Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-10-09 / 82. szám
I lill. évfolyam üftyuSa,, 1920. október 9. 䣫rye» ára 2 korona, 82. »Kára. Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobajr János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendő!?. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 2 korona. Feieíős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombatonW f ndf schgrätz« A 49-iki gyásznapokról írott könyveket forgatva mostanában, sokszor találkoztunk ott is e névvel. Ez csak keserű gondolatokat ébresztett bennünk, de hogy a napilapokban is olvassuk mostanában ismét e nevet, az már aggodalmakat támaszt bennünk. Windisch- grütz Lajos herceg, Sárospatak ura (vajon kié volt ez valamikor!) fellép képviselőjelöltnek. Tanácstalanul nézünk körül e hir olvasására és bizonytalanul nézzük a lapok betűit. Vájjon mi történt? Valóban átéltünk-e egy lefegyverző forradalmat, mely kicsavarta a nemzet kezéből a fegyvert és egy felfegyverző forradalmat, mely fegyvert nyomott minden belső és külső ellenségünk kezébe. Windischgiätz Lajos herceg neve akkor lett ismertté Magyarországon — alig volt 30 esztendős — mikor mint főrendiházi tag, a legutolsó véderőjavaslat vitájánál, egy kurue- kodó beszédet mondott, kritizálta a hadsereget és majd hogy nem követelte az önálló magyar hadsereget. Azután akkor jutott ismét szerephez, mikor Károly király trónra lépett. Akkor nem sok idő múlva közélelmezési miniszter lett, mert az osztrákok tőle várták leginkább, hogy bőven el fogja látni őket a magyar föld termékeivel. Tudni kell ugyanis, hogy Tisza bukásának egyik főoka volt, hogy az osztrákok folyton panaszkodtak az uralkodónak, hogy Tisza nem ad nekik bőségesen elemi- szereket. Jött hát Windischgiätz és ő derekasan meg is felelt az osztrákok várakozásának. Azután egyik legbensőbb hive, tanácsadója, mondhatni barátja lett IV. Károlynak. Nem hisszük, hogy az excsászár valami nagy hálára kötelezve érezhetné magát a Windischgrätztöl kapott tanácsokért. Azután tudjuk róla azt is, hogy demokratának tartotta magát és mint ilyen, igen jó barátságot tartott fenn — Vázsonyival. Együtt törték a fejüket, miként kellene a hazatérő katonaság elégedetlenségét veszélytelen irányba levezetni. ügy látszik, sikeresen törték a fejüket, mert hiszen csak a haza vallotta kárát a szabályozott elégedetlenségnek, de amit Windisch- grätz és Vázsonyi urak féltettek, az szerencsésen megúszta a forradalmat, a bolseviz- must és a megszállást. Mi azt hisszük, nem azért szenvedtünk át két forradalmat, sokféle megszállást, nem azért mentünk át rettenetes tapasztalatokon és megpróbáltatásokon, hogy a Windisch- grätzek jöjjenek vissza kormányozni bennünket. Egyelőre várakozzunk, de legyünk résen. Ha a szomorú emlékű 1917-iki és 1918-iki évek rezsimje akarna visszatérni, akkor majd meglátják azok, akik vissza akarják hozni, hogy mi mindent tanultunk és tapasztaltunk azóta. Anglia és Magyarország. A Manchester Guardian egyik utolsó számában a következő érdekes fejtegetéseket közli: Az utolsó napokban Budapesten járt angolok és franciák kifejezést adtak azon meggyőződésüknek, hogy a magyar ipar kilátásai igen kedvezőek. Sokat szenvedett ugyan a háború és a trianoni béke- szerződés következtében, de mihelyst a viszonyok megint normálisak lesznek és a Balkán államok bizalmatlansága kölcsönös bizalomnak ad helyet, Budapest előtérbe kerül és elfoglalja azt a pozíciót, amelyre predesztinálva van. Kedvező helyzete a Duna mellett és az a körülmény, hogy Oroszország, Lengyelország, Csehország, Ausztria, Jugoszlávia, és Bomáuia