Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-10-27 / 87. szám
«ynla» 1930. október 27 LIf. évfolyam Egyes szám ára 1 korona« 87, száiva» Előfizetési árak: Egész évre . , 60 K — f Fél évre. . . 30 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKÁI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézerrdők Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 borona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Erély, okosság, szeretet. Erre a három erényre van szükség szomorú napjainkban e hazában, ezt a három erényt kell nevelnünk és ápolnunk magunkban mindnyájunknak, ezeket kell követnie népnek, kormánynak, egyesnek egyaránt. A XIII. katholikus kongresz- sznst megnyitó beszédében hangoztatta ezeket a követeléseket a kongresszus elnöke, Zichy János gróf. Valóban 1 Amint mindennél bizonyosabb, hogy a bűnök és hibák veszttették el velünk a háborút és hozták reánk ezt a szörnyűséges helyzetet, azonképen mindennél bizonyosabb, hogy csak erények változtathatják át a vereséget győzelemmé és orvosolhatják, javíthatják állapotunkat. Az erély hiánya azokkal a romboló erőkkel szemben, melyek megmételyeztek ebben az országban mindent és mindenkit, 'volt egyik oka a szörnyű katasztrófának. Az eréiyre tehát felette nagy szükségünk van, hogy ismét úrrá ne lehessenek felettünk a haza- és istentagsdó áramlatok. Nem szabad gyengéknek lennünk ott, ahol a nemzet létérdekeiről, jövőjéről van, nem szabad gyengeséget mutatnunk ott, ahol milliók javáról van szó és nem szabad kímélnünk az egyest, ha ezzel az álhumanizmussal milliók lelki és testi javát tesszük kockára. Nem szabad megtévesztet- nünk magunkat azzal, ha az ellenség minduntalan a krisztusi azeretetct reklamálja tőlünk akkor, amikor neki van arra nagy szüksége és neki van abból haszna, de megfeledkezik és nem érzi magát arra kötelezve, mikor más milliók panaszairól, kívánságairól van szó. Minő balgaság volna szeretetet mutatni az utszélre kiálló, élelmes lamentálok iránt és ezzel a szeretet gyakorlással további lelki és anyagi nyomort zúdítani a csendben meghúzódó, küzdő és szenvedő százezrekre. Okosság! Az erélynek is, a szeretetnek gyakorlásában is okosságnak kell érvényesülnie. Körültekintőnek, ébernek kell lennünk* egyformán meglátni mindenütt a hibákat, helyesen felismerni súlyúkat és ahhoz mérten használni vagy kérlelhetetlenül sújtó karunkat, vagy a szeretettel felemelő, gyengéd kezünket. Szeretet! Mennyi visszaélés történik ennek a minden erények legtökéletesebbikének nevével. De mily nehéz is szeretetet gyakorolni a közdolgokban anélkül, hogy ugyanakkor igazságtalanok ne legyünk másokkal szemben. Értsük meg végre a szeretet igazi értelmét, igazi tartalmát és ne essünk az öreg Lear király végzetes hibájába, nemcsak azokat szeressük, akik reklamálják maguk részére a keresztény szeretetet, hanem akik Cordeliaként hallgatnak, szeretnek és szenvednek, a Krisztusi parancs félreértésével, ne szeressük kizárólag ciak ellenségeinket, szeressük végre önön véreinket, testvéreinket is. Katholikus nagygyűlés. A XlII-ik országos katholikus nagygyűlés 23-án, szombaton vette kezdetét Budapesten. A vallásosságnak világszervezete, a katholikus egyház, minden intézménynél jobban szenvedte a hazát és hitet romboló, destruktiv erők pusztító támadásait, de minden intézménynél hamarább és erélyesebben csoportosítja át a maga erőit, hogy helyrehozhassa a veszteségeket és szilárdan, győzedelmesen állhasron ellen a megismétlődhető újabb támadásoknak. A XIII országos katholikus nagygyűlés azt a célt szolgálja, hogy a hitet és hazát féltő társadalmi erőket felébressze és a hit és haza ellenségeivel szemben csatasorba állítsa. Az az impozáns részvétel vallásosan és hazafiasán gondolkodó és cselekedni kész közönségünk részéről, melynek a főváros lakossága tanúja lehetett, bizonyltja, hogy