Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-10-30 / 88. szám
LII. évfolyam Gynla, I9SO. október 30 Egye» jutám Ara 2 korona. 88. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre . . 30 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERE\'€ Megjelenik szerdán és szombaton. Az, Mire Tan szükség? A régi római politikai bölcseség legsajátosabb terméke volt a diktátor állása. A demokratikus római köztársaságban ugyancsak szabad tere volt az egyénnek, szabadon kereshette érvényesülését mindenki. Tisztviselőit a nép maga választotta, a jelöltek a legnemesebb versenyt fejtették ki, hogy a nép bizalmát megnyerjék és elnyerjék az egyes köztisztsó- geket. De mikor veszedelem fenyegette a birodalmat — és mennyiszer fenyegette tizenegy évszázados fennállása alatt! — akkor megszűnt minden tisztviselő hatalma, akkor egy ember lett élet-halál ura, aki mindent tehetett, akinek több hatalma volt akkor, mint a nyugalom napjaiban az összes tisztviselőknek együttvéve és ezt a hatalmat betöltő egyónt diktátornak nevezték. Akkor mindenkinek alá kellett rendelnie a maga akaratát a diktátor akaratának, akkor nem volt helye hangos ellenvéleménynek, tiltakozásnak, vakon kellett engedelmeskednie mindenkinek a diktátor parancsainak. Róma a maga nagyságát, hatalmát majdnem egyedül ennek az alkotmányos berendezésnek köszönhette. Bizonyos dolog, hogy ha nagy veszedelemnek idején is össze lehetett volna hívni a comitiákat, a nópgyülóse- ket, ott meg lehetett volna vitatni azjóletbevágó kérdéseket, lehetett volna azok felett vitatkozni, pro és kontra szónokolni, akkor Róma nem állott volna ki sikeresen annyi veszedelmet és soha sem lett volna az a hatalmas világbirodalom, ami lett. Vannak a nemzetek életében — az egyes emberek életében is — időszakok, amikor nem szabad elmélkedni, tanácskozni, vitatkozni, hanem mikor cselekedni, jól vagy rosszul, de cselekedni kell, amikor minden rossz cselekvésnél többet árt a semmit sem cselekvés. Cselekedni pedig tömegek, testületek nem képesek, cselekedni csak egyesek tudnak. A történelmi nagy tettek, a nagy államalapítások egyes emberek nevéhez fűződnek, egyes nagy energiájú, széles látókörű és messze a jövőbe látó egyénekhez, akik felismerték koruk embereinek vágyait, kívánságait és nem sok időt engedtek az ellenvélemények felülkerekedósóre és megerősödésére, nem nagyon keresgélték, hogy terveik kielégitik-e majd pontosan mindenkinek óhajait, hanem cselekedtek, gyorsan és erélyesen, cselekedtek abban az irányban, melyet nekik a milliók helyesen felismert akarata kijelölt. Nagy tettek a történelemben csak igy keletkeztek, nagy események csak igy történhettek, nemzetek keletkezése és újjászületése csak ily módon volt lehetséges. Nincs ez másképen ma sem. Az emberiség életének törvényei ma ugyanazok, mint ezer vagy kétezer esztendővel ezelőtt. Mit látunk ma ? Vannak vágyak, kívánságok, követelések, melyek milliók vágyai, milliók kívánságai, milliók követelései. És annak dacára, hogy ma milliók járultak szavazatukkal az urnákhoz, még sem történt sommi, ami csak egy csekély töredékét megvalósítaná annak, ami milliók vágya, kívánsága, követelése. Honnét van az a különös helyzet? Mi az oka, hogy a tömegek élő és hangos kivánA modern államban, a XVIII. század naiv filozófusainak tanításai alapján megteremtett modem államban valami személytelen és megnevezhetetlen gondolat uralkodik, amit nevezhetünk alkotmánynak, törvénynek, paragrafusnak, betűnek, amely azonban cselekedni, alkotni, teremteni, nemzeteket nagygyá tenni, ujjáteremteni nem tud és sohasem fog tudni. Biztosíthat ez az uralkodó az egyesnek kényelmet, jólétet, sokaknak hatalmat és gazdagságot, de nemzetek és népek számára nagy célokat kijelölni, nemzeteket egységes cselekvésre ösztönözni és szigorúan megszabott célok felé ösztökélni nem képes. Ehhez, ehhez a mindenekfelett szükséges teendőhöz egy ember elszánt akarata kell, oly emberé, aki helyesen felismerte, mit akarnak a milliók és aki előtt azután nincsenek akadályok, legyenek azok'emberek vagy intézmények, hanem mindent bátran és tudatosan félrelökve, elszántan és semmire sem tekintve tüzzel-vassal keresztülhajtja azt, ami a milliók szive vágya, uton-utfólen hallatszó hangos kívánságaMeg lehetünk győződve, hogy Európában nem lesznek addig konszolidált és boldog állapotok, mig meg nem jelenik minden országban az az erős egyéniség, aki a milliók nevében bátran odakiáltja a tenger tajtékzó hullámainak és szilaj szellemeinek : Quos ego I IKüt még most se ébredtetek fel és értetek meg a modern ólet, a tülekedő és lüktető