Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-11-17 / 93. szám
] LII. évfolyam. Gyula» 1930. november 17. Egyes »«ám ára 1 korona. 93. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 00 K — f Fél évre . . 30 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendok. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1 korona. Ratifikálás* Csonka Magyarország parlamentje, vagy helyesebben Magyarország csonka parlamentje szombaton ratifikálta a győző hatalmak által reánk kényszerítőit békefeltóteleket Nagyon Dehóz volna megmagyarázni, hogy voltakópen mit is jelent ez a ratifikálás, vagy mondjuk magyar szóval: jóváhagyás. Azt nem jelenti, hogy Magyarország most már belenyugszik abba a helyzetbe, melybe a fegyverekkel belekényszeritettók. Az egész világ tudja,- hogy ezt nem jelenti. Nemcsak tudja, de egy tekintélyes része a világ nemzeteinek számit arra, hogy Magyarország nem nyugszik bele a jelen állapotba és nem egy ország a maga reményeit arra is építi, hogy Magyarország nem fogja sokáig tűrni területe megcsonkítását. Azt sem jelenti, hogy mi ezt a most ra tifikált békét szerződésnek ismerjük el. Szer ződés csak az lehet, amit szabadon cselekvő és cselekedni jogosult felek kölcsönös megegyezéssel egymás között, egymás jogviszonyaiul megállapítanak. Szabadon nem cselekedhetünk, mert hiszen országunk kétharmad részében idegen hatalmak ülnek, melyek minden véleményt, mely nekik nem tetsző irányban nyilatkoznék meg, egyszerűen elfojtanak. Ez a megmaradt országrész pedig szintén csak fenyegetésekkel volt reábirható, hogy ratifikáljon. Amott tehát az erőszak, emitt az erőszakkal való fenyegetés gátolta, hogy szabad akarattal nyilatkozzék a nemzet. De nem is lehet jogosult szerződni a megcsonkított Magyarország az egész Magyar- ország jogviszonyai felől, mert hiszen a legór- dekeltebb részek, azok, akiket elszakitásra ítéltek, nem is hivattak meg a szerződéskötésre. Az egy fikció, melyet az erőszak támaszt alá, hogy ezek a részek oda akarnak tartozni, ahova a bókefeltételek őket csatolták. Hol, mikor nyilatkozott meg egyetlen hivatalos képviselete ezeknek a részeknek abban az értelemben, hogy Magyarországtól elszakadni akar. És ha megnyilatkozott, szabadon nyilatkozott-e meg. Ellenben mi igenis odamutatunk a megszállott területekről származó, nem az ott lakó magyarsághoz, de — ezt hallják meg béke szerzői! — az ott lakó nemzetiségeinkhez tartozó nemzetgyűlési képviselőkre, akik szombaton egymásután álltak fel és a szent felháborodás hangján tiltakoztak az ellen, hogy őket és fajtestvóreiket megkérdezésük nélkül elszakítsák Magyarországtól. Hol van a világnak még egy parlamentje, melyben a nem uralkodó fajhoz tartozó állampolgárok ország-világ előtt, a nemzet megpróbáltatásának legsúlyosabb napjaiban ilyen kijelentéseket tennének. Erőszak, fenyegetés vagy lekötelezettség hatása alatt beszéltek ezek igy ? Mi megkötött kezű és lábú nyomorékok ugyan miféle erőszakot vagy fenyegetést tudnánk alkalmazni ? Mi földhöz ragadt koldusok, kit tudnánk még megvásárolni, megvesztegetni. Ott túl a de markációs vonalakon dicsőség, jólét, dódelge tós vár mindazokra, akik behódolnak és szolgálnak nekik és ime, ezek idejönnek hozzánk, megalázott, megtiport, kifosztott, lerongyolódott nemzethez és hitvallást tesznek mellettünk, a mi igazságunk, a mi becsületünk, a mi jövőnk mellett. Ezt elfeledni soha sem szabad. Nem szerződés tehát ez a béke, hanem egy parancs, melyet szuronyok begyére tűzve nyújtanak át nekünk, akik máris ezer sebből vérezünk. Parancs, amely végre van hajtva felettünk közel két esztendő óta. , Mit jelent hát mégis a gyász, mely eltölti kebleinket és megnyilatkozik az országban ? Azt a határtalan oktalanságot, mely ezt a