között utak és vasutak egy nagy hálózatának középpontjában van, teszik erre alkalmassá. Budapest az egyetlen város a Balkán közelében, amelynek ipara fejlett és nagy jelentőségű. Az utolsó kilenc évben a Balkán-félsziget a folytonos háborúk alatt csaknem teljesen elpusztult. Dacára az elszenvedett nagy veszteségeknek, lakosságunk nagy mértékben nőtt, de az ipar és kereskedelem a növekedéssel a zavaros idők miatt nem tudott lépést tartani. Minthogy azonban a Balkán államok legnagyobbrészban mezőgadasági államok közgazdasági szempontból kevesebbet szenvedtek, mintha ipari országok lennének. A kész áruk iránti kereslet természetesen igen nagy és minthogy nagy a pénzbőségük, mihelyst a kereskedelmet. ismét megszervezik, — Sztambulinszky Bulgáriájában már'hozzá fogott — a Balkán-államok jó vevőknek fognak bizonyulni. Sajnos, a Balkán- valuták mind igen alacsonyak. Németország, melynek valutája egy nivón van ezekkel, már nagy szállításokat eszközöl, de nem tud eleget exportálni. Az angol árukat pedig a balkán paraszt nem tudja megfizetni. Ez azonban az a pont, ahol Budapest és Nagy-Brittania kilátásukkal és jó összmüködés- sel, a siker reményével léphetnek fe). Budapest iparának csak tőkére vau szüksége. Ha Nagy- Brittania a magyar ipart koronával financirozza, a gyártmányokat a Balkán-államokban szerb dinárért, bolgár leváórt és román leiért, amelyek három négyszer olyan magasak, mint a korona, eladja, egész bizonyos, hogy kitűnő üzletet csinál és egyben a magyar ipart is lábraállitja. Magyarország illetőleg Budapest ' ipara 20 milliónyi lakosság ellátására volt alapítva. A trianoni békeszerződés ezt az ellátandó lakosságot 7 millióra csökkentette, mig az ipar, amely Budapesten volt koncentrálva, ugyanolyan nagy maradt. Ezen a visszásságon egy nagyarányú kereskedelem lesz képes javítani, mert a balkáni és orosz lakosság, amelynek óriásiak a szükségletei, kitűnő vevők lesznek, mihelyst a kereskedelmi összeköttetés meglesz, feltéve, ha Magyarország olcsón tud produkálni. A drágaság Magyarországon; ijesztően nagy, ennek azonban a valuta az oka, áruhiányról nem lehet beszélni. Mihelyst a gazdasági élet ismét normális lesz, az árak le fognak menni. TÁRCA. Elmélkedések a vértanuk napján. A verőfényes őszi délután odakünn sétálunk a városunk körül futó védőgáton. Délkelet felé esik tekintetünk és a láthatár szélén messze kéklő hegyeket pillantunk meg. A világosi hegyek azok, az Alföldbe legmélyebben benyúló végei az erdélyi hegyeknek. Egyszerre visszaszáll képzeletünk hetven és egy esztendővel. Ott, annak a kéklő hegynek lábánál ért véget az a hirtelen lejátszódott nagyszerű nemzettragédia, amit úgy nevezünk: a 48—49.-i magyar szabadságharc. Ott, a hegyek lábánál vonul el az az országút, a most is sokat emlegetett és országunk határául szánt arad—szalontai országút, melyen a fegyverüket lerakott hősöket muszka lovasok végig kisérték. A fegyverletétel minden feltétel nélkül, kegyelemre történt. Az orosz tábornok, Rüdiger, csak azt Ígérhette meg, hogy minden kérelmet a legmelegebb pártfogással terjeszt a fővezér és a cár elé. A legénység sorsa nem lehetett aggasztó. Bizonyára nem akarták Szibériába hurcolni a szövetséges császárnak alattvalóit. Annál aggasztóbb volt a tisztek sorsa. Nagyrészük a császári hadseregben szolgáit azelőtt, a császár kardbojtját dobták el, mikor az megtagadta Szent István koronáját. Most a császár kerekedett felül, számon fogja hát kérni hűtlenségüket. Az optimistákat biztatta az a remény, hogy a cár amnesztiát eszközöl ki számukra fiatal barátjánál, az osztrák császárnál. Növelte