XX. század igaz megértésére elődeink álomkórságát sinylő bűnhődő véreim ?! És még mindig güket fülekre és tunya mara- di3ágra talál nálatok a korszellem hivó harsonája, mely ezer meg ezer hangon, keserű tapasztalatok mélahus szavával és társadalmi életünk minden mozzanata által napról-napra világgá hirdeti jelenünk s ami szinte halálosan fontos, jövőnk éltető, vagy ha meg nem halljuk, gyilkoló igazságát : mindennek ami most létezik és majd létezni fog, történik és ezentúl történni fog, a gerince, az idegrendszere, a lelke a kereskedelem, mely természetesen szerves kapcsolatban áll mindennel, ami csak az ipar és gazdasági élet fogalomköreibe tartozik ! Legfényesebb s túlzás nélkül fállíthatjuk: megcáfoihatatlanul kézzelfogható bizonyítékára bukkanunk ez axiómának akkor, ha megvizsgáljak és analizálni kezdjük a közelmúlt vagy a közvetlen jelen háborúinak okait ■ a háhorukat befejező béke-paktumok feltételeit. Meglepő felfedezésül fog szolgálni mindnyájunk számára a múlt egész mentalitásának folyton reálisabb terréaumok felé irányuló s szinte fejlődésszerü eltolódása, mely kutatásunk eredményekép a következő megállapítást adja: az előidéző okok mind sűrűbben, a végén pedig csaknem kizárólag a népek kereskedelmi s általában gazdasági érdekeiben jelentkező disbarmoniák okozatai, mig a békefeltételeket egy-két politikai megállapodás kivételével, a még teljesen le sem zajlott világhábora tanulságai szerint pedig majdnem kivétel nélkül kereskedelmi és gazdasági egyezmények teszik ki! Mit akarok ezzel mondani ? Azt, hogy a kereskedelem s egyesegyedül csak a kereskedelem idézheti fel immár a harc fúriáit vagy hozhatja vissza a béke angyalát és minden áldását a boldogságáért küzdő emberiségnek ! Dd nehogy félreértsetek! Mert bár nagyon megközelíti e felfogás a történelmi materializmus alaptételeit, egy lényeges különbség folytán, mely a továbbiakban nyilvánvalóvá lesz, mégis igenigen messze esik azoktól: nem lealacsonyitó mate- riálizmus ez, hanem csak tisztánlátás, az élet úgy vevése, amint van ! Nem önző és kénytelen megalkuvás de egy intuitio, melyből talán sokak számára a jólét és boldogulás forrásai fakadnak. 3 ezekre sokkal, de sokkal égetőbb szükség van most, mint bármikor, mert a legtöbb esetben, mondhaínók: egész néprétegekban egyedül ezeknek a hiánya szokta megszülni és táplálni a lelkek elkeseredését s mindenre kész kétségbeesését melyeknek piszkos kihasználására csak egyetlenegy katasztrofális jellegű példát hozok fel: vörös forradalmat ! És mi képzeletben újra átéljük az elmúlt rémnapokat vagy ha még most is kénytelenek vagyunk napról-napra érezni a commune okozta nyomort és temérdek sok bajt akkor gondoljak meg azt is, hogy e szociális lelkiismeretből fakadó s fent vázolt belátás, illetve az ezen belátástól irányított, rögtöni reform-munka nélkül előbb, utóbb rá kell, hogy szakadjon erre a megkínzott és megcsonkított mártirországra egy még sokkal szörnyűbb commune, egy még pokolibb pokol! Kérditek, hogy kiknek és hogy miért prédikálom mindezeket ? Hát elsősorban Neked szólnak e sorok, serdülő ifjúság és Tinektek, kortársaim, kiket velem együtt a pályaválasztás nehéz és további életünkre mindvégig kiható problémája elé sodortak a fejünk felett elsuhant évek 1 Tudom és érzem magamról, hogy habozva, tanácstalanul töpreng és vesztegeti drága idejét most akárhány b»jtársam, anélkül, hogy erője volna egy elszánt és energikus neki lendüléssel rögtön a tettek mezejének vágni! Ezekhez szólok én [most! S többet akarok adni nekik üres tanácsnál majdnem pozitív értékű útbaigazítást s igéretszerü életprogrammot. Legyetek kereskedők! Menjetek minél nagyobb számban arra a pályára, melyen úgy hazátok, mint a magatok jólétét a legtöbbet ígérő, legreállisabb eszközökkel fogjátok megalapozhatni! Korunk jelszava : a pénz, pénz, és harmadszor is pénz, ahelyett hogy ambícióitok és életkedvetek szárnyait szegve csak örökös nyavalygást s gyára siránkozást váltson ki tőietek, szolgáljon nektek ha nem is végcélul, de minden esetre nélkülözhetetlen eszköz gyanánt egyéb élet-céljaitok megvalósítására 1 És utoljára, mintegy búcsúzóul íme a megígért pozitív tanács is, mely remélhetőleg kalátsá fog Táltozni majd sokak kezében ! Október 18-án Budapesten >Angol-Magyar- Kereskedelmi-Iskola« néven egy alig egy éves tanfolyam nyílt mely időtartamához mért arányokban ugyan, de mégis a lehető legalaposabb és főként praktikus kiképzésben fogja részesíteni hallgatóit a kereskedelmi élet különböző ágaiban. Kereskedőket, a szó legszorosabb értelemben vett Lapimk ma* tsima 6 oldal.