hatalmas erőket lehet csoportosítani a vallásos és hazafias világfelfogás zászlaja köré is, nemcsak lehet, de kell is, ha komolyan meg akarjuk még menteni hazánkat. Ezeket az erőket tömöríteni, szervezni és harcra készszé tenni, erre vállalkozott a magyar katholikus egyház és papság; ezt a munkát folytatja évtizedek óta, különös erélylyel és elszántsággal az elmúlt évek borzalmas tapasztalatai után és ennek a hatalmas hadszervezésnek egy impozáns szemléje a most folyó nagygyűlés. Szombaton, 23-án délután a Szent István bazilikában tartott Veni Sancte-vel vette kezdetét a nagygyűlés. Ugyanakkor Zrdravecz István tábori püspök tartott hatalmas szónoklatot. Bátor, szókimondó szavakkal mutatott reá arra az önzésre és közönyre, melylyel egész társadalmi osztályok a haza újjászületésére irányzott keresztény munkával szemben viseltetnek. »Az intelligens középosztály egyedül az, úgymond, mely igazán önzetlenül szolgálja a haza újjáépítésének munkáját és azért ezt az osztályt kell minden erőnkkel talpra állítanunk és erőssé tennünk.« Vasárnap délelőtt a Ferencziek belvárosi templomában tartott istentisztelet után fél 11 órakor vette kezdetét az első nyilvános ülés a Vigadó nagytermében. A hatalmas termet szinül- tig megtöltő közönség élén ott volt a kormányzó és családja és József főherceg és családja. Az emelvényen az egyházi és világi elnökség foglalt helyet, a meg nem szállott országrész püspöki kara teljes számban. A világi előkelőségek között foglaltak helyet a kormány tagjai teljes számban. Az emelvény előterében gróf Zichy János világi elnök ült, jobbján Csernoch János biboros-herceg- primás, balján pedig Schioppa pápai nuncius. A gjülés Kölcsey Himnuszának eléneklésével kezdődött. Ezután mondotta el gróf Z:chy János hatalmas, gondolatokban gazdag megnyitó beszédét. Utána Schioppa pápai nnncins állott fel és messze osengő gyönyörű olasz nyelven olvasott fel egy remek beszédet, mely az ő eddigi magyarországi benyomásait foglalta össze és a pápa üzenetét tartalmazta a magyarokhoz. »Ez az ország, ez a nemzet — úgymond a nuncius — nincs legyőzve. Elvehették ágyúitokat, hadihajóitokat, elvihették marháitokat, sok földi kincseiteket, de nem vehették és nem vehetik el soha hiteteket és ez fog titeket ismét felemelni és gazdaggá tenni. Győzzétek le magatokban az önzést, ne keressétek az egyéni érvényesülést, áldozzátok fel mindent hazátokért, hitetekért és egyházatokért és ismét nagy nemzet lesztek.« Szűnni nem akaró taps és éljenzés követte a nunciusnak magyarul is tolmácsolt szavait és a közönség lelkesen ünnepelte a végtelenül lebilincselő, rendkívül rokonszenves megjelenésű pápai d plomatát, azután az egész hatalmas tömeg letérdelvo fogadta á pápa áldását. Ernszt Sándor nemzetgyűlési képviselő volt a következő szónok, aki azt fejtegette, hogy az egyház befolyásának csökkenése vonta maga után szükségképen az uralkodók és államok összeütközését, harcát és okozta végeredményben a világháborút is. Ezután Bernolák Nándor debreceni egyetemi tanár szólott a gyermekvédelemről, melyet a jövő Magyarország megalapításában a legfontosabb munkaként jelölt meg. A gyűlés utolsó szónoka Prohászka 0.tokár volt, akit az emelvényre léptekor percekig tartott, háromszor megújult tapsvihar és éljenzés köszöntött. A kiváló püspök a tőle megszokott bátor szókimondással beszélt a keresztény nemzeti kultúráról. »Előtte — úgymond — csak az igazi keresztény, aki lélekben és kultúrában keresztény, csak az igazi hazafi, aki lélekben és kultúrában az.