissza a németeknek, magyarok­nak. A népek önrendelkezési jogát, amely jel­szónak mi bambák felültünk, most úgy értelmezik, hogy ők legyenek olyan brutális elnyomók, ami- nök a magyarok és németek sohasem voltak. Világszerte feltűnést keltett a háború kitörésekor, hogy Ausztria-Magyarország minden fajú népe olyan arányban vonult be az első mozgósítási parancsra, amely arány nem maradt alatta az egyfaju lakossággal biró Német és Franciaország hasonló arányszámának. Képzelhető-e, hogy el­nyomás lehetett ott, ahol ilyen vonakodás nélkül vonultak a zászló alá az elnyomottaknak állított nemzetiségek fiai ? Mernék-e megpróbálni a cse­hek, a románok vagy a szerbek a megszállott, illetve mOBt már odacsatolt részek katonakóteleseit mozgósítani. Nagyon szomorú tapasztalatokat tennének. Az erőszak pedig nem államfentartó tényező. Arra uralmat alapítani tartósan nem lehet. A történelem folyamán sokkal nagyobb hatalmasságok kísérleteztek avval, hogy itt vagy ott uralmakat erőszakkal tartsák fenn, nem sikerült egyetlen ilyen kísérlet sem. Ha nagyon makacsul ragaszkodtak erőszakos eszközeikhez, előbb összeomlott hatalmuk ott is, ahol az már régebben és erőteljesebben meg volt alapozva, semhogy sikerült volna azt megszilárdítani az erőszakkal elhódítani kívánt részeken. Ezek az apró kis államok, melyek itt körülöttünk most élik gyermekkorokat, nagy óvatosságra szorulnak, ha azt akarják, hogy ki ne osusszék a kezükből a hatalom ott is, ahol annak fenntartására minden feltétel megvan. Hégi közmondás, de nagyon igaz, hogy aki sokat markol, kereset szőrit. Igaz ez az államok életében is. Azt a sokat, amit a körülöttünk levő ifjú államok markolni akarnak, akkor se lehetne tartósan megnyerni, ha nem egy olyan földrajzi­lag, gazdaságilag egységes országtól akarnák el­rabolni, «minő Magyarország. Ennek az egységes és ezer év óta összeforrott területnek hatalmas összetartó erejét nem képss egyik uj államnak saját külön vonzóereje legyőzni. Hiába keresünk bármelyik szomszéd állam szerkezetében, műkö­désében olyan hatalmasabb vonzó erőt, mely tar­tósan elszakítani és magához kapcsolni tudná a tőlünk elszakított részeket. Látjnk már köröskö­rül, hogy miként bomladoznak azok a mestersé­gesen készített kötelékek, melyekkel az elszakított részeket mesterségesen odakötni remélték és mint kezd hatni az a hatalmas vonzóerő, mely ezeréven át idekőtötte a Kárpátok koszornzta földrész minden lakóját. Ds nemcsak a földrajzi és gazdasági, ha­nem a társadalmi egység ereje is érvényesül. Itt, hazánk határain belül, ismeretlen az a gyűlölet, mely odaát csehet és németet, szerbet és borvá- tot, románt és szerbet egymástól elválaszt és soha egymás mellett meg nem férő ellenségekké Felelős szerkesztő: DOBAT FERE.YC tesz. Nálunk ismeretlen az a gyűlölet, mely csak az egyiknek megsemmisítése által tudja megnyug­tatni a másikat. Itt egységes a társadalom min­den lényeges és életbevágó kérdésben, egységes elsősorban területünk integritásának követelésé­ben és ezzel az egységes fellépéssel szemben nehéz lesz a belső bomladozásban levő izomszédoknak a maguk népeit hasonló egységbe tömöríteni. Itt, ha jól körülnézünk éa elfogulatlanul Ítélünk, viszonyilag a legnagyobb rend és nyugalom van, a békés munka emez erkölcsi feltételei a relatíve legnagyobb mértékben nálunk