a reménységet, hogy a foglyok Nagyváradra voltak menendők, Paskievics főhadiszállására. Ott kellett majd megtudniok a cár elhatározását. A bizakodás azonban nem tartott sokáig. Szalontára érkezve, már ott várta a kisérő orosz csapat parancsnokát a Váradról jött parancs, mely már kétségtelenül a cár elhatározása alapján adatott. Mi volt a cár határozata, azt tisztjeink természetesen nem tudhatták, csak azt látták, hogy nem viszik őket Váradra, hanem Sarkad felé irányítják a szomorú menetet. Ez már aggodalmat keltett. Sarkadon néhány napig vesztegeltek; járványos betegség támadt a foglyok között és nem egy maradt közülök örökre Sarkadon. Sarkadról azután városunkba hozták a fogoly hpnvédtiszteket. Itt ébredtek a szomorú valóra. Átadták őket az osztrákoknak. A régi vár előtt levő térségen folyt le a tisztek lefegyverezése és közönséges fogságra vetése. Jórészüket azután, különösen a törzstiszteket, Aradra, a várba szállította az osztrák. Itt Ítélkeztek felettük és itt hozták meg a legrettenetesebb ítéletet, amelyet valaha hős katonákra kimondottak. A tizenhárom tábornok halálos ítéletét azonban csak akkor merték megerősíteni, mikor már Komárom is kapitulált Ez október 4-én következett be. Ekkor azután nagyon siettek a végrehajtással és igy lett október 6. napja a mi fájdalmas gyásznapunk. A kérlelhetetlen, sötét fátum kezét látta volna ebben a tragédiában az antik világ. A keresztény világnézet alapján kialakult modern gondolkodás nem ismer végzetet, csak hibákat, bűnöket, melyeknek megtorlása el nem marad. Hogy sokszor más személy a bűnhődő, az áldozat, mint a vétkező, az az egyetemes erkölcsi világrend szempontjából közömbös. Ezt a szörnyű egyetemleges felelősséget az emberiség hibáiért, botlásaiért nem lehet tagadnunk, eléggé érezzük azt napjainkban. * Könnyező szemünk nem tudja tovább nézni a messze kéklő világosi hegyeket; megfordulunk és az épen ellenkező északnyugati irányba vetjük tekintetünket. Amott, a nyugat kultúrájának ege alatt ébredtek azok az eszmék, melyek hőseinket lelkesítették, energiájukat, a bitóig való kitartásukat adták. Huszonnégy esztendővel a szomorú október előtt Pozsonyban bontotta ki a „legnagyobb magyar“ azt a zászlót, melyet Világosnál össze kellett göngyölni és félretenni.' A nagy Széchenyi, kit a Iegn agy óbbakra, a Mózesekre, a Nagy Károlyokra és Szent Istvánokra szabott mértékkel mérhetünk csak meg, látnoki szemével előre látta Világost. Intelme a pusztában kiáltónak szava volt. így kell-e mindig annak történnie, hogy a józan középuton sohasem tud megállani az emberiség, hogy minden nagyszerű eszmét a túlzásba kell hajtani, hogy megsemmisüljön, hitelét veszítse és felváltsa egy más, uj eszme, mely azután ismét ugyanarra a sorsra jut ? Ez, úgy látszik, örök probléma marad. Jöttek a „korszakalkotó reformok“ és bizony az ihletett lángésznek szava épen csak olyan egyetlen voks lett, mint a Tiszahát zugából felkerült naiv kurtanemesé. De még jó, ha naiv volt, akkor talán inkább követte a nemzet jobbjait. De szóhoz és befolyáshoz jutottak olyanok is, akiknek cselekedeteit nem a késői jövő nemzedékek java irányítja, nem azok számára dolgoznak önzetlenül, hanem akik csak a maguk kurta életére csinálják kisded terveiket és a legnagyobb tüzet is felhasználják a maguk ételecskéjének felmelegítésére. Az már igazán fátumszerü volt, hogy vészteljes, sorsdöntő napokban kellett egy Magyarországon addig nem létezett intézményt, a népképviseleti parlamentet kipróbálni. Bizony a próba nem sikerült. Egy nagy tévedés áldozatai voltak a 40-es évek Ustunlí aw! wxáma 4 oSdal.