« Oitorozta a lélek nélkül, meggyőződés nélkül való hazafiságot és azt követelte, hogy mindent vessünk ki magunkból, ami nem magyar, ami nem nemzeti és emeljük ismét az őt megillető piedestálra a nemzeti kultúrát. A beszéd leirhatatlan hatást tett és frenetikus tapsvihar közben zárta le az elnök a megnyitó gyűlést. A tízezret meghaladó közönség tömegében egybekeveredve vonultak be a vigadó pompás lépcsőin a kormányzó és családja, József főkercegék, a főpapi kar, a világi előkelőségek és a derék vidék nagyszámú mándlis, csizmás, becsületes, jóságosképü népe és nemcsak egybekeveredve, de hazafias és vallásos lélekben és érzésekben is egybeforrva hagyták el a vigadó épületét. Délután 3 órakor impozáns körmenet vonult a ferenciek belvárosi templomából a Szent István bazilikába. Az összes budapesti és környékbeli egyházak hivei papjaik vezetésével, az összes katholikus egyesületek zászlóikkal vonultak fel és teljesen betöltötték az egész útvonalat, mely a menet utjául ki volt jelölve. Mintegy 70—80 ezer hivő magyar lélek részvétele tette impozánssá a világváros népe előtt a katholikusok eme hazafias demonstrációját. Ott haladt a menetben, közvetlenül az Oltáriszentséget vivő hercegprímás után teljes érseki díszben a pápai nunicius is. A szentség után a világi előkelőségek haladtak élükön Zichy Jánossal és Apponyi Alberttel. A Szent István bazilika csak elenyésző kis részét fogadhatta be a körmeneten résztvett közönségnek, de a kintrekedtek ott maradtak a templom körül, ahova kihallatszott a hatalmas orgona bugása és a Himnusz ájtatos dallama. Bent a templomban Valnicsek Béla esperes-plébános beszéde után a prímás a szentséggel áldást osztott és ezzel a nagygyűlés első napja véget ért. A primás és a nunicius lelkes éljenzések közepette szálltak kocsijukba, azután oszlani kezdett a közönség egy lélekemelő, szép nap emlékével a szivekben. H I B E M. Fényes főúri esküvő volt szombaton a mü- épölet számba menő dobozi kegyúri plébánia templomban, hol gróf Wenckheim József ókigyósi nagybirtokos vezette oltárhoz gróf Wenckheim Danisét, gróf Wenckheim Dénes nagybirtokos és neje, gróf Wenckheim Friderika leányát. Az esküvői ünnepély magyaros lakodalmi szokások és szertartásosság szerint folyt le, a vendégek is többnyire fényes diszm3gyarbau tündököltek. A kérő, vagyis úgynevezett botos násznagy gróf Z chy Aladár, a kiadó násznagy pedig gróf Wenckheim Ferenc volt. A díszes vendégkoszoru leginkább a család nagyszámú rokoni köréből állott, kiket özv. gróf Wenckheim Frigyesné úgyis m;nt nagyanya és mint örömanya övezett szeretetével. Az esketési szertartást a menyasszony unokatestvére, gróf Wenckheim Freddi végezte Kovács Márton ujkigyósi és Raszka Zoltán dobozi plébánosok segédletével, A gyönyörű kis templomot teljesen megtöltötték a meghívott vendégek. A szertartás után a kigyósi és dobozi uradalmak tisztikara üdvözölte az uj párt, majd ebéd következett, melynek végeztével az uj pár a kigyósi kastélyba utazott. Kígyóson a Jókai regényeire emlékeztető népies szokások szerint egyidejűleg a nép is ünnepelte a földbirtokos lakodalmi ünnepségét; bandériummal várta a földesurat, majd eléje mentek és az esti órákban kocsikon hazatérő uj házaspár tiszteletére a kigyósi pusztai útvonalon szalmaboglyákból örömtüzeket gyújtottak és előttük az utat bevilágították; a megérkezéskor pedig üdvözléseikkel halmozták el. Romániában általános vasutas sztrájk tört ki, mely az összes románok által megszállott területekre is kiterjed. Ennek indító oka, hogy Románia a vasutasoknak tett ígéretét nem bírta beváltani, másrészt a vasutasság követeli a hadiállapot megszüntetését, a politikai üldözések és kiutasítások azonnal való abbanhagyását. Miután a vasutasok ultimátumát Bukarestben elutasították, ezek a szolgálatot megtagadták. Erre a kormány katonaságot rendelt ki a vasutak ellátásához, de mert ezek sem váltak be, Avarescu tábornok 65 éves korig az összes vasúti ezredhez tartozó vasutasokat 24 órán belüli bevonulásra hívta fel. Ezen rendelet eredménye eddig ismeretlen. Egyrészt a sztrájk miatt október 15-től kezdve a repatriálások be lettek szűntetve. Lapunk mai száma 2 oldal.