vannak meg és ez, ennek az állapotnak további következetes fejlesz­tése fogja a leghatalmasabb vonzóerőt gyakorolni a tőlünk erőszakkal, minden jog és okosság ellenére elszakított részekre. A ratifikálás után. Mivel a békeszerződést most már a nemzet­gyűlés is — bár némán, de — elfogadta és törvénybe iktatta, olyan helyzetbe jutottunk, mint a leégett ember, aki számot vet, hogy a leégés után mije maradt meg ? Magyarország régi 325 -ezer négyzetkilo­méternyi területéből, melyet ezer évig birtokolt, csak 91 ezer négyzetkilométer maradt és az eddigi 20 millió lakossága a meghagyott területen 7 millióra zsugorodott össze. Ebben eddig 11 millió szorgalmas főldmives 182 millió mm. élelmet termelt, a jövőben pedig alig 4 millió főldmives alig 70 millió métermázsa terményt bir felmu­tatni. Gőzmalmaink eddig 350 millió korona értékű lisztet állítottak elő, ma csak 60 millió korona értékű lisztet produkálhatnak a 7 millió lakos részére; a kivitelre tehát lényegesen keve­sebb fog jutni. Ugyanígy áll a burgonyából, árpából, zabból, kenderből és repcéből álló terme­lésünk is. Állatállományunkban is fogyatkozás állott be, mert az ország eddigi hegyi és alföldi legelőin éldegélő 6 és fél millió szarvasmarhából a megmaradt legelőn csak alig 2 millió legelhet és más.él millió lovunkból csak 630 ezer darab maradt. A Bánát és Bácska elvesztésével sertés­állományunk is leapadt, mert a 7 millión felüli kocából osak épen a fele maradt meg. Hasonlóan, sőt jobban fogyatkoztak egyéb haszonállataink is, de különösen a hegyi legelők elvesztése folytán a juhok, és igy a gyapjutermelés is. A szőlő- és gyümölcstermesztésben 'is érzé­keny veszteségünk van, mert a gyümölcsterme­lés Erdély és a Felvidéken virágzott, ezeket el­vesztve a pótlás bosszú évek múlva lesz ered­ményes. Még aránylag jól áll a bortermelés, mert az eddigi területeknek csak egy harmadrészétől lettünk megfosztva. A dohánytermelés terén sem oly kiáltó a veszteségünk, mivel a területnek és az eddigi termelésnek csak egy negyedét vesztet­tük el, de éppen a java maradt meg. Érzékeny azonban a cukorrépa terület és termelés felének elvesztése. Yan azonban olyan oikk, amelyet teljesen elraboltak és osak drága pénzen szerezhetünk vissza. Ez a só, mely nélkül ember és állat nem élhet és mely osakia az elszakított országrészek­ben, Mársmarosban és Erdélyben található fel. Ebből évenkint 25 millió métermázsa volt a szükséglet, ezentúl 8 millió kell belőle, amit az oláhoktól kell az. általuk megszabott áron meg­vásárolni. Nekik ingyen terem; valószínűleg nem adják tuldrágán; ha visszaélnének vele, Ausztriá­ból vagy Lengyelországból vásároljuk, mert ott is ingyen terem, csak waggonba kell rakni. Teljesen elveszett arany és ezüst termelésünk is, mely eddig aranyban 10 milliót, ezüstben 1 millió koronát adott évenkint. Az eddig évenkint termelt 15G0 millió tonna Bzénnel szemben csak 500 milliót mondhatunk a magunkénak; amit eddig 210 ezer bányász aknázott; ezentúl azt a megmaradt harmadrészt 45 ezer fogja kiaknázni. Megjelenik szerdán és szombaton­Erdőségekben szörnyen leszegényedtünk. Eddig 7 millió hektár kiterjedésű fenyő és ke- ményfaerdőnk zöldéit, ezentúl csak egy tizedrésze borítja ránk lombjait és szolgáltatja fáját, de fenyő köztük nem maradt. A 19 ezer kilométernyi bosszú