bókét reánk kényszeritette, azt nem nekünk Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC kell gyászolnunk, azt keservesen fogják gyászolni azok, akik most örömben úsznak. Mi nekünk gyászolnunk és eltemetnünk, de örökre eltemetnünk kell a múltaknak mindama hibáit, melyek ezt a gyalázatot, ezt a nyomort reánk hozni segítettek. Gyászolnunk és bünbánatot tartanunk kell a múltak pártviszályai felett, melyek miatt elmulasztottuk ezt a nemzetet erkölcsileg és anyagilag úgy megerősíteni, hogy a romboló és pusztító elemek ne vehettek volna rajta erőt. Gyászolnunk kell az önfeláldozó hazaszeretet ama fogyatékossága felett, mely megakadályozta erőinknek a végső megfeszítésig, a végső ön feláldozásig való kifejtését. Gyászolnunk kell tapasztalatlan, együgyü naivságunk felett, mellyel felültünk külső és belső ellenségeink csalárd jelszavainak és vakon hittünk annexió és kárpótlás nélkül való békéjükben és a népek önrendelkezési jogáról kitalált meséiben Szóval önmagunkat kell siratnunk és bűneink felett bünbánatot tartanunk ; gyászolnunk kell önmagunkat, örökre eltemetnünk bűnös múltúnkat és feltámasztanunk a múltak keserves tapasztalatain okult, egységes, összetartó, a barátot megbecsülni tudó, az ellenséget letiporni kész, bűneitől megtisztult, örök életre hivatott magyar nemzetet. A trianoni béke ratifikálása. Az ország törvényes képviselete a nemzet- gyűlés lévén és az ország polgárait csak a törvény kötelezvén, a győző hatalmak kívánták, hogy a június 4-én aláirt magyar békeszerződést a nemzetgyűlés is hagyja jóvá és iktassa mindnyájunkat kőtelező törvénybe, amint az egyébként minden nemzetközi szerződés érvényességéhez meg- kivántatik. Az antant ezt a jóváhagyást legutóbb fenyegetések mellett megsürgette és ezért a kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette a békeszerződést és javaslatott tett annak jóváhagyására. Szombaton, november 13-án tárgyalta ezt a javaslatot a nemzetgyüléi és természetesen az ország mai tehetetlen helyzetében kénytelen volt a javaslatot elfogadni és a reánk kényszeritett béke- szerződést jóváhagyni. Ezzel az antant egyoldalú békefeltételei belekerülnek törvénykönyvünkbe. A mi törvénykönyvünk tele van olyan törvényekkel, melyekről szomorúan kellett és kell megállapítanunk, hogy tartalmuk sohasem lett élő valóság; ott vannak például országunk függetlenségéről a Habsburgok előtt hozott törvények. Most belekerült egy olyan törvény, melyről örömmel kell megállapítanunk, hogy soha sem lesz élő valóság. Mert hogy azok a vonalak, melyeken ma nem terjed túl kormányunk hatalma, országhatárok legyenek és maradjanak, azt ugyan kerek 8 világon józan ember nem hiszi. Azok lehetnek demarkációs vonalak rövidebb-hosszabb ideig, de országhatárok soha. A békefeltételek tehát bátran ott lehetnek törvénykönyvünkben. A népeknek és nemzeteknek egymáshoz való viszonyát nem az efféle papirosok döntik el, hanem az erőviszonyok, még pedig pillanatnyilag a fizikai erők viszonyai, tartósan pedig az összes szellemi, erkölcsi, anyagi, kulturális erők viszonyai. Ezeket az erőket kell összeszednünk, fejlesztenünk és rendeznünk és akkor a szombatihoz hasonló leverő napokat nem érünk meg. A nemzetgyűlés ülése a magasztos, bűnbánó fájdalom és gyász megnyilatkozásai közepette folyt le. Az első beszédet a javaslat sorshúzás utján kijelölt előadója, Huszár Károly mondotta. Kijelentette, hogy egyetlen érvet sem tud felhozni a javaslat mellett, de az ország nagy érdekeire való tekintetből ajánlja elfogadását. Friedrich István és Windischgriilz Lajos herceg mondtak ezután beszédet a ratifikálás ellen; kiérzett azonban beszédükből, hogy csak pártjuknak kivánnak tőkét szerezni abból, bogy most nem szavazzák meg a békeszerződést. Ezután örökké emlékezetes Megjelenik szerdán és szombaton. felszólalások következtek. A nemzetiségek képviselői szólaltak fel egymásután a békeszerződés ellen. Dvorcsák Győző a felvidéki tótság nevében többek között azt mondotta, hogy a tót nép ezt a békeszerződést soha sem fogja magára nézve kötelezőnek elismerni és nem a békét, hanem a harcot hirdeti azok ellen, akik hazájába belopták magukat. A tótság fogadalmat tesz most, hogy a felvidéken addig nem lesz béke és nyugalom, mig a magyar Turul-madár szabadon uem repül ismét a feje fölött. Lingauer Albin a nyugatmagyarországi német, horvát és vend lakosság nevében tiltakozott a békeszerződés ellen, Kutka- falvy Miklós államtitkár pedig a rutén nép örök ragaszkodását tolmácsolta a magyar hazához. Végül Klebelsberg Kuno gróf mint Sopron város képviselője jelentette ki, hogy Sopron nem engedi magát elszakítani. A demarkációs vonalon túl lakó honfitársaink részére Forgács Miklós küldött üzenetet, azt mondván, hogy a magyar nemzet sohasem fog megfeledkezni róluk ; rövid szavait azzal végezte : »Isten minket úgy segéljenc és ezt az esküt a nemzetgyűlés összes tagjai felállva utána mondták. Utolsónak gróf Teleki Fái miniszterelnök szólalt fel és rövid visszapillantást vetett a béke- szerződést megelőzött eseményekre, ismertette annak a helyzetnek a keletkezését, mely ma a ratifikációra kényszerít bennünket és nagyszerű önbizalmat árasztó szavakkal adott kifejezést annak a hitének, hogy a magyar nemzetet megsemmisíteni nem lehet. Beszéde alatt megkapó esemény játszódott le. A beszéd közben egyszer C3ak a Szózat hangjai hatottak be az ülésterembe; a folyosón énekelték sokan Vörösmarty halhatatlan dalát. Leirhatatlan hatást keltett ez az ülésteremben ; a miniszterelnök abbahagyta beszédét, a képviselők feláliottak és Szózat utolsó sorát »Itt élned, halnod kell« együtt énekelték a kívül levőkkel. A szemek könnyekkel teltek meg és a jelenet minden jelenlevőre örökre feledhetetlen benyomást gyakorolt. A miniszterelnök beszéde után Bakovszky elnök feltette a kérdést, elfogadja-8 a ház a javaslatot. Néma csend volt a válasz és az elnök néhány pillanat múlva kimondotta az elfogadó határozatot. Erre ismét felálltak a képviselők és ismét elénekelték a szózatot. A karzat közönsége sirt, az újságírók is mélyen megrendülve, köny- nyezve hallgatták az éneket. A gyászos emlékű ülés ezzel véget ért. — El van temetve a múlt, most jöjjön a feltámadás. II I 11 12 M, A gjHlni róm. kath. hitközség egyháztanácsának hétfői választógyülése mindhárom kerületben élénk érdeklődés mellett folyt le. A belvárosi kerületben megválasztattak: dr. Zöldy János, Mérey Gyula, dr. Follmann János, dr. Megyesy Ágoston, Dobay Ferenc, Tanczik Lajos, Székely Lajos, dr. Hoffmann Károly, Lukács Endre, Né- very István, Somogyi János, Dávid János. Póttagok: Kukla István, Sál József, Soltész Béla, Schmidt Iván. — A Józsefvároson a választás közfelkiáltással történt a következő eredménnyel. Randes tagok; K. Schriftart József, Pfaff Ferenc, Steigervald Adám, ifj. Steigervald István, Japport József, dr. Schriffert Ferenc, Metz Antal, Heilin- ger Antal, Némethy József, Gróh György, Witt- mann Frigyes, Hack Márton. Póttagok: Illich Mihály, Rapport Bálint, Kempf Mátyás, Matt Mátyás. — A nagymagyarvároson lettek egyházi tanácsosok Moldovány István, Gremsperger Pál, Szilágyi István, Szabados János, Demkó György, Csőke István, Csomós István, L. Kovács János, Muldt Rezső, Heilinger Károly, K. Ludvig József, Névery Antal. Póttagok : Beleznay István, F. Góg János, Csomós János, Fröhner József. A gynlal nőegylet elhunyt tagjaiért éven- kint mondandó gyászmíse alapítvány tőkéje 525 koronára emelkedett. Az adományozóknak a keLapaoh aa! cxána 2 oldal.