vasutaink 8320 kilométerre rövidültek, de a régi félmilliónyi vasúti személyzetnek több mint a fele Magyar- országon maradt. Az iparosok azonban látszólag kétszerannyira szaporodtak. Eddig a 20 millió lakosság közölt 3 millió volt az iparból élő, te­hát közel egy hetedrésze; most a megmaradt 7 millió lakosnak 2 millióját, tehát majdnem egy harmadát teszik az iparból élők, ami azt mutatja, hogy ezek az ország közepe táján a magyarság között voltak eddig legsűrűbben. A sok vesztesé­günk között azonban a zsidósággal ternót csinál­tunk. Ezekből mint kereskedőkből az eddigi 600 ezerből 400 ezer nekünk maradt, tehát ezeknek csak egy harmadrészüket vesztettük el, amivel szemben minden 100 főldmivesből 70-et kellett odaadnunk. Pspirgyárainkat egy elsőrendű, a diós­győri kivételével elveszítettük. A papír ugyanis tudvalevőleg túlnyomóan fenyőfából készül, a fenyőerdők pedig ellenségeinknek ítéltettek. Ezen veszteségeink tetejébe még pénzügyi és gazdasági terheket róttak ránk a kegyelmes győzők. Különösen súlyos lesz az állatállomá­nyunkból rendelt rész kiszolgáltatása, a gaboná­ból Ausztriának, a szénből Jugoszláviának adandó évenkinti részesedés 10 éven át fog bennünket fojtogatni. Sir szélén állunk, melyet ellenségeink ás­tak ; de ha meg nem tántorodunk, nem fogank bele zuhanni. Fel a szivekkel 1 Fel a karokkal! Nincs még veszve Magyarország! Ésszel és erő­vel mindent visszaszerezhetünk! VAlStOT. A magyarországi kaíholikns tanítók orszá­gos kongresszusa a magyar tanítók 100-as bizott­ságába Bákósvármegyéből Székely Lajos gyulai róm. kath. tanítót választotta meg, akihez a var­megyei katholikns tanítók és tanítói özvegyek szolgálati és ellátási ügyeikben előleges útbaiga­zításért és irányításért fordulhatnak. Valamennyi állami elemi iskolai igazgató­nak, tanítónak, óvónőnek. A kedvezményes vasúti jegy váltására jogo­sító arcképes igazolványoknak az 1921. évre leendő érvényesítése, illetve uj arcképes igazolványok kiállítása céljából minden állami elemi iskola igaz­gatója megfelelő kimutatást készítsen s azt hozzám lehetőleg mielőbb, az igazgolványok és arcképek nélkül, záradékolás végett terjessze be. A kimutatás rovatai: 1. sorszám, 2. áll, tanító, óvónő neve, 3. állása, 4. az arcképes igazolvány betűje, száma, 5. a családtag megnevezése, 6. a fiúgyermekek, illetve hajadon leánygyermekek kora 7. a) illeték lerovás az 1921. évre érvényesítésért, b) uj aroképes igazolvány kiállításáért, 8. jegyzet. A kimutatásra a következő záradék írandó: Alulírott igazolom, hogy a fenti kimutatásban felsoroltak rendes alkalmazásban álló, hivatali esküt tett, évi fizetéssel kinevezett és nyugdíjigénnyel biró állami tanítók, tanítónők, óvónők nejeikkel együtt élnek, a leánygyermekek hajadonok, a fiú­gyermekek 24 éven aluliak, szülői ellátás alatt állanak és önálló keresettel nem birnak. A 2. rovatban a családtagok neve írható be, közelebbi megjelölés az 5 rovatba írandó. Minden iskola igazgatója a hozzá visszakül­dött kimutatást az igazolvánnyokkal együtt közvet­len az üzldtvezetőségbez küldi be, felszerelvén a alkalmas és megcímzett borítékkal. Az érvényesítésért 4 K nj arcképs igazolvá­nyért 5 K rovandó le postabélyegekben. Gyula, 1920. november hó 2. Mikler Sándor, kir. tanfelügyelő. Lapunk nai aaásaa í oldalt

Next

/
Thumbnails